A GIEWONT VIRÁGAI

A történet több mint 20 évvel ezelőtt kezdődött, amikor egy esős májusi napon, egy poprádi szálloda szobájában az eget kémlelve, a felhők szétoszlásban bízva elhatároztuk, hogy mi, májusiak (rajtam kívül még két jelenlévő barátom születésnapja esik május első felére) az elkövetkező években amikor csak tehetjük, a Tátrában fogjuk megünnepelni a születésnapunkat.

Sajnos Tamás azóta már nincs közöttünk, de Ottóval a következő években többé kevésbé igyekeztünk hűek lenni elhatározásunkhoz és Tamás emlékéhez, és mintegy a nyári idény kezdeteként beiktatni egy-egy májusi túrát a naptárba.

Az alvó lovag

Ennek apropóján néhány évvel ezelőtt a Lengyel-Tátra egyik szimbolikus jelentőséggel bíró magaslata, a Giewont elérését tűztük ki célul. A Zakopanéhoz tartozó Kużnicéból (1010 m) indultunk a csúcsra, amely nem a nehézsége, sokkal inkább formája, valamint a hozzá fűződő legendáka miatt tart számot a turisták érdeklődésére.

A tátraalji nép képzelete a lengyel nép szabadító lovagját látja a hegyben, aki a néphit szerint addig alussza álmát a hegyek között, amíg a nemzet végveszélybe nem jut, s ekkor ismét feltámadva megvédi azt a vésztől. A legenda alapja valószínűleg a hegylánc formájából ered, melyet alaposabban szemügyre véve egy fekvő óriás körvonalait fedezhetjük fel.

A lengyel turisták szemében szinte kultikus jelentősége van, ezért aztán a július-augusztusi hétvégéken a csúcs alatti egyirányú turistaúton, a Felső-Konrád-nyereg (1765 m) fölötti szakaszon rendszeresek a jelentős torlódások, nem ritka az egy-két órás sorban állás, amihez persze a csúcson tolongó hatalmas tömeg is párosul. Májusban azonban szó sincs tömegről, azon a napon kettőnkön kívül közel s távol csak egy-két turistát láttunk, és nem csak a csúcson, de később, a főgerincen folytatva a túrát sem találkoztunk sok túrázóval.

Az 1333 m magasságban álló Konrád menedékházig hómentes ösvényen haladtunk, miközben kárpáti harangrojtok (Soldanella carpatica) sokaságát láttuk az út mellett. A Lengyel-Tátra egyik legkisebb menedékházat magunk mögött hagyva egyre kiterjedtebb hómezőket kereszteztünk, amelyek több helyen teljesen ellepték a jelzett turistautat. Ezeket átvágva érkeztünk meg a napsütötte Konrád-nyeregbe (1725 m), innen már végig száraz hómentes úton értük el a 17,5 m magas kereszt által uralt csúcsot.

Tavaszi tárnics és társai

A Giewont csúcsán (1864 m) kicsit párás, de napsütéses idő, gyorsan tovasuhanó felhők, és nem mellékesen tavaszi havasi virágok színpompája fogadott. A tarkavirágú kakastaréj (Pedicularis oederi) még éppen csak bontogatta szirmait, de a havasi daravirág (Draba aizoides) rikító sárga csoportjai – a fedelékes kőtörőfű (Saxifraga oppositifolia) rózsaszínű, valamint a havasi árvácska (Viola alpina) mélylila virágaihoz hasonlóan – mágnesként vonzották a tekintetet. A nap fénypontja pedig még csak ezután következett…

A csúcs-csoki elmajszolása után lefelé indultunk a csúcstömböt megkerülő egyirányú turistaúton, amely mellett szemkápráztatóan szép tavaszi tárnicsok (Gentiana verna) sokasága hívta fel magára a figyelmet. A közismert nevén enciánnak nevezett, karcsú virágokat látva tudatosulhat az emberben, miről is van szó, ha azt mondjuk, enciánkék…

A gyönyörű havasi árvácska

A Konrád-nyeregből nem Kuźnicéba, hanem a Tátra főgerince felé vettük az irányt. A korai indulásnak köszönhetően úgy véltük belefér az időnkbe a főgerinc egy rövid szakaszának bejárása. A főgerincen futó piros jelzésű turistautat – útközbe egy-két nagyobb hómezőt is keresztezve – a Konrád-púpnál (2005 m) értük el. Percről-percre gyűltek a felhők a fejünk felett, fokozatosan csökkentve ezáltal a levegő hőmérsékletét.

A főgerincen nyugat felé folytattuk utunkat, majd a Kis-réti-hegyen (2105 m) az innen elágazó, a Vörös-háton vezető kék jelzésű turistaúton indultunk lefelé. A széles, füves hegyháton már csak foltokban volt hó, ennek következtében ahogy haladtunk lefelé, egyre több tavaszi virágot láthattunk. Az előzőekben is leírt virágok mellett az éppen szirmot bontani készülő apró kankalint (Primula minima), valamint sugárkankalint (Primula elatior) sikerült lencsevégre kapni, de a lefelé vezető út fénypontja egy sziklavályúban talált havasi árvácska volt, amelyet csak testi épségem kockáztatásával, egy kézzel felfelé kapaszkodva, másikkal makró-programban fókuszálva próbáltam megörökíteni.

A megunhatatlan illatú erdei holdviola

A rövid szakaszon láncokkal biztosított vályút elhagyva értük el az erdőhatárt, majd újabb virágok, így pl. ikrás fogasír (Dentaria glandulosa), kisvirágú pacsirtafű (Polygala amarella) és posványibolya (Viola palustris) is lencsevégre kerültek. A túra végső szakaszát jelentő Kis-réti-völgyben vezető ösvény mellett erdei holdviolát (Lunaria rediviva) is találtunk, amelynek illatát azóta sem tudom feledni, mióta a Szlovák Paradicsomban, a Kolostor-szakadék szűk szurdokában életemben először nem éreztem. De ez már egy másik történet…

Túra nehézsége

A leírt túra csak jól felkészült, magashegyekben tapasztalt turistáknak ajánlott, teljes távja 13 km, szintkülönbsége 1380 m fel és 1180 m le, menetidő 8 óra.

A Giewont csúcsa Kużnicéból a kék jelzésen oda-vissza 11,5 km, szintkülönbsége 900 m fel és le, menetidő 5,5

óra.