A GDAŃSKI NEMZETI TENGERÉSZETI MÚZEUM

A gdański Nemzeti Tengerészeti Múzeum nem csak Gdańsk, hanem egész Lengyelország egyik legmenőbb múzeuma, amely a klasszikus, tárlókban látható régi tárgyakon túl rengeteg kicsinyített és életnagyságú modellen, audiovizuális eszközön, valamint egy valódi szénszállító hajón keresztül teszi könnyebben megismerhetővé és sokkal jobban átélhetőbbé a hajózás múltját.

Már a múzeum bejárata előtt kiállítási tárgyak fogadnak minket: a „Bolko” haditengerészeti kutató- és mentőhajó árboca, valamint egy régebbi tengeri bója. A múzeum gyönyörű faszerkezetes épületébe belépve rögtön a jegypénztárnál találjuk magunkat. Az intézménynek általában több időszakos kiállítása is szokott lenni, de mivel ezek értelemszerűen változóak, én most csak az állandó kiállításról és az SS Sołdek hajóról fogok mesélni – e kettőre lehet külön-külön és kombinált jegyet is váltani.

Az állandó kiállítás

Az állandó kiállítás alapvetően időrendi sorrendben tekinti végig elsősorban a lengyel hajózás történetét. A kiállítás elején számos, a lengyel régészek által feltárt középkori hajóroncsot és hajózási felszerelést tekinthetünk meg. Találunk itt egyetlen egy rönkből kifaragott csónakot, kezdetleges fahordókat és ősi fegyvereket is. Ezen túlmenően a tárlókban megszemlélhetjük az egykor a balti vizeket szelő „kövér” Hamza bárkák néhány archetípusának modelljeit.

A kiállítás kora újkori részében találjuk a múzeum egyik legértékesebb anyagát: az 1627-es, lengyel győzelemmel végződő oliwai tengeri csatában elsüllyedt Solen svéd gallonnak a régészek által a vízből kiemelet maradványait. Van itt ágyúgolyóktól svéd matrózruhákon át fából készült lőportartókig minden. Még néhány hősi halált halt svéd tengerésszel is farkaszemet nézhetünk: lengyel szakemberek az iszapban fellelt koponyáik segítségével rekonstruálták és öntötték szoborba e hajdan élt férfiak arcvonásait.

Az oliwai csata történetét egy makettasztal, számos festmény, illetve térképvázlat és egy lengyel nyelvű, de angol felirattal is ellátott videó regéli el nekünk, azt pedig, hogy milyen volt a Solen ágyúfedélzetén szolgálni, egy életnagyságú modell segít megismerni, amelyben fel-alá sétálgathatunk az ágyúk között.

A kora újkori részlegben nézelődve magyar vonatkozással bíró tárgyakra is bukkanhatunk: az egyik tárlóban Báthory István erdélyi fejedelem és lengyel király 1582-es litván trojakjának (háromgarasosának) másolata, a falon lógó képek között pedig Báthory egyik portréja vár arra, hogy a figyelmes látogató felfedezze.

Mivel Lengyelország 1772-ben elveszítette a tengerpartjait, majd 1795-ben teljesen meg is szűnt, így a 19. századi hajózástörténet a lengyel tengerpartot bekebelező porosz-német, illetve az ebben az időben számos lengyelt a hadiflottájához besorozó orosz állam hajózását mutatja be elsősorban, de a magyar turisták legnagyobb örömére néhány, az osztrák-magyar hajózáshoz köthető eleme is van a kiállítás e részének, így például a Wanda nevű hajó modellje.

1918-ban aztán Lengyelország visszanyerte függetlenségét és a lengyelek rögtön neki is láttak egy új haditengerészeti, egy új kereskedelmi és egy új utasszállító flotta kiépítésének. Ennek emlékeiből igen bőséges válogatást nyújt a múzeum számunkra.

A második világháborút kitartóan és bátran végig küzdő lengyel haditengerészet háborús szolgálatát bemutató tárgyakra külön is felhívnám a haditechnika és a hadtörténelem iránt érdeklődők figyelmét. E tárgyak között találjuk meg a háborúban csapatszállító feladatokat ellátó, Báthory Istvánról elnevezett MS Batory óceánjáró emléktábláját is.

Az egyik tárlóban – modell formájában – feltűnik egy másik Batory nevezetű lengyel hajó, egy kicsinyke kutter, amely szintén szolgált a második világháborúban és amelynek az egyik eredeti mentőgyűrője is megtekinthető a múzeumban.

A lengyel hajózás 1945 utáni történetét főleg több tucat hajómodell meséli el nekünk, köztük néhány interaktív módon. A múzeum állandó kiállítását végül egy képtár zárja le, ahol hajókat, hajósokat, a tengert és Gdańskot ábrázoló festmények végtelen garmadája között sétálgathatunk.

Ezt követően nyugati irányban elhagyva az épületet, megérkezünk a 2005 bruttó regisztertonnás SS Sołdek szénszállító hajóhoz, amely az első 1945 után Gdańskban épült lengyel hajó és miután évtizedeken át szorgosan hordta fel-alá a világ tengerein a híres lengyel kőszenet, 1980-ban kivonták a forgalomból és múzeumhajót csináltak belőle.

A Sołdeken betekinthetünk a hajó egykori tárolórekeszeibe, a gépházba, a legénységi szobákba, a konyhába vagy éppen a rádiószobába, a hídon pedig beállhatunk a kapitány vagy éppen a kormányos helyére az élvezet és néhány fotó erejéig.