Augusztus volt, a feleslegesen ragyogó, tikkadt délutánok hava, amikor a pesti ember hajlamos azt hinni, hogy a boldogság valahol máshol van – például északon, ahol a fák zöldebbek s a napok talán egy árnyalattal hűvösebbek. Olvasónk írása, kedvenc írója, Szerb Antal stílusában némi AI supporttal. Így történt, hogy az elmúlt hónapban nem egyszer, nem is kétszer, de pontosan háromszor keltem útra Lengyelország felé, mint valami megszállott zarándok, aki nem a bűnei bocsánatát keresi, hanem a...