AZ ALSÓ-SZILÉZIAI CZĘSTOCHOWA: A KRZESZÓWI APÁTSÁG
Az Alsó-Szilézia déli részén, a cseh határ közelében, a Szudéták lábainál található krzeszówi apátság Lengyelország egyik kevésbé ismert, de annál kiemelkedőbb látványossága. Az apátság ősi falai között hercegi sírok, gyönyörű barokk freskók, illetve szobrok tucatjai és egy, a híres częstochowai Szűz Mária-ikonnál is régebbi Mária-ikon rejtőzik. Jómagam idén júniusban zarándokoltam el ide, Árpád-házi Szent Erzsébet sziléziai kultuszának nyomdokain járva, a Wacław Felczak Alapítvány támogatásával. Hadd meséljem el szavakkal és fényképekkel, hogy mit is láttam ott!
GYALOGSZERREL, MINT A ZARÁNDOKOK
Mivel a szállásom Wałbrzychban volt, ezért – hajnali öt órás kelés után – onnan vonattal kiindulva először Kamienna Góra városáig mentem. Ott tettem egy rövid városnéző sétát, majd úgy döntöttem, hogy Kamienna Górából a legősibb módon, vagyis két lábon fogok eljutni aznapi elsődleges úti célomig, Krzeszówig, ahogy azt az elmúlt évszázadokban és ma is zarándokok százai teszik meg évről évre. Merthogy Krzeszów híres zarándokhely és egykor jelentősége Częstochowához vagy éppen az opolei Szent Anna-hegyhez volt mérhető. Fénykorában egyébként főleg az alsó-sziléziai, illetve szudéta-vidéki német nyelvű lakossága körében örvendett kimagasló népszerűségnek.
Aki Kamienna Górából gyalog akarja megközelíteni Krzeszówot, az arra készüljön, hogy kb. hét kilométert kell majd megtennie egy komolyabb emelkedőket nem tartalmazó úton, amely azonban nincs híján a látnivalóknak. Czadrówban egy 18. századi Nepomuki Szent János-szobor és egy 15-16. századi kőkereszt (ezekből Sziléziában bőven akad) mellett haladhat el, két oldalt, a láthatáron pedig végig szelíd, kellemes kis dombocskákban gyönyörködhet, amelyek oldalában itt-ott tunyán bőgicsélő tehenekre bukkanhat. Idilli táj, tele a múlt emlékeivel. Az idillt, a néha a vidéket sújtó viharok mellett csak egy dolog zavarhatja meg: a kígyók. Ugyanis a térség Lengyelország keresztes viperákban leggazdagabb vidéke, és ezen, az ember egészségi állapotára nem éppen veszélytelen lények igencsak szeretik magukat az út mellett a napon süttetni, szóval a láb elé nézés és a magas, vastagszárú cipő, illetve a hosszúnadrág viselése errefelé nem árt.
A KRZESZÓWI APÁTSÁG
Krzeszówba érkezve rögtön a szemünkbe ötlik az apátság két templomának hatalmas, masszív tömbje, amelyek szép kis párt alkotnak, mint névadó szentjeink, Szűz Mária és József. Igen, jól olvassák, ennek az apátságnak kapásból két temploma is van, ami azért nem olyan gyakori jelenség, és jól mutatja, hogy milyen jelentős (és gazdag) volt egykoron ez a hely, amelynek történelme több mint 700 évre nyúlik vissza.
Az apátságot alapítója az e vidéken igencsak híres I. (Piast) Bolkó jawori és świdnicai herceg volt. Bolkó legalább annyira nevezetes és kiemelkedő személyisége Szilézia történelmének, mint mondjuk hazánkénak Kinizsi Pál. Több tucat vár alapítójaként és kiváló politikusként, illetve hadvezérként tartják számon, és még ma is számos közterület neve, illetve szobor őrzi az emlékét szerte Alsó-Sziléziában.
Bolkó az Úr 1292. esztendejében halhatatlan lelkének üdve, valamint saját evilági dicsőségének előmozdítása végett alapította meg a krzeszówi ciszterci apátságot, amelyet aztán temetkezési helyéül is választott. Ezzel aztán egyfajta családi tradíciót teremtett, mert később egyik unokáját, II. „Kis” Bolkó jawori, świdnicai, lwóweki, lausitzi, brzegi, oławai és siewierzi herceget és talán egyik dédunkákáját, III. Bolkó herceget is itt helyezték végső nyugalomra.
Az apátság első temploma gótikus stílusban épült fel, védőszentjéül pedig Szűz Máriát választották. A következő évszázadban az apátság jelentősége és gazdagsága nőtön nőtt, de aztán először a huszita háborúk, majd a 30 éves háború idején is súlyos károk érték. Történetének fénykora a 17. század második felében érkezett el. Ekkor Berhard Rosa apát újjáépíttette és egy második, (talán éppen a Szűz Mária templom védőszentjére tekintettel) Szent József nevére felszentelt, barokk templommal bővítette ki a komplexumot. A 18. század első felében aztán a Szűz Mária-templomot is barokkosították, létrehozva így egész Szilézia egyik legnagyobb barokk épületegyüttesét. Mindehhez a pénzt elsősorban az apátság textilipara szolgáltatta, amely a térségben termő kenderre épült.
Az ide látogató utazók és zarándokok alapvetően két irányból léphetnek be az apátság területére: vagy a Szent József-templom melletti kis ösvényen, vagy az apátság egykori főbejáratán keresztül. Ha a főbejáraton keresztül érkezünk meg, akkor tőlünk bal kézre az apát házát és a Szent József-templomot, velünk szemben a Szűz Mária-templomot, utóbbiról jobbra pedig a kolostor épületét láthatjuk. A két templom közötti egyszintes, kisebb épületbe találjuk a jegypénztárt, amely mellett egy étterem is üzemel. A pénztárban a két templomba válthatunk külön-külön és egyben is jegyet.
A SZENT-JÓZSEF TEMPLOM
Én a látogatásomat a Szent József-templommal kezdtem. Ez a templom freskókban igen gazdag – és ezeket a freskókat nem is akárki festette! Készítőjük a „sziléziai Raffaello” és „sziléziai Rembrandt” jelzőkkel illetett Michael Willmann volt, akit a térség, sőt, igazából egész Közép-Európa egyik legjelentősebb barokk festőjeként tartanak számon a művészettörténészek.
A Szent József-templom főleg Szent Józsefet életéhez kapcsolódó eseményeket bemutató freskóinak leírására egy egész könyvet lehetne szánni, ráadásul jómagam – ahogy az fanatikus amatőr fotóshoz és Szilézia imádóhoz illik – végig is fotóztam az összeset, tehát még illusztrációkkal is szolgálhatnék hozzá. Terjedelmi korlátok miatt azonban most csak néhányat szeretnék kiemelni közülük. A szentély falain a napkeleti bölcsek és a pásztorok Jézus előtt hódolatát láthatjuk roppant élénk színekkel és eleven alakokkal megjelenítve, a mennyezetről szentek tucatjai bámulnak ránk, de találunk kissé eldugva egy megható családi jelenetet is, ahol a gyermek Jézus kézen fogva sétál Józseffel és Máriával.
A SZŰZ MÁRIA-TEMPLOM
Miután végeztem Willmann freskóinak megcsodálásával, átmentem a Szűz Mária-templomhoz, ahol a barokk temetőben kezdtem a vizitációmat, majd több tucatnyi barokk sír megtekintése után a mauzóleumot kerestem fel, ahol a hercegi sírok találhatóak. Mindkét Bolkó sírkője a sziléziai gótikus szobrászat remekművei közé tartozik és bizony még az angol Westminsteri apátság királysírjai között is megállnák a helyüket. A mauzóleumban találjuk még a legendás III. Bolkó síremlékét, valamint egy helybeli nemes, Ladislaus von Zeidlitz gyönyörű 17. századi reneszánsz sírkövét is.
A hercegi sírok után a szerzetesek temetőjét kerestem fel. A szerzetesi sírokon szemben a hétköznapi sírokkal nem kettő, hanem három évszám szerepel: az illető születési és elhalálozási dátuma mellett ugyanis a szerzetesi hármas fogadalom (tisztaság, engedelmesség, szegénység) letételének napját is felvésték.
A temető után a Mária Magdolna-kápolna következett, amely amolyan „templom a templomban” (vagy pontosabban ez esetben „kápolna a kápolnában”) módon egy másik kápolnát vesz körül 360 fokban, az Assisiben található Angyalos Boldogasszony-templomhoz vagy a głogówi Assisi Szent Ferenc-templomhoz hasonlóan. A belső kápolnába csak térden járva tudunk bemenni, ily módon is kifejezve a Szent Mária Magdolna iránti tiszteletünket.
Ezt követően a Szűz Mária-templom hatalmas és sötét kriptáját kerestem fel. A kripta méretei egészen elképesztőek, én úgy éreztem magam ott, mintha egy hatalmas barlang járatiba léptem volna be. Benne itt-ott jól kivehetőek az egykori gótikus templom falának maradványai.
Visszatérve a földfelszínre, a templom főépületébe vettem az utam. A Szűz Mária-templom két fő- és egy huszártornyos, kereszthajós elrendezésű és mindkét oldalán kápolnasorokkal rendelkező bazilika típusú (és rangú) templom. Legfőbb nevezetessége a főoltárán található Mária-ikon, amely kb. 100 évvel idősebb a híres częstochowai Fekete Madonnánál, de kiemelkedő értékűek barokk oltárai és hatalmas barokk orgonája is.
A látogatásomat végül a ma Benedek-rendi apácák által használt kolostor középkori épülettöredékeinek szemrevételezésével zártam. A teljes apátság megtekintése több mint négy órámba került, de kevésbé megszállott utazók két óra alatt is bejárhatják az egész komplexumot, az auidoguide is kb. ennyi ideig beszél.
Az apátság után jómagam még a faluban is szétnéztem, és ottani bolyongásaim alapján előszeretettel ajánlom a kedves olvasók figyelmébe a település számos patinás 100-200 éves házikóját, a különböző kisebb-nagyobb barokk kápolnákat és a Szent Erzsébet Nővérek Kongregációjának helyi rendházát, amelynek kertjében egy oszlopról Árpád-házi Szent Erzsébet arcképe köszön vissza ránk. Jómagam egyébként, mint kutató, magába a rendházba is bebocsátást nyertem, ahol több Szent Erzsébet-szobor mellett egy igen értékes, Szent Erzsébet-arcképével ellátott miseruhát is volt szerencsém megcsodálni.
