ŐSZI TÚRA AZ OJCÓWI NEMZETI PARKBAN
Krakkóban színesednek a levelek, úgyhogy elfogott a vágy, hogy felkeressem a környék egyik legszebb karsztvölgyét. Az Ojcówi Nemzeti Park télen-nyáron remek kirándulóhely, igazi pompájában viszont ősszel látható.
Ojców szerepelt már a honlapunkon: Nagy Árpád ismertette az összes látnivalót, Bárány Robi és Tenczer Gábor pedig a nemzeti park téli arcát mutatta be. Itt egy szubjektív őszi túraismertető szerepel; a túra útvonalát a Mapy.cz-n követheted.
Vasárnap lévén el akartuk kerülni a tömeget, biztosra akartunk menni a parkolással, és a szintemelkedés növelése is szempont volt. Ezért nem az ojcówi várhoz érkeztünk, hanem Smardzowice településre, ahol ingyenes és kevéssé zsúfolt a parkoló. Innen hosszabb betonút vezetett ki a természetbe, amelyet lejtős, köves-avaros ösvény váltott fel a völgyhöz közeledve.
Délelőtt volt, ezért a völgy alján kanyargó aszfaltúton még nem haladtak sokan. Az itt tenyésztett híres pisztráng sem sült még meg az éttermekben, a kávézók viszont már nyitva voltak, köztük egy rendkívül hangulatos is, amely a háború előtti Ojcówot idézi.
A pisztrángos tó után a kis fahídon áthaladva felkapaszkodtunk a völgy közepén álló kisebb, kerek sziklára (a kapaszkodás szó szerint értendő, a korlát jó szolgálatot tett). A tetejéről remek kilátás nyílt a vár irányába.
Ezután kezdődött az első nagyobb kaptató a fekete ösvényen a Łokietek-barlangig. Ide nem vettünk jegyet, mivel a gyönyörű őszi idő minden percét ki akartuk élvezni, de megállapodtunk, hogy visszatérünk, ha a lenti hőmérséklet (+7 °C) már nem lesz olyan sokkoló. A karsztbarlang egyébként vezetővel látogatható minden fél órában, a belépődíj a cikk írása idején 30/20 zł. Nincsenek látványos cseppkőképződményei. Hírét inkább a vele kapcsolatos legendának köszönheti, amely szerint ide rejtőzött ellenfele elől a Lengyelországot újraegyesítő középkori király, Łokietek (Rőfnyi, vagyis Kis) Ulászló – a mi Nagy Lajosunk nagypapája.
A barlangtól lefelé izgalmas „lyukas” szikla mellett vezetett a kanyargós fekete ösvény, a végén pedig feltárult a Krakkói-kapu, a nemzeti park leghíresebb sziklaképződménye, amelyen visszatértünk a völgy aszfaltútjára.
Itt persze már sok volt a kiránduló, akiket vattacukor- és limonádéárus szolgált ki. Mi a közeli Szerelemforráshoz sétáltunk le. Sajnos ott volt mellette a „nem ivóvíz” tábla, ezért csábító neve ellenére nem mertem megkóstolni – kísérőm hiába biztatott, hogy a múlt héten ivott belőle, és nem történt baja.
A völgy túloldalán a Sötét-barlang (Jaskinia Ciemna) pénztára zárva volt. Ebben a barlangban egyébként vannak egyszerű sztalagtitok, és 2018-ban egy 115 000 évvel ezelőtt élt neandervölgyi gyermek ujjcsontjaira is rábukkantak itt a régészek.
A barlang mellett meredeken vezetett felfelé a zöld ösvény. Első kilátópontjáról a fantasztikus Kesztyű-szikla (Skała Rękawica) tárult a szemünk elé, majd további kilátóhelyek következtek.
Azután ismét meredeken lefelé haladtunk, egészen a tisztáson épült erdei büféig. A sütemények is kívánatosak voltak, de a kísérőm a klasszikus zapiekankát, vagyis a sajtos-gombás melegszendvicset választotta.
Az utolsó kaptató még körülbelül 100 métert adott hozzá a szintemelkedéshez. A meglepetések és a szépségek pedig a kirándulás utolsó szakaszáig végigkísértek bennünket. Szőlők mellett bukkantunk ki az erdőből – a lengyelek évek óta nagy szorgalommal igyekeznek kitanulni a borászat minden csínját-bínját, és egyre több szőlőt ültetnek. A faluban pedig egy üres telek szélén épp beérett az alma. Mellette, a kerítésen felirat: „Téli alma ingyen. Tessék, vigyétek.”
INFORMÁCIÓK
Az itt ismertetett túra teljes hossza kb. 11 km, szintemelkedése kb. 500 m. Könnyű túracipő viselése ajánlott. A túra kezdő- és végpontjáig Krakkóból autóval, esetleg a 267-es busszal juthatunk el (a Smardzowice Remiza megállónál szálljunk le).
Természetesen egyből Ojcówba is érkezhetünk. Parkolás az ojcówi vár közelében lehetséges. Krakkó tágabb központjából hétvégenként 70 percenként indul az LR0 jelzésű alacsonypadlós agglomerációs busz (menetrend); a Dworzec Towarowy csomóponttól (cím: Kamienna 8) pedig hétköznap is járnak kisbuszok a nemzeti parkba, ám ezek nem túl kényelmesek (menetrend).
TIPP: minél korábban indulunk, annál kevesebben lesznek az útvonalunkon.
