GDAŃSK, AHOL ARANYAT IHATSZ
Egy város, amelyre évekkel ezelőtt egy utazós műsorban figyeltünk fel, majd idén lett ellenállhatatlan. Színes házak, különleges történetek, lengyel ízek és egy pohár aranypelyhekkel teli likőr – Gdańsk három nap alatt teljesen elvarázsolt bennünket.
Olvasónk írása lengyelországi élményeiről.
GYŐZÖTT A KÍVÁNCSISÁG
Mi, akik addig a pillanatig, mikor megláttuk a műsorban a várost, főként mediterrán országokban jártunk, kíváncsian néztük ezt a számunkra teljesen más világot. Idén aztán fotókon beleszerettünk a színes, díszes házakba, és rengeteget olvastunk a lengyel konyháról is – enni, jót enni nagyon szeretünk.
Megvettük a repülőjegyeket, és március 8-án, reggel hat órakor elindultunk az ismeretlen Gdańsk felé. Az időjárás kegyes volt hozzánk: +16 fok és szikrázó napsütés kísért bennünket mindhárom napon. Alig vártuk, hogy végre meglássuk a gyönyörű házakat, és egyik ámulatból a másikba estünk. Mintha egy mesekönyv lapjai elevenedtek volna meg előttünk.
SZÍNEK, ÍZEK A BOROSTYÁN FŐVÁROSÁBAN
A szállásunk remek választásnak bizonyult: közvetlenül a folyóra nézett, a híres Daru, a Żuraw mellett. Reggel jólesett a sirályok hangjára ébredni. Már az első sétánkon lenyűgözött bennünket a tisztaság, a virágos ajtók, a különleges homlokzatok és az építészeti csodák sora.
Persze a Daru sem maradhatott ki a fotókból. Mindenki ezt az ikonikus látképet fényképezi – mi sem tettünk másként, főleg, hogy a szállásunk ablakából is ezt pillantottuk meg.
A nyüzsgő városban hamar a gyomrunk is jelezte, hogy ideje megkóstolni a híres lengyel pierogit. Én spenótosat, a férjem húsosat kért, és egyikünk sem csalódott. Pihenésképpen, a ragyogó napsütésben megkóstoltuk a híres Goldwasser likőrt is. A pohárban aranypelyhek csillogtak, az ital kellemesen édes volt. Különleges élmény volt úgy kortyolgatni az „aranyat", hogy közben a Neptun-kutat néztük, amelyhez a Goldwasser legendája is kapcsolódik.
A gasztrokaland másnap żurekkel, heringgel és természetesen vodkával folytatódott. Akkor már biztosan tudtuk: Lengyelországban enni is jó. Nagyon jó!
20 KILOMÉTEREKBE ZSÚFOLT CSIGALÉPCSŐK ÉS FELEJTEHETLEN PILLANATOK
Kellett is az energia, hiszen naponta körülbelül 20 kilométert sétáltunk. Megnéztük a Borostyán Múzeumot, a Szent Brigitta-bazilika álomszép borostyánoltárát, és a második világháborús múzeumot is. Utóbbiból úgy jöttünk ki, hogy összeszorult a lelkünk: a kiállítás olyan közel hozta az akkori borzalmakat, hogy szinte a bőrünkön éreztük a történelmet.
Szerencsénk is volt: az egyik múzeumban éppen nem kellett belépődíjat fizetnünk. Csak mosolyogtak ránk, és mondták: „free!" Egy ilyen utazáson az ember még ezt is ajándéknak érzi.
A férjem tériszonyos, engem viszont hajtott a kalandvágy, ezért nekivágtam a Szent Mária-bazilika több száz csigalépcsőjének. Felfelé nem adtam fel, és amikor végre felértem, a látvány minden egyes lépcsőfokért kárpótolt. Lefelé már kalandosabb volt: a szűk lépcsőn nincs mindenhol kapaszkodó, remegett is rendesen a lábam. Aki ízületi panaszokkal küzd, annak ezt a kalandot csak óvatosan ajánlanám.
Három nap alatt rengeteg emléket gyűjtöttünk. Megmaradtak bennünk a színek, az ízek, a különleges épületek, a Motława csillogó vize és a Mariacka utca sejtelmes fényei. És persze ott maradt az a bizonyos Goldwasser is: az aranypelyhek a pohárban, amelyek egy pillanatra tényleg azt az érzést adták, mintha aranyat innánk.
Gdańskra kíváncsian érkeztünk, és úgy indultunk haza, hogy már tudtuk: egyszer még visszatérünk.
Van neked is lengyelországi élményed? Megosztanád másokkal? Írd meg és küldd el nekünk - részletekért kattints ide.
