FELÉBREDTEK A VIPERÁK - ÓVATOSAN A TÁTRAI ÖSVÉNYEKEN

Ahogy a hőmérséklet emelkedik, a Tátra vadvilága is életre kel – ez viszont azt is jelenti, hogy nekünk turistáknak most fokozottan óvatosaknak kell lennünk! A téli álomból előbújva, a napsütötte sziklákon és fűcsomók között Lengyelország egyetlen mérges kígyófajának képviselőivel, keresztes viperákkal (Vipera berus) találkozhatunk. Mivel ilyenkor kezdődik a párzási időszak, így gyakrabban és könnyebben találkozhatunk ezen kígyókkal – különösen a reggeli és kora délutáni órákban.

A keresztes vipera viszonylag rövid, vaskos kígyófaj, testhossza átlagosan 60-90 centiméteres. A gerincén végigfutó, jellegzetes mintázat alapján jól megkülönböztethető a többi kígyófajtól - hátán barna, cikcakkos sáv fut végig a tarkótól a farok végéig, amit az oldalakon hasonló színű foltsor kísér. A tarkón jellegzetes X vagy Y alakú mintázat látható.

Ezek a hüllők természetes módon kerülik az emberekkel való érintkezést, és elmenekülnek, amikor rezgéseket érzékelnek a talajon keresztül. A probléma ott kezdődik, amikor a túrázók letérnek az ösvényről, túl közel kerülnek az állathoz (például, hogy fényképet készítsenek), vagy véletlenül rálépnek, és az állatok ilyenkor ösztönösen védekezni kezdenek. A vipera harapásának ereje nem olyan, mint a méhé, hanem inkább ahhoz hasonlítható, mint amikor egy bottal a lábadra mérnek nagy ütést.

Fontos megjegyezni, hogy a keresztes vipera mérgének viszonylag alacsony a toxicitása, és a számos létező ellenméreg valamint gyors beavatkozások révén a halálos marások nagyon ritkák. Emellett nem minden harapás jár a méreg fecskendezésével! Becslések szerint az esetek akár 30-60%-a is úgynevezett „száraz harapás”. Az emberek számára azonban – különösen a gyermekek, az idősek vagy az allergiások esetében – a hüllők fogaival való bármilyen találkozás veszélyforrás lehet.

Ha megtörtént a baj, először is próbálj meg nyugodt maradni, mert a pánik gyorsítja a pulzusodat, ami pedig a méreg gyorsabb terjedésével jár. Egyből hívjuk a TOPR/GOPR mentőszámát (601 100 300) vagy a 112-t. Ezt követően rögzítsük a megharapott végtagot úgy, hogy a szív szintje alatt legyen, és ennyi! NEM SZÍVJUK KI A MÉRGET, NEM VÁGJUK KI A SEBET… és nem teszünk semmit a sebre.

Megelőzésként annyit tehetünk, hogy ha le akarunk ülni egy sziklára vagy farönkre, előtte nézzük meg, nem e pihen már ott valaki más… nem térünk le az ösvényekről… és a hosszúszárú nadrág is valamennyit segít.