GÓRAL KIWACZEK – A KRUPÓWKI ŐRE

A Krupówki mindig varázslatos világ volt, legalábbis gyerekszemmel nézve. Alsó végét a piac uralta, itt sajt és uborka várt, meg persze a kis műanyagpoharakba porciózott, frissen szedett áfonya és szamóca, feljebb, a Szent Család templom mellett a kedvenc cukrászdám figyelt, benne a habos málnás tejtumix-szal, szembe vele gorfit és fritkit árultak.

Aztán jöttek a lófogatállomás bódéi, apró kincseik közt mindig lehetett valami szép és teljességgel haszontalan dísztárgyat találni. Ahogy kapaszkodtunk felfelé az úton, a Pewex kirakatai integettek, az elérhetetlen nyugat relikviáival tömött üzletben mindig varázslatos fény és illat várt, valami más, amihez nem voltunk szokva, de rá tudtunk volna kapni.

A Gazda Hotel után változott a hangulat, az apróbb boltok helyét a nagyobb élelmiszerboltok, egykori áruházak stílusos épületei vették át, majd a folyónál kettéágazó út további szakaszát apró, helyi árut kínáló butikok uralták. A tornyos faházban a falu fotósa fogadta az esküvői díszbe öltözött helyieket és a megörökítődni vágyó turistákat és itt, ahol véget is ért ez a pazar világ, a Krupówki kapaszkodójának egykori tetején állt a kirakatban – emberemlékezet óta – egy napsütötte arcú góral és nyitvatartási időben rendületlen hol balra, hol jobbra tekintgetve őrizte a főutca rendjét és csalt mosolyt az itt elsuhanó gyerekek és elbaktató felnőttek arcára.

Most, mikor keresni kezdtem az eredetét, kutatni, hogy ki és mikor telepítette le a Krupówki 52/a. szám alatti boltba, majd vigyázott rá, szervizeltette, meglepően kevés infót találtam, leszámítva a sok-sok kedves emléket, amelyet a közösségi média felületein osztott meg helyi és turista egyaránt, hiszen mindenki kötődött ehhez a kedves kis hegyi emberkéhez.

Annyi bizonyos, hogy a fából készített 70 centi körüli szobor a hetvenes években már a helyi látványosságok közé tartozott, főleg a benne működő mechanika okán kellett sűrűn törölgetni a az ujj- és orrlenyomatokat a kirakatról. A nyolcvanas években megtisztelő helyen, külön részen állt, innen tartotta szemmel az emberáradatot, majd a rendszerváltás után gyakorta cserélődő bérlők még érezték, hogy a góralnak jogai vannak, de egyre kevésbé tisztelték és hol zokni, hogy giccses apróságok vagy épp sífelszerelések közé szorítva töltötte a mindennapjait. A mechanikája sem mindig működött, volt, hogy évekre leállt, aztán valaki megreparálta és akkor újfent lelkesen vigyázott a városra.

A góralszobor eredetileg biztos, hogy reklámbábuként, figyelemfelkeltő dekorációként szolgált. A bolt kirakatában elhelyezve „éjjel-nappal” üdvözölte a turistákat: mozgó szemeinek köszönhetően sokaknak furcsa, de emlékezetes látványt nyújtott. A helyiek szerint a figura azért lett ilyen, hogy a külseje vonzza a vevőket, a górál hagyományos öltözetében állt, mozgató automatikájával gyakorlatilag kirakati attrakcióként működött. Mivel a Krupówkira érkezők közül sokan kisgyermekek vagy turisták, a szobor sok fotón is szerepel emlékként.

A beszámolók szerint az öreg góral egészen a 2000-es évek végéig ott állt; még 2010 környékén is működött a szemmechanikája. Azután, ahogy a bolt bérlője, profilja változott, a figurát az - üzletet is magába foglaló - bérház tulajdonosai hazavitték, így ma már nem látható a kirakatban, a város megőrizte emlékezetében: néhány évvel ezelőtt még szerepelt a Tátra Múzeum Urbamistyka kiállításán. A Góral Kiwaczek nem tűnt el, ott él a helyiek emlékeiben, a turisták régi fotóin, és mindazok szívében, akiknek egyszer mosolyt csalt az arcára.