Óriások nyomában, UFO-k árnyékában: gyalogtúra a Śnieżkára
- Benecz Ferenc
- 3 nappal ezelőtt
- 4 perc olvasás
Frissítve: 17 órával ezelőtt
Bár a Karkonosze, vagyis az Óriás-hegység és egyben a teljes Szudéták legmagasabb csúcsa, a Śnieżka (csehül Sněžka) mindössze 1603 méter magas, időjárása az Északi-sarkkör térségét idézi. A legtöbb látogató számára azonban nemcsak zord éghajlata, hanem mára ikonikussá vált, futurisztikus meteorológiai obszervatóriuma teszi emlékezetessé.
Különleges éghajlat két ország határán
A Śnieżka jellegzetes, környezetéből erősen kiemelkedő formája részben kőzettani adottságainak köszönhető. A csúcson rendkívül kemény hornfels található, amely akkor keletkezett, amikor a feltörő gránitmagma hőhatása átalakította a környező kőzeteket. Mivel a hornfels jól ellenáll az eróziónak és a fagyaprózódásnak, a csúcs lassabban pusztult le, mint környezete. Kitett fekvése miatt akadálytalanul érik az erős szelek és a nedves légtömegek, ezért a Śnieżka Lengyelország egyik legszelesebb pontja. Magasságának és kitett fekvésének is köszönhető, hogy átlagos éves hőmérséklete éppen 0 °C felett van, de a legmelegebb hónap átlaghőmérséklete is csak 10,6 °C.
Irány a csúcs, az egyik legkönnyebb útvonalon
A csúcson napjainkban két ország is osztozik, és több irányból, illetve úton is megközelíthető. Mi most a lengyel oldalról, a hegy lábánál, Budapestről mintegy 650–700 kilométerre fekvő Karpacz településről vettük célba. Az innen számba vehető feljutások közül olyat jártunk be, ami azoknak lehet ideális, akik idő szűkében állnak, vagy csak egyszerűen nem akarnak sokat mászni felfele.
Kezdésként a Karpacz határában található négyszemélyes ülőlifttel jutunk fel a Kopa-nyeregig (cirka 1350 m magasságba). Ezzel mintegy 500 méter emelkedést spórolunk meg, így a csúcsig már csak körülbelül 250 méter nettó szintemelkedés vár ránk.
A nyeregből a csúcs környékére jellemző széles, kisebb kövekből macskakőszerűen kirakott gyalogúton indulunk el. Ez a kialakítás nem véletlen, hiszen a Śnieżka nagyon népszerű célpont, évente nagyjából félmillióan mennek fel csak a lengyel oldalról, ezért szükséges a „kikövezett” és széles gyalogút.
A távolból folyamatosan elénk tárul a környezetéből kimagasló csúcs, mintegy világítótoronyként hívogatva magához. Néhány perc múlva elérjük a piros jelzés elágazását, ahol balra fordulva érkezünk meg az 1921–1922 között épült Śląski Domhoz. Az épület zömök formája és meredek, lépcsőzetes tetőzete a korabeli szudétavidéki turistaházakat idézi. Korábban részben határőrségi célokat is szolgált, 2007 óta pedig magántulajdonban van. Ma szálláshellyel és vendéglátással működő, rendszerint forgalmas turistaház.
A háztól változik a terep, egyrészt elfogynak körülöttünk a törpefenyvesek, és csak a zavartalan körpanoráma marad, másrészt a háztól pár száz méterre a prios-jelzés letér az útról, és ösvényen halad tovább. Ez a rész már meredekebb kicsit, mint az eddigiekben bejárt szakasz, de nem vészes. Akinek mégis sok lenne, az elágazásnál a kék jelzést követve a széles, lankásabb úton körbe fel tud jutni.
A csúcson először az idők során a hely jelképévé vált meteorológiai épület (Wysokogórskie Obserwatorium Meteorologiczne im. Tadeusza Hołdysa) fogad minket, mely talán az egyik legismertebb magashegyi meteorológiai állomás Közép-Európában. A három egymás fölé elhelyezett „tányér” révén UFO-kinézet mögött komoly mérnöki tervezés is rejlik. A formaválasztást az 1950–60-as évek űrkorszakának világa is inspirálta, miközben a szerkezetnek természetesen a csúcson uralkodó erős szeleknek, viharoknak is ellen kell állnia.
Emellett még a hegytetőn találunk egy 1681-ben felszentelt kápolnát és egy postát is. Ez utóbbi már a cseh oldalon áll, és az ország legmagasabban fekvő postája (hiszen a csúcs Csehország legmagasabb pontja). Picit lentebb látjuk a felvonó felsőépületét is.
Midezek mellett sajnos jelenleg (2026) a hegytetőn nincs üzemelő büfé vagy étterem, így ezzel előre kell számolnunk!
Miután elég időt töltöttünk fent, a széles úton hagyhatjuk el a platót, mivel az ösvény egyirányú felfelé! Ezen kényelmesen ereszkedhetünk vissza a turistaházhoz... innen visszajuthatnánk Karpaczba felvonóval is, de ha már felfele kényelmesek voltunk, lefele egy kicsit gyalogoljunk... Így haladunk tovább a kék jelzésen.
Előbb a Strzecha Akademicka, majd a Schronisko PTTK „Samotnia” turistaházat érintjük. Mindkettőben lehet ételt és italt vásárolni; mi az előbbit választottuk, mert szélesebb ételválasztékot kínált. A Samotnia ugyanakkor festői fekvése miatt csábít megállásra: a jégkorszaki eredetű Mały Staw partján, egy hajdani gleccserkatlan mélyén áll.
Innen viszont már csak lefele kell bandukolni Karpaczig, mely séta sokaknak itt már kezd igencsak fárasztó lenni, mert az úton gyalogolni, a kövek között bukdácsoló lábfejekkel, nagyon megterhelő tud lenni. Szerencsére már csak 4,5 kilométert kell ezen kibírni… amivel a teljes túránk összesen 12 km lett (szintben: 300m fel, 800m le).
Egy kínai hangzású norvég fatemplom Lengyelországban
Leérve a hegyről, közvetlenül Karpacz határában egy különleges épülethez érkezünk, ami mellett semmiképpen ne sétáljunk el. Ez a Wang-templom, ami első hallásra kínainak tűnhet, valójában azonban egy dél-norvégiai faluból származó faszerkezetes épület, melyhez hasonló ezen felül mindösszesen 30 darab maradt fenn a világon!
A templom nevét a származási helyéről, Vang településről kapta, csak a nevét átalakították a lengyel nyelvhasználatnak megfelelően (abban ugyanis nem használnak szimpla „v” betűt).
Maga a templom a XII-XIII. század fordulóján épült, majd miután a gyülekezete kinőtte, az 1820-as években a lebontás mellett döntöttek, hogy helyére egy új, nagyobb kőtemplom kerülhessen. Egy norvég festő, Johan Christian Dahl viszont nagyon meg szerette volna menteni a faépületet, és szerencsére személyesen ismerte a porosz koronaherceget, a későbbi IV. Frigyes Vilmos porosz királyt. Segítségével a Vang fatemplom precízen szétszedték. Ugyan az előzetes terv az volt, hogy a Berlin melletti Páva-szigeten rakják majd össze, végül apró változtatás után Karpaczba került a templom.
Érdekes adaléka a történetnek, mely talán csak városi legenda, de állítólag a templomot összeépítő ácsok soha nem látták egyben sem a templomot, sem egyetlen másik norvég fatemplomot sem, így igencsak nehéz feladatot kaptak. Emellett csak a fő szerkezetet lett felhasználva az eredeti anyagokból - küszöbök, oszlopok, fallemezek és a faragott ajtókeretek. A többi újra lett cserélve.
Az útvonal letölthető GPX útvonala:
