KRASICZYN – VÁR VAGY PALOTA?

Krasiczyn rendkívül látványos késő reneszánsz – manierista kastélya a Kárpátaljai vajdaságban, Przemyśl és Sanok között, a San folyó völgyében található. Bár az épület formája inkább kastélyra emlékeztet, a négyzet alaprajzú épület védőfalait összekötő négy hatalmas saroktorony egyértelműen arról tanúskodik, hogy az épület eredetileg elsősorban védelmi, és nem reprezentatív funkciót töltött be. Látványos, árkádos kialakítású belső udvara mellett a kastély különlegessége a falakat borító rendkívül gazdag sgraffito-díszítés.

A lengyel reneszánsz egyik gyöngyszemének tartott, hatalmas parkkal körülvett, szállodaként működő látványos épület formájában tudatosan jelenik meg a kor társadalmi és vallási hierar-chiája, az építészetileg egymástól erősen eltérő sarokbástyák elnevezése ugyanis az isteni hata-lomtól a pápán és a királyon át a nemességig a Krasicki család világképét és ambícióit tükrözi.

Krasicki-korszak: a kastély mai arculatának kialakulása

A mai kastély helyén már a 16. század közepén egy erődített, négyzet alaprajzú udvarház állt, melyet a források szerint a Mazóviából érkező, nemesi Krasicki család egyik tagja, Jakub z Siecina Krasicki építtette kőből és téglából. Az épületet árok és földsánc vette körül, a bejárat előtt pedig felvonóhíd állt, tehát az eredeti épület elsődlegesen védelmi célokat szolgált.

A következő fontos változás a 16. század végén, Stanisław Krasicki idején következett, 1580 körül megkezdődött az épület átépítése, a korábbi udvarházból egy szabályosabb, négyzet alaprajzú, négy sarokbástyával rendelkező reneszánsz erődített rezidencia kezdett kialakulni.

Apja halála után, 1598-tól a kastély történetének legfontosabb alakja, korának egyik jelentős lengyel művészetpártolója, Marcin Krasicki folytatta az építkezést, melyek 1633-as haláláig folytatódtak. Nem egyszerűen egy jól védhető várat, sokkal inkább művészeti alkotást, egy reprezentatív főúri rezidenciát akart létrehozni. Ezért az eredetileg katonai jellegű épületet olasz reneszánsz és manierista hatású palotává alakította. Az építkezésen olasz építészek is részt vettek, a díszítőmunkák przemyśli művészek alkotásai.

• 

• 

• 

• 

Látványos építészeti megoldások

A kastély a számos tűzvész és háború ellenére szinte változatlanul megőrizte a 17. század elején kialakított külső formáját. Az épület négyszög alaprajzú, falai a négy égtáj szerint vannak tájolva. A sarkokon négy hengeres bástya áll: az Isteni, a Pápai, a Királyi és a Nemesi (Lovagi) bástya. A tágas, téglalap alakú belső udvart északról és keletről lakószárnyak, délről és nyugatról függönyfalak határolják, utóbbiakat gyönyörű, áttört attika koronázza. A nyugati szárny közepén található az előkapu a főkapuval és a négyzet alaprajzú Óratoronnyal. Eleinte egy felvonóhídon, később pedig egy kőhídon át itt vezetett egykor a valaha volt településről a kastélyhoz vezető út.

A kastély legérdekesebb szimbolikája a négy, hengeres sarokbástya, amely egyfajta „örök társadalmi rendet”, vagyis a vallási és világi hatalom hierarchiáját jeleníti meg. Ezek az Isteni-bástya (Baszta Boska), a Pápai-bástya (Baszta Papieska), a Királyi-bástya (Baszta Królewska) és a Nemesi-bástya (Baszta Szlachecka). Szakemberek szerint az épület építészete és díszítése kifejezetten ennek az ideológiai programnak a jegyében készült.

Az Isteni-bástyában található kápolnát gyakran a waweli királyi palota Zsigmond-kápolnájához hasonlítják. Figyelemre méltóak a gazdagon faragott portálok, loggiák, árkádok és a sgraffito díszítés, melyek jelentős része a háborúk és tűzvészek ellenére nagyrészt épségben fennmaradt. A Pápai-bástya neve a magas rangú egyházi személyek számára kialakított vendégszobákhoz kapcsolódik, a hagyomány szerint Cosimo de Torres pápai nuncius is megfordult itt.

Krasiczyn leginkább szembetűnő művészeti megoldása a kastély falain látható sgraffito díszítés, minden irányban bibliai jelenetek, szentek, uralkodók, császárok, mitológiai alakok, vadász-jelenetek, növényi és geometrikus ornamentika, portrészerű medalionok láthatóak.

• 

• 

A Sapieha korszak

A Krasicki család férfiágának kihalását követően több család birtokolta a kastélyt, végül 1835-ben a hozzá tartozó birtokokkal együtt a lengyel-litván nemesség egyik legjelentősebb főúri családja, Leon Sapieha herceg vásárolta meg.

1852. május 3-án tűzvész pusztított a kastélyban, melynek következtében az épület komoly károkat szenvedett, a nagyobb helyreállítási munkák 1860 körül kezdődtek. Az I. világháborúban Krasiczyn település és a kastély is súlyosan megsérült, a két világháború között csak részleges helyreállítás történt, a kastély továbbra is a Sapieha család otthona maradt.

1939 szeptemberében a német csapatok bevonultak Krasiczynbe, majd a térség szovjet megszállási övezetbe került. A szovjet csapatok elfoglalták és kifosztották a kastélyt, a műkincseik és a berendezés jelentős része eltűnt vagy megsemmisült. 1944. október 17-én a kastély és a hozzá tartozó birtokok állami tulajdonba kerültek, ezzel több mint egy évszázad után véget ért a Sa-pieha család tulajdonosi korszaka.

A háború után a kastély teljesen új funkciót kapott, 1972-ig erdészeti technikumkén használták. 1996 után az épület turisztikai és kulturális központként való hasznosítása érdekében komolyabb restaurálási, építészeti, állagmegóvási munkálatok kezdődtek. A kastély ma szállodaként, turisztikai és kulturális helyszínként is működik.