A VILÁG LEGRÉGEBBI LANCELOT FALFESTMÉNYÉNEK ŐRZŐJE: SIEDLĘCIN VÁRA

Habár az Alsó-Sziléziában, azon belül is a Bóbr (Hód) folyó völgyében fekvő Siedlęcin vára nem tartozik sem a legnagyobb, sem pedig a leglátogatottabb lengyelországi várak közé, művészettörténeti szempontból világszinten kiemelkedő jelentőségű építmény. Ennek fő oka az, hogy jelenlegi ismereteinek szerint itt található a Lancelot legendát megörökítő máig fennmaradt legrégebbi és egyetlen „in situ” (eredeti helyén) megőrzött ilyen témájú középkori falfestmény, amely egyben Lengyelország legrégebbi világi témájú falfestménye is.

A várat a 14. század elején építtette I. (Piast) Henrik jawori herceg valószínűleg a Jelenia Góra és Lwówek Śląski között futó kereskedelmi út védelmére. Az erősséget 1369-ben Jenchin von Redern szerezte meg és az ő utódai uralták azt egészen a 15. század elejéig. Az ezt követő két évszázadban birtokosai gyakran váltogatták egymást. 1575-ben egy tűzvészben megrongálódott, de nem sokkal később helyreállították illetve részben át is építették, valamint kiegészítették egy új udvarházzal. A 17. század harmadik negyedében a Schaffgotsch család szerezte meg és 1945-ig az ő birtokukban is maradt. A család regnálása idején építették át az udvarházat barokk stílusban. A várat a 19. század óta többször is konzerválták, jelenleg falai között múzeum működik.

Az erősség egy bájos völgyecskében helyezkedik el, a Bóbr folyótól néhány méterre, 18-19. századi gazdasági épületekkel és egy középkori várárokkal körülvéve. Egy hídon átkelve léphetünk be déli szárnyába, ahol a jegyiroda található. A belépőjegyünk megvásárlása után az első utunk a vár kicsiny, négyszögletes udvarára vezet, melynek északi oldalán áll az erősség monumentális lakótornya.

A lakótorony már önmagában egy csoda - egész Kelet-Közép-Európa egyik legjobb állapotban fennmaradt középkori lakótornya, egy igazi masszív, erőteljes lovagi rezidencia, amely több mint hat évszázada őrzi e formájában a vidéket. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy előtte állva és benne járva is a középkor levegőjét szívhatjuk magunkba. Legfontosabb paraméterei a következők: alapterülete 14,35x22,2 méteres, magassága pedig közel 33 méter. Az alsóbb részein falainak vastagsága eléri a 3 métert.

A lakótorony belsejébe egy gótikus ajtón keresztül juthatunk be. Első megállónk a földszint, ahol egy dokumentumfilm megtekintésére van lehetőségünk, majd ezt követően a pincébe ereszkedhetünk le, amely – bármilyen hihetetlenül is hangzik – a 15. század első feléig egyébként a torony földszintjeként szolgált, de aztán egy átépítés során megemelték az építménynek helyet adó terület magasságát, így az egykori földszint a föld alá került és így pince lett belőle. A pince falán különleges jeleket láthatunk a vakolatba karcolva. A történészek szerint ősi asztrológiai jelek ezek, amelyek talán egy, a múltban e helyiégben ténykedő alkimista munkái lehetnek.

A lakótorony elő emeletén csodálkozhatunk rá a leginkább az építmény középkori és kora újkori fa belső építészeti elemire: a padlóra, lépcsőkre, ajtókra és oszlopokra. Itt kell megjegyeznem, hogy a vár mennyezetének egy része Lengyelország legrégebbi famennyezeteként van számon tartva – csak hogy még egy „leg”-gel több legyen ezen a csodálatos helyen. Az első emeleten találunk egy klasszikus „pottyantós” latrinahelyiséget (valószínűleg a 16. századból) és egy kemencét is.

A második emeleten, az egykori nagyteremben találjuk a vár legfőbb nevezetességét, a Lancelot legendát megörökítő falfestményeket, amelyek a szekkó technikával készült falfestmények köré sorolhatók (tehát nem freskók) és a 14. század első felében készültek. Alkotójuk valószínűleg egy svájci festő lehetett.

Az egész világon ezenkívül egyetlen hasonló korú Lancelot falfestmény ismert, az olaszországi Frugarolóból, amely azonban néhány évtizeddel fiatalabb a Siedlęcinben lévőnél, ráadásul jelenleg nem is az eredeti helyén található.

A siedlęcini vár második emeletének északi falán található festmények – kiegészülve egy Szent Kristóf ábrázolással – két sorban elrendezve mesélik el nekünk a Lancelot-legenda legfontosabb eseményeit. Az alsó sorban Lancelot néhány dicső tettét (így például a Tarquinnal vívott párbaját), a felső sorban pedig urának, Arthur királynak a feleségével, Guineverével folytatott bűnös szerelmének történéseit láthatjuk. Beszédes, hogy az egyik képen a szerelmespár bal kézzel fogja egymást: a középkori festészetben ez a bűnös szerelmi viszony jelképe volt.

A második emelet nyugati falán a legenda további elemi jelennek meg – befejezetlenül. Ám magyarként mégis meg kell itt állnunk és alaposan szemügyre vennünk az egyik vázlatos festményt, ugyanis azon Lancelot Urre magyar lovagot gyógyítja éppen, aki a legenda szerint ugyebár hét sebet kapott egy párviadalban.

A Lancelot történetet ábrázoló jeleneteket a 14. század második felében néhány további festménnyel egészítették ki, amelyeket azonban soha sem fejeztek be teljesen. Később lemeszelték a falakat, így valamennyi festmény néhány évszázadra eltűnt és ki is kopott a köztudatból. 1887-ben azonban egy német adóellenőr, Wilhelm Klose a vakolat alatt újra rájuk bukkant – igaz, azokat rosszul azonosította. A festmények 1936-ban estek át az első konzerváláson, majd a 20. század második felében és a 21. század elején újabb megőrzési munkálatokat végeztek rajtuk.

A vár második emeletéről juthatunk a harmadik emeletre, ahol egykoron a vár urának és családjának hálószobái voltak. Ezeket a szobákat a múltban fából készült falak választottak el egymástól, amelyek azonban sajnos mára nem maradtak fenn.

A harmadik emelet után a tetőtér következik. Remek kilátás nyílik róla Siedlęcin középkori templomára, illetve a többszázéves tető belső szerkezete is különleges látvány. A tetőtér egyébként a középkorban védelmi funkciót töltött be, majd a 16. század végétől egészen az 1950-es évekig raktárként szolgált.

A vár belsőjének felfedezése után javaslom, hogy sétálgassunk az erősség körül is néhány percet, hiszen az építmény minden oldalról nézve nagyszerű látványt nyújt. A jegypénztárban pedig szuvenírek vásárlására is van lehetőségünk.