NARANCS, SZŐLŐ, PAPAGÁJ, SZIVECSKE - SZCZAWNICA FESTETT TÁBLÁI

A Pieninek egyik legbájosabb városkája, Szczawnica nemcsak gyógyvizeiről és csodás hegyi környezetéről híres, hanem egy különleges hagyományról is: a Szalay-féle címerekről (lengyelül godła szalayowskie). Ezek a festett, fából készült táblák a helyi házak bejárata fölött ma is ott díszelegnek, és egy közel kétszáz éves történetet mesélnek el a lengyel falusi turizmus hőskorából egy nagyszerű korszakról és egy egyedülálló vállalkozóról.

Szczawnicában szeretik a magyarokat. Nagyon szeretik és tisztelik azt az örökséget, amit a magyar származású, korának szupervállalkozója, mondhatnánk marketing zsenije Szalay József hagyott a városra. Szalay mellszobrát nézve, illetve a róla összegyűjtött anyagokat olvasva arra jutottam, hogy ez a snájdig bajuszos ember hiperaktív, munkamániás, ötletekkel teli kreatív ember volt, aki nem csupán közösségformáló személyiségével, de szervezési és menedzseri kvalitásokkal és képzőművészeti tehetséggel is meg volt áldva.   Mert nem csupán a tutajozásból készített mai értelemben is vett turisztikai terméket, és nem csupán egy tündéri gyógyvízéről híres üdülő települést futtatott fel, de komplexen gondolkodott a turizmusról.

Amikor legutóbb Szczawnicában jártam, éppen egy szívmelengető lengyel-magyar barátság ünnepségsorozaton (idén, 2025-ben már a 15. alkalommal rendezték meg) vehettem részt, alkalmam volt Szalay József életébe is picit jobban bepillantani. Jártam a Szalay József nevét viselő nemrég megnyitott Pieninek múzeumban is. A múzeum Szczawnica mellett  Szlachtowában található, a határőrség épületéből lett kialakítva. A kiállítás a Dunajec folyó mentén vezeti végig a látogatót, a középkori váraktól és pásztorélettől (lemkók és bojkók történetével színesítve) a 19. századi gyógyfürdő aranykoráig. A tárlat betekintést nyújt a helyi népi kultúrába, mesterségekbe és a Szczawnicát formáló fürdővendégek világába. Itt találkoztam a Szalay féle cégérekkel, táblákkal, amikbe azonnal beleszerettem, és a múzeum igazgató Barbara Węglarz izgalmas történetei alapján rengeteg információhoz jutottam a témában. Például megtudtam, hogy

Hogyan is születtek a Szalay-féle festett cégérek?

A 19. század első felében Szczawnica gyógyfürdője még gyerekcipőben járt, de a Pieninek szépsége és a gyógyhatású források híre gyorsan vonzotta a vendégeket. A város tulajdonosa és az üdülőhely megteremtője, Józef Szalay (1802–1876) (akit a lengyelek a lengyel kiejtésnek megfelelően Salajnak ejtenek) felismerte: a szálláshelyek száma nem tud lépést tartani az egyre növekvő kereslettel.

Megoldásként a helyi gazdákat ösztönözte arra, hogy saját házukban alakítsanak ki vendégszobákat. Ehhez azonban feltételeket szabott: legyen üvegezett ablak, padló, kémény, rendezett udvar. Aki megfelelt a követelményeknek, az ünnepélyesen átvehette a háza bejárata fölé kerülő festett táblát, amely egyértelmű jelet adott a vendégeknek: „itt szállás kapható”. Ez volt a 19. századi Zimmer frei, vagy a mai Airbnb szczawnicai kiadása. Ami a legizgalmasabb, hogy Szalay a turisztikai szezonban a város fejlesztésével foglalkozott, télen a táblák festése töltötte ki az idejét, mert ebben is tehetséges volt.

Minden tábla egy történet

A Szalay-féle címerek/cégérek nemcsak praktikus tájékoztatást adtak a szállást kereső utazónak, hanem személyre szabott üzenetet is hordoztak. A motívum gyakran a gazda foglalkozására, jellemére vagy egy különleges történetére utalt. Láthatunk rajtuk állatokat (pl. nyúl, medve, kígyó), emberalakokat (pl. krakkói táncos, katona, vándor), növényeket (pl. rózsa, topolya) vagy tárgyakat (pl. horgony, fegyver). Szalay humoros ember lehetett, hiszen ha arra gondolunk, hogy valakinek a „Kígyóhoz” szerepelt az ajtaja felett, nem feltétlen volt a legszimpatikusabb ember...

A táblák a nemesi címerek felépítését követték: egy domb vagy mező, felette a fő motívum, alatta felirat és sokszor a házszám.

Tájékozódás a festett táblák alapján

A 19. századi Szczawnicában sok azonos vezetéknevű család élt, így a vendégek könnyebben megtalálták a szállásukat a címerek alapján. A házak neve idővel ragadványnévvé vált: például a „Pod Capkiem” (A kecskéhez) ház lakóit egyszerűen Capek-ként ismerték.

Az avatás mindig ünnepi alkalom volt: fenyőágakból font girland díszítette az ajtót, és a helyi zenekar muzsikált. Ez a kis ceremónia ma is a város egyik legszebb hagyományaként él az emlékezetben.

A hagyomány újraéledése

Az idők során sok tábla megkopott vagy eltűnt, de az 1970–90-es években a helyi PTTK (helyi turista szervezet) és művészek – köztük Józef Bieniek – újra festeni kezdték a címereket. Az utóbbi években Szczawnica városa szabályzatban rögzítette, hogy kik kaphatnak godło-t, vagyis címert, cégért: olyan szállásadók vagy vendéglátósok, akik példamutatóan gondozzák házukat és sokat tesznek a városért.

Szalay-féle Címerek Tanösvénye – egy séta a múltban

2010-ben jött létre a Szalay-féle Címerek Tanösvénye, amely végigvezet a város utcáin, és bemutatja a több mint száz különböző címert. A séta során nemcsak a festett táblákat láthatjuk, hanem meghallgathatjuk a házak és lakóik történeteit is.

Miért érdemes felkeresni?

A Szalay-féle táblák egyedülálló példái annak, hogyan fonódhat össze a kulturális látnivaló és a falusi turizmus. A festett táblák nemcsak ékesítik és egyedivé teszik Szczawnicát, hanem élő kapcsolatot teremtenek a múlt és a jelen között. Egy séta során megismerhetjük a helyi közösség kreativitását, humorát és vendégszeretetét – és talán mi is találunk egy kedvenc „címert”, amihez szívesen visszatérnénk.

Szczawnica ma is őrzi Józef Szalay örökségét – a festett táblák pedig nemcsak a házak díszei, hanem a város lelke is. Ha legközelebb a Pieninekben járunk, ne hagyjuk ki, hogy felfedezzük ezt az élő, színes történelmi galériát. Ami pedig jó hír, hogy a múzeum shopjában hűtőmágnesként 7 PLN-ért vagy pici fatáblaként 12 PLN-ért mi is megvehetjük emlékbe magunknak a szívünknek kedves táblákat. Én nem tudtam otthagyni a papagájos, a szivecskés, a szőlős, de a narancsos táblákat sem. Szépen csillognak – olcsó és szép emlékek a városról.