EGY SZINTE ÉRINTETLEN, BÉKÉS, VADREGÉNYES TÁJ – KÁRPÁTALJA ELCSÁBÍT

Lengyelország legdélkeletibb csücske, az ukrán és a szlovák határ közé beékelődött Kárpátalja vajdaság a legtöbb ember számára távolinak tűnhet, miközben légvonalban mindösszesen csak nagyjából 140-150 kilométerre fekszik a jelenlegi magyar országhatártól. A helyiek körében a mai napig aktívan és erősen él a magyar borok és a magyarság iránti érdeklődés és vonzódás.

Talán nem csak nekünk magyaroknak tűnik távolinak eme régió, hiszen még kevésbé fedezték fel a turisták, pedig kikapcsolódási lehetőségek széles tárházát nyújtja. Az aktív programok között találunk túrás- vagy bringás útvonalakat a Besszádokban, illetve kajakozhatunk a San folyón. A picit kevésbé sportos aktivitások közül megtaláljuk például a ziplineozást, a monster rollerezést, vitorlázást vagy a hajtányozást is. Ha pedig egy kis kultúrával ütnénk el az időt, a történelmi városkák, várak és fatemplomok bejárása mellett múzeumba és skanzenbe is mehetünk – ahol többek között a vidéket átitató két népcsoport, a bojkók és lemkók szomorú történelmi szálaiba is beleláthatunk.

Persze az itteni konyha, ahogy a kis-lengyelországi is, a magyar ízvilághoz nagyon közel áll, így gasztronómia terén is csábító – természetesen az étkek mellett a vajdaság egyetlen kézműves sörüzemének termékeit sem szabad kihagyni.

Mindezeket egyelőre, ahogy már kezdésként említettem, a tömegturizmus bárminemű érzete nélkül, vadregényes, szinte érintetlen tájban… a városkákat és a természetet is járva a békesség sugárzik mindenhonnan, ami pillanatok alatt elrabolj az ember lelkét, és azon kapjuk magunkat, hogy nem akarunk még tovább indulni, mint inkább újabb és újabb szegletet fedeznénk fel.

Bakancslista - Kárpátalja verzió

Ne csak tervezgessük, bátran induljunk útnak ebbe a vajdaságba, hiszen egyrészt egyes keleti városainkból akár két, de a fővárosunkból is 5 óra alatt meg lehet érkezni. Másrészt a régió vendégszeretettel és vidámsággal vár mindenkit.

Mi 4 nap alatt a lehető legtöbb programlehetőséget megnéztük, alábbiakban ezek közül szemezgettük ki nektek a legjobbakat.

Túra a Besszádok legmagasabb csúcsára

A Besszádok, avagy Külső-Beszkidek a Kárpátok külső keleti részéhez tartozik. Egy része átnyúlik a mai Ukrajna és Szlovákia területeire is, de nagyrészt Lengyelországhoz tartozik. Érintettsége, vadsága révén igen gazdag az élővilága – nagy a medve, hiúz, farkas és szarvas állománya – és viszonylag nagy távolságokat tehetünk meg a civilizáció nyomai nélkül.

Ha erre járunk, és csak egy túrára van lehetőségünk, akkor érdemes legalább a lengyel Besszádok legmagasabb csúcsára, a Tarnicára felmenni. Erre több lehetőség is van, mi egy közepes erőnlétet igénylő, nagyjából 20 kilométeres körtúrát jártunk be.

A hegység gerincén vezető túrák legfőbb jellegzetessége a magashegyi kinézet – amerre a szem ellát, szinte mindenhol áfonyabokrok és alpesi mezők terülnek el a sziklák között, és nem igazán van árnyék, sem vízfelvételi lehetőség! Ezekkel indulás előtt számolni kell…

Túránkat indítsuk Wołosate (ejtsd vovoszáte) településről (a nemzeti park belépő megvásárlását ne feledjük). Kezdésként beton, majd dózerúton gyalogolunk közel 9 km-t, majd innen veszi kezdetét az igazi túrázás.

A fahatár feletti területen lélegzetelállító körpanoráma tárul folyamatosan elénk, miközben kapaszkodunk felfele. Rövid kapaszkodásokkal érjük el előbb az 1280 méter magas Rozsypaniec (ejtsd rozsipányec), majd az 1333 méteres Halicz (ejtsd hálics) csúcsot. Ezt követően jön a túránk egyik legnehezebb szakasza: egy közel 250 méter szintet tartalmazó lépcsősor, mely egészen a lengyel Besszádok legmagasabb csúcsáig, az 1346 méter magas Tarnica (ejtsd tárnicá) tetejéig tart!

A hatalmas fémkereszttel megjelölt csúcsról 360 fokos panoráma nyílik a környező hegyekre és völgyekre. Ha már kellően magunkba szívtuk a látványt, innen pár kilométer alatt jutunk vissza a kiindulási pontunkhoz – eleinte lépcsősen kialakított ösvényen, majd természetes terepen.

Könnyed bringázás a gyógyvizek útján

Gyalogtúránktól picit nyugatabbra, az Alacsony-Besszádokban is érdemes megállni, hiszen ezen a tájon többek között rengeteg gyógyvizet találunk, melyekre az 1800-as évek végén üdülőtelepülések épültek. Ezeket könnyed bringatúrával köthetjük össze, kicsit hódolva a sportnak, az egészségünknek, és a felfedezés örömének is.

Mi Iwonicz-Zdrój és Rymanów-Zdrój gyógyüdülőket fűztük fel egy körre, Iwonicz településről indulva, ahol kerékpárkölcsönzőt is találni, így ha nem bringával érkeznénk Kárpátaljára, akkor sincs akadály egy könnyed bringázásra.

Indulásként rögtön álljunk meg a Załuski-kastélynál, melynek parkjába szabadon be lehet gurulni. Az 1883-as építmény ma az Rzeszówi Egyetem Nemzetközi Ökológiai Oktatási Központjához tartozik, így az épületbe nem lehet betekintést nyerni, de a parkjában mindenképp tegyünk egy kört.

A következő állomásunkat könnyed aszfaltos gurulással érjük el, ahol a főterén található ivóházban napjainkban 5 féle ásványvízből lehet inni – bár a szaguk nem túl csábító, mindenképp próbáljuk ki valamelyiket!

Innen felkapaszkodunk a Wólkára (ejtsd vúlká), ahonnan csodás panoráma nyílik déli irányb – jól belátható az Alacsony-Besszádok vonulata, és a távolban az a rész, ami régen még Magyarországhoz tartozott (a mostani országhatár sincs 140 kilométernél messzebb légvonalban!). A helyiek még ma is mesélik, hogy gyalog, lovat vezetve jártak át szilváért, és borért a hegyeken át. Az utóbbiért lelkesedés a mai napig fennmaradt, és sok lengyel keresi a Tokaji borokat.

Ezt követően a következő megálló már Rymanów-Zdrój városkája, ahol szintén többféle gyógyvízből kortyolhatunk egészségünkért, bár mi most inkább az édességeknek hódoltunk, mert a téren levő cukrászda isteni süteményeket és fagylaltot kínál.

Hajtányozás aktív vonalon

Bár napjainkra a vasút szerepe és jelentősége kicsit háttérbe szorult, valahogy a vonat és a hozzákapcsolódó dolgok varázsa mégis megmaradt a kicsikben és nagyokban egyaránt. Ehhez kapcsolódó kalandra, hajtányozásra is van lehetőségünk Kárpátalján, melynek ráadásul magyar vonatkozása is van! A Stróże és Krościenko állomásokat, valamint a határátkelőt összekötő vonalat 1872-ben, az Osztrák-Magyar Monarchia idején építették és a mai napig erős forgalmat bonyolít le.

Bár a vonal aktív, Uherce Mineralne (ejtsd uherce minerálne) és Olszanica (ejtsd olsánicá) között különleges élményben lehet részünk. Napi szinten két alkalommal lehetőség nyílik hajtányozni! Persze nem a klasszikus értelembe vett hajtányról van szó, hanem két „szobabiciklivel” hajtott kiskocsiról, amin a két pedálozón kívül még két fő tud elhelyezkedni.

A hajtányok egyszerre indulnak el, majd nagyjából fél óra alatt érünk át Olszanica településre, ahol mindenkinek le kell szállnia, és elsőkből utolsók, utolsókból elsők lesznek, miközben az üzemeltető emberei kézzel egyenként megfordítják a hajtányokat, hogy visszagurulhassunk a kiindulási pontba.

Visszaérkezést követően ne hagyjuk ki a vajdaság egyetlen tényleg helyi sörfőzdéjét, az Piwa Ursa Maior-t, ami mellett egyébként a hajtánnyal kétszer már elgurultunk, csak olyankor nincs lehetőség menetközben kicsit megállni. Nagy figyelmet fordítanak a kiváló alapanyagok mellett a helyi közösség összetartására és erősítésére is, így a sörök mellett nem csak kézműves termékeket találunk az épületben, de a címkéken is szembetalálkozhatunk helyi művészek alkotásaival…

Sanok Skanzen

Nem csak esős napra kiváló program a San (ejtsd szán) folyó partján épült Sanok (ejtsd szánok) városa, ahol a várban megtaláljuk a Történelmi Múzeumot, illetve a folyóparton pedig Lengyelország egyik legnagyobb szabadtéri múzeumát.

A 1958-ban alapított és és 200 épületből álló skanzen épületeit az ország különböző területeiről költöztettek át, kiváló állapotban bemutatva a 19. és 20. század eleji életet. Találunk itt „élő” pékséget, pipaboltot, órást, de egyéb foglalkozásokat is bemutatnak a házakban.

Ha csak nézelődünk akkor is több órányi program, mindenképp megéri betérni!