top of page
  • Facebook
  • Instagram

18 NAP LENGYELORSZÁGBAN, GYEREKEKKEL - 2. RÉSZ

3260 kilométert utazva 18 napot töltöttünk Lengyelországban egy 10 és egy 12 éves kisfiúval. Ez az írás a család szemszögéből mutatja be az ezen utazásunk alatt látottakat, hátha más is kedvet kap egy hasonló útra, illetve a mi élményeink alapján már el tud kerülni esetleges problémákat.

 

Poznań

A szállások közül itt volt a leggyengébb, de ilyen előfordul, és két éjszakát kibírtunk. Reggel villamossal indultunk a belvárosba, kényelmesen, lengyel módra 10 óra után. Tömegközlekedést minden városban érdemes használni amúgy.


Poznań főtere
Poznań főtere

Poznań főtere egy ékszerdoboz. Egyszerűen csodálatos. Megkockáztatom, hogy szebb, mint Krakkó főtere, de lehet ezért többen elátkoznak majd. A város jelképe két kecske lett, akiket a történet szerint az újonnan épített városháza avatóünnepségén kellett volna elfogyasztani, a korábban szénné égett pecsenye helyett, azonban a kecskék megléptek, felfutottak az új városháza tornyába, és ott szarvaikat csattogtatva harcoltak egymással. Ez annyira megtetszett a polgármesternek, hogy azonnal rendelt a toronyba egy kecskeszobrot. Minden délben, élő trombitaszó mellett az óra fölött megjelenik a két kecske, akik egymással „harcolnak”.


Mivel az óratoronnyal szemben egy kávézóban pont ránk várt egy asztal, úgy döntöttünk ma mi is olyanok leszünk, mint a helyiek és a belföldi turisták és kényelmesen megreggelizünk, azaz brunch-olunk, és közben délben megcsodáljuk a kecskéket.


Várakozás a kecskék viadalára
Várakozás a kecskék viadalára

Itt kell megjegyeznem, hogy a kevés negatív tapasztalatunk egyike az allergének jelzése. Szinte mindenhol kétnyelvű az étlap, ha nem akkor lehet kérni külön angolt, de sehol nem találkoztunk allergénjelzésekkel. Kérdeztük a pincérnőt, hogy mit ajánlana a tejfehérje érzékeny gyermekünknek. Úgy nézett ránk, mintha a Marsról jöttünk volna. Ők mindenbe tesznek vajat vagy tejszínt, hiszen az attól lesz jó. Persze értjük mi, hogy jó, de ha egyszer nálunk ez nem működik, akkor nem tudunk mit csinálni. Miután már úgy is hülyének nézett minket, a legnagyobb nyugalommal kérdeztem rá a gluténmentes lehetőségekre is, és már egyikünk se lepődött meg, hogy a gyümölcssalátán kívül semmit nem tudott ajánlani. Amúgy azért is volt ez fura, mert közben a boltok polcain viszonylag sok vegán terméket találtunk, és a legtöbb kávézóban alternatív tej lehetőség volt. Így maradtunk a házi smoothie-nál és újabb két bögre remek kávénál. A kecskék kiharcolták magukat és mivel a fiúk nem akartak a helyi múzeumban Rogal-t készíteni így folytattuk a belvárosban csavargást.

 

A rogal – amit a croissanthoz hasonlítják, holott nem leveles tésztából készül, hanem kelt tésztából 81 hajtással – később végül csak ki lett próbálva. A tészta mellett másik különbsége, hogy méretre akkora, mint a croissant, ellenben kb. negyed kiló a súlya, mert tele van töltelékkel. Mivel mind az előállítása, mind az árusítása engedélyhez kötött, így csak Poznańban kapható, így ha itt jártok, ne hagyjátok ki.


A belvárosból kisétáltunk főpályaudvarra, mert a gyerekek szerint tarthatatlan, hogy ők még nem láttak igazi lengyel vonatot. Én mondjuk ezzel még pár évig el lettem volna, de ez van.

 

A vonatok megbámulása után, elvillamosoztunk a Tumski szigetre (Katedrális sziget), ami a város legősibb része. Itt körbe sétáltunk, megnéztük a Szent Péter és Pál katedrálist, majd visszaindultunk a szállásra, mert a fiúk teljes lázban égtek, hogy a hidrogén hajtású buszokat közelebbről megnézzék. Lett volna még jó pár múzeum, amiket ha ketten vagyunk a férjemmel biztosan megnézünk, de két kamasszal egyértelműen máshol van a fókusz.

 

A görbe erdő

Szerda reggel útnak indultunk Szczecinbe, közben még megálltunk, a görbe erdőnél, Nowe Czarnowo mellett, amiről senki nem tudja, hogy emberi kéz, vagy a természet ereje miatt hajlott meg nem sokkal a földfelszín felett a még az 1930-as években ültetett közel 400 fenyőfacsemete törzse, hogy az északi „kanyar” után már szálegyenesen nőjenek tovább.



Mivel a település a második világháború miatt teljesen elnéptelenedett és csak az 1970-es években, betelepítéssel, jelent meg itt újra a lakosság, nincs, aki elmondja mi történhetett közel 100 évvel ezelőtt. Ma természetesen kutatják, újabb csemetéket ültettek, de eredmények még nincsenek.

 

Szczecin

Este lett mire Szczecinbe értünk, így a város felfedezése másnapra maradt. Mivel az óvárosban volt a szállásunk, így reggel kényelmesen indult.


A napot a kastély tornyának megmászásával kezdtük. 120 lépcsőfok vezet felfelé, a jegyet valamilyen oknál fogva két udvarral arrébb kell megvenni, de a látvány miatt mindenképpen megéri, még akkor is, ha egyszerre 10 embernél több nem lehet fönt. De mivel a lengyelek nem szeretnek korán kelni, így nekünk a reggeli órában csak 5 percet kellett várnunk.



Az udvaron még megcsodáltuk a 1864-es óraszerkezetet, majd Katalin cárné szülőházát most kihagyva sétáltunk egy nagyot az óvárosban, majd miután nem tudtuk a fiúkat rávenni a helytörténeti múzeum megtekintésére, a nap a helyi tömegközlekedési múzeumban folytatódott.


Rengeteg érdekességet tudtunk meg a városról, ahol motorbicikliket is gyártottak valamikor, de az egyértelmű sztár a villamos szimulátor volt. Szczecin egy hatalmas kikötőváros, ami azért is fura, mert tenger sehol. A város ugyan dimbes-dombos, de senki ne akarjon a legmagasabb pontról még tengert látni, mert nem fog.  Majd 100 km-t kell utazni a tengerig, azonban az Odera és a tenger egy lagúnával össze van kötve, így gyakorlatilag a belvárosban is láthatóak hatalmas tengerjáró hajók. És ezzel el is kezdődött az a hét, ami a hajókról szólt.



A napot a Tengerészeti Tudományos Központban zártuk, ami egy múzeummal kevert Csodák palotája, és egyszerűen zseniális. Mindent, de tényleg mindent meglehet tudni a vízről, annak erejéről, hogy mire használják, hogy a különböző hajókat hogyan kell irányítani, milyen feladatai vannak egy hajón a legénységnek. A legtöbbet ki is lehet próbálni. Bő 3 órát érdemes rászánni, hogy mind három emeletet végig tudjátok nézni.


Mellette egy nagy vidámpark van, de mivel Ákoson kívül ez nálunk senkit nem hozz lázba, így inkább vacsora és szállás felé vettük az irányt, különösen azért is, mert a kikötőben lévő csokigyár miatt olyan édes szag terjeng a levegőben, hogy attól bárki megéhezik. A lassan szokásossá váló pierogi vacsora után (itt találtam egy helyet, ahol gluténmentes is volt), élményekkel eltelve ment aludni a gyerek banda.


Folytatása következik...

16 views

Ezeket a legfrisebb cikkeinket se hagyd ki:

polandtravel_logo_sideAB.jpg

Oldalunk a magyarországi

Lengyel Idegenforgalmi Szervezet

támogatásával készül!

© 2024 Szia Lengyelország! - minden jog fenntartva

bottom of page