KI VOLT SZENT II. JÁNOS PÁL PÁPA? - A SZÉKESFEHÉRVÁRI KIÁLLÍTÁS MARGÓJÁRA
- Tellis Katalin
- 3 days ago
- 3 min read
A pápa lengyel! – csodálkoztak a népek 1978. október 16-án, amikor 1523 óta először nem olasz főpapot választottak a Katolikus Egyház élére. Karol Wojtyła, vagy ahogy jobban ismerjük, II. János Pál pápa alakja meghatározta az elkövetkezendő évtizedeket, mivel többek között szorgalmazta a vallások közötti párbeszédet, valamint neki is köszönhető a kommunista rendszer bukása régiónkban. A béke embere volt. Március végén az ő életéről nyílt kiállítás Székesfehérváron, hogy jobban megismerhessük.
Szűzanyás búcsújáróhelyek képei köszöntenek minket a kiállítás folyosóján, mintegy bevezetőként. II. János Pál pápa Mária-tiszteletéről is híres volt, itt a falakon most magyar, lengyel és más népszerű, valamint kevésbé ismert kegyhelyek fotóit tekinthetjük meg. Aztán belépünk az első terembe, ahol megismerkedhetünk a kezdetekkel, azaz hogy hol és milyen körülmények között nőtt fel a későbbi pápa. Lassan kirajzolódik előttünk annak az embernek a képe, aki már fiatalon is tele volt tervekkel és álmokkal, miközben nem kerülték el a történelem viharai: szüleit korán elveszítette, a háború meggátolta, hogy egyetemre járjon... Szerette az irodalmat, klasszikus zenét, színjátszást, és nem utolsó sorban sokat sportolt. Sokrétű ismeretet, kitartást, fizikai és szellemi ellenállóképességet köszönhetett a korán megszerzett tapasztalatoknak. A kiállítást járva legtöbben talán a sportszeretetére csodálkoznak rá: az ifjú Karol szívesen evezett, túrázott (ó, azok a dél-lengyelországi hegyek!) és sízett; később papként, majd pápaként is gyakran felkereste a hegyeket, amikor tehette. A sportok iránti szeretetét nemcsak fényképekkel ábrázolják a kiállításon, hanem a Szentatya kajakját is elhozták Székesfehérvárra.
A személyes tárgyak mellett különösen érdekesek a kiállítást kísérő szövegek, s most nem arra gondolok, hogy azok három nyelven, magyarul, lengyelül és angolul is olvashatók, hanem hogy ismert személyek (egyháziak és világiak egyaránt) emlékeznek vissza II. János Pál pápára, az emberre, és hogy milyen hatást keltett bennük, vagy hogyan változtatta meg őket a vele való találkozás.
Tovább haladunk. A teremőrök többször is figyelmeztettek minket, hogy készítsük fel a gyerekeket arra a teremre, ami a pápa elleni merényletet mutatja be. Ez egy sötét szoba, amelyben tévéfelvételen látjuk, ahogy a Szentatya köszönti az ünneplő tömeget, majd hirtelen az őt kísérők karjába dől. Az őt ért lövést túlélte, s ezt később számtalanszor megköszönte az oltalmazó Szűzanyának. A következő teremben a merénylő és a pápa találkozása már a megbocsátásról szól.
Sok relikvia van kiállítva, amelyek között a legnagyobb számban talán a magyarországi látogatások emlékei fedezhetők fel. Ez sok látogatóban emléket idéz fel, hiszen 1991-ben és 1996-ban sokan láthatták őt élőben is. Érdekes az a sok-sok fénykép is, amelyek a pápa külföldi útjairól számolnak be, legyen akár az indiánok között, akár Új-Zélandon. Őt megelőzően egy pápa sem járt ilyen sok országban szorgalmazva a népek közötti békét és egyetértést. Végül a kiállítás rendezői műalkotásokkal ábrázolják, hogy hány szentet adott Magyarország a világnak – többüket épp II. János Pál pápa avatott boldoggá vagy szentté. Aki pedig egy igazi pápamobilt szeretne látni, itt végre megteheti, mivel a kiállítás végén megtekinthető az 1999-ben Amerikában használt jármű.
A TOTUS TUUS (’Egészen a Tiéd’ – ez volt a pápa jelmondata) kiállítást a székesfehérvári Szent István Király Múzeumban szeptember 27-ig lehet megtekinteni. Aki megéhezne, nézzen be a szinte szemben található cukrászdába, ahol megkóstolhatja a lengyel pápa kedvencét, a krémest is.
Ha ennél még többet szeretnénk megtudni Szent II. János Pál pápáról, akkor érdemes ellátogatni a lengyelországi Wadowicébe, ahol született, vagy felkereshetjük Kis-Lengyelországban életének különböző színhelyeit. Ezek közül szerintem különösen érdemes meglátogatni Krakkóban a püspöki palotát (ul. Franciszkańska 3.), ahol Karol Wojtyła még Krakkó püspökeként élt és dolgozott, majd amelynek ablakából pápaként mindig örömmel köszöntötte a fiatalokat. Ha belépünk e sárga épület kapuján, akkor egy kifejezetten nyugodt, beimádkozott udvarra érünk, amely hangulata éles kontrasztban áll a város zajával és nyüzsgésével. Békéje kísérjen el bennünket utunkon!
