18 NAP LENGYELORSZÁGBAN GYEREKEKKEL – HASZNOS INFÓK UTAZÁSHOZ

3260 kilométert utazva 18 napot töltöttünk Lengyelországban egy 10 és egy 12 éves kisfiúval. Az élmények után, íme egy-két hasznos információ, amit érdemes indulás előtt elolvasni.

Közlekedés

Már ha csak pár napra indulunk útnak, akkor is kulcskérdés az utak minősége, az úthálózat milyensége, a városok közötti és a városokon belüli közlekedési lehetőségek ismerete… nemhogy amikor majd három hétig úton akarunk lenni.

Városok között

Lengyelországi utunk során az utak minőségével kapcsolatban nagyon jó tapasztalataink voltak. Van pár autópálya, ami fizetős, de nem sok, és nem is teljesen világos, hogy hol és mikor kell fizetni érte. Sajnos a magyar követség honlapja se sokat segített rajtunk, így mi úsztunk az árral. Leginkább megnéztük mit ír a Google két helyszín közötti távolságra, és ha egy 3 órás út alatt 10 perc volt az eltérés – sokszor tényleg csak ennyi volt – akkor egyszerűen kivettük a fizetős utakat a tervezésből.

Fizetni egyszer fizettünk Gdansk és Torun között, mert így egy órával rövidebb volt az út. Az elején a felhajtásnál jegyet kaptunk, és mikor 2 órával később lehajtottunk róla, akkor a hölgy a fizetőkapunál megköszönte, hogy használtuk az utat, azzal, hogy nem kell fizetni.

Másik alkalommal Krakkó után keveredtünk föl, véletlenül benne maradt a másnapi hazaút tervezése miatt a fizetős opció, ekkor már a kapunál fizettünk 16 zlotyt, hogy ez mire lett volna elég nem tudjuk, mert mi kb. 35 km múlva le is jöttünk róla. Visszafelé pedig figyeltünk, hogy ne menjünk föl rá. Tehát többségében autóutakat használtunk, amik 2x2 sávosak, 130 km/h-val lehet rajtuk közlekedni, és minimum 50 kilométerenként van rajta egy pihenő, legtöbbször benzinkúttal és valamilyen gyors étteremmel - a mellékhelyiségek mindenhol kifogástalanul tiszták.

Ha az autóútnál alacsonyabb rendű úton megyünk, akkor számolni kell azzal, hogy maximum 70 km/h-val lehet menni az állandó korlátozások miatt és ehhez jön még, hogy sok a falu, város, ahol még annyival sem. A szabályokat betartják, nem agresszívek a vezetők, nem is nagyon látni összetört kocsit.

Városokon belül

Nagyon sok az autó, és ehhez a legtöbb városban nincs elég parkolóhely, így érdemes a helyi tömegközlekedést használni, ami kifejezetten jól szervezett és olcsó. Az én gyermekeim rajonganak a villamosokért, így nekünk ez majdhogynem kötelező program volt mindenhol.

Egységes applikációval lehet minden városban tömegközlekedni. Jakdojade applikációt érdemes letölteni, még akkor is, ha az csak lengyelül tud. Itt lehet jegyet is venni, és tervezni is a közlekedést vele. Van, ahol lehetett egy-egy jegyet venni, és van, ahol fel kellett bizonyos összeget tölteni és abból megvásárolni a jegyet – ami lehet egy vagy több napos, illetve 20-30 vagy 90 perces is.

Az applikáció tervezésre jó, megírja, hol kell átszállni, viszont szinte sose találta el mikor jönnek a villamosok, így érdemes a Google tervezővel közösen használni. Ha valaki nem akar az applikációba pénzt feltölteni, akkor tud jegyet venni a megállókban is. Itt viszont figyelni kell, mert nem minden megállóban van jegyautomata. Minden automatán lehet nyelvet választani és kártyával fizetni.  A jegyek külön vannak a felnőtteknek és a gyerekeknek. Gyerek 20-30 perces jegy, várostól függően általában 2, míg a felnőtt 4 zloty. Poznanban a hidrogén meghajtású buszokat, legalább megnézni, mindenkinek érdemes.

Szállások

Mi a 17 éjszakát, 7 különböző szálláshelyen töltöttük. Volt, ahol csak egy éjszakát töltöttünk, és fent a tengernél volt egy szállásunk, ahol 5 éjszakát voltunk.

Ezek közül csak a poznani szállásunk volt nagyon lepukkant: nem működő internettel, minimális felszereléssel és viszonylag nagy piszokkal a konyhában. Ez volt az egyetlen, amit a helyszínen kellett fizetni, ott kellett volna hagyni, de két viszonylag fáradt kis manóval ezt ott hirtelen nem gondoltam át. A többi viszont szinte kivétel nélkül hibátlan, szépen berendezett, jól felszerelt lakások voltak. A legtöbbet 2-3 nappal az érkezés előtt kellett kifizetni, ez alól megint csak a tengerparti volt kivétel, azt két héttel az érkezés előtt már el kellett rendezni.

Szállásadókkal összesen kétszer találkoztunk, amúgy szinte mindig dobozból nyertük ki a kulcsot. Az ágyak dupla paplanosok, mint az angolok, amin meglepődtünk, különösen azért, mert a mérete a paplanoknak erősen eltér az angoloknál megszokott 200x220-tól. Itt sok helyen 150x200-as volt, ami ugye egy normál egyszemélyes takaró. Szóval nem baj, ha szereted azt, akivel egy ágyban alszol, és két gyerek esetén nem baj, ha az egyik gyereked mindenhova két takaróval utazik, így a másik kényelmesen elfér az egyszemélyes paplan alatt.

Minden szállást a Booking-on foglaltam, és szinte mindig csak lengyel nyelvű üzeneteket kaptam.

Étkezés

A lengyelek szeretnek étterembe, kávézóba járni. Szíves reggeliznek klassz kis kávéházakban, láthatóan ennek komoly hagyománya van náluk. Nekem kicsit fura volt, hogy miközben anyuka/nagymama szürcsöli a kávét, a gyerekek az aktuális Kubu-t vagy valami gyümölcslevet, mindenki előtt ott a rántotta vagy a mindennel megpakolt bagel és eközben apuka reggel 10:15-kor már kortyolgatja a sörét. De hát nem vagyunk egyformák.

Szinte mindenhol, a legutolsó eldugott kis faluban is van kétnyelvű étlap. Az allergénekkel nem foglalkoznak, nincs sehol szinte feltüntetve és pincérek se mindig voltak képben. Mindegy igazából ezt már azért megszoktuk, így még párszor próbálkoztunk, de végül maradtunk a street food-nál, ott a legtöbbször találtunk tejmentes verziót. Gluténmentest már az elején elengedtük.

A vendéglői árak egészen biztosan olcsóbbak, mint nálunk. Rengeteg házias kifőzde van, ahol 20-30 zloty között már remek lengyel ételeket lehet enni, általában ebédidőben ezek arról is jól felismerhetőek, hogy sor van előttük…

Kávé

Nekem az alap funkciómhoz tartozik a napi 3-4 kávé fogyasztása, így komoly tapasztalatokra tettem szert. A lengyelek szeretnek kávézni, és jó kávét főznek! De arra figyelni kell, hogy előszeretettel nagy kávékat isznak, így ha nem szólsz előre, kávé címen kapsz egy 4 dl-es cappuccinót.

Áruk mindegy, hogy hol veszed, 12-20 zloty között mozog és tényleg mindegy, hogy 3 kerekű kávés kocsiról kéred vagy Gdansk óvárosában egy hangulatos speciality kávézóban.  

Vásárlás

A fentiekben leírtak miatt nálunk a nyaralások alkalmával is mindig van főzés. Ezt általában valami könnyű egy fogásos, 30 perc alatt elkészíthető étellel szoktam megoldani, ezért is fontos számomra, hogy az apartmanok jól felszereltek legyenek… Legalábbis a konyha.

Szerencsére nincs olyan bolt, amiben ne lehetne pierogit kapni. Mélyhűtve, frissen stb. De árulják az útszélén kifőzve elvitelre is, vagy a fent már említett kifőzdékben is. Az én gyerekeim ezen eléltek volna az egész nyaralás alatt. És ebből szerencsére találtunk itt-ott tejmentest, sőt gluténmentest is. Árak kb. mint nálunk, kicsit talán még olcsóbbak is.

Tejtermékek nagyon jó ízűek, érdemes bátran kipróbálni őket. Van Aldi, Lidl és Biedronka nevű, ami katicabogarat jelent és nálunk senki nem tudta kimondani, így egyszerűen csak Bíborkának hívtuk. Szinte mindegyikben van önkiszolgáló kassza, ahol lehet nyelvet választani és kártyával fizetni. Van persze még Auchan és Carefour is, de ezeket mi igyekeztünk elkerülni, mert túl nagyok és csak az idő megy el bennük. Bevásárlóközpont is rengeteg van, de ezekről nem lett nagy tapasztalatunk, mert maximum a mosdó miatt mentünk be ezekbe.

Vasárnap a vendéglátóhelyek kivételével szinte minden zárva van. Ilyen kivétel a Zabka nevű bolthálózat, ami a gyerekeim másik nagy kedvence lett. Folyamatosan számolták hány lépésre egymástól találnak újabb és újabb Zabkákat, illetve melyik szálláshoz van/volt legközelebb Zabka. De mi az a Zabka? Vegyesbolt, gyorsétterem, majdnem éjjel-nappali bolt, van ami kávézószerű... Szinte kivétel nélkül mindegyikben van friss zöldség, alapvető élelmiszerek és háztartási vegyiáruk, üdítők, sör, bor stb. Rengeteg helyen találni Zabkát. Értelemszerűen drágább, mint egy Lidl, de a városközpontban sétálva kézenfekvő megoldás kisebb vásárlásokra.

Nyelv

Tapasztalatunk szerint szinte mindenki beszél angolul, nagyon eldugott kis falvakban volt csak rá példa, hogy nem értették mit szeretnék, de akkor is lelkesen elolvasták a Google fordítón, amit mutattam. Nem volt nyelvi akadályunk.

Látnivalók

A múzeumok egyértelműen olcsóbbak, mint itthon. Az állami múzeumok legtöbbjében van családi jegy, ami természetesen eltérő összegű, de 70-120 zloty között van. DE ami fontos, hogy szinte minden múzeumnak van a héten egy napja, amikor ingyenes. Ilyenkor rövidebb a nyitvatartási idő, és bizonyos helyekre nem lehet bemenni. Ennek ellenére érdemes nem csak a spórolás miatt is ezeket a napokat választani, hanem azért is, mert szeretik a vezetett túrákat. Például a malborki kastélyba, ha jól értelmeztem a honlapot, csak vezetéssel lehet bemenni, ami alapból is 3,5 óra és mindez lengyelül. Lehet angol vezetést kérni, de nálunk csak én beszélek angolul egyelőre, így nekünk nagyon kapóra jött az ingyenes nap, angol audio guide-dal. Sok helyen előre meg lehet venni online a jegyet, és van, amikor érdemes is, de a legtöbb helyen az angol nyelvű honlapról a jegyvásárlásnál átirányít egy lengyel felületre, ami kicsit nehezíti a dolgot.

Rengeteg a belföldi turista is, így a látnivalók környékén (aranybánya, mozgódűnék stb.) számítani kell rá, hogy tömeg lesz. Rengeteg múzeumba lehetett volna még menni, de így se volt hiányérzetünk, és szinte mindenhol voltak angol nyelvű táblák, feliratok.

Az egyéb látnivalók drágábbak, de ez a világon mindenhol így van, szóval ezt nehéz lenne pontosan kiszámolni, megfogalmazni.

Egy a lényeg, Lengyelország hatalmas, így senkinek nem javaslom, hogy csak úgy 2 hétre neki induljon. Viszont rengeteg a látnivaló, és nem olyan bonyolult egy jó kis útitervet összerakni, még akkor se, ha két izgő-mozgó tizenéves van veled.