KLASSZIKUS VARSÓ

Kedves Barátnőm, tegnap érkeztem Varsóba és minden várakozásomat felülmúlta a város sokszínűsége. Akik unalmas, szürke betondzsungelként emlegetik, érdemes eljönniük, mert a főváros dinamikus fejlődésen ment keresztül és „minden” van, amiért sokan távolabbi helyekre utaznak.

Hangulatos történelmi belváros, sétálóutcák, jó éttermek, bárok, széles folyópart, zöldellő parkok – a lengyelek kedvessége, segítőkészsége figyelemreméltó. Nemzeti italukra, a vodkára legalább olyan büszkék, mint mi a pálinkánkra. A kóstolást ne hagyd ki, több ízben is kínálják a birsalmától a somig; a helyiek inkább a tiszta változatra esküsznek. Az utcakép az öltözködés miatt szó szerint színes – a fiataloknak és az idősebbeknek egyaránt önkifejező eszköze a divat. Kedvelt a laza, bőszárú farmer, a szabadidős utcai ruhák; a középkorosztály a lezser eleganciát szereti. Mintha egy divatbemutatón lennél! Az inspiráló dizájn az egész városra jellemző: a metróban, a házfalakon, a múzeumi terekben és a kültéri padok kialakításában is jelen van a vizuális igényesség.

Mókusok a városban

A lengyel fővárosban annyi impulzus érhet, amit talán nem is gondolnál. Lehet gyönyörködni egy felhőkarcoló teraszáról vagy hajókázni a Visztulán, kétkeréken felfedezni a helyet. A belvárosban pezseg az élet: az utcazenészek adják meg az alaphangot, a Királyi Vár közelében egy óriás plüssmackó téblábol és várja a járókelőket, hogy közös fotót készítsenek vele.

A város közepén hűsölhetünk is: ahogy a Margitsziget frissíti Budapest levegőjét, úgy teszi zölddé Varsót a hetvenhat hektárnyi Lazienki park. A kapun belépve egy gondozott természeti területen találjuk magunkat, ez az egyik legkedveltebb része a városnak - gazdag történelmi múlttal rendelkezik. Sporteszközzel nem lehet bejönni, valóban elmélyülhetünk a természet szépségében. Tavak tarkítják, kastélyok ragyognak ki a tájból; ha szerencsénk van, mókust és pávát is megfigyelhetünk közelről. Eredetileg angol parkot képzelt ide II. Szaniszló király, amit meg is tartottak és van ahol hagyják a természetet burjánzani. A 18. században épült fürdőhelyet a király kezdeményezésére nyári rezidenciává alakították át. Több műemlék épület is áll a parkban; a Myślewicki-palota a király udvari tagjainak szállásául szolgált, míg a Fehér Ház egy kisebb elegáns nyári lak volt az ideérkező vendégek számára.

Természetesen Orangerie is tartozott a birtokhoz, ahol átteleltek a narancsfák és az egzotikus növények. A parkban megemlékeznek a lengyel zeneszerző óriásról, Chopinról, aki élete utolsó évtizedét Párizsban töltötte, de mindig lengyelnek vallotta magát. A komponista szobra monumentális méretű, egy dallamokat idéző fűzfa borul föléje. Emlékére nyaranta ingyenes komolyzenei koncerteket szerveznek a nagyközönségnek. Közelében egy Liszt mellszobor is látható, utalva ezzel a két zeneszerző barátságára. Varsóban több kültéri padon meg lehet szólaltatni Chopin zenéjét. Talán nem tudtad, de a budapesti Városligetben a Lengyel Intézet ajándékaként áll egy Chopin-Liszt okos pad, ahol ki lehet választani, melyik művet szeretnénk meghallgatni.

A Királyi Vár és egy plüssmackó

Ha átsétálunk a belvárosban a Királyi útra, impozáns történelmi épületek között járunk – a Királyi Vár szintén áldozatul esett a második világháborús bombázásnak, részben közösségi adományok segítségével kezdték el újjáépíteni 1971-ben, a teljes rekonstrukció évtizedeken át tartott; a kertek, árkádok korhű helyreállítása tíz éve fejeződött be. Senki meg nem mondaná, hogy nem kétszáz éve épült a vár, újra barokk- klasszicista stílusban pompázik az épület. Benne múzeumot alakítottak ki a régi korok tárgykultúrájának, enteriőrjeinek felidézésére.

A közelbel álló Zsigmond-oszlop nem csupán egy híres emlékmű, de egy népszerű találkozási pont a helyiek számára. Az Elnöki palota méltóságteljes, elegáns neoklasszicista épület, hófehér homlokzatával kiragyog az utcaképből. Ha itt tartózkodik az elnök az épületben, hétköznaponként dél és egy óra között van látványos őrségváltás.

A Vörös Malac bája

Az óvárosi Piactér az egyik legbájosabb helyszíne a városnak, ide mindenképpen el kell jönnöd. A 13. században kezdték el építeni a színes céhházakat, a tűzvész miatt többször újjáépültek - reneszánsz és barokk stílusban. Három vagy négy ablakkal néznek a térre, attól függően, a tulajdonos mennyire volt tehetős. Ma is helyet ad piacnak, kávézóknak, éttermeknek. A tér közepén a Sellőlány szobra áll a nemzet védelmezőjeként, sokan itt készítenek magukról fotót, még a távoli Peruból is látni ideérkezőket.

A kulináris élmények hozzátartoznak a városlátogatáshoz, The Red Hog azaz a Vörös malac étterem időutazás a szocialista időkbe, ahol a falméretű festmény az egykori rezsim vezetőit – Brezsnyevtől Castrón át Ceausescuig – ábrázolja, de vannak vörös zászlók és retro relikviák is. A lengyelek együtt élnek a múltjukkal, a vendégek egyáltalán nem sértődnek meg, hogy az étlapon „proletároknak” ajánlják a borscs levest és hogy vannak fejedelmi ételek a „burzsoáziának” – például fél kacsa cseresznyeszósszal, sült almával.

A múzeumokra időt kell szánni, a nemrégiben átadott modern művészeti képtár hófehér téglalapként áll a térben, legközelebb biztosan betérek és visszamegyek a Polin múzeumba, amely a lengyel zsidóság évszázadokon átívelő történetét mutatja be. Az asszonyok öltözködése, a családban betöltött szerepük, az esküvői szertartások bemutatása a kiállítás hangsúlyos pontja. A lengyel nők ma is meghatározó szerepet töltenek be a társadalomban, akár pincérként, villamosvezetőként vagy luxusszálloda menedzsereként dolgoznak, határozottan, kedvesen, nyitottan állnak egymáshoz, a világhoz. Az érkezéskor egy élő növénykoszorút kaptam ajándékba a Leonardo hotelben, ami a legkedvesebb emlékek közé került a fotótárban. Jó itt vendégnek lenni!

Üdvözlettel

barátnőd, Andi