EGYNAPOS, LÁTVÁNYOS TÚRA A BESSZÁDOK LEGMAGASABB CSÚCSÁN ÁT
- Benecz Ferenc
- Jul 9
- 3 min read
Lengyelország dél-keleti szegletében, a Podkarpackie, avagy Kárpátalja vajdaságban találjuk a Besszádokat, a Keleti-Kárpátok hegyvonulatának részét, mely ugyan a lengyel oldalon található 1200-1300 m magas csúcsai révén csak középhegységnek nevezhető, fantasztikus magashegyi kisugárzást és lélegzetelállító körpanorámát nyújt. Ha erre járunk, mindenképp túrázzunk fel a lengyel rész legmagasabb csúcsára!
Túránkat Wołosate (ejtsd vovoszáte) településen kezdjük, ahol normálisan le tudjuk parkolni az autónkat és a nemzeti park belépőjét is meg tudjuk vásárolni – ezt ne felejtsük el, mivel kötelező és a hiánya pénzbüntetéssel is járhat, ráadásul az 1000 forint körüli összegbe kerülő jegyért cserébe ingyenesen mentenek, ha bajba kerülünk, és a turistautak karban vannak tartva!
Jó, ha tudod: Wołosateből indul Lengyelország leghosszabb turista-útvonala is, a majd 500 kilométeres piros jelzés, mely keresztülszeli az egész Besszádokat. Ez az útvonal az egyike a legvadregényesebb és legnehezebb túraútvonalaknak, mivel 30-50 km távolságokat is meg kell tenni, mire emberlakta területre jutunk!
Túránkat aszfalton indítjuk, és az első nagyjából másfél kilométer után választanunk kell, hogy rövidebb vagy hosszabb túrát teszünk a csúcsig. Mi most az utóbbit, egy bő 20 km hosszú változatot jártunk be.
Még egy kilométert kell az aszfalton bandukolnunk, majd dózerre. Innen a környezetünk is megváltozik, és az addigi nyíltabb terepet sűrűbb, vadregényesebb lombhullató erdő váltja – ebbe a sűrű és érintetlen erdőségben sok hiúz, farkas és medve él, ám félnünk nem kell tőlük! A helyiek elmondása szerint ezekkel az állatokkal jó eséllyel soha nem fogunk találkozni, legalábbis akkor tuti nem, ha menetközben beszélgetünk.
Utunk komótosan emelkedik, és lopva haladunk felfele, majd 9 km megtétele után egy fedett pihenőhelynél az útvonalunk éles balos kanyart vesz, miközben a dózerút halad tovább. Itt egyrészt rövid pihenőt tarthatunk, másrészt ha a dózeren kicsit tovább sétálunk, egy kilátóponthoz juthatunk, ami közvetlenül az ukrán határon található, és csodálatos panoráma nyílik a Besszádok ukrán részére.
Jó, ha tudod: a kilátópont alatt levő korláton átlépni nem ajánlott, mert a jelenlegi helyzet miatt a határőrök árgus szemekkel figyelnek, és akár 500 złoty (50 000 forint) büntetés mellett le is toloncolhatnak minket. Amúgy a látvány a korlát belső feléről is pont olyan szép, mint a túloldaláról, szóval nem érdemes ezzel játszani...
Folytatva túránkat az utunk jellege teljesen megváltozik: a lombhullató erdő helyett hirtelen alpesi mezőn, áfonyabokrok között haladunk. Az egyik pillanatban még középhegységben állunk, a másikban pedig magashegységben... Lélegzetelállító a látvány.
Pár perc mászás után megérkezünk a túránk első hegycsúcsára, az 1280 méter magas Rozsypaniecre (ejtsd rozszipanyec). Tetején kisebb fémkeresztet és néhány fapadot találunk. Érdemes itt picit feltölteni az energiacelláinkat, miközben magunkba szívjuk a hely kisugárzását.
A pihenőt követően haladunk tovább, már a gerincen, bár így is lesz még bőven szint, hiszen hol kicsit leereszkedünk egy alacsonyabb nyeregbe, hol visszakapaszkodunk egy újabb csúcsra. Ebből a soron következő az 1333 m magas Halicz (ejtsd hálics). A felfele vezető úton az ösvényen több helyen lépcsőket alakítottak ki a sziklákból és fatörzsekből, így egy kicsit könnyebb a feljutás. Ezt követően hosszabb traverz következik (szinte szintben haladunk) egy hegycsúcs alatt, miközben fordulunk visszafele a hegy karéján, így balunkon könnyedén rálátunk a korábbiakban bejárt szakaszokra is. A látvány lélegzetelállító...!
Egy kicsi menedékházhoz érve pihenjünk meg, mert innentől veszi kezdetét a túra egyik legnagyobb kihívása: a mennyország lépcsői néven emlegetett szakaszon nagyjából 250 méternyi szintet kell lépcsőn felkapaszkodnunk egészen a hegység legmagasabb csúcsáig!
Jó, ha tudod: a 22 kilométer hosszú, nagyjából 900 m szintet tartalmazó túrán nincs sehol vízfelvételi opció, erre előre készülni kell!
Ki nagyobb léptekkel, ki pár lépcsőfokonként megállva, de a lényeg, hogy saját, kényelmes tempóban küzdjük le az utolsó emelkedőt. Tarnica (ejtsd tárnicá) 1346 méteres csúcsán egy hatalmas fémkereszt, no meg a panoráma fogad minket. Ne sajnáljuk az időt, pihenjünk a tájat csodálva.
A lefele vezető utunk első harmadában lépcsőzetesen kialakított ösvényen, majd köves és meredek részeken haladunk, hogy legvégül földes enyhén lejtő szakaszon haladva megérkezzünk a jegypénztárhoz, ahol reggel már elhaladtunk. Innen az aszfalton sétálva jutunk vissza a kiindulási pontunkhoz.
Kattins, és töltsd le az útvonal GPX-ét:
