ÉKSZERDOBOZ A VISZTULA PARTJÁN - KAZIMIERZ DOLNY

Saját tapasztalataink alapján a lengyel kisvárosok többsége a magyar turisták által kevésbé látogatottak. A Visztula partján, Lublintól kb. 55 km távolságra fekvő, a kakasáról és a reneszánsz építészeti örökségéről híres Kazimierz Dolny viszont a példa arra, hogy érdemes felfedezni e kistelepüléseket is! Így tettünk mi is október elején.

A kakasok városa

A pár ezer fős lakossal rendelkező településre érkezve gyorsan feltűnt, hogy számos nagy kapacitású parkolót alakítottak ki. Ebből könnyű volt kikövetkeztetni, hogy a város népszerű turista célpont lehet. A parkolók közül több is a központhoz elég közel található, így nagyon gyorsan a városka központjában lehettünk. A hangulatos, a településhez képest viszonylag nagy főtéren (Rynek) a számos impozáns reneszánsz épület mellett egyből észrevehetők a kakasok: kalácsként, képként, sörbontóként és még számos egyéb módon. A főtérhez közeli főút mellett még egy fából készült szobor kakast is megtekinthetünk.

A helyi legenda szerint ugyanis a közelbe maga az ördög költözött, folyamatos kísértésben tartotta a település lakosságát, egyúttal a környék kakasait mind megette. Egyszer azonban egy öreg, bátor kakas a településen élő szerzetesek segítségével kiűzte az ördögöt. Ennek emlékére kezdtek el kakas formájú, rendkívül finom kalácsokat sütni a helyiek. A turizmus hatására pedig ma már számtalan formában találkozhatunk a kakassal.

Az érdekes legendán túl az viszont tény, hogy a kisváros nagyon fontos kereskedelmi szerepet töltött be a történelem során a Visztulának köszönhetően. A folyón szállítottak ugyanis a helyiek számos terméket a mai Gdanskig, majd onnan más termékeket beszerezve visszahajóztak. A kereskedelem a XVI-XVII. században a város virágkorát jelentette, amiről tanúskodnak a főtéren álló, alapvetően impozáns, a lengyel reneszánsz elemeit hordozó épületek.

A főtéren lévő épületekben főleg vendéglátóhelyek, kávézók működnek, amelyek a nem túl barátságos októberi időben is tele voltak turistákkal.

Az utazás előtt talált, kevés magyar nyelvű útleírás egyike szerint a várost „lengyel Szentendreként” nevezte meg. Ez annyiban biztosan találó, hogy az egész településnek van egy kissé bohém hangulata. Ehhez a városkép mellett hozzájárulhat az is, hogy mind a főtéren, mind az abból nyíló utcákban több művészeti galéria található. A kakasok persze itt is meg-megjelennek.

Séta a főtér körül és fel a várba

A főtérre több utca is torkollik. Mi, valamilyen hangulatos éttermet keresve pont azon az utcán indultunk el, amelyen végül a Bajgiel nevű zsidó ételeket felszolgáló helyet találtuk. A szépen berendezett, hangulatos helyen elköltött ebéd után a közelben lévő, több évszázada álló zsinagógát néztük meg. A zsinagógában a helyi zsidóság történetét leíró tárlat, valamint a település két világháború közötti korszakát bemutató, érdekes fényképkiállítást tekintettünk meg. Külön érdekessége a kiállításnak, hogy az 1920-as, 1930-as években a település házai, így a főtéren álló reneszánsz házak is még magukon hordozták az első világháborúban folytatott harcok okozta sebeket. Az épületeket most elnézve nagyon példásan, szépen újították fel ezeket a lengyelek!

A zsinagóga után utunkat a főtértől pár száz méter távolságra lévő középkori várrom felé vettük. Ennek során megnéztük a várrom közelében lévő plébániatemplomot, majd sétánkat a várrom felé folytattuk, ahová belépődíj ellenében lehet belépni. A várromon belül néhány művészi installáció található. A Visztulára, illetve a településre nagyon jó kilátás nyílik a várból.

Az esősre váltó idő sem tántorított el minket attól, hogy a várból lejőve utunkat a Visztula irányába vegyük. A folyóparton hosszan elnyúlóan sétaút vezet végig, ahol a rosszabb idő ellenére is többen töltették a szabadidejüket.

Már amikor a települést elhagyni készültünk, megbeszéltük, hogy nekünk is nagyon megérte eltölteni a kirándulásunkból egy fél napot ebben a mesés kis városban. Másokat is erre bátorítok!