Videósorozatunk következő részében maradunk ŁÓDŹ városában, ahol Bárány Robi útifilmes nem csupán az alapokkal ismertet meg, de körbevezet Łódź legizgalmasabb helyein. Bepillanthatsz a város ipari múltjába, megtudhatod mitől van Łódźnak speciális lelke és hangulata, miért lett a város jelképe egy nem is létező állat, mitől más a Piotrkowska utca, mint a klasszikus lengyel városok főterei (rynek). Ha ezt a filmet megnézed, megértheted, Łódź miért a titkok városa. Ha tetszett, támogass minket egy lájkkal és ha szeretnél még több ilyen videót, iratkozz fel csatornánkra, illetve oszd meg barátaiddal is - dzięki!

3260 kilométert utazva 18 napot töltöttünk Lengyelországban egy 10 és egy 12 éves kisfiúval. Ez az írás a család szemszögéből mutatja be az ezen utazásunk alatt látottakat, hátha más is kedvet kap egy hasonló útra, illetve a mi élményeink alapján már el tud kerülni esetleges problémákat. Az Elblagi csatorna Bár két nap pihenés, strandolás volt tervben, mivel a következő napra is nagy szelet jósoltak, jöhetett a B terv. Reggel az Elblagi csatorna felé vettük az irányt, ami egy 80-83,5 km hosszú, 1844-ben eredetileg áruszállítási célokra épített csatorna, melynek érdekessége, hogy magas szintkülönbségeket küzd le. Több egyenes, egyben különböző szinteken elhelyezkedő szakaszra van osztva, amik között 5 átemelőhely található, mindegyiken két párhuzamos sínpár, melyeken kocsikban emelik át a hajókat. A világon összesen két helyen van ilyen, valahol Észak-Amerikában és itt Lengyelországban. Így nem szabad kihagyni! Szerveznek 3-5-7 és 11 órás utakat is, de mi végül úgy döntöttünk megelégszünk a partról fényképezéssel, hiszen nem mindennap látunk füves dombokon emelkedő és süllyedő hajókat, és ez partról határozottan jobban látszik. Malbork Innen a Malbork várhoz vezetett az utunk, ami a világ legnagyobb tégla építésű kastélya. A kastély tényleg hatalmas, és ha mindent is meg akartok nézni, akkor legalább félnapos program. Mi kicsit több mint két fél órát töltöttünk bent, úgy, hogy elég sok mindent láttunk, de még lett volna mit nézni. Kedd volt az utolsó napunk a tengernél, ahol reggel hétkor 12 fokot mutatott a hőmérő, így nem rohantunk a tengerpartra... Helyette a fiúk a gdanski vasútállomást, én az óvárost vettem célba, majd délután, dacolva a 23 fokkal, de végre szélcsendes időben lementünk a sopoti tengerpartra és a nap hátralévő részét ott töltöttük. Mindenki megmártózott a tengerben, de kicsit azt hiszem inkább becsületből, hogy elmondhassuk mi bizony fürödtünk benne. A felnőttek a helyi söröket kortyolgatva évezték a napsütést, ami a szél nélkül kifejezetten kellemes volt, a fiúk pedig kagylógyűjtéssel és homokvárépítéssel töltötték a nap hátralévő részét. Toruń Szerdán reggel elbúcsúztunk a tengertől és elindultunk Łódź felé, miközben megálltunk Torun városában, hogy az óvárosban egy nagyot csavarogjunk. Mindképpen megéri ez a rövid kitérő, hiszen nem véletlenül a világörökség része. Kopernikusz szülőházánál csak fényképezgettünk, mivel azon kevés honlapok egyike ez volt, ahol nem derült ki valójában mit rejt a múzeum, és az előtte lévő sor is komoly visszatartó erő volt. Toruń ég híres a puszedlijéről és a mézeskalácsról is, amikből az előbbit a fiúk megkóstolták, és igen jónak találták, utóbbinak pedig van egy múzeuma, ahol sok mindent ki is lehet próbálni, de mivel az én gyerekeim jó pár évet lehúztak a Skanzenben, így ezt most mi kihagytuk, de ilyen előélet nélkül érdemes megtekinteni. Helyette a főtéren álló városi múzeumba mentünk be, de ez is kihagyható lett volna. Megnéztük még a gótikus Szent János katedrálist és szépen lassan magunk mögött hagytuk a mézeskalács illatú várost. Łódź Mivel a toruni sétánkban nem nagyon volt múzeum, így már délután 16 óra után Łódź-ban voltunk. Szerencsére a szállást már el lehetett foglalni, így gyorsan bepakoltunk, és nem sokkal később már lelkesen tartottunk a Manufaktura felé. Łódź-nak nincs igazán klasszikus óvárosa, viszont a mai város közepén áll a korábbi hatalmas textilgyár, amit az 1980-as évek végén zárták be, és eleinte úgy tűnt az enyészeté lesz. Kínai árusok, hajléktalanok, raktárak voltak benne. Szerencsére a 2000-es évek elején egy hatalmas rehabilitációs program keretében felújították, illetve a folyamat egész pontosan jelenleg is tart, de jelentős része már készen van. Talán az a legjobb szó rá, hogy egy kulturális komplexum. Számos étterem, egy hatalmas pláza, szökőkutak, játszótér, falmászóterem, múzeum, tánciskola, mozi, korcsolyapálya, strandröplabda pálya, körhinta, kávézó, cukrászda, szálloda stb. Nincs olyan, ami nincs benne. Az egész nagyon-nagyon él, és láthatóan a lengyelek is imádják. A gyerekek rohangálnak kerékpárral, rollerrel, kismotorral, fürdőruhában és kisgatyában szaladgálnak a szökőkutak alatt (addigra megérkezett a 30 fok is), a szülök a sörükkel vagy a kávéjukkal a napernyők alól figyelik a csemetéket. A plázába mi csak az élelmiszer bolt miatt szaladtunk be, mert eddigre már megtanultuk, hogy tejmentes tejszínt és gluténmentes perogit csak az olyan nagy boltokban találunk, mint a Carrefour és az Auchan. De, aki vásárolgatni akar, az itt biztosan meg tudja tenni. Ez a mi érdeklődési körünkön kívül esik, így mi a múzeum felé vettük az irányt, de sajnos az már addigra bezárt. Ellenben találtunk helyette egy zip line-t, amit Ákos azonnal ki is próbált. Két épület között lehetett átcsúszni, a játszóterek, éttermek, sörözők és a strandröpi pálya felett. Kicsit ijedten kérdeztem az üzemeltető fiatalokat, hogy hova érkezik majd meg, mert azért 2,5 óra alatt nem szereztünk akkora helyismeretet, hogy nyugodt szívvel elengedjek egy 12 évest. Készségesen elmagyarázták hol fog majd előkerülni. Így a fiúkat ott hagyva, én előre rohantam, hogy a másik oldalon várjam őt. Persze nem találtam meg semmit, így rendes anyához méltóan, kellő pánikba kerültem 2 perc alatt, de addigra Tamás már megjelent Ábellel és megnyugtatott, hogy Ákos után átcsúszott a kezelő csaj is, és nem engedte Ákost sehova amíg Tamás oda nem ért érte. Innen is örök hála nekik ezért az figyelmességért. Mivel másnap augusztus 15. volt, ami a katolikus országokban nagy ünnep (Mária mennybemenetele), így fájó szívvel egy bolt felé vettük az utunkat, hogy vacsora után nézzünk. Tengerparttal rendelkező országként, szinte minden boltban remek friss halat lehet venni, így mivel nagy tengeri hal rajongó a család, a nem perogis estéken is nagyon finomakat ettünk. Csütörtökön a Piotrkowska utcán kezdtük a napot, ami állítólag a világ leghosszabb bevásárló utcája. Boltok nem nagyon voltak nyitva az ünnep miatt, de ez minket nem nagyon zavart a sétában, és abban sem, hogy a lengyel animációs filmek szobrait felkutassuk. Fülesmackó volt az első, akivel találkoztunk, ami persze a fiúknak nem sokat mondott, pedig Tamás még a főcímdalt is elénekelte nekik vagy negyvenszer. Az utca valóban végetlenül hosszú, így a fiúk egy idő után elunták és visszavillamosoztak az autóhoz, hogy az Unikornis megállónál újra egyesüljön a család. Ez a megálló a különleges vázszerkezetéről és az azon lévő üvegtetőről híres. A helyiek eleinte zsiráf megállónak hívták a magassága miatt, majd mikor megkapta a színes tetőt, a színek miatt valószínűleg inkább az unikornisra keresztelték. A város lakóinak minden évben lehetősége van szavazni, hogy egy bizonyos összeget mire költsön a város. Rengeteg tervet nyújtanak be és ezekből lehet egyre szavazni, ami utána megvalósul. Így épült meg öt évvel ezelőtt, 2019-ben az unikornis szobor, ami a megálló melletti kis téren van felállítva. A térről tovább sétáltunk a Piotrkowskán, egy templom előtt érdekes szabadtéri kiállítást néztünk meg a lengyel kitelepítésről. Mivel, gyerektörténetekkel mesélték el az egészet, így a fiúkat is szépen lekötötte a sok-sok információ. A napot a textilmúzeumban folytattuk, ami hatalmas élmény volt mindenkinek. Több kiállítás van az épületben és egy skanzen is, így ennek is alaposan utána néztem érkezés előtt. Végül mi a gépek és a divat című állandó kiállítást néztük meg és nem tudom ez jó vagy rossz választása volt, a többihez képest, de nagyon élveztük. A földszinten hatalmas textil iparhoz köthető gépeket mutatnak be, párat kisebb méretben is, hogy kilehessen próbálni, közben pár érdekes helyi dokumentummal. A terem végében mikroszkóppal nézhetjük meg a különböző textileket és anyagokat, és meghaltathatjuk, hogy mekkora zajt csap egy 10 vagy 100 szövőgép. A vállalkozó kedvűek kipróbálhatják a szövőszéket és talán még a tilólást, de mivel ugye mi komoly skanzenes előélettel rendelkezünk, ezek a dolgok minket annyira nem tudtak lázba hozni, mint a mikroszkóp vagy a szövőgépek. Az első emeleten várostörténeti kiállítás van, amiben nagyon sok érdekességet megtudtunk Lodz-ról, és rögtönzött történelem óra keretében próbáltuk a gyerekeiknek elmagyarázni a sztrájkbizottság a jegyrendszer és egyéb fogalmakat, ami a 1980-as években a lengyelek mindennapjai voltak, mi viszont szinte nem is hallottunk róla. A legfelső szint a lengyel divat előtt tiszteleg, három férfi kisérőmet már közel sem fogta meg annyira, mint engem. A kertben a valamikor textilgyárat körbevevő épületek, mint egy kis mini skanzen mutatják be, hogy éltek a textil munkások a gyárak fénykorában. Nagyon-nagyon klassz múzeum, ha szabad ilyet mondani kötelező mindenkinek és megéri pár órát a falai között tölteni. A múzeum kertjében a három medvebocs szobrát is megleltük, majd a fiúk a szomszédos park padjáról csodálták a kacsákat, és némi szénhidrát bevitelt is intéztek maguknak a kávézóban, ahol a nyugágyakban elnyúlva, árnyas fák alatt kortyolgattunk egy ismét isteni kávét, és megállapítottuk, hogy hiába kúszott a hőmérő higanyszála már 30 fok fölé, mi bizony már megint 16 ezer fölött léptünk ma. Így minket se volt nehéz meggyőzni, hogy a légkondicionált villamossal haladjunk tovább egy 6 megállóra lévő parkba, ahol egy újabb, veréb, szobrot szerettünk volna megtekinteni. Mivel a Filmtörténeti múzeum az ünnep miatt zárva volt, pár veréb fotó után visszakeveredtünk az autónkhoz és haza mentünk vacsorázni, és kártyázni. Péntek reggel időben keltünk és érkeztünk meg, már búcsút mondva a szállásnak, a Filmtörténeti múzeumhoz. Sokan volt, sok gyerek is, tanárokkal, így gondolom őket valamilyen tábor keretében hozhatták ide. Itt ismét ketté vált a család, mert nekem ez inkább szakmai feladat volt, és nem akartam, hogy a fiúk miattam nagyon lassan haladjanak. A múzeum első fele, a földszint, a filmkészítés történetéről szól, rengeteg régi kamerát és felvevő gépet megmutatva. Az emeleten a fókusz átkerül a Lodz-i filmgyártásra, és a filmiskolára. Láthatunk vágógépet, érdekes interjúkat az iskola tanáraival, volt tanulóival. Bemutatja a kiállítás a különböző szekciók munkáját, sok-sok relikviával, ami persze nekünk túl sok minden nem mond, de azért így is érdekes. A második emelet pedig a lengyel animáció előtt tiszteleg. Ezt a részét nem annyira értettem a kiállításnak, ez inkább a gyerekeket célozza meg, de róluk se gondolhat túl sokat, ha ennyi elég. Valószínűleg vezetéssel élvezetesebb és színesebb ez az emelet is, de most egy kicsit karcsúnak éreztem. A kertben még Philemon cicáról is készítettünk pár képet, majd elköszöntünk Lodz-tól, és utunkat utolsó állomásunk Krakkó felé vettük. Krakkó Péntek délután lévén, talán most először volt komolyabb forgalom az utakon, de ez sem volt vészes. Kivételesen nem a szállásra vezetett az első utunk, mivel hiába néztem utána előre, a rengeteg élmény és esemény között elfelejtettem időben jegyet venni a Rynek underground múzeumba. Mivel online már csak hétfőn délre voltak szabad jegyek, de a különböző bejegyzésekben olvasva volt remény, hogy kapok másnapra jegyet a helyszínen, rögtön a főtérre futottunk. Szerencsére az információ jó volt, és simán kaptam másnapra 4 jegyet. Persze ha már ott voltunk rögtön belevetettük magunkat a forgatagba. Megcsodáltuk a kézműves vásár portékáit, készítettünk egy csomó képet a Posztócsarnokról és Ábel boldogan kergette a kismillió galambot a téren a lengyel gyerekekkel együtt. Nyolc óra után értünk a szállásra, ami Krakkó külvárosában a tehervágányok mellett volt, így komoly kihívás volt mire a fiúkat ágyba tudtuk parancsolni, mert minden egyes vonathoz kirohangáltak a 8. emeleti erkélyre. Másnap délelőtt Kazimierzben kezdtük Krakkó felfedezését. A zsidó negyed azonnal rabul ejtette a szívünket sok-sok apró vintage boltjával, falfestményeivel, kávézóival. Itt található az Etnográfiai és a Közlekedési múzeum is, ami a mi listánkon is rajta volt, de csak második sorban, ha időben belefér. De előbb magunk akartuk a várost felfedezni. Mivel Krakkó már igazi turista paradicsom, így azért lépten-nyomon látnivalóba botlik az ember. Persze volt ebben tudatosság is, mert a Schindler listájának ikonikus passzázsát tudatosan kerestük. Jól el is ment a délelőtt, így kicsit kapkodó lábbakkal mentünk vissza a főtérre, hogy aztán a következő 2,5-3 órát a föld alatt töltsük és megismerkedjünk Krakkó történetével. A múzeum hatalmas élmény volt mindenkinek, és az addigra már 32 fok fölé emelkedő hőmérséklet is inkább további sétára, fagyizásra és sörözésre csábított minket, mint arra, hogy ideje korán érjünk vissza a szállásra, ahol nincs légkondi. A belvárosban még egy pierogi fesztiválba is belefutottunk, a legfurább ízű és színű pierogikkal, de gluténmentes itt se volt. Fél nyolc után hazazavart minket az időjárás, mert megérkezett az a zuhé, amiről már 4 napja minden reggel kaptunk egy sms-t minden telefonunkra. Vasárnap reggel megint kettévált a csapat. A fiúk a lengyel repülőgép múzeumban töltötték a délelőttöt, én Stare Podgorze kerületben kezdtem a napot és a régi gettó falait és emlékműveit keresve mentem át a galiciai zsidó múzeumba, majd a Remu zsinagógába és temetőbe. A fiúk egy óra után csatlakoztak hozzám, tele élményekkel és kismillió repülőgép fotóval a telefonjukba. Kicsit még csavarogtunk a városban majd visszamentünk a szállásra egy kis pihenésre, és fél öt után indultunk Auschwitzba. Akinek szintén gyerekkel szerepel tervében, az jó, ha tudja, hogy csak délután lehet bemenni vezetés nélkül. Előre 1-2 hónapra lehet foglalni időpontot, maga a belépés ingyenes. Névre szóló jegyeket kaptunk, a beléptetésnél személyi igazolványt ellenőriztek és teljes reptéri átvizsgálás volt. Mikor megérkeztünk volt kint egy papír, hogy egyéni látogatók 16:30 után léphetnek be, a honlapon 18 óra után lehetett időpontot foglalni, mi 18:45re mentünk. Kevesen voltak már, sok kisgyerekes, így mások is úgy gondolták, mint mi, hogy nem kell a gyerekeknek vezetést hallgatniuk. Igyekeztünk a napok óta bennük lévő kérdéseket megválaszolni, azokat is, amiket magunk se nagyon értünk. Hétfő reggel időben keltünk, mert ugyan ez már a hazautazásunk napja volt, a Krakkói vár, Wawel még várt ránk. Mivel a lengyelek nem szeretnek korán kelni, így meglepő volt, hogy nem sokkal 10 óra után már hömpölygő tömeg volt a Wawelben. Aztán persze rájöttünk, hogy ők is külföldi turisták, mint mi. Bebarangoltuk a várat, kihagytuk a sárkány barlangját, de megcsodáltuk az épült minden apró részletét és próbáltuk a székesegyház különböző építési fázisait beazonosítani. 2,5 óra után fájó szívvel búcsúztunk a vártól és Lengyelországtól egyaránt. Egy gyors búcsúkávé és indulás haza.

Alsó-Sziléziában található a legtöbb lengyel gyógyhely, itt fakadnak Lengyelország legrégebbi gyógyvizei, amely ebben az esetben az élvezhető vízfajtákat jelenti. A Szudéták völgyeiben többfajta gyógyforrás fakad, ezek jelentős része szén-dioxid tartalmú bikarbonátos víz, ún. borvíz. A Középső-Szudétákhoz tartozó Kłodzko-medencét (Kotlina Kłodzka) a táj szépsége mellett fürdővárosai miatt is érdemes felkeresni. A térség egyedi mikroklímája és gyógyforrásai már a múltban is hazai és külföldi hírességek sorát vonzották ezekbe a bájos kisvárosokba. Az alsó-sziléziai gyógyvizek számos betegség, így pl. reumatikus, idegrendszeri, szív- és érrendszeri, emésztőrendszeri és bőrbetegségek kezelésére alkalmasak. Kudowa-Zdrój 1902-ben épült impozáns, öntöttvas régi sétacsarnoka (Stara hala spacerowa) Kudowa-Zdrój Lengyelország egyik legrégebbi, természetes ásványvizéről híres gyógyhelyének története a 17. sz-ig nyúlik vissza. Az angolparkok mintájára kialakított Fürdőparkot (Park Zdrojowy) a 18. sz végén von Stillfried báró alapította a Góra Parkowa lábánál található ásványvízforrások köré, a források egy része ebben az egzotikus növényekkel (rododendron, dracéna, kaktusz, agavé ill. fügekaktusz) teli parkban található. A Fürdőpark további látnivalói pl. a Zenekert (Ogród Muzyczny) és a Kertész padja (Ławeczka ogrodnika). A 20. sz. elején épült, barokk-szecessziós Ivócsarnokot (Pijalnia Wód Mineralnych) Molnár Árpád magyar festő a régi forrást és Alsó-Sziléziát ábrázoló, a 20. század elején készült festményei díszítik. Az Ivócsarnoktól nyugatra látható az 1902-ben épült impozáns, öntöttvas régi sétacsarnok (Stara hala spacerowa), ahol a tető alatt (Teatr pod Blachą) nagy sikerű színházi előadásokat és koncerteket rendeznek. Az 1905-ben épült egykori Fürdőház (ma Sanatorium Polonia) épületében található a Fürdőszínház (Teatr Zdrojowy), az 1772-ben épült Sanatorium Zameczek pedig fennállása során mindvégig a betegek elszállásolására szolgált. Kudowa-Zdrój különleges látnivalója a város északi részén található Koponya-kápolna (Kaplica czaszek), Európa három ilyen épületének egyike. Az 1776-ban épült kápolna falait és mennyezetét több mint 3000 emberi koponya és csontok borítják. A Szent Bertalan plébániatemplom mellett álló kápolna a harmincéves háború és a pestisjárvány áldozatainak állít emléket. A duszniki-zdróji Papírmúzeum épülete Duszniki-Zdrój Duszniki-Zdrój 18. sz-tól ismert gyógyforrásai nagy mennyiségű kalciumot és magnéziumot tartalmaznak, ezeket reumatikus, emésztőrendszeri és légzőszervi betegségek kezelésére használják. 1826-ban a fürdőben pihent és gyógyult a világhírű zeneszerző, Frédéric Chopin. Emlékét a Chopin-parkban (Park przy dworku Chopina) 1802-ben épült egykori fürdőszínház (ma Dworek Chopina), egy szobor és a Chopin-forrás (Pieniawa Chopina) őrzi. Minden év augusztusában itt kerül megrendezésre a Nemzetközi Chopin Fesztivál, amely a világ egyik legrégebbi zenei fesztiválja. Duszniki-Zdrój egyik legérdekesebb látnivalója a Papíripari Múzeum (Muzeum Papiernictwa), amely a 17. sz-ban épült papírmalom épületében található. Ez az egyik legrégebbi ilyen jellegű épület Európában, ahol a látogatók megismerkedhetnek a papírkészítés történetével és technikáival, de kézműves papír készítésére is lehetőség van. A városban a 16. sz. második felében kezdtek papírt gyártani, a papírmalom a 17.-18. sz-ban élte virágkorát, az épület ekkor kapta jellegzetes díszítését, amely így a korabeli Európa egyik legszebb ipari létesítményévé vált. A 18. sz-ban az ötemeletes malomépület és a hatszintes papírszárító volt a város legmagasabb épülete. Az egykori papírmalom épületében 1968-ban nyílt meg a Papíripari Múzeum, az épület 2011-ben műemléki védettség alá került, amely egyik előfeltétele az UNESCO világörökségi listájára való felvételnek. Polanica-Zdrój szanatóriuma Polanica-Zdrój Polanica-Zdrój a Bystrzyca-patak kiszélesedő völgyében, a Tábla-hegyek (Góry Stołowe) és a Bystrzycai-hegyek (Góry Bystrzyckie) között fekszik, melyek védik a szelektől, így kellemesen enyhe, szélcsendes, nagyobb hőmérséklet-ingadozásoktól mentes klímával rendelkezik. A 19. sz. elején alapított gyógyhely a Kłodzko-völgy egyik legszebb települése, melynek ásványvíz-forrásai kalciumban, magnéziumban és nátriumban gazdagok. A Fürdőpark (Park Zdrojowy) egy hatalmas, gondosan ápolt zöldövezet, ahol a sétautak, virágágyások és szökőkutak között kellemes a pihenés. Az egymás mellett sorakozó gyógyhelyek egyik legimpozánsabb épülete a neobarokk Szanatórium (Sanatorium Wielka Pieniawa), közelében található az Ivócsarnok (Pijalnia wód). A szanatóriumtól lassan emelkedő sétaút vezet a híres Nagy-forráshoz (Wielka Pieniawa), a városban régi villák és nemesi kúriák tanúskodnak a település gazdag múltjáról. Lądek-Zdrój imponzáns fürdőháza Lądek-Zdrój Alsó-Szilézia és Európa egyik legrégebbi gyógyhelyének radontartalmú forrásait már a 13. században ismerték. 1459-ben épült az első gyógyintézet, amely a vidék birtokosa, Podjebrád György (lengyelül Jerzy z Podiebradów) cseh király után a „Jerzy” nevet kapta. Az Arany-hegység (Góry Złote) lábánál, a kristálytiszta vizű, zúgókkal és pisztrángokkal teli Biała Lądecka mellett fekvő festői városka fő látnivalói a piactéren (Rynek) álló, 1872-ben épült eklektikus Városháza (Ratusz), valamint a három részből álló Fürdőparkban (Park Zdrojowy) található „Wojciech” fizikoterápiai központ, amely a gyógyhely legimpozánsabb és legrégebbi balneológiai létesítménye, egyben település legtöbbet fotózott épülete. A város egyik büszkesége a 16. sz. közepén épült, kétnyílású Szent János-híd (Most św. Jana), amely a 2024-es árvíz során, szeptember 15-én súlyosan megrongálódott, ezáltal a régió műemlékeit súlytó árvízkárok szimbólumává vált.

3260 kilométert utazva 18 napot töltöttünk Lengyelországban egy 10 és egy 12 éves kisfiúval. Ez az írás a család szemszögéből mutatja be az ezen utazásunk alatt látottakat, hátha más is kedvet kap egy hasonló útra, illetve a mi élményeink alapján már el tud kerülni esetleges problémákat. A homokdűnék Szczecint magunk mögött hagyva indultunk a tengerhez, és egyre szomorúbban figyeltük a 20-22 C körüli időjárás jelentést, mert ugyan nem vagyunk nagy strandolók, de az ott eltölteni tervezett 5 nap alatt az volt az elképzelés, hogy félnapokat majd strandolunk, különösen mivel a legkisebb rajong a homokvár építésért. A közel 350 km-es utat jó lassan sikerült megtenni, majdnem délután három volt mire Leba városába értünk, és kisebb nagyobb szünetekkel folyamatosan esett. Pedig aznap még vártak ránk a híres mozgó dűnék. Nagyon zavaró volt, hogy csak egymásnak ellentmondó információkat találtam a neten arról, mi honnan indul, hol kell parkolni stb.. Az ugyan kiderült, hogy magába a parkba belépőjegyet kell venni, és az is, hogy Leba-ból indulnak elektromos kisbuszok ki a dűnékhez, de se egy jelzés, hogy itt tedd le az autód, se egy tábla. Így végül elhagytuk a várost és elindultunk kifelé, mondván valahol biztosan megállítanak, mert azt tudtuk, hogy kocsival nem lehet bemenni. Végül megtaláltuk az utolsó parkolót, ahol leálltunk, hamar megtaláltuk a park bejáratát is. Megváltottuk a jegyeket majd tovább sétáltunk. Sajnos, hogy hol lehet kerékpárt bérelni, az nem derült ki számunkra, több térképet találtunk, amik mutatták, hogy innen még 4 (5)+2 km van vissza dűnékig, amit sétálva, kerékpárral vagy elektromos kisbusszal lehet megtenni. Mivel már fél négy elmúlt és ötre hatalmas zuhét igért minden applikáció, így a kisbuszt választottuk, ami később beigazolódott, hogy jó döntés volt. Már szürke ég alatt rohant (tényleg rohant) velünk a busz a nyílegyenes fenyőfákkal szegélyezett úton. Nagyon örülök, hogy nem ültünk bicajra, mert egy pillanat nyugtom nem lett volna, ha a fel-alá rohangáló kisbuszok között tekerik a gyerekek a pedált. A buszvégállomásról az árnyas fák között sétáltunk tovább, közben egy tanösvény tábláit fordítgattuk (itt minden csak lengyelül volt kiírva) és ismerkedtünk a helyi flórával, faunával. Majd megérkeztünk az utolsó állomáshoz, ahol már a kerékpárokat is le kellett volna tenni, és előttünk a végtelen homok. Hiába az addigra csepergő eső, a gyerekeink olyan lelkesedéssel vetették bele magukat a homokba és kacagtak hangosan, hogy nagyon jó volt látni. Minden dűnét, ami nem volt elkerítve megmásztak, homok angyalt csináltak, csúsztak, másztak benne. Közben meséltünk nekik a dűnék kialakulásáról, és mivel nem éreztük még annyira elkeserítőnek az esőt, rábeszéltük őket, hogy sétáljunk „át” a dűnéken, ki a Balti-tenger partjára. Egy hét után itt hallottunk először magyar szót. A tenger csodaszép volt és piszok hideg. Azért persze a lábunkat bele kellett lógassuk, de egy gyors fotó után, apa határozott kérésére elindultunk vissza, hiszen a kisbuszig még majd 3 kilométert kellett sétálni. A tengerparton még fényképeztünk egy rókát a legnagyobbnak (22 éves), aki imádja őket, de nem jött velünk a nyári munkája miatt. A Hármasváros – Gdansk, Gdynia és Sopot Már zuhogó esőben sétáltunk vissza a kisbuszhoz, majd az autóhoz, ahonnan még egy másfél órás autóút várt ránk, Sopotig, ami a Hármasváros egyik települése. Ismét remek szállásunk volt, 10 perc sétára a parttól. Reggel ráérősen 10 óra után indultunk el Gdanskba, ami 20 percre volt tőlünk. Éppen Szent Dominik vásár volt, ami az egyik legrégebbi kistermelői vásár a világon, 1260 óta minden évben megrendezik! Talán a mi Mesterségek Ünnepe rendezvényünkre hasonlít a legjobban és nagyon hangulatos. Gdansk óvárosának teljes területén helyezkedik el, ugyan nem minden utcájában, de sokban. Vannak ruhatervezők/készítők, ékszeresek, nemzetközi és regionális ételek, ajándéktárgyak, rengeteg borostyán, antik vásár, keramikusok, szóval kb. minden. Külön rész volt a gyerek élményprogramoknak, amik inkább 3-8 éves kor közötti gyerekeknek szóltak, így a fiúkat már nem kötötte le, de pár éve még rajongtak volna érte. Itt már sok külföldi turistával találkoztunk, és kifejezetten sok amerikaival, akik gondolom Északi-tengeri hajóutakon vesznek részt. Az óváros szintén egy csodálatos Hanza város, színes épületekkel, meseszép utcákkal, hidakkal, kanálisokkal rengeteg kis és nagy hajóval, kajakkal, motorcsónakkal és hatalmas élettel. Belevetettük magunkat a forgatagba és csak sétáltunk. Néztük ahogy a hidakat nyitják, hogy a hajók el tudjanak úszni, a gyerekek fagyiztak, gofriztak, ettek cseburekit, osztrigát kóstoltunk, kávéztunk. Amikor már teljesen elfáradtunk a 6 órás csavargásban, kiautóztunk egy kilátóponthoz a teherkikötő mellett, ahonnan megcsodáltuk a hatalmas darukat, kompokat és teherszállítóhajókat. Lehetett volna borostyán múzeumba menni, és újabb rengeteg interaktív tengeri múzeumról olvastam, de mi most a város hangulatát akartuk megélni, így inkább csak oda mentünk be, ami a séta közben utunkba akadt. Másnap reggel a másik irányba indultunk, és itt picit ketté vált a család, mert a hajók és a hajózás iránti szerelem nem egyenletesen oszlik meg nálunk. Mivel nekem már szinte teljesen elegem lett a hajókból és a különböző motorokból, így a napot Gdynia tengerpartján kezdtem a könyvemmel és egy jó nagy bögre kávéval, amíg a fiúk előbb a Tengerészeti Múzeumot, majd az ORP Błyskawica csatahajót és a Dar Pomorza vitorlást nézték meg. Ábel fiam nehezen vette tudomásul, hogy ebben a 22 fokos időben, orkánerejű szél kíséretében most nem fogunk fürdeni – a helyiek is csak a tengerparton voltak, a vízben egy teremtett lélek sem. Pedig csodálatos, aranyhomokos tengerpart van, hibátlan zuhanyzókkal, mellékhelyiséggel, átöltözéshez kabinokkal. Némi szénhidrát bevitel után utunk újra a mólóhoz vezetett az Akváriumba. Ezt a legkisebb nagyon várta, és egy picit csalódás is volt neki, hiszen van ugyan meleg tengeri része is, de a fókusz értelemszerűen a Balti-tengeren van. Ettől függetlenül ez is egy nagyon jó kis családi program volt. Az akvárium kényelmesen bejárható 2-2,5 óra alatt, és van egy hangulatos kávézója is, ahonnan csodás kilátás nyílik a tengerre. Ki lehet sétálni csak nézelődni is, nem kötelező kávézni hozzá. Hazafelé lementünk a Sopot-i mólóhoz, ami Európa leghosszabb, 520 méter hosszú famólója. Mivel addigra kicsit elcsendesedett a szél, így már fürdőnadrágban lévő gyermekek gyorsan levetették magukat a tengerpartra, és hatalmas homokozásba kezdtek. Sopot egy elegáns fürdőváros beékelve a két nagyobb város közé. Csodálatos tengerparti villák (amik ma már biztosan több lakásra vannak felosztva) voltak körülöttünk mindenhol és szinte láttam a szemem előtt, ahogy 100-130 évvel ezelőtt ezekből a napernyős hosszú fehér ruhás hölgyek elindulnak lefele a Lidóra sétálni, kávézni. Lent a Lidón pedig egymás mellett állnak most a szállodák (Sheraton, Marriott, Radisson Blu, Novotel), a tengerparton az emblémázott napernyős privát strandok és a szabadstrandok váltják egymást. Nagyon nehezen sikerült a fiúkat elcsábítani a tengerpartról, miközben szinte lement a nap és így bizony gyorsan hűlt a levegő is. Megcsodáltuk még a világítótornyot, és elindultunk egy kicsit beljebb a sétálóutcában, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy valahol megvacsorázunk, de nem jártunk sikerrel, így maradt az otthoni gyors főzés. De hangsúlyozom, ez a mi allergiáink miatt van, nem azért, mert nincs mit enni Lengyelországban! Most jött volna az a két nap amikor csak úgy vagyunk, pihenünk, strandolunk stb… Folytatása következik...

Stanisław Wyspiański kevéssé ismert Magyarországon. Leginkább drámaíróként tartják számon; leghíresebb darabjai Spiró György fordításában jelentek meg a rendszerváltás idején. Wyspiański azonban festő, sőt: díszlet-, jelmez-, üvegablak- és bútortervező is volt. Egyszóval igazi összművészt tisztelhetünk benne. Harmincnyolc évesen halt meg, mégis temérdek alkotást hagyott maga után. A legtöbbet Krakkóban találjuk, ahol a századforduló idején virágzott a kultúra. A városban járva sok olyan helyszínt kereshetünk fel, ahol megismerkedhetünk csodálatos művészetével. Tartalmas sétát is formálhatunk belőlük. A ferences bazilika a legforgalmasabb krakkói turistaútvonal, az úgynevezett Királyi út szomszédságában található. A templommal szemben, a Franciszkańska (Ferences utca) jobb oldalán van a Püspöki Palota a híres pápai ablakkal, ahová sok zarándok látogat. A templombelsőbe viszont már kevesebben lépnek be, pedig nagy élményt jelenthet a művészet és a szakralitás iránt fogékony utazóknak. A főbejárat felett látható Wyspiański leghíresebb üvegablaka. Az Atyaisten teremtő jobbkezéből születnek az elemek: a víz, a tűz, a levegő; a válla mögül pedig már az állatok szemei is kikandikálnak. Stanisław Wyspiański: Anyaság. Krakkói Nemzeti Múzeum. Forrás: Wikimedia Commons A szentély egyik üvegablakán egy szerzetesnővért láthatunk. Ő Boldog Szalóme, Kálmán magyar királyfi és halicsi fejedelem felesége, aki férje halála után belépett a klarissza rendbe. Földi maradányai a bazilika kápolnájában nyugszanak. Wyspiański készítette a templom falfestményeit is. A ferences lelkiség a szegénységet hirdeti, és közel áll hozzá a természet. Ezért a művész egyszerű, szerény virágokkal, többek között pitypangokkal díszítette az épület falait. Wyspiański üvegablak-terveinek csak egy része valósult meg a művész életében. A waweli székesegyháznak készített projektjeit az Egyház elvetette, mert a korban túl drasztikusnak számítottak. Végül a 21. században öltöttek testet a Wyspiański Pavilonnal együtt, amely közvetlenül a Királyi út mentén található. Az épület létrejötte Andrzej Wajda Oscar-díjas filmrendezőnek köszönhető, aki mozivászonra álmodta Wyspiański leghíresebb drámáját, a Menyegzőt. Nappal a pavilon belsejében, sötétedés után pedig kívülről csodálhatjuk meg a művész három régi-új üvegablakát az élőhalott Nagy Kázmér király, az éppen legyilkolt Jámbor Henrik fejedelem és a szellemszerű Szent Szaniszló püspök alakjaival. Hősünk munkásságában akkor merülhetünk a legmélyebbre, ha ellátogatunk a Wyspiański Múzeumba. Az intézmény ma az óvárostól nem messze, egy középkori magtár épületében kapott helyet. Kiállítási anyagát néha cserélik. Stanisław Wyspiański ugyanis allergiás volt az olajfestékekre, főleg az ólomtartalmú fehérre. Ezért a legtöbb képét akvarellel vagy pasztellel készítette papírra. A papír pedig a fény hatására megsárgul és töredezik, ezért nem állítható ki sokáig. Japánosan minimalista tájképeiből és remek kisgyerek-portréiból azonban biztosan többet is látni fogunk. Azt a makettet is megszemlélhetjük, amely megmutatja, hogyan képzelte el a mester a Wawel-domb revitalizációját. Ezúttal megkönnyebbülhetünk, hogy nem valósultak meg a tervei! Fontos: a múzeum hétfőn, szerdán és csütörtökön is zárva tart, kedden viszont ingyenes! Stanisław Wyspiański: Helenka, a művész lánya. Krakkói Nemzeti Múzeum – a Wyspiański Múzeum ennek az intézménynek a része. Forrás: Wikimedia Commons Ettől az állomásunktól nem messze található Krakkó egyik legszebb rejtett gyöngyszeme, az Üvegablak Múzeum. Élő múzeumról van szó: egy működő műhely titkaiba tekinthetünk be, ahol Wyspiański üvegablakai is készültek. Az intézményt angol nyelvű vezetéssel járhatjuk be. Közben megtudhatjuk, mennyi drága alapanyag, és főleg munka, türelem és idő kell egy üvegablak létrejöttéhez. A kiállítás végén pedig több mester üvegablakait, így Wyspiański Apollóját is megcsodálhatjuk. Fontos: A jegyet előre vehetjük meg a múzeum angol nyelvű honlapján. Jelenlegi ára 60 PLN, de abszolút megéri! Ha visszatérünk az óvárosba – vagy korábban, amikor a Flórián-kapu és a Barbakán környékén járunk –vessünk egy pillantást a Juliusz Słowacki Színházra is, amely a bécsi operaház miniatűr, krakkói méretű mása. Ebben az épületben mutatták be 1901-ben a Menyegzőt, amelyet egy kis túlzással a világ első valóságshowjának is nevezhetünk. Egy évvel korábban ugyanis valóban sor került egy ismert irodalmár és egy parasztlány lakodalmára, amelyen Krakkó és környéke különböző lakói vettek részt az értelmiségtől a falusiakon át a zsidó kocsmárosig és lányáig. Wyspiański vérbajban szenvedett, mint Ady, de sokkal gyengébb fizikumú volt a magyar költőnél. Ezért nem ivott és nem táncolt, hanem az ajtófélfának támaszkodva figyelte az eseményeket. A következő évben a lagzi résztvevői önmagukat látták viszont a színpadon. A „valóságshow” azonban hamarosan szimbolizmusba csapott át. A drámában ugyanis megelevenedtek a nemzeti történelem valós és mitikus szereplői, majd megjelent a bénító Szalmabáb, hogy megakadályozza a lengyelek függetlenségi törekvéseit. A krakkói Juliusz Słowacki Színház – korábban: Városi Színház. Fotó: Petneki Noémi Évekkel korábban pályázatot írtak ki az épülő színház függönyére. Az akkor csupán 23 éves Wyspiański is készített egy pályaművet, de a nyertes Henryk Siemiradzki akademista festő munkája lett. 2017-ben viszont Wyspiański tervét is megvalósították. Ma felváltva használják a két, sőt, három alkotást: 2023-ban ugyanis még egy függöny készült, amelyen 130 jelentős krakkói nő neve szerepel. (Egy kortárs művész, Małgorzata Markiewicz tervezte.) A krakkói összművész végső nyughelye a Skałkának nevezett pálos kolostor templomában található. Ide Kazimierzből vagy a Wawel várból juthatunk el a legkényelmesebben. Az épület fontos vallási központ: csaknem ezer évvel ezelőtt itt gyilkolták meg Szent Szaniszlót, Lengyelország védőszentjét. A pompás barokk templom maga is „megér egy misét”, vagy legalábbis bepillantást. Impozáns, lépcsős bejáratának alsó része vezet le a kriptába, amely a lengyelek egyik nemzeti panteonja. Híres művészeket és költőket temettek ide, legutóbb a Nobel-díjas Czesław Miłoszt. Ha a Menyegző megmozgatta a fantáziánkat, akár egykori helyszínére is ellátogathatunk. A Rydlówka, vagyis az ifjú pár egykori udvarháza most is áll Bronowicében, amely ma Krakkó része (és a helybeliek sokszor csak Bronxnak nevezik). Az épületet Krakkó Múzeuma üzemelteti. Állandó kiállítása mellett ciklikus programoknak is otthont ad. A szerző születésnapját, január 15-ét többek között színielőadással ünneplik. November 20-án, az ominózus menyegző évfordulóján pedig lakodalmas menet halad át a kerületen, majd rituálisan felállítják az udvarház mellé a Szalmabábot. A szerző köszönetet mond Dr. Marta Graczyńskának, a Waweli Királyi Vár igazgatóhelyettesének, korábban a Krakkói Nemzeti Múzeum (így a Wyspiański Múzeum) munkatársának, aki megosztotta vele az intézmény leírásában található információkat.

3260 kilométert utazva 18 napot töltöttünk Lengyelországban egy 10 és egy 12 éves kisfiúval. Ez az írás a család szemszögéből mutatja be az ezen utazásunk alatt látottakat, hátha más is kedvet kap egy hasonló útra, illetve a mi élményeink alapján már el tud kerülni esetleges problémákat. Poznań A szállások közül itt volt a leggyengébb, de ilyen előfordul, és két éjszakát kibírtunk. Reggel villamossal indultunk a belvárosba, kényelmesen, lengyel módra 10 óra után. Tömegközlekedést minden városban érdemes használni amúgy. Poznań főtere Poznań főtere egy ékszerdoboz. Egyszerűen csodálatos. Megkockáztatom, hogy szebb, mint Krakkó főtere, de lehet ezért többen elátkoznak majd. A város jelképe két kecske lett, akiket a történet szerint az újonnan épített városháza avatóünnepségén kellett volna elfogyasztani, a korábban szénné égett pecsenye helyett, azonban a kecskék megléptek, felfutottak az új városháza tornyába, és ott szarvaikat csattogtatva harcoltak egymással. Ez annyira megtetszett a polgármesternek, hogy azonnal rendelt a toronyba egy kecskeszobrot. Minden délben, élő trombitaszó mellett az óra fölött megjelenik a két kecske, akik egymással „harcolnak”. Mivel az óratoronnyal szemben egy kávézóban pont ránk várt egy asztal, úgy döntöttünk ma mi is olyanok leszünk, mint a helyiek és a belföldi turisták és kényelmesen megreggelizünk, azaz brunch-olunk, és közben délben megcsodáljuk a kecskéket. Várakozás a kecskék viadalára Itt kell megjegyeznem, hogy a kevés negatív tapasztalatunk egyike az allergének jelzése. Szinte mindenhol kétnyelvű az étlap, ha nem akkor lehet kérni külön angolt, de sehol nem találkoztunk allergénjelzésekkel. Kérdeztük a pincérnőt, hogy mit ajánlana a tejfehérje érzékeny gyermekünknek. Úgy nézett ránk, mintha a Marsról jöttünk volna. Ők mindenbe tesznek vajat vagy tejszínt, hiszen az attól lesz jó. Persze értjük mi, hogy jó, de ha egyszer nálunk ez nem működik, akkor nem tudunk mit csinálni. Miután már úgy is hülyének nézett minket, a legnagyobb nyugalommal kérdeztem rá a gluténmentes lehetőségekre is, és már egyikünk se lepődött meg, hogy a gyümölcssalátán kívül semmit nem tudott ajánlani. Amúgy azért is volt ez fura, mert közben a boltok polcain viszonylag sok vegán terméket találtunk, és a legtöbb kávézóban alternatív tej lehetőség volt. Így maradtunk a házi smoothie-nál és újabb két bögre remek kávénál. A kecskék kiharcolták magukat és mivel a fiúk nem akartak a helyi múzeumban Rogal-t készíteni így folytattuk a belvárosban csavargást. A rogal – amit a croissanthoz hasonlítják, holott nem leveles tésztából készül, hanem kelt tésztából 81 hajtással – később végül csak ki lett próbálva. A tészta mellett másik különbsége, hogy méretre akkora, mint a croissant, ellenben kb. negyed kiló a súlya, mert tele van töltelékkel. Mivel mind az előállítása, mind az árusítása engedélyhez kötött, így csak Poznańban kapható, így ha itt jártok, ne hagyjátok ki. A belvárosból kisétáltunk főpályaudvarra, mert a gyerekek szerint tarthatatlan, hogy ők még nem láttak igazi lengyel vonatot. Én mondjuk ezzel még pár évig el lettem volna, de ez van. A vonatok megbámulása után, elvillamosoztunk a Tumski szigetre (Katedrális sziget), ami a város legősibb része. Itt körbe sétáltunk, megnéztük a Szent Péter és Pál katedrálist, majd visszaindultunk a szállásra, mert a fiúk teljes lázban égtek, hogy a hidrogén hajtású buszokat közelebbről megnézzék. Lett volna még jó pár múzeum, amiket ha ketten vagyunk a férjemmel biztosan megnézünk, de két kamasszal egyértelműen máshol van a fókusz. A görbe erdő Szerda reggel útnak indultunk Szczecinbe, közben még megálltunk, a görbe erdőnél, Nowe Czarnowo mellett, amiről senki nem tudja, hogy emberi kéz, vagy a természet ereje miatt hajlott meg nem sokkal a földfelszín felett a még az 1930-as években ültetett közel 400 fenyőfacsemete törzse, hogy az északi „kanyar” után már szálegyenesen nőjenek tovább. Mivel a település a második világháború miatt teljesen elnéptelenedett és csak az 1970-es években, betelepítéssel, jelent meg itt újra a lakosság, nincs, aki elmondja mi történhetett közel 100 évvel ezelőtt. Ma természetesen kutatják, újabb csemetéket ültettek, de eredmények még nincsenek. Szczecin Este lett mire Szczecinbe értünk, így a város felfedezése másnapra maradt. Mivel az óvárosban volt a szállásunk, így reggel kényelmesen indult. A napot a kastély tornyának megmászásával kezdtük. 120 lépcsőfok vezet felfelé, a jegyet valamilyen oknál fogva két udvarral arrébb kell megvenni, de a látvány miatt mindenképpen megéri, még akkor is, ha egyszerre 10 embernél több nem lehet fönt. De mivel a lengyelek nem szeretnek korán kelni, így nekünk a reggeli órában csak 5 percet kellett várnunk. Az udvaron még megcsodáltuk a 1864-es óraszerkezetet, majd Katalin cárné szülőházát most kihagyva sétáltunk egy nagyot az óvárosban, majd miután nem tudtuk a fiúkat rávenni a helytörténeti múzeum megtekintésére, a nap a helyi tömegközlekedési múzeumban folytatódott. Rengeteg érdekességet tudtunk meg a városról, ahol motorbicikliket is gyártottak valamikor, de az egyértelmű sztár a villamos szimulátor volt. Szczecin egy hatalmas kikötőváros, ami azért is fura, mert tenger sehol. A város ugyan dimbes-dombos, de senki ne akarjon a legmagasabb pontról még tengert látni, mert nem fog. Majd 100 km-t kell utazni a tengerig, azonban az Odera és a tenger egy lagúnával össze van kötve, így gyakorlatilag a belvárosban is láthatóak hatalmas tengerjáró hajók. És ezzel el is kezdődött az a hét, ami a hajókról szólt. A napot a Tengerészeti Tudományos Központban zártuk, ami egy múzeummal kevert Csodák palotája, és egyszerűen zseniális. Mindent, de tényleg mindent meglehet tudni a vízről, annak erejéről, hogy mire használják, hogy a különböző hajókat hogyan kell irányítani, milyen feladatai vannak egy hajón a legénységnek. A legtöbbet ki is lehet próbálni. Bő 3 órát érdemes rászánni, hogy mind három emeletet végig tudjátok nézni. Mellette egy nagy vidámpark van, de mivel Ákoson kívül ez nálunk senkit nem hozz lázba, így inkább vacsora és szállás felé vettük az irányt, különösen azért is, mert a kikötőben lévő csokigyár miatt olyan édes szag terjeng a levegőben, hogy attól bárki megéhezik. A lassan szokásossá váló pierogi vacsora után (itt találtam egy helyet, ahol gluténmentes is volt), élményekkel eltelve ment aludni a gyerek banda. Folytatása következik...

Gyerekkoromban, Magyarországon nem volt igazi karácsonyi rituálé az éneklésen és az ajándékozáson kívül. A süteményekről a nagyszülők gondoskodtak. Anyai nagymamám a saját diófája terméséből sütötte a zserbót és a zongorabillentyűt, néha még szaloncukrot is főzött. Apám családja készítette a bejgliket. A többi étel viszont mintha a véletlen műve lett volna, vagy a boltok kínálata határozta meg. Ezek után nem csoda, hogy a lengyel ünnepeket igazi sokként éltem meg, és élem meg ma is – pedig máskülönben egészen magamévá tettem az ország kultúráját. fotó: Bzowski Beniamin Amikor még többen voltunk, többet ettünk, és nem tudtunk a különböző étel-intoleranciáinkról, anyósom már 21-én este bezárkózott a konyhába. A kézzel írt receptfüzetek megsárgult lapjairól sillabizálta ki a mennyiségeket, amiket még megkétszerezett-háromszorozott. A Chopin utcai lakás megtelt a forró kelttészta illatával, amely mellé azonban lassan más, egzotikus aromák is bekúsztak: szárított gomba, savanyú káposzta, füstölt aszalt gyümölcsök, hal, cékla. Mindkét várandósságom során az első trimeszterre esett a karácsonyi időszak, amit alaposan meg is éreztem a gyomromon. Az ünnep előtti stressz pedig a türelmemet tette próbára. Manapság egyik munkahelyemre, a könyv- és ajándékboltba menekülök ilyenkor – ezzel a kollégáimat is kisegítem, mert ők szívesen maradnak otthon. A gyerekeimnek viszont természetes, sőt, kívánatos a karácsonyi sürgés-forgás. Ezért a mi rituálénk az lett, hogy december 24-ét Krakkóban töltjük, és másnap indulunk Budapestre, ahol szintén megüljük az ünnepeket. Szentestén a család akkor ülhet össze, ha feltűnik az égen az első csillag. A fényszennyezett és gyakran felhős Krakkóban a délután négy órát szoktuk megcélozni, olyankor már teljes a sötétség. A szobában a hófehér asztalterítő alá egy marék szénát rejtünk – emlékeztessen arra, hogy a Kisjézus a jászolban, állatok közt kapott helyet. Az üveges tálalószekrényből előkerülnek az elszegényedett nemesi család féltve őrzött porcelánjai. Az asztalon egy üres terítéket is elhelyezünk, hogy ha vándor kopogtatna be, őt is meg tudjuk kínálni. Egykor az apósom, ma a sógorom gyújtja meg a gyertyákat, és kezd bele az evangéliumi történetbe: „Abban az időben Augusztus császár rendeletet bocsátott ki, hogy számlálják össze az egész földkerekséget… Azon a vidéken pásztorok tanyáztak kint a szabadban, és éjszaka őrizték a nyájukat…” Ezután jön el a lengyel karácsony legszebb része, vagyis az ostyatörés. A négyszögletes, karácsonyi motívumokkal díszített ostya az adventi időszakban vásárolható meg. Az asztalra készített kosárkából mindenki kivesz egy-egy darabot, odamegy valamelyik családtaghoz, letör egy darabkát az ő ostyájából, és jókívánságokat mond neki – a másik pedig mindezt viszonozza. Óvatosan csészékbe merjük a barszczot, vagyis a savanyú céklalevest. 24-én böjtös a vacsora, ezért a barszczot húsféle helyett szárított gomba ízesíti. A legtöbb családban a karácsonyi leveshez uszka, vagyis erdei gombával töltött apró barátfüle dukál. Nálunk valamiért ropogós mákos rudacska jár hozzá. Mindegyikünk inkább a sült pontyot kedveli, de a családi hagyomány része a szary sos – szürkemártás, amely igazából világosbarna színű, és hal alapléből, őrölt mézeskalácsból, mandulából és mazsolából áll. Középkori recept – állítja anyám, aki történész, és a főzés történetéről is sokat tud. Ez a mártás viszont nem létezhet főtt ponty nélkül, úgyhogy azt is el kell készíteni. A főételhez a köret burgonya, erdei gombás főtt savanyú káposzta és franciasaláta. Nyolcféle étel megvan már a lengyel családoknál elengedhetetlen tizenkettőből. A többi már édes lesz, de hogy legyen nekik hely, várunk egy kicsit. Közben ki is kell szellőztetni a sós ételek illatát, a nyitott ablakon pedig az angyalkák is berepülnek. Amikor visszatérünk, a szobában a fa alatt már ott állnak az ajándékok. De a forgatókönyv azt kívánja, hogy a kibontásuk előtt még elénekeljünk néhány kolendát (kolędy), vagyis karácsonyi éneket. Az ajándékozás után teát főzünk, és nekilátunk a desszerteknek. Ezek között is van megosztó: a kompot z suszu, vagyis aszaltgyümölcs-kompót. A hozzávaló szilvát, almát és körtét hagyományos eljárással, vagyis füstön szárítják. Az eredmény: egy húsvéti sonka illatú meleg befőtt. Sok családnál kutiát, azaz mézes-mákos főtt búzát, vagy mákos galuskát (kluski z makiem) esznek karácsony este. Nálunk a mak, vagyis egyfajta tészta nélküli mákosbejgli-töltelék tölti be ezek szerepét. Méz és cukor mellett aszalt gyümölcsök és kandírozott citrushéj is kerül bele. Szokatlan, de a családban vagy három nemzedék óta öröklődő recept a citromkocsonya, amely a brit lemon curd némileg könnyebb-habosabb változata. Régebben az anyósom maga sütötte a mákos bejglit (makowiec) és a diósat (orzechowiec). Az ő édesanyja vezette be a karácsonyi ételek sorába a przekładaniec nevű süteményt, amely tulajdonképpen a flódni kelt tésztából készült rokona, alma helyett aszaltgyümölcs-réteggel. Ma már boltban veszi a bejglit; a túrótortát (sernik) viszont továbbra is otthon készíti, pedig már nem ehet belőle. A sernik a lengyel sütemények királya. A túrórétege nagyon vastag, mégsem nehéz. A férjem anyja mindent hagyományos eljárással készít, amihez hozzátartozik, hogy a túrót háromszor töri át, kész túrómassza szóba se jöhet a sernikhez. Késő este a férjem anyja még bekapcsolja az éjféli mise közvetítését, és a kórussal énekli a kolendákat. Korábban a napokig tartó, éjszakába nyúló sütés-főzés után még elment a domonkosokhoz, ahol legalább másfél óráig tart a szertartás. Másnap pedig ismét terített és felszolgált, ezúttal húsételeket. A következő pár napban viszont nem főzött, csak rendre szólítgatta a családját: „Van még saláta, mák, sütemények. Miért nem esztek?” Hogy miért is? Hmm…

A terepkerékpárosoknak is ideje másképp gondolni Lengyelországra... A mozgasvilag.hu outdoor magazin kerékpáros újságírói ősszel látogattak ki a Klodzko régióba, ahol 1 órás autóúttal 8 különböző bikepark, 300 kmnyi singletrail hálózat, és 600 km jelzett erdészeti út található - ezek közül 3 bikeparkot, és a Singletrail Glacensis hálózat egy részét bringázták be, melyről az alábbi összefoglaló videó készült..

A telex.hu Szépkilátás rovatának vezetője, Tenczer Gábor írt az Ojców Nemzeti Parkban tett rövid kirándulásáról, ahol vastag hópaplan alatt fekvő sziklavölgyébe, amit látványos természeti formái miatt minden Krakkóba látogató turistának kötelezővé kéne tenni. fotó: Tenczer Gábor/Szépkilátás Olvassátok el ti is a cikket.

Télen-nyáron kedvelt úticélpont a Tátra lábánál fekvő Zakopane. Most nem a város és környéke által kínált látnivalókat mutatjuk be, hisz azokat már sokan ismerik, hanem íme 5 tipp, mit érdemes megkóstolni, ha megéheznénk és valami tradicionális lengyel ételt ennénk! Pączek (ejtsd poncsek) Nem csak az édesszájúak kedvence lesz ez az autentikus lengyel fánk. Már látványilag is csábító a hatalmas és ínycsiklandóan aranybarnára sült édesség, melynek tésztája könnyű és szivacsos, amit különböző pudinggal vagy lekvárral töltenek meg, de az igazi egészen biztosan a rózsalekváros töltelékű cukormázzal bevont poncsek. Zapiekanka (ejtsd zápjekánká) Ez a melegszendvicsszerű étel kiváló reggeli, vagy ebéd helyett is – sokan hívják lengyel pizzának is. Igen népszerű és számos változatával találkozni, de mindegyik megegyezik a hatalmas és ropogós zsúrkenyér/baguette alapban, valamint a rengeteg sajt és gomba feltétben. Sokszor adnak hozzá ketchupot is, árban 15-20 zloty között mozog. Żurek (ejtsd zsurek) Ha egy igazán laktató, nagyon ízletes levest ennénk, ne hagyjuk ki a leginkább Alsó-Sziléziára és Kislengyelországra jellemző rozskovászos savanyú levest. Az ételt fehérkolbász, krumpli, szalonna és főtt tojás is gazdagítja – de ahány konyha, szinte annyi változata fordul elő. Télen és nyáron is nagyon jól tud esni a savanykás íze. Pierogi (ejtsd pjerogi) Nagyon régi lengyel étel, amit szintén nem szabad kihagyni. A csillogó tésztabatyukat különböző töltelékkel kérhetjük, de a legelterjedtebb változatok hússal illetve túróval-krumplival vannak töltve (pierogi z mięsem és pierogi ruskie vagy ukraińskie). Nagyon finom és laktató! Krówka (ejtsd kruf:ka) A tejkaramellát sokan ismerjük idehaza is, azt viszont kevesen tudják, hogy a Wawel cukrászdának, mely 1921-ben kitalálta ezt az édességet van egy mintaboltja a sétáló utca tőszomszédságában. Itt nem csak a klasszikus, de számos egyéb változatot is megkóstolhatunk!

Mivel Alsó-Szilézia a Szlovák határral szomszédos vajdaság, hazánkból könnyedén megközelíthető, ezáltal akár egy hosszú hétvégi programnak is kiváló célpont lehet. És hogy mit érdemes Lengyelország ezen területén megnézni, illetve kipróbálni? 1) TÖLTS EGY ESTÉT A CSILLAGOS ÉG ALATT! A minimális fényszennyezésnek köszönhetően a millió-csillagos szállást itt találod – Alsó-Szilézia hegyeiben hangulatos kempinghelyek várnak, ahol a tábortűz mellett elfogyasztott vacsorát követően vadregényes éjszakát tölthetsz sátorban! 2) PATTANJ NYEREGBE ÉS GURULJ ÉLVEZETES ÖSVÉNYEKEN! Ha a terepkerékpározás a hobbid, akkor Alsó-Sziléziában igazi kánaánt találsz, ahol több mint 300 kilométernyi singletrail, és maximum egy órányi autóútra összesen 8 bikepark található, melyeken kezdő és haladó, élményt és adrenalint kereső egyaránt megtalálja a számára ideális helyet. 3) ÉLD ÁT AZ UTAZÁS ÉLMÉNYÉT VONATON! Járd be Alsó-Sziléziát környezetbarát módon – a vasút hangulata elvarázsol, ráadásul nem csak elsuhansz a csodálatos helyek mellett, hanem a kerékpár-szállítási lehetőségnek köszönhetően könnyedén felfedezheted egy-egy megálló tágabb környékét is! 4) VIZES KALANDOKRA FEL! Itt számos vízi sportot kipróbálhatsz, hogy csak a híres Mietkowski-lagúnát, a kajakkal felfedezhető Odra, Widawa, Oława és Smortawa településeket, vagy a kenuzás paradicsomát, Bóbrot említsük. 5) FEDEZD FEL A TITKOKAT! A régióban megannyi történet szól rejtélyes alakokról, tárgyakról, és legendákról, mint például a nácik Aranyvonatjáról, mely talán ezen hegyekben rejtőzik, vagy a Czocha várában élő fehér hölgy, aki esténként végigsétál az erődítmény folyosóin, vagy Karkonosz, aki Tolkien legendás Gandalf karakterét ihlette. 6) HÓDÍTSD MEG A HEGYEK CSÚCSAIT! A Lengyel Hegyek Koronájához tartozó huszonnyolc csúcs közül tizenötöt található Alsó-Sziléziában, melyek között akadnak nehezebbek és kevésbé tapasztaltak számára ideális is, így ha a hegymászás dobogtatja meg a szíved. 7) KÓSTOLJ BELE A KIRÁLYI HANGULATBA! Lengyelország kastélyokban és várakban legsűrűbb területe Alsó-Szilézia, ahol középkori romot, sziklás hegycsúcson álló barokk épületet, vagy reneszánsz építményt épp úgy, mint misztikummal, titkokkal és romantikával körbelengett kastélyokat is találunk. 8) JÁRD BE A RÉGIÓ IKONIKUS HELYEIT! A Sudeten Trail mentén számos hostel található, mint többek között Samotnia, Pasterka, Chatka Górzystów, és Jagodna, mely történelmi és hangulatos épületekben nem csak megszállhatunk, de ezen helyektől könnyedén felfedezhetjük a környéket, és csodálatos kilátás is vár minket. 9) PRÓBÁLD KI AZ ÖSVÉNYT, MELYNEK ÍZE VAN! Alsó-Szilézia bővelkedik a kézműves sörfőzdékben és borásztatokban, melyeket legjobb a Sör- és Borúton felfedezni és természetesen a termékeket megkóstolni, miközben betekinthetünk a helyi sörfőzés és borkészítés kultúrájába. 10) PIHENJ PÁLMAFÁK ALATT! Cieplice, Czerniawa, Długopole, Duszniki, Jedlina, Kudowa, Lądek, Polanica, Przerzeczyn, Szczawno, Świeradów – Alsó-Sziléziában 11 fürdőváros található, ahol gyógyvizekben lazulhatsz a következő lengyelországi kalandod előtt…

Tudtad, hogy az UNESCO Kulturális és Természeti Világörökség listáján 16 lengyelországi helyszín szerepel? Lengyelország az első országok között volt, amely aláírta a világörökségek védelméről szóló UNESCO-egyezményt, és napjainkban már több mint két tucatnyi ilyen védettséggel ellátott helyszíne van. Az ezen listán szereplő épületek és helyszínek az emberiség – legmagasabb rendű egyetemes értékeit közvetítő – közös kincsét alkotják. 1) KRAKKÓ TÖRTÉNELMI VÁROSKÖZPONTJA Az évszázados történelmű, ódon várfalak övezte város, egykor a lengyel királyok székhelye volt, és ma is az egész országra hatással lévő kulturális központ. A városközpontot a Wawellel, Kazimierz és Stradom városrészekkel együtt 1978-ban, a világ első 12 helyszíne között vették fel az UNESCO Kulturális Világörökség Listájára. Minden évszakban kiváló uticél! A város honlapja 2) A WIELICZKAI ÉS BOCHNIAI KIRÁLYI SÓBÁNYÁK Krakkó szomszédságában találjuk a világ egyik legrégebbi sóbányáit, a wieliczkai és bochnai sóbányákat. Előbbi az ismertebb (és ezáltal forgalmasabb is) - a 300 kilométer összhosszúságú tárnákból napjainkban egy 20 teremből álló, 3 km hosszú útvonalat lehet bejárni, mely bemutatja a bányászat történetét, de találunk itt sós-tavakat, valamint fából és sóból faragott kápolnákat is. Bochniaban az eredeti bánya lifttel, majd a mini elektromos vonattal jutunk le a valaha 13 szintes bányába, melyből napjainkban 6 szint járható be, különböző túrák során – lehet csónakázni, és akár a kalandra éhesebbek a túristák számára „nem kifényesített” és nem kitisztított részekben is körbe nézhetünk. Mindkét bánya nagyszerű kiegészítő program egy krakkói útnak! Wieliczka honlapja Bochnia honlapja 3) A NÉMET LOVAGREND VÁRA MALBORKBAN Európa legnagyobb középkori vára, melynek építését a 13. században a német lovagrend kezdte, azzal a céllal, hogy itt lesz a fő székhelyük. A Közepes- és Magas Vár vörös téglából emelt falai, hatalmas bástyák és kapuk igen látványosak, melyek a középkorban újszerűnek számító technikai megoldásokat rejtenek, mint pl. a rafinált központi fűtésrendszer. A vár honlapja 4) KIS-LENGYELORSZÁG DÉLI RÉSZÉNEK FATEMPLOMAI A történetileg értékes és építészetileg érdekes, leggyakrabban gerendaépítésű fatemplomok csoportja kifejezetten jó állapotban maradtak fenn, melyek közül a legrégebbiek a XIV. századból származnak. A 600 bronztáblával jelölt Dél-lengyelországi Faépítészeti Útvonal 1500 km hosszú, mely 237 faépítészeti együttes mellett halad el. Ezek magtárak, vidéki házak, vendéglők és nemesi udvarházak, valamint a szakrális építészet elemei - ezek Lengyelország, Európa és az egész világ szintjén is értékes műemlékeket jelentenek. 5) A MUŻAKOWSKI PARK Több mint 700 hektáros méretével Európa egyik legnagyobb tájparkja. A Nysa Łużycka folyó két partján terül el. A II. Világháború következtében országhatárral kettéválasztott park a múlt század nyolcvanas évei óta a lengyel-német újjáépítési program tárgya. Európában egyedülálló példája két ország kulturális tájkép megóvásáért tett erőfeszítésének. Bővebb információ 6) VARSÓ TÖRTÉNELMI VÁROSKÖZPONTJA Varsó legrégebbi részét régi városok hangulatát idéző bájos kis utcák, művészektől konflisoktól és kerthelyiségektől színes főtér teszi lenyűgözővé. Ám ez nem volt mindig így, mivel a II. Világháború idején az épületek többsége elpusztult. A háború utáni újjáépítés évekig tartott, a Királyi Várat pedig csak 1971-től építették újjá. Az építészek és a restaurátorok hozzáértésének és az idő múlásának köszönhetően a turisták ma nem veszik észre a különbséget az eredeti történelmi részletek és a rekonstruált részek között. A város honlapja 7) ZAMOŚĆ TÖRTÉNELMI VÁROSKÖZPONTJA Zamość világviszonylatban is egyedülálló urbanisztikai és építészeti ritkaság, amely közel áll a „tökéletes város” fogalmához. A „Reneszánsz Gyöngyszemének” is nevezik, mivel rendkívüli szépségű és nagy történelmi értékű műalkotások találhatók itt. A város egy ember akaratából és elképzeléséből jött létre, ő Jan Zamoyski, kancellár és a korona nagy hetmanja, aki az országban betöltött pozíciójához méltó székhelyre vágyott. Zamośćnak be kellett árnyékolnia Krakkót, amelyet a kancellár gyűlölt. A város honlapja 8) AUSCHWITZ-BIRKENAU A német náci koncentrációs és megsemmisítő tábor a megszállt Lengyelország területén milliók mártíromságának helyszíne volt a II. Világháború idején. Ez volt a legnagyobb hitlerista koncentrációstábor a megszállt Európa területén, ahol egész népek – elsősorban a lengyel és a zsidó nép – kiirtására irányuló terveket valósítottak meg. Az áldozatok számát nehéz meghatározni – valószínűleg 28 nemzetből 1 100 000 ember vesztette itt életét, többségükben zsidó származásúak, akiket különböző országokból hoztak ide. A múzeum honlapja 9) A KÁRPÁTOK ORTODOX FATEMPLOMAI 2003-ban került az UNESCO listájára hat Lengyelország dél-keleti szegletében megbújó, a tájba tökéletesen illeszkedő több száz éves fatemplomok és pravoszláv templom. Ezek közül a legrégebbi a XIV. században épült fenyő lécekből - Haczówban - míg talán a legértékesebbnek tartott Blizne faluban áll. A Sękowában álló templom az eredeti sudár tetejével emelkedik ki, míg a Binarowában található szentélyben rendkívül értékes polikrómiát találunk. A Dębnóban lévő templom a XV. századból származik – ritka festészeti és iparművészeti alkotásokat rejt. A Lipinica Murawana templomának mennyezetét és falait pedig értékes polikrómiák díszítik, továbbá barokk festményeket és szobrokat is megcsodálhatunk. További információk 10) BIAŁOWIEŻA Lengyelország legrégebbi természetvédelmi területét a Bialowieżai Nemzeti Parkot (Puszcza Białowieża) 1979-ben vették fel az UNESCO Világörökség és a Bioszféra Rezervátumok Listájára is. Ebben szerepet játszott az, hogy itt található az egyetlen olyan erdőség, amely az ősidőben Európát borította. A park rendkívül gazdag flórája és faunája szintén méltóvá teszi a Világörökség név használatára. A park állatvilága szintén figyelemre méltó, a több mint tízezer faj közül nagy példányszámban van jelen az európai bölény, mely szimbóluma is ezen területnek. Park információk 11) KALWARIA ZEBRZYDOWSKA Lengyelország egyik legfontosabb zarándokhelye, és egyben Európa egyik legszebb kálváriája a jeruzsálemi Kálvária mintájára épült. Az épületegyütteshez 42 kápolna tartozik a híres „kálvária ösvényekkel”, melyek a tájba olvadnak. Az egész útvonal 6 km hosszú, végig járása kb. 4 órát vesz igénybe. A legérdekesebb kápolnák a szív alakú Mária kápolna, Pilátus háza, valamint Mária sírboltja a Szűzanya szarkofágjával. Innen indulnak a Beszkideken át vezető érdekes hegyi útvonalak is. Nem messze található Wadowice, II. János Pál pápa szülővárosa, aki többször is elzarándokolt Kalwaria Zebrzydowskába. Kálvária információ 12) TORUŃ KÖZÉPKORI ÉPÜLETEGYÜTTESE A város hírneve nem csak Kopernikusznak, valamint a híres toruni mézeskalács ízének köszönhető. Itt található Európa egyik legszebb, évszázadokon át változatlan óvárosa, amelyet a legnagyszerűbb gótikus építészeti alkotások között tartanak számon. A középkori óvároshoz tartozik még a német keresztes lovagvár romja, a védőbástyák és kapuk a Visztula partján húzódó városfalakkal és sok más középkori eredetű épület. Város információ 13) JAWOR ÉS ŚWIDNICA BÉKETEMPLOMA Figyelemreméltó tökéletes favázas szerkezetük, valamint lenyűgöző belső terük révén a templomok 2001-ben kerültek az UNESCO listájára. Ez a két építmény azon háromból maradt fenn, melyeket a XVII. században Németországban zajló vallási és politikai konfliktusok lezárását követően a sziléziai protestánsok építhettek. Bár az építkezésnek szigorú feltételei voltak - csak nem tartós anyagokat használhattak, a várostól messze kellett építkezni, és nem volt engedélyezett a torony valamint harang - a protestánsok a lehető legjobban próbálták megoldani a helyzetet. Többek között ennek is köszönhető, hogy Albrecht von Saebisch wrocławi építész a világ egyik legnagyobb fatemplomait építette meg. Świdnice információ Jawor információ 14) A WROCŁAWI CENTENÁRIUMI CSARNOK Wrocław városi építésze, Max Berg valósította meg a XX. századi világépítészet egyik legfontosabb alkotását, mely a funkcionalitás, valamint az anyag és a forma úttörő és merész harmóniája. Az 1913-ban átadott épület 2006-ban került fel az UNESCO Világörökség listájára. A 42 m magas, 67 m átmérőjű kupolával és 95 m széles belső térrel rendelkező csarnok a világ legnagyobb vasbeton középülete. 15) A TARNÓWI HEGYEK ÉRCBÁNYÁI Tarnowskie Góry büszkélkedhet Lengyelország legnagyobb és történelmileg legfontosabb ólom, ezüst- és cinkbányájával, valamint egy integrált földalatti vízgazdálkodási rendszerrel, amely magában foglal egy úttörő, a maga nemében a világon egyedülálló vízellátó rendszert. Kialakulása a XVI. századra tehető, de ami kiemeltté teszi az ipari forradalom történelmében, az többek között a felszín alatti vízelvezetéshez alkalmazott gőztechnika. A felszín alatti víz fogyasztási és ipari célú felhasználása az első ilyen típusú nagyszabású rendszer volt a világon. További információ 16) KRZEMIONKI OPATOWSKIE Íme a 16. hely, amit 2019-ben vettek fel az UNESCO kulturális és természeti örökségének listájára. Az Ostrowiec Świętokrzyski közelében lévő területen találhatók az őskori csíkos kovakőbányák, melyekből több mint 4000 van. Az itt bányászott kovakőből többek között csiszolt fejszéket készítettek, amelyek Közép-Európa nagy területeire jutottak el. Ez a világ egyik legnagyobb és legjobb állapotban fennmaradt kovakőbányája. Krzemionki legnagyobb turisztikai látványossága egy csaknem 500 m hosszú földalatti útvonal, amely az ilyen típusú, a szélesebb közönség számára nyitva álló létesítmények között egyetlen a világon. Kiállítás információ UNESCO helyszínek elhelyezkedése: