Szeretjük a fotókat, hiszen emlékeket őriznek, melyeket meg tudunk mutatni másoknak is. A közösségi oldalak teret adnak ezek megosztására, melynek eredményeként egyre nagyobb indíttatást is érezhetünk, hogy még több, még különlegesebb fotót vagy videót osszunk meg ezen felületeken. Ezzel mindaddig nincs is gond, amíg a környezetünk, esetleg a saját testi épségünk megóvását célzó szabályokon belül maradunk… A probléma ott kezdődik, amikor azért a fotóért átlépünk egy határt… ÚJ MÓDSZEREK A SZABÁLYSÉRTŐKKEL SZEMBEN Az előírásokat megszegők ellen egyre több módszert kell bevetniük a nemzeti parkoknak. Korlátokat épülnek ki, figyelmeztető szalagokat húznak ki vagy mint a Śnieżka tetejére vezető turistaút mentén, magas hálót feszítenek ki. De sokszor ezek sem elegek, ráadásul nincs elegendő ember arra, hogy folyamatosan minden területet és minden szabálysértőt figyeljenek, ráadásul a parkőröknek más feladataik is vannak. Lengyelországban új módszerrel próbálnak hatni a turistákra: a Tátrai Nemzeti Park (TPN) létrehozta az úgynevezett „digitális őr” rendszert, amely elsősorban a közösségi médiában megjelenő fotók és videók elemzésével igyekszik kiszűrni az illegális tevékenységeket. Ezen rendszerben dolgozó digitális rangerek rendszeresen kutatják az internetet, ellenőrzik a gyanús tartalmakat, és megpróbálják azonosítani a készítőiket. Az ellenőrzés számos szabálysértésre kiterjed majd, így olyan, elsőre ártatlannak tűnő esetekre is, mint például a napfelkelte- vagy naplementetúrák, az ösvényen kívüli kirándulások, a drónhasználat vagy a tiltott területekre való belépés. A következmények a figyelmeztetéstől egészen a pénzbírságig terjedhetnek, amely jelenleg több mint 200 euró is lehet. NEM A BÜNTETÉS VAGY A FOTÓZÁS BETILTÁSA A CÉL A nemzeti park szakemberei ugyanakkor hangsúlyozták: a szabályozás célja nem a fotózás és a videózás betiltása, hanem annak mikéntjének kontrollálása, azaz a sokszor természetvédemi okok miatt nem megfelelő helyről való fotózás és videózás visszaszorítását szeretnék elérni. Az intézkedés elsődleges célja a megelőzés: visszatartani a látogatókat attól, hogy felelőtlenül viselkedjenek a védett területeken, így egyelőre a vizsgálatok nem minden esetben végződnek súlyos büntetéssel.

Zakopane arculatának lassan száz éve részét képezi a helyi süteményeket kínáló Samanta, ami már igazi láncolattá nőtte ki magát Lengyelország téli fővárosában. A Samanta története 1925 körül, a fiatal Marta Cymbałkával kezdődött, aki Lvivből költözött Zakopanéba. Kezdetben egy helyi palackozóüzemben dolgozott, majd idővel megvalósította az álmát és megnyitotta a saját vállalkozását, egy apró cukrászdát, a Mieszczańskát a Kościeliska utcában. A helyiek és a téli-nyári vakációkra érkezők előszeretettel fordultak meg Marta üzletében, ahol kávét, teát, aludttejet, süteményeket és croissant-okat szolgált fel, amelyeket a szomszédos Danców pékségből hoztak langymelegen. Néha házi sajttortát, serniket és almás pitét, szarlotkát is sütött. Amíg egy napon – a szintén cukrász - Józef Rzankowski betoppant Marta üzletébe és elhódította a szívét. Közel 10 év után a Mieszczańska cukrászda története befejeződött, hogy elkezdődhessen egy új, átadva helyét egy, a pár által üzemeltetett nagyobb családi cukrászdának a Krupówki-n, a plébániatemplom közelében. A minőségi desszertek mellett a lokáció is csodás reklámnak bizonyult, nagyon hamar hagyománnyá vált, hogy a helyiek a vasárnapi mise után ide tértek be egy jó kávéra, itt vették meg a családi ebédek utánra szánt süteményeket, fánkokat. A turisták is hamar megkedvelték az új cukrászdát, amely a Rzankowski család későbbi vállalkozásának magja lett. A megszállás alatt Józef Rzankowskit eltiltották az édességek sütésétől, azonban azt engedélyezték számára, hogy egy német cég termékeit árusítsa. Természetesen Józef a tiltás ellenére továbbra is sütötte titokban a jóféle lengyel süteményeket a zakopaneiek legnagyobb örömére. A háború után azonban a Rzankowski családnak el kellett hagynia a Krupówki-t, a Zacisze kávézó 1950-ben bezárt. A család elköltözött, a sísánc felé vezető út mellett üzemeltettek cukrászdát, majd idővel süteményeik - más üzletek kínálatában - apránként visszaszivárogtak Zakopane belvárosába. A hányattatott időszak után végül a második generáció visszatért a belvárosba, 1966-ban építették meg az első Samanta-ként ismertté vált cukrászdájukat, amit 4 évvel később követett a második kávézó és a Samanta neve innentől összeforrt Zakopane történetével és mindennapjaival. A cég ma is a családi receptek alapján készíti a lengyel klasszikus süteményeket, a rózsás fánkot, a Napóleon krémest, a különféle kuglófokat és kevert tésztákat, de haladnak a korral, a megváltozott vendégigénynek megfelelően könnyebb, alacsonyabb zsírtartalmú, gyümölcsben gazdag édességeket is kínálnak a Samantában megpihenni vágyó helyieknek és a látogatónak.

A Krupówki mindig varázslatos világ volt, legalábbis gyerekszemmel nézve. Alsó végét a piac uralta, itt sajt és uborka várt, meg persze a kis műanyagpoharakba porciózott, frissen szedett áfonya és szamóca, feljebb, a Szent Család templom mellett a kedvenc cukrászdám figyelt, benne a habos málnás tejtumix-szal, szembe vele gorfit és fritkit árultak. Aztán jöttek a lófogatállomás bódéi, apró kincseik közt mindig lehetett valami szép és teljességgel haszontalan dísztárgyat találni. Ahogy kapaszkodtunk felfelé az úton, a Pewex kirakatai integettek, az elérhetetlen nyugat relikviáival tömött üzletben mindig varázslatos fény és illat várt, valami más, amihez nem voltunk szokva, de rá tudtunk volna kapni. A Gazda Hotel után változott a hangulat, az apróbb boltok helyét a nagyobb élelmiszerboltok, egykori áruházak stílusos épületei vették át, majd a folyónál kettéágazó út további szakaszát apró, helyi árut kínáló butikok uralták. A tornyos faházban a falu fotósa fogadta az esküvői díszbe öltözött helyieket és a megörökítődni vágyó turistákat és itt, ahol véget is ért ez a pazar világ, a Krupówki kapaszkodójának egykori tetején állt a kirakatban – emberemlékezet óta – egy napsütötte arcú góral és nyitvatartási időben rendületlen hol balra, hol jobbra tekintgetve őrizte a főutca rendjét és csalt mosolyt az itt elsuhanó gyerekek és elbaktató felnőttek arcára. Most, mikor keresni kezdtem az eredetét, kutatni, hogy ki és mikor telepítette le a Krupówki 52/a. szám alatti boltba, majd vigyázott rá, szervizeltette, meglepően kevés infót találtam, leszámítva a sok-sok kedves emléket, amelyet a közösségi média felületein osztott meg helyi és turista egyaránt, hiszen mindenki kötődött ehhez a kedves kis hegyi emberkéhez. Annyi bizonyos, hogy a fából készített 70 centi körüli szobor a hetvenes években már a helyi látványosságok közé tartozott, főleg a benne működő mechanika okán kellett sűrűn törölgetni a az ujj- és orrlenyomatokat a kirakatról. A nyolcvanas években megtisztelő helyen, külön részen állt, innen tartotta szemmel az emberáradatot, majd a rendszerváltás után gyakorta cserélődő bérlők még érezték, hogy a góralnak jogai vannak, de egyre kevésbé tisztelték és hol zokni, hogy giccses apróságok vagy épp sífelszerelések közé szorítva töltötte a mindennapjait. A mechanikája sem mindig működött, volt, hogy évekre leállt, aztán valaki megreparálta és akkor újfent lelkesen vigyázott a városra. A góralszobor eredetileg biztos, hogy reklámbábuként, figyelemfelkeltő dekorációként szolgált. A bolt kirakatában elhelyezve „éjjel-nappal” üdvözölte a turistákat: mozgó szemeinek köszönhetően sokaknak furcsa, de emlékezetes látványt nyújtott. A helyiek szerint a figura azért lett ilyen, hogy a külseje vonzza a vevőket, a górál hagyományos öltözetében állt, mozgató automatikájával gyakorlatilag kirakati attrakcióként működött. Mivel a Krupówkira érkezők közül sokan kisgyermekek vagy turisták, a szobor sok fotón is szerepel emlékként. A beszámolók szerint az öreg góral egészen a 2000-es évek végéig ott állt; még 2010 környékén is működött a szemmechanikája. Azután, ahogy a bolt bérlője, profilja változott, a figurát az - üzletet is magába foglaló - bérház tulajdonosai hazavitték, így ma már nem látható a kirakatban, a város megőrizte emlékezetében: néhány évvel ezelőtt még szerepelt a Tátra Múzeum Urbamistyka kiállításán. A Góral Kiwaczek nem tűnt el, ott él a helyiek emlékeiben, a turisták régi fotóin, és mindazok szívében, akiknek egyszer mosolyt csalt az arcára.

Ha egy igazán laktató, nagyon ízletes levest ennénk, ami igazán lengyel, ne hagyjuk ki a rozskovászos savanyú levest, a Żureket (ejtsd zsurek)! Leginkább Alsó-Sziléziára és Kislengyelországra jellemző, erre felé a legtöbb étterem étlapján jó eséllyel szerepel ez a fehérkolbásszal, krumplival, szalonnával és főtt tojással is gazdagított leves. Télen és nyáron is nagyon jól tud esni a savanykás íze - amit a rozskovásznak köszönhet - gazdag tartalma révén pedig igen laktató tud lenni. A zsurek legendája Réges-régen élt egy egy nagyon fösvény kocsmáros. Kapzsiságból becsapta a szomszédait, azok pedig, mivel el akarták kergetni, segítséget kértek egy híres haspóktól. Ez a komoly vagyonnal rendelkező jövevény fogadott a kocsmárossal, hogy megeszi a legrosszabb levest, amit a kocsmáros főz neki, és nem kap tőle gyomorrontást. Ha ezt megteszi, a kocsmáros elhagyja a falut, ha nem, a kocsmáros megkapja a vendég egész vagyonát. A szakács, jó keresetet látva a dologban, fogta a maradék rozs kenyérkovászt, mellédobott egy marék fonnyadt zöldséget, adott hozzá egy darab szárazkolbászt, gombát, egy kis maradék füstölt csülköt, és az egészet fokhagymával ízesített. A titokzatos vendég jóízűen megette a levest, és híre bejárta az egész vidéket. Ahány konyha, szinte annyi változat A zsurek gyakran nem csupán leves, hanem identitáshordozó étel is, ráadásul nem mindenhol egyforma és lehet nagyon hasonló, de más néven. Nézzünk néhány példát. Az úgynevezett “fehér barscs”, vagyis bialy barszcz, amely főként a lublini régióra jellemző és gyakran a húsvéti reggeli részét is képezi ránézésre teljesen “zsurek-szerű”, viszont annyiban különbözik tőle, hogy nem mindig rozskovász alapú, búzalisztes alapon is készülhet és picit lágyabb és kevésbé savanykás, mint a klasszikus zsurek. Ott van még a “zalewajka” is, ami amit Lódzban kóstolhatunk meg és a szegény ember zsurekjének hívják. Ez a leves rusztikusabb, egyszerűbb, kevesebb a hús benne általában, és több a krumpli és a szalonna és attól zalewajka a neve, hogy a savanyított levest öntötték rá a krumplira, vagyis egyfajta “ráöntős leves” a zalewać, vagyis ráönteni, leönteni, felönteni lengyel szóból. Sziléziában (Katowice és környéke) a zsurek még erőteljesebb ízű, mint általában, füstöltebb, tele kolbászkarikákkal és gyakran krumplipürével, ahogy a helyiek mondják, igazi bányászétel, és egyébként żur śląski-nak, vagyis sziléziai zsurnak hívják. És ne felejtkezzünk meg a magyarok által leggyakrabban kóstolt tátraaljai zsurekről sem (żurek podhalański), ami igazán finom és akár oscypek sajttal is találkozhatunk benne vagy hozzá. Ami a modern gasztronómiát illeti, van a zsureknek mai, mondhatni kiszuperált verziója is, amikor a krumplipürére öntik rá a selymes, daraboktól mentes zsureklét, ami finom, de a zsurek sava-borsát, sűrűségét sosem adja vissza.

Przemyśl nem csupán egy történelmi helyszín, hanem egy különleges időutazás: erődök, legendák és hangulatos városi terek találkozása. A délkelet-lengyelországi város egyszerre kínál izgalmas felfedezést és mély történelmi kapcsolódást – különösen a magyar látogatók számára. A XV. számú Borek erőd főépülete Az erődök világa – egy hatalmas katonai védelmi gyűrű nyomában Przemyśl körül egykor közel 50 kilométer hosszú erődrendszer húzódott, amely az Osztrák–Magyar Monarchia egyik legnagyobb védelmi rendszere volt. Több tucat erőd és lövegállás alkotta ezt a különleges „katonai gyűrűt”, amelynek számos eleme ma is bejárható. A Salis-Soglio, a Borek vagy a Duńkowiczki erődök ma már nemcsak történelmi helyszínek, hanem izgalmas túracélpontok is. A természet sok helyen visszahódította a betonépítményeket, így az erődök különleges, szinte misztikus hangulatot árasztanak. A felfedezés igazi kaland: keskeny folyosók, vastag falak, rejtett kazamaták és kilátópontok váltják egymást. A hűvös falak, a nedves levegő és a visszhangzó lépések együtt adják azt az élményt, amelyet a fotókon lehetetlen visszaadni. Sok helyen szinte teljes csendben fedezhetjük fel a helyszíneket – mintha egy pillanatra megállt volna az idő. Először 2013-ban jártam Przemyślben, amikor az első világháború kitörésének 100. évfordulójára készülő megemlékezések előkészítésén dolgoztunk. Történészként pontosan tudtam, mit jelent ez a hely, és milyen szerepet játszott a háborúban. Korábban jártam Verdunben is, így valami ahhoz hasonló, kiépített erődrendszerre számítottam. Az első erődnél megállva a mérete döbbentett meg igazán. A hihetetlen mennyiségű felhasznált anyag, és az a mérhetetlen emberi munka, tervezés és kivitelezés, ami mindez mögött állt, egészen lenyűgöző. A valóság azonban egészen más volt. Przemyśl erődjei nem egyetlen, látványosan rekonstruált helyszínt jelentenek, hanem egy hatalmas, szinte rejtőzködő rendszert. Tizenhárom évvel ezelőtt még alig voltak kiépítve: egy-két erőd volt rendezettebb, a többit szó szerint fel kellett fedezni. Azóta azonban rendkívüli energiával zajlik az erődrendszer megmentése és látogatóbaráttá tétele. Évente egy-két alkalommal visszatérek ide, és minden alkalommal lenyűgöz, mennyit változott a hely. 2018-ban a Galícia Expressz utasaival jártuk be az erődöket – és ugyanazt a döbbenetet láttam rajtuk, amit egykor én is átéltem. A XI. számú Duńkowiczki erőd bejárata Az erődmúzeum – amikor megelevenedik a történelem A duńkowiczki-i erődben kialakított erődmúzeum nemcsak bemutatja az 1914–15-ös eseményeket, hanem közelebb is hozza azokat. Korabeli fegyverek, egyenruhák, enteriőrök és makettek segítségével szinte megelevenedik a múlt. Külön pozitívum a magyar látogatók számára, hogy magyar nyelvű feliratok segítik a tájékozódást, sőt magyar nyelvű audioguide is elérhető. A Bizalmi Kereszt a Tatár-dombon Mit jelent Przemyśl a magyarok számára? Przemyśl a magyar történelmi emlékezet egyik fontos helyszíne. A védők kitartása az ellenfél körében is legendássá vált: az erődöt nem fegyverrel, hanem kiéheztetéssel tudták csak elfoglalni. Nem véletlen, hogy az ellenfél is „Przemyśl oroszlánjainak” nevezte őket. A Tatár-dombi, valamint a Bolesław Śmiały utcai osztrák–magyar katonatemetőkben az ostromok alatt életét vesztett több tízezer katona nyugszik, köztük magyarok ezrei. Ezek a csendes helyek nemcsak a történelem súlyát őrzik, hanem személyes közelségbe is hozzák a múltat. Itt sétálva az ember óhatatlanul lelassít, és egészen másként kezd gondolni a történelemre. Valahányszor erre járok, mindig meggyújtok egy mécsest, és elhelyezek egy szál virágot. A város, amely tele van felfedeznivalóval Przemyśl nemcsak az erődök miatt különleges – maga a város is igazi kincsesbánya. A lejtős piactér (Rynek) műemlék polgárházai, a XVI. századi városháza és az alatta húzódó pincerendszer különleges hangulatot teremtenek. Itt található a derék katona, Švejk szobra is, amely a főtér egyik legkedveltebb és kihagyhatatlan látványossága, de ugyanilyen figyelemre méltó a magyar huszár és a lengyel ulánus szobra, amelyeket magyar és lengyel szobrászok alkottak. Przemyśl jelképe a medve, amely szinte mindenütt felbukkan a városban – szobrokon, díszítéseken, ajándéktárgyakon. Nem véletlenül: a város eredetéhez is egy legenda kötődik. A történet szerint egy herceg vadászni indult, és azon a helyen, ahol elejtett egy medvét, várost alapított. A városnézés során mindenhol találkozunk a különböző formában megjelenő „városi medvékkel”. A Mária mennybemenetele székesegyház, amely gótikus alapjaira épült, majd barokk formát kapott, ma is impozáns látványt nyújt 71 méteres tornyával. Ugyancsak figyelemre méltó a Keresztelő Szent János görögkatolikus katedrális, amely gazdag történetével és különleges ikonosztázával emelkedik ki. Gyönyörű a kilátás nyílik a városra a Tatár-dombról, ahol a hagyomány szerint egy tatár kánt temettek el. A közelben a XIX. században erőd épült, és ma már a Bizalmi Kereszt is megtalálható itt. A történelem több korszakát idézi meg Nagy Kázmér vára, amelynek falai között ma is kulturális élet zajlik, valamint a XVIII. századi Óratorony, amely ma a Harang- és Pipamúzeumnak ad otthont. A városban sétálva egymást érik a templomok és kolostorok: a ferences, karmelita és bencés épületek mind hozzájárulnak Przemyśl egyedi arculatához. Az első világháborús fotókat nézve különös érzés felismerni, hogy sok helyszín ma is szinte változatlan: ugyanazok a házak, utcák köszönnek vissza. Mindig megérint, amikor eszembe jutnak az ostromlott városban készült fotók a lakosságról. A San folyó partja különösen hangulatos része a városnak: jó időben megtelnek a padok, miközben a folyó nyugodt sodrása adja a háttér hangulatát. A városi élményhez hozzátartozik a felújított vasútállomás is, amely hangulatában a Monarchia világát idézi. Az épület éttermében kifejezetten jó lengyel ételeket és süteményeket kínálnak – szinte kötelező itt megállni. Az ablak mellett ülve, miközben a vonatok jönnek-mennek, szeretem figyelni a város áramlását. A főtér számomra mindig a megérkezés helye. Jó itt leülni egy limonádé mellé, és csak nézni a várost. Tavasszal a húsvéti vásár, télen az adventi forgatag ad különleges hangulatot – ekkor a tér még inkább megtelik élettel. Ilyenkor könnyű megérteni, miért szerethető ennyire ez a város. 2023-ban egy magyar fiatalokból álló csellókamarával tértem vissza Przemyślbe. A fellépések során érezhető volt, milyen nyitottsággal és érdeklődéssel fordulnak a helyiek a magyar kultúra és zene felé. Przemyślben különösen erős ez a kapcsolat: a magyar látogatókat mindig szívesen fogadják, és őszinte kíváncsisággal, barátsággal fordulnak feléjük. Hogyan érdemes felfedezni? Az erődök bejárásához érdemes előre tervezni: autóval vagy kerékpárral több helyszín is könnyen összeköthető. A legjobb élmény érdekében érdemes kombinálni a városi sétát és az erődök felfedezését – így válik teljessé a przemyśli élmény. Egy különleges úti cél a közelben Przemyśl könnyen elérhető Magyarországról, így akár egy hosszú hétvége alatt is felfedezhető. Nem zsúfolt, viszont annál gazdagabb élményekben. Ha olyan úti célt keresel, ahol a magyar történelem, a természet és a monarchiát idéző városi hangulat egyszerre van jelen, Przemyśl garantáltan emlékezetes választás lesz. Talán ezért is térek vissza újra és újra: minden alkalommal ad valami újat –egy történetet, egy hangulatot, vagy csak egy csendes pillanatot.

A II. János Pál pápának emléket állító, Székesfehérváron idén tavasszal nyílt nagyléptékű kiállítás teljességéhez a 18 teremnyi tárgyi emlék és fotó mellett elengedhetetlen része a helyben megkóstolható kremówka, azaz a lengyel krémes, ami a pápa egyik kedvenc, ha nem a legkedvesebb süteménye volt. Ez az egyszerűnek tűnő sütemény teszi teljessé az élményt, jeleníti meg legjobban az embert a méltóság mögött. A különleges kiállítás egyedi süteményét a lengyel gyökereit büszkén vállaló fehérvári mestercukrász, Damniczki Balázs alkotta meg. fotó: Damniczki Cukrászda A wadowicei nosztalgia: II. János Pál és az érettségi utáni sütemény A nagyvilág 1999. június 16-án ismerhette meg a kremówkát. Ezen a napon látogatott el a szentatya szülővárosába, Wadowicébe, ahol megemlékezett a gyerekkoráról és az édességekhez, pontosabban a kremówkához fűződő viszonyáról is, elmesélve, hogy az érettségi vizsgát követően a többiekkel együtt kremówkával ünnepeltek. Ez a félmondat elég volt ahhoz, hogy a süteményt Lengyelország-szerte pápai kremówkaként, azaz kremówka papieska kezdjék el emlegetni, kiemelt helyet biztosítva számára a vitrinekben és a turisták szemében. Egy közismert városi legenda szerint a híresen édesszájú fiatal Karol Wojtyła nem csupán visszafogott süteményezéssel, hanem evőversennyel ünnepelte a vizsgák végét, amit ráadásul meg is nyert. A leendő pápa állítólag tizennyolc (más források szerint tizenöt) szeletet pusztított el egy ültő helyében, bár később tréfásan megjegyezte, hogy a gyomra nem feltétlenül köszönte meg ezt a teljesítményt. A pápa számára a kremówka jelentette az otthon ízét, a háború előtti békés Lengyelországot és az ifjúság szabadságát. Damniczki Balázs: Ágyútalptól a cukrászműhelyig A kiállításhoz kapcsolódó desszert megalkotására Damniczki Balázs székesfehérvári cukrászmestert kérték fel a szervezők, akinek személye sorsszerű választás volt. A Damniczki-ősök sorsa összefonódott a magyar és a lengyel történelem egyik legdicsőbb fejezetével, a család ugyanis a 19. század közepén érkezett Magyarországra, méghozzá Bem József, azaz Bem apó seregével. Az egyik lengyel felmenő bognármester volt, aki a honvéd tüzérség ágyútalpai alatti kerekek javítását és karbantartását végezte. Balázs számára tehát a kremówka elkészítése nem csupán szakmai kihívást jelentett, hanem egyfajta tisztelgés a lengyel gyökerei előtt. Mit kóstolhatunk a kiállításon? Balázs egy 60 évvel ezelőtti, ahogy ő fogalmaz, régi vágású receptet vett alapnak, ezt finomította alakította úgy, hogy megtartsa annak jellegzetességét, megmutassa miben más, mint a mi krémesünk. A kremówka gazdag krémjébe éppen ezért nem felvert tojásfehérjét fogatott, hanem olvasztott vajjal gazdagította és a saját fejlesztésű, tejjel és tejszínnel gyúrt vajas tésztalapjai közé zárta a tartalmas krémet. A kiállítás megtekintése után, az élmény teljessége és az élvezetek végett mindenképp érdemes megkóstolni ezt a lengyel édességet, amit egy lengyel gyökerekkel rendelkező cukrász álmodott újra számunkra.

Egy friss jelentés szerint a lengyel-Tátra területén rekordlétszámú, legalább 64 barna medve él, de a valós szám ennél is magasabb lehet. A populáció növekedése jelentős, hiszen 2013-ban még 45, 2017-ben pedig 56 medvét tartottak nyilván. A kutatók ugyan próbálják folyamatosan figyelemmel követni az állatokat, de azok hatalmas területeken mozognak – nagy részük rendszeresen átvándorol Szlovákiába is élelem után kutatva – így pontos adatokat nehéz kapni. Bár a medvék alapvetően félénk, mindenevő állatok, és kerülik az embert, a medve-populáció és a turisták számának növekedésével a találkozások száma növekszik – főként tavasszal, amikor felébrednek téli álmukból és aktívan keresik a táplálékot. Mit tegyünk, túrázás közben, ha medvével találkozunk? Először is, ha tehetjük, NE INDULJ EL EGYEDÜL a hegyekbe! Az elhagyatottabb területeken – értelemszerűen nem az olyan helyeken, mint például a Morskie Oko és környéke - túrázás közben rendszeresen csapjunk zajt, akár beszélgetéssel, akár csak néha összeütögetve a túrabotjainkat. Sose térjünk le a kijelölt túraútvonalakról! Ha mégis szembetalálkoznál egy medvével, NE AKARJ KÖZELEBB MENNI – még akkor sem, ha békésnek tűnik! Ne próbálj meg fotózkodni vele, ne akard megnézni közelebbről! Könnyű mondani, de maradj nyugodt, NE FUSS EL – a medvék akár 50 km/h sebességet is el tudnak érni, így esélyed sem lehet vele szemben! Lassan kezd el hátrálni – ne fordíts hátat – és KEZDJ EL HALKAN BESZÉLNI. Az emberi beszéd sokszor elégséges, hogy ott hagyjon minket... Ha a medve mégis közeledni kezd, EMELJÜK FEL A KARJAINKAT, hogy nagyobbnak tűnjünk. Végső megoldásként, ha a medve még mindig felénk mozog, dobjunk el valamit, például a hátizsákunkat, hogy eltereljük a figyelmét. Mielőtt medveriasztó sprayt vásárolnál A spray hatékony "fegyver" tud lenni, ám jó, ha tudod: hatékony működéséhez időben elő kell venni, és megfelelően használni, de a legtöbben "lefagynak" ilyen helyzetben és sokszor nincs is kéznél... a megfelelő eredményhez közel kell lenni az állathoz, kb 6-12 méterre, de sokszor már távolabbról is észre lehet venni és hasznáalt nélkül elkezdeni hátrálni... szeles időjárási körülmények során akár vissza is üthet a spray használata... kevesen tudják, de a spraynek lejárati ideje van, ami után már nem garantált a megfelelő működés, így ha nem jársz sűrűn a hegyekben, valamint betartod a fenti szabályokat, jó eséllyel nem fogod a lejárat előtt használni... Fontos kiemelni még egyszer: a populáció növekedése ellenére a medvetámadások ritkák. Kicsi odafigyeléssel és némi szabály betartásával ezen kevés támadás is megelőzhető - a hegyek az ő otthonuk, mi csak vendégek vagyunk!

Ha Muszyna fele lépjük át a határt, a várost követő Powroźnik településen mindenképpen álljunk meg, ahol Lengyelország egyik legjelentősebb történelmi fatemplomát találjuk. A hagyományos gerendavázas, zsindelytetős Szent Jakab templom eredete a 17. század elejére nyúlik vissza. Eredetileg lemkó görögkatolikus templom (cerkva) volt, majd miután a II. világháború során a lemkókat (görögkatolikus vallásúakat) kitelepítették a térségből, római katolikus templommá alakult. Belsejében régi ikonok, polikróm falfestések és ikonostaszon maradványai láthatók. 2013-ban felkerült az UNESCO világörökségi listára a Kárpátok régiójának fa templomai között. A templom különösen értékes, mert a lemkó népi építészet és a keleti keresztény liturgikus térszervezés egyik legjobban fennmaradt példája a Kárpátok térségében.

Ahogy a hőmérséklet emelkedik, a Tátra vadvilága is életre kel – ez viszont azt is jelenti, hogy nekünk turistáknak most fokozottan óvatosaknak kell lennünk! A téli álomból előbújva, a napsütötte sziklákon és fűcsomók között Lengyelország egyetlen mérges kígyófajának képviselőivel, keresztes viperákkal (Vipera berus) találkozhatunk. Mivel ilyenkor kezdődik a párzási időszak, így gyakrabban és könnyebben találkozhatunk ezen kígyókkal – különösen a reggeli és kora délutáni órákban. A keresztes vipera viszonylag rövid, vaskos kígyófaj, testhossza átlagosan 60-90 centiméteres. A gerincén végigfutó, jellegzetes mintázat alapján jól megkülönböztethető a többi kígyófajtól - hátán barna, cikcakkos sáv fut végig a tarkótól a farok végéig, amit az oldalakon hasonló színű foltsor kísér. A tarkón jellegzetes X vagy Y alakú mintázat látható. Ezek a hüllők természetes módon kerülik az emberekkel való érintkezést, és elmenekülnek, amikor rezgéseket érzékelnek a talajon keresztül. A probléma ott kezdődik, amikor a túrázók letérnek az ösvényről, túl közel kerülnek az állathoz (például, hogy fényképet készítsenek), vagy véletlenül rálépnek, és az állatok ilyenkor ösztönösen védekezni kezdenek. A vipera harapásának ereje nem olyan, mint a méhé, hanem inkább ahhoz hasonlítható, mint amikor egy bottal a lábadra mérnek nagy ütést. Fontos megjegyezni, hogy a keresztes vipera mérgének viszonylag alacsony a toxicitása, és a számos létező ellenméreg valamint gyors beavatkozások révén a halálos marások nagyon ritkák. Emellett nem minden harapás jár a méreg fecskendezésével! Becslések szerint az esetek akár 30-60%-a is úgynevezett „száraz harapás”. Az emberek számára azonban – különösen a gyermekek, az idősek vagy az allergiások esetében – a hüllők fogaival való bármilyen találkozás veszélyforrás lehet. Ha megtörtént a baj, először is próbálj meg nyugodt maradni, mert a pánik gyorsítja a pulzusodat, ami pedig a méreg gyorsabb terjedésével jár. Egyből hívjuk a TOPR/GOPR mentőszámát (601 100 300) vagy a 112-t. Ezt követően rögzítsük a megharapott végtagot úgy, hogy a szív szintje alatt legyen, és ennyi! NEM SZÍVJUK KI A MÉRGET, NEM VÁGJUK KI A SEBET… és nem teszünk semmit a sebre. Megelőzésként annyit tehetünk, hogy ha le akarunk ülni egy sziklára vagy farönkre, előtte nézzük meg, nem e pihen már ott valaki más… nem térünk le az ösvényekről… és a hosszúszárú nadrág is valamennyit segít.

Gdańsk és az egész Hármasváros, vagy ahogy a helyiek Gdynia és Sopot bevonásával magukat hívják – Trójmiasto – nem csak a meseszép óvárosáról, a borostyánokról, a hajós kereskedelem fennmaradt értékeiről és a sokszínű kultúráról, de a gasztronómiai sokszínűségéről is híres. A Balti-tenger kereskedelmi, hajózási csomópontjaként a környező országok, népek ízei mind megtalálhatóak, akárcsak a helyi őslakosoknak számító kasubok ételei. Az elején máris felfedjük a valóságot: itt nem tudsz rossz étterembe menni. Bárhová mész, megfizethető árakon nagyon finom ételeket tudsz enni. A Hármasvárosban saját tapasztalatom szerint minden étterem a minimum vállalható-, de többnyire meglepően magas minőséget nyújtja, megfizethető áron. Összefoglaló ajánlásomban saját élményeim és preferenciáim alapján választottam, és nem kizárólag éttermekre szorítkoztam, hanem azokra a különlegességekre, amit muszáj megkóstolni, ha itt jársz, még akkor is, ha nem feltétlenül minden csak gdański különlegesség. LEVESEK Az ebéd alapvető része nálunk a leves, így étteremben is mindig rendelhetünk. A lengyel levesek többsége hasonlít a miénkhez, de vannak olyan egyedi leveseik, amelyek a környező népeknél is előfordulnak kicsit más néven, kicsit más ízesítéssel, de semmiképpen ne hagyjuk ki egyiket sem, törekedjünk arra, hogy ízleljük meg mindegyiket. ŻUREK A Żurek (ejtsd: zsurek) a savanyú lengyel leves. Az erjesztett rozskovász és a tejföl miatt egy kissé savanykás ízű, de maga a leves kellemesen selymes és nagyon laktató, hiszen a húsleves alap mellett rengeteg kolbászt tartalmaz, a szalonna és a sok zöldség és gomba mellett főtt tojást is tartalmaz. Minden étteremben kapható, de autóval közlekedők már a benzinkutaknál is megkóstolhatják. Egy pillanatra álljunk meg, mert ki kell emelni, hogy Gdańsk környékén a gombákból készült ételek nagyon ízletesek. Az éghajlat és a természet nagyon sokféle gombával ajándékozza meg a helyieket, akiknél családi program a gombászkodás és hatalmas kosarakkal kerekednek fel a családok gombászni. Már egészen fiatal korban megtanulják, hogy melyik gomba ehető és melyik nem. Ételfesztiválokon nyilvános előadásokon mutatják be őket, felhasználási módjukat és gombaszakértők videói is elérhetőek, hogy a gombászkodás biztonságos legyen. A lengyel kolbászok közül talán a mi pirospaprikás színezéshez szokott szemünk számára furcsának tűnő fehér kolbász is megtalálható a levesben, amelyhez só, bors és fokhagyma adja az ízt a sertéshús mellé, amely a levesben fő meg és amely a Żurek elengedhetetlen része. BARSZCZ A Barszcz (ejtsd: bárscs) a lengyel céklaleves, amely önmagában is finom, de általában uszka-val (ejtsd: úská), azaz fülecskével, vagyis kisebb méretű pierogival (erről hamarosan később) tálalják. Nagyon finom, de tapasztalatból mondom, hogy fehér ingben ne együk, vagy a biztonság kedvéért óvjuk az öltözékünket egy szalvétával. Mindenképpen érdemes megkóstolni étteremben, de ha valaki haza is vinne belőle és vagy autóval, vagy repülővel közlekedik, akkor a hőkezelt tégladobozos bolti verzióval ezt meg is teheti – feltéve, hogy van feladott bőröndje. Kipróbáltam, azok is nagyon finomak, bár mindkettő esetében a dobozban csak az alaplé található, tehát a leveseket gazdagító hozzávalókról szükséges magunknak gondoskodnunk. HALLEVESEK A halleveseket és egyéb halételeket tengerparti városként ki kell emelnünk. A lengyel, főként édesvízi halakra, azon belül is pontyra alapozó zsírosabb hallevesekkel ellentétben a balti és kasub régióra jellemző halleveseket a Balti-tengerből kifogott halak jellemzik, rengeteg friss zöldséggel. Jellemzően paradicsomos alapú levesekként, vagy enyhén savanykásan, tejfölösen készítik. Én még panaszt nem hallottam senkitől, vagy javaslatot, hogy valamely éttermet el kell kerülni, ugyanakkor vannak éttermek, ahová visszajárunk éppen a halleves miatt. A paradicsomos alapú halleves igazi kedvenc, napokig képesek vagyunk azt enni és önmagában is laktató. A kasub halas készételek egész tárházát találhatjuk meg áruházak polcain is. Ezek többnyire kész olajos halételek, amelyeket azonnal hűtőből kivéve fogyaszthatunk. Biztosan nem maradunk éhesek utána. A márciusi, áprilisi hering ívás idején az amatőr horgászok a Motlawa mentén 3-4 percenként gazdag fogást érhetnek el, megéri megállni mellettük a hajógyár, vagy akár az óváros mentén is. Mi is beállhatunk közéjük, ha online kiváltottuk a horgászengedélyt. A hering és a szardella nagyon régóta a gdański gasztronómia alapja. Magas fehérjetartalma miatt nem csak a böjti időben nyújt megfelelő tápanyagforrást, hanem az év minden napján, hiszen könnyű tartósítása miatt több száz éve a gasztronómia alapja. Szószokhoz is tökéletes alap, így sok étel mellé kínálják a belőle készített krémet. Érdemes éttermekben előételként olajban kisütött heringet rendelni és lehet, hogy utána már egy leves is sok lesz, nem hogy egy főétel. A zupa brzadowa (ejtsd: zupá bzsádová) avagy a kasub aszalt gyümölcsleves, Pomeránia regionális specialitása, amelyet gyakran szolgálnak fel Gdańskban a szenteste hagyomány részeként. Sűrű, böjti leves, amelyet aszalt almából, körtéből és szilvából készítenek, általában tejszínnel a tetején, és burgonyával vagy gombóccal tálalják. Az aszalt gyümölcsös, mézes, fahéjas, tejszínes leves igazi gasztonómiai élmény nyújt, nem csak vegetáriánusoknak. FŐÉTELEK BIGOS A Bigos (ejtsd: bigosz) a mi székelykáposztánkhoz hasonlít ránézésre, de ízre már érezhetően más. Miért? Mert fő összetevői a savanyú és friss káposzta mellett a különféle húsok, füstölt kolbász, szalonna, erdei gomba, valamint gyakran aszalt szilva vagy vörösbor. Télidőben, különösen karácsonykor a legnépszerűbb még vásárokon is, és ahogy a székelykáposzta, úgy ez is napokig finomabbá válik az újramelegítéstől. A legfinomabb bigosz vadhúsokat is tartalmaz. PIEROGI A pierogi, a tésztába csomagolt hús azt hihetnénk, hogy egy egyszerű és unalmas étel, ugyanakkor nagyon sokféle formában, ízesítésben és kivitelezésben is rajtakapható - szinte minden szláv nemzetnek megvan rá a saját neve. A túrós-burgonyás, az ún. ruszkie a legtradicionálisabb, viszont a legváltozatosabb töltelékekkel készítik. Az ún. pierogarnia nevű étteremekből számtalan van, a legismertebb és általunk is leggyakrabban látogatott a Mandu. Ott látványkonyhán készítik kézzel a pierogikat. A kör alakú tésztába belehelyezik a tölteléket és utána háromféleképpen kérheted elkészíteni: főzve, sütve és olajban sütve. Utóbbi nem tekinthető tradicionálisnak, de érdemes kipróbálni. Méretüket tekintve is többféle lehet, ezért ha a menün egy adagként 3-4 db-ot látunk, máshol 8-10 db-ot, akkor biztosak lehetünk, hogy más méretekről van szó. Rendkívül laktató étel és bár mindig jó szívvel ajánlanak hozzá extra saláta köretet, tapasztalat szerint a rendelt pierogikhoz felszolgált tejszínes gombás, káposztás, vagy éppen kimchis szószok tökéletesen elegendőek. Tegyünk említést a pirogi kistestvéréről, amit viszont levesbe tesznek: az uszka (úska) lengyelül fülecskét jelent – érhetően a formájára utalva - de leginkább a raviolira hasonlít. Épp a fent említett barszcz az, amihez gyakorlatilag elengedhetetlen. HALAK Halas ételeket főként a gdański és sopoti tengerpart mentén lévő éttermekben érdemes kipróbálni. A Bar Przystan, vagy a már-már törzshelyemnek számító Do Brzegu, vagy az óriáskerékkel szemközti Fish and chips felirat alatti étteremben javaslom kipróbálni, de a Brzezno környéki tengerparti éttermek is könnyen megközelíthetőek az óvárostól villamossal, csak szálljunk fel a Brzeznoba haladó villamosra. A kevésbé bevállalós, hekkhez szokott utazóknak ajánlom a dorsz (ejtsd: dors) választását. Ezt a sült tőkehalat vagy liszben kisütve, vagy panírozva, vagy sörbundában választhatjuk. Mindegyik tökéletes megoldás a főként szálkamentes halfogyasztást preferálóknak. CSOKIK BALTYK Gdańks két, Wrzeszcz és Garnizon városnegyede között, a mostani Galeria Baltycka helyén állt korábban a Baltyk márkanév alatt készülő csokik gyára, mely különféle csokikat, de jellemzően bonbonokat készítő vállalkozás a mai napig gyártja az édességeket magas minőségben. A nagyobb üzletekben egy szép sor változatos ízvilágot felvonultató termékpaletta szerezhető be, érdemes végigkóstolni és ajándékba hazavinni bonbon-válogatásaikat. GRZEŚKI Ahogy egész Lengyelországra jellemző, nagyon finom ostya alapú édességeket lehet vásárolni gyakorlatilag bárhol. A nápolyik különféle elkészítési módokban mutatkoznak meg. A mi Balaton szeletünkhöz hasonló Grześki pár éve a klasszikus tejcsokis bevonat mellé további ízvilágokkal is gazdagodott, és egyszerűen muszáj megkóstolni. Népszerűségét és a márka méretét is mutatja, hogy a LOT Lengyel Légitársaság egyik gépének saját Grześki repülőgépfestése is volt. WAWEL A Wawel márkanév alatt hatalmas korong alakú osztyákra hívom fel a figyelmet, amelyek különösen ünnepi időszakban mutatnak jól és önmagukban is tökéletes ajándékok lehetnek. Bár varsói eredetű és a gyár a mai napig ott van, az óvárosban saját márkaboltjuk, cukrászdájuk van, ahol érdemes elidőzni és végig kóstolni a forrócsokitól a PRINCE POLO A Prince Polo nagyon magas minőségű nápolyit gyárt és nem tudunk benne csalódni. A Princessa egy alacsonyabb kategóriát képvisel, de változatos ízvilága miatt érdemes megkóstolni. Tökéletes útitárs a gyors éhség csillapítására. PRYNCYPAŁKI A Pryncypałki nálam igazi függést okozott. Az apró fadarabkákra emlékeztető nápolyik a nassolás és önjutalmazás tökéletes megoldása. PTASIE MLECZKO A Ptasie Mleczko, azaz madártej egyesek szerint csokiba mártott pillecukorhoz, mások inkább az általunk ismert négercsókhoz hasonló. Sok kis falatnyi kockát tartalmaz a doboz és igazi különlegesség akár a magunk kényeztetésére, akár ajándékba. ITALOK ARANYVÍZ A Danziger Goldwasser, azaz a gdański Aranyvíz történelme a XVI. századba nyúlik vissza. A legenda szerint a nedű úgy született, hogy a Hosszú Piactéren álló 1633-ban épült Neptun-kút névadó alakját haragra gerjesztették a pénzéhes kereskedők, akik a jó reménység érdekében a tenger istenének kútjába dobálták a pénzt és szigonyával odasújtva apró darabokra törte az aranyérméket, így varázsolva a vizet aranylapkákkal teli, ízletes likőrré. A kútból napjainkban már csak víz folyik, ugyanakkor több helyen is megkóstolhatjuk a Goldwassert, amiben valóban 24 karátos arany pelyhek úsznak. RÖVIDITALOK A röviditalok kedvelői a vodkák mellett házi erős alkoholos italokat is kóstolhatnak vendégségben. A moonshine egy erős és ütős házi pálinkához hasonlít, amivel nagyon szeretik a látogatót itatni... A házi készítésű italokban nagyon jártasak. A nalewka (ejtsd: nálevká), vagy többesszámban nalewki egy tradicionális, sőt, az Európai Unióban nemzeti oltalom alatt áll. A leginkább tinktúrának hívható ital családi receptek alapján készül. Alkoholos alapját jellemzően a vodka adja és érleléssel készül a hozzávalókkal, amik jellemzően gyümölcsök, cukor, fűszerek, gyömbér és számtalan változatban érhető el, ha van lengyel ismerősünk. Általában az alkoholos ízvilágot elnyomja az ízesítés, viszont nem ritkán a 75%-os erősséget is eléri. Bolti árusoknál már üvegekben, vagy zacskókban is elérhető borostyán tinktúrához apró borostán szemek, a csomagolásra pedig a recept került felírásra. Általában 15 napig kell a borostyánt érlelni az alkoholban. A nalewki színei általában nem átlátszó, sötét, de én többnyire vörös színűt láttam minden családnál a felhasznált ízesítés miatt. Nagyon népszerű a meggy ízesítés minden területen, de a likőrök készítésében jártas Gdańskiak legnépszerűbb itala a Wisniewski (ejtsd: visznyevszki) márkanév alatt kapható. Sopot főterén egy saját pavilonja is van, így kényelmes és tágas környezetben tudjuk élvezni az ízvilágát. A lengyel eredetű Wisniewski-nek kihívója is van, a Piana Wisnia, ami viszont már ukrán recept alapján készül és mind az óvárosban, mind Sopotban megtalálható. Utóbbi helyen nem messze a másik márkától, így kb. 3 perc oda-vissza sétával felváltva kóstolhatjuk a két édes likőrt tanakodva, hogy vajon melyik a finomabb. SÖRÖK A város szinte minden szegletében finom és helyi kézműves söröket is ihatunk, hiszen a legtöbb helyen saját készítésű, máshol kereskedelmi forgalomban nem kapható söröket főznek. Több évszázaddal ez előtt a gdański sör egy sűrű barnás folyadék volt, amit kenyérdarabokkal és nádszállal ittak. Jót tett az idő múlása, a fejlődés, mert napjainkra rendkívül finom söröket kóstolhatunk. A legtöbb helyen kóstoló mixet is kérhetünk. A boltokban vásárolt sörökkel sem fogunk melléfogni, mivel a lengyelek nagyon tudnak sört főzni, de a Baltic Porter barna söre igazi csemege. Próbáljátok ki! Ha nem is szerepel egyes éttermekben az itallapon, kérhető szörppel ízesített sör is. Tudom, hogy sokaknál ez kiveri a biztosítékot, de érdemes kipróbálni, ha erre járunk. Kérjük így: piwo z sokem (ejtsd: pivo z szokem). DESSZERT A Balti-tenger partján járva a kasub ételek tárháza vár bennünket, köztük desszertek is. A mi farsangi fánkunkhoz hasonlít a Kasubskie Ruchanki (ejtsd: kászubszkje ruhánki). A fánk tésztáját szakítják, majd forró olajba ejtik, amely ezáltal egyenetlen formát vesz fel. Tehát azért „csúnya”, mert csak úgy belevágják az olajba. VÉGEZETÜL Fontos megjegyezni, hogy a helyi étteremek még nincsenek felkészülve a különféle ételallergiával rendelkezők kiszolgálására, így az étlapokon a legtöbb esetben nincsenek feltüntetve az allergének, de kérés esetén utánanéznek és segítenek. Folyamatosan növekedik a Food Hall-ok száma. A Google térképben rákeresve a szóra, megtaláljuk őket könnyen. Ezek a vásárcsarnokokból, korábban más célra használt átalakított épületekben, vagy szándékosan Food Hall-nak épült helyszíneken mindenféle helyi és környéki (litván, ukrán) konyha mellett az olaszon át az itt népszerű grózon keresztül a távol-keleti ízekig végig lehet kóstolni a világ ízeit. Az arra kíváncsiak Gdańsk egyetlen Michelin-csillagos éttermébe is felmehetnek, ami az Olivia Star toronyház legfelső szintjén található.

Aki Krakkóba készül, hamar megtudja, hogy Leonardo da Vinci festménye, a Hölgy hermelinnel (vagy Hölgy menyéttel) a krakkói Czartoryski Múzeum gyűjteményében található. De mi is ez a múzeum, és miért érdemes még meglátogatni? A 18. század végén Lengyelországot bekebelezte a szomszédos három nagyhatalom. Ez késztette a dúsgazdag hercegnét, Izabela Czartoryskát, hogy megőrizze a dicső múltat, melyből erőt meríthetnek a következő nemzedékek. Első lépésként angolkertet alakított ki a birtokán – a korszellemnek megfelelően itt lehetett a „régi kor árnya felé visszamerengni.” Ez a gyönyörű kastélypark ma is megtekinthető Puławyban, a Lublini vajdaságban. Ezután műkincseket és emléktárgyakat vásárolt, amelyek lengyel királyokhoz és hadvezérekhez, vagy európai hírességekhez kapcsolódtak. Gyűjteményét sajnos rendszeresen pusztították a megszállók. Az első nagy lengyel szabadságharc után Izabela fia, Adam Jerzy Czartoryski Párizsba szállította a kollekciót, ahol nem mellékesen a lengyel „nagy emigráció” szellemi és politikai központját hozta létre. Amikor Krakkóra nyugodtabb idők köszöntöttek az Osztrák-Magyar Monarchia idején, Izabela unokája, Władysław Czartoryski ebbe a városba hozta a családi gyűjteményt. Így jött létre összesen három épületben a Czartoryski Múzeum, amely ma a Krakkói Nemzeti Múzeum része. A gigantikus kiállítás először az alapító család történetét mutatja be. Itt láthatjuk többek között Izabela, Adam Jerzy és Władysław portréit. Władysław felesége Bourbon Mária Amparo spanyol hercegnő volt. Ebben a teremben, majd később egy másikban is megcsodálhatjuk a fiatalon elhunyt asszony fűzős ruháit és ránézésre is rettenetesen kényelmetlen cipőit. (Bizony, örüljünk, hogy a 21. században élünk!) A következő termekben találhatjuk a „lengyel királyok kincseit.” Van közöttük igazi remekmű is, például egy miniatűr elefántcsont oltár, melyet a hagyomány szerint Hedvig magyar királylány és lengyel királynő használt (és valóban az ő korából származik). A magyar sort folytatva Báthoryhoz kapcsolható emlékekre bukkanunk. A király markáns és mai barbereket is megihlető portréja szomszédságában ott van aranyozott sisakforgója és kardja is. Izgalmas az ostábla játék is, amelynek bábuin Báthory István és kancellárja, Jan Zamoyski képmásai találhatók. A neuroatipikus emberek, vagy egyszerűen az érzékenyebbek és szépkorúak számára jó hír, hogy ebben a részben csendszobát is találunk. Itt magunkra csukhatjuk az ajtót, beülhetünk egy puha fotelbe, és magunkra teríthetünk egy súlyozott takarót, amit más szenzoros tárgyakkal együtt egy kis kosárban találunk. A szoba természetes világítása is megnyugtató. A múzeum egyébként a gyerekekre és a látássérültekre is gondol: több tárgyról készült „megfogható” másolat. A későbbi uralkodók és hősök emléktárgyai között mai szemmel furcsák is akadnak, így az utolsó lengyel király csipkés inge vagy Tadeusz Kościuszko szabadsághős hálósapkája. Az akkori szentimentális korszellembe azonban bőven belefértek. Ebből a részből rövidebb útvonalon is eljuthatunk a képgalériába. Ha viszont mindent látni szeretnénk, akkor egyfajta „sóhajok hídján”, vagyis egy utca feletti átjárón sétáljunk át a szemközti épületbe, amely egykor piarista kolostor volt. Egy fegyvergyűjtemény után egyre több furcsaságot látunk, például Shakespeare székét, Petrarca ereklyéjét, vagy egy kardot, amelyet I. Zsigmond király fegyvereként adtak el Czartoryskának, ám időközben kiderült róla, hogy ügyes 19. századi utánzat. Más múzeumokból előbb-utóbb kipaterolják az ilyen hamisítványokat. Itt azonban megőrizték őket, hiszen szintén a múlt egy érdekes szeletét alkotják. Innen érkezünk az egykori Városi Fegyvertár épületébe, ahol ma az ókori (egyiptomi, görög, etruszk és római) műtárgyak láthatók. A folytatáshoz vissza kell mennünk a „sóhajok hídján.” Újabb nemzeti emlékek után egy pici keleti gyűjtemény következik, majd egy lépcsőházon keresztül jutunk fel a bejárati csarnok feletti modern üveghídra. Ez a híd vezet a képgalériába, ahol a flamand festészet termén keresztül érjük el áhított célunkat. A Hölgy hermelinnel külön sötét teremben kapott helyet, hogy semmi se vonhassa el róla a látogatók figyelmét. A képet mindenki ismeri, azt viszont kevesebben tudják, hogy Cecilia Gallerani, akit mai tudásunk szerint ábrázol, latin és olasz nyelvű verseket írt, kiválóan zenélt és énekelt. A múzeum másik büszkesége Rembrandt Tájkép irgalmas szamaritánussal című műve a flamand teremben. Csodáljuk meg rajta a fantasztikus fényárnyék-jelenséget, és keressük meg a sötétben bujkáló szamaritánust! A látogatás végén érdemes megpihennünk a múzeum elegáns kávézójában, amely természetesen a Cafe Leonardo nevet viseli. A Czartoryski Múzeumot keddenként ingyenesen látogathatjuk! Érdemes több héttel előre lefoglalnunk a 0 zlotys belépőnket a múzeum honlapján Ha az online belépők már elfogytak, a legjobb délután próbálkozni a helyszínen – valószínűleg be tudunk jutni. Ha más napon érkezünk, szezonban akkor is érdemes előre megvásárolnunk a jegyünket. A pénzért vásárolt jeggyel a múzeum több más tagintézménye is ingyenesen látogatható három hónapig. FYI Lublin vagy Varsó környékén jársz? Látogass el Izabela Czartoryska gyönyörű birtokára - INFO Szeretsz olvasni? Izabela Czartoryskáról a következő könyvek első fejezeteiből tudhatsz meg többet: Kertész Noémi: A lengyelség iskolája (Aeramentum, 2018) Petneki Noémi: A szabadság útjai. Lengyel női szerzők a kezdetektől az irodalmi Nobel-díjakig (Kalligram, 2025) A lengyel Nagy Emigráció különös-misztikus történetét Spiró György dolgozta fel Messiások című regényében.

A gdański Nemzeti Tengerészeti Múzeum nem csak Gdańsk, hanem egész Lengyelország egyik legmenőbb múzeuma, amely a klasszikus, tárlókban látható régi tárgyakon túl rengeteg kicsinyített és életnagyságú modellen, audiovizuális eszközön, valamint egy valódi szénszállító hajón keresztül teszi könnyebben megismerhetővé és sokkal jobban átélhetőbbé a hajózás múltját. Már a múzeum bejárata előtt kiállítási tárgyak fogadnak minket: a „Bolko” haditengerészeti kutató- és mentőhajó árboca, valamint egy régebbi tengeri bója. A múzeum gyönyörű faszerkezetes épületébe belépve rögtön a jegypénztárnál találjuk magunkat. Az intézménynek általában több időszakos kiállítása is szokott lenni, de mivel ezek értelemszerűen változóak, én most csak az állandó kiállításról és az SS Sołdek hajóról fogok mesélni – e kettőre lehet külön-külön és kombinált jegyet is váltani. Az állandó kiállítás Az állandó kiállítás alapvetően időrendi sorrendben tekinti végig elsősorban a lengyel hajózás történetét. A kiállítás elején számos, a lengyel régészek által feltárt középkori hajóroncsot és hajózási felszerelést tekinthetünk meg. Találunk itt egyetlen egy rönkből kifaragott csónakot, kezdetleges fahordókat és ősi fegyvereket is. Ezen túlmenően a tárlókban megszemlélhetjük az egykor a balti vizeket szelő „kövér” Hamza bárkák néhány archetípusának modelljeit. A kiállítás kora újkori részében találjuk a múzeum egyik legértékesebb anyagát: az 1627-es, lengyel győzelemmel végződő oliwai tengeri csatában elsüllyedt Solen svéd gallonnak a régészek által a vízből kiemelet maradványait. Van itt ágyúgolyóktól svéd matrózruhákon át fából készült lőportartókig minden. Még néhány hősi halált halt svéd tengerésszel is farkaszemet nézhetünk: lengyel szakemberek az iszapban fellelt koponyáik segítségével rekonstruálták és öntötték szoborba e hajdan élt férfiak arcvonásait. Az oliwai csata történetét egy makettasztal, számos festmény, illetve térképvázlat és egy lengyel nyelvű, de angol felirattal is ellátott videó regéli el nekünk, azt pedig, hogy milyen volt a Solen ágyúfedélzetén szolgálni, egy életnagyságú modell segít megismerni, amelyben fel-alá sétálgathatunk az ágyúk között. A kora újkori részlegben nézelődve magyar vonatkozással bíró tárgyakra is bukkanhatunk: az egyik tárlóban Báthory István erdélyi fejedelem és lengyel király 1582-es litván trojakjának (háromgarasosának) másolata, a falon lógó képek között pedig Báthory egyik portréja vár arra, hogy a figyelmes látogató felfedezze. Mivel Lengyelország 1772-ben elveszítette a tengerpartjait, majd 1795-ben teljesen meg is szűnt, így a 19. századi hajózástörténet a lengyel tengerpartot bekebelező porosz-német, illetve az ebben az időben számos lengyelt a hadiflottájához besorozó orosz állam hajózását mutatja be elsősorban, de a magyar turisták legnagyobb örömére néhány, az osztrák-magyar hajózáshoz köthető eleme is van a kiállítás e részének, így például a Wanda nevű hajó modellje. 1918-ban aztán Lengyelország visszanyerte függetlenségét és a lengyelek rögtön neki is láttak egy új haditengerészeti, egy új kereskedelmi és egy új utasszállító flotta kiépítésének. Ennek emlékeiből igen bőséges válogatást nyújt a múzeum számunkra. A második világháborút kitartóan és bátran végig küzdő lengyel haditengerészet háborús szolgálatát bemutató tárgyakra külön is felhívnám a haditechnika és a hadtörténelem iránt érdeklődők figyelmét. E tárgyak között találjuk meg a háborúban csapatszállító feladatokat ellátó, Báthory Istvánról elnevezett MS Batory óceánjáró emléktábláját is. Az egyik tárlóban – modell formájában – feltűnik egy másik Batory nevezetű lengyel hajó, egy kicsinyke kutter, amely szintén szolgált a második világháborúban és amelynek az egyik eredeti mentőgyűrője is megtekinthető a múzeumban. A lengyel hajózás 1945 utáni történetét főleg több tucat hajómodell meséli el nekünk, köztük néhány interaktív módon. A múzeum állandó kiállítását végül egy képtár zárja le, ahol hajókat, hajósokat, a tengert és Gdańskot ábrázoló festmények végtelen garmadája között sétálgathatunk. Ezt követően nyugati irányban elhagyva az épületet, megérkezünk a 2005 bruttó regisztertonnás SS Sołdek szénszállító hajóhoz, amely az első 1945 után Gdańskban épült lengyel hajó és miután évtizedeken át szorgosan hordta fel-alá a világ tengerein a híres lengyel kőszenet, 1980-ban kivonták a forgalomból és múzeumhajót csináltak belőle. A Sołdeken betekinthetünk a hajó egykori tárolórekeszeibe, a gépházba, a legénységi szobákba, a konyhába vagy éppen a rádiószobába, a hídon pedig beállhatunk a kapitány vagy éppen a kormányos helyére az élvezet és néhány fotó erejéig.