Az utóbbi évek bizonyos időszakaiban (adventi hétvégék, téli és nyári főszezon, hazai hosszú hétvégék) Zakopanét szinte „megszállják” a magyar turisták. Legtöbben több napos kirándulásra érkeznek, de egyre népszerűbbek az egy napos utazások is. Bármeddig is tartózkodunk itt, bármilyen laza vagy sűrű a program, legalább egy étkezést minden bizonnyal be kell iktatni a napirendbe. Ehhez próbálok támpontot nyújtani Zakopane legnépszerűbb éttermeinek rövid bemutatásával. Az alábbi szubjektív, a teljesség igénye nélkül készült felsorolás sem népszerűséget, sem pedig minőséget tekintve semmilyen rangsort nem jelent. Ízlések és pofonok különbözőek, ennek ellenére több esetben az étterem kínálatára jellemző ajánlattal kívánok mindenkinek jó étvágyat egy zakopanei sétához! Gazdowo Kużnia (ul. Krupówki 1) A Krupówki alsó végén 1885-ben nyílt meg a „Pod Giewontem” nevű szálloda, amely a város első szállodája volt. Az épületet az 1990-es években felújították, ma az egykori szálloda éttermének helyiségeiben található Zakopane egyik leghangulatosabb étterme. Az esténként élő góral zenét kínáló étterem legfőbb vonzereje a helyi gazdasszonyok egyedi receptjeire és az ólengyel konyha évszázados hagyományaira épülő konyha, ahol az ízletes, regionális finomságok mellett ólengyel ételek és a hagyományos házias ízek is megtalálhatók. Érdemes megkóstolni a hagymás zsíros kenyeret uborkával/savanyú káposztával (Pajda cebulowego ze smalcem), a füstölt hússal készült góral céklalevest (Góralski barszcz na wędzonce) és a juhtúróval és spenóttal töltött pierogit (pierogi ze szpinakiem i bryndzą). MAGYAR ÉTLAP Karczma Sabała (ul. Krupówki 11) Az első zakopanei szállodák egyikeként 1894-ben épült „Staszeczkówka” nevű épületben található a kívülről is látványos Karczma Sabała étterem és szálloda. Az épületet 1996-ban – az eredeti belső kialakítást, pl. a 120 éves fa mennyezetet megőrizve – teljesen felújították, a belső térben máig fellelhetők az eredeti épület fagerendái, díszítőelemei. Az építészetileg is vonzó hangulatos, összesen 350 fő befogadására alkalmas étterem sikeresen ötvözi a helyi és a világkonyha klasszikus ízeit, elhelyezkedése, belső kialakítása, hangulata és ételválasztéka alapján méltán népszerű a városba érkezők között. A góral konyha specialitásait kedvelők ajánljuk a hagyományos recept alapján készülő góral burgonyalepényt (moskol z masłem czosnkowym), vagy a báránykolbászt házi sült burgonyával és grillezett paradicsommal (kiełbaski jagnięce), esténként élő góral népzene emeli a hangulatot. ÉTLAP Zurek - Karczma Góraleczka Karczma Góraleczka (ul. Krupówki 22b) A Krupówkin felfelé jobb oldalon találjuk a Karczma Góraleczka étterem kívülről is látványos, kétszintes épületét, amely a sétálóutca egyik legnagyobb regionális étterme. A belső teret a II. világháború előtti góral kunyhókból származó dekoráció a podhalei kézművesség házi múzeumává varázsolta. Az étterem – ahol esténként élő góral zene hallható – 100 %-ban zakopanei ízeket ígér, érdemes megkóstolni a káposztalevest (kwaśnica z żebierkiem), a gazdasszony roládot (zawijance gaździny), a góral lapcsánkát (placek po góralsku) és a birkából készült ételeket. MAGYAR ÉTLAP Céklaleves krokettel - Steak Chałupa Steak Chałupa (ul. Krupówki 33) Az étterem hangulatát a tágas belső tér a középen elhelyezett tűzhellyel, a galéria és a régi góral házikókat idéző dekoráció teremti meg. A hatalmas üvegfelületek nem csak megvilágítják a belső teret, de remek kilátást biztosítanak a forgatagára, esténként pedig élő góral zenét hallgatva kortyolhatjuk a forralt vagy szörpös sörünket. A név nyilvánvalóan arra utal, hogy milyen ételeket szolgálnak fel, a Steak Chałupa elsősorban hagyományos, faszénnel fűtött grillen készített ételeket kínál. Az étlapon sokféle hús található: sertés steak, saslik, oldalas, marhasteak és hamburger, valamint bárány- és birkahúsból készült ételek. MAGYAR ÉTLAP Pisztráng - Krupowa Izba Krupowa Izba (ul. Krupówki 28A) A Krupowa Izba hangulatos étterem Zakopane szívében, a híres Krupówki középső részén. A belső tereket természetes anyagokból készült hagyományos góral dekoráció díszíti, amely meghitt hangulatot teremt. Az étterem az olyan autentikus góral ételeiről, mint pl. a grillezett oscypek áfonyalekvárral (oscypek z grilla), a káposztaleves oldalassal (kwaśnica z żebierkiem) vagy a juhtúró leves (zupa bryndzowa z kluskami) ismert, melyek jól jellemzik a régió ízeit. A Krupowa Izba vendégei ízletes húsételeket, finom desszerteket és regionális alkoholos italokat fogyaszthatnak, miközben az esti órákban élő góral zene gondoskodik a jó hangulatról. MAGYAR ÉTLAP Góralski Browar (ul. Krupówki 40) A sétálóutca felső részén emelkedő kisebb méretű „pláza” teljes felső szintjét elfoglaló Góralski Browar éttermének vendégei az európai és regionális ételek mellett egyedi, góral jellegű kézműves söröket kóstolhatnak és vásárolhatnak. Reggeli, ebéd, vacsora, egy finom kávé vagy sütemény, mindez kilátással a Tátrára – ezek mind-mind szerepelnek a kínálatban. A regionális kínálatban megtaláljuk a Podhalén évszázadok óta uralkodó olyan ízeket, mint pl. a moskole vargányával (moskole z bundzem i borowikami) vagy a grillezett oscypek sajt áfonyával (oscypek grilla z żurawiną). ÉTLAP Restauracja Watra (ul. Zamoyskiego 2) Zakopane egyik legnépszerűbb étterme és zenés szórakozóhelye a sétálóutca felső végétől néhány méterre található. Az egyedi hangulatról a vidékre jellemző dekorációval díszített étterem és a sörfőzde saját sörei mellett a naponta élvezhető élő zenés táncestek gondoskodnak. A Watra ideális hely baráti találkozókra, ahol a regionális és az ólengyel konyha hagyományait ötvöző ízeket kóstolva beszélgetéssel, szórakozással, tánccal tölthetjük az estét. A Watra regionális sörfőzde is egyben, ahol évszázados bécsi recept alapján készített, tartósítószer hozzáadása nélkül készült sört kínálnak. ÉTLAP Pierogi Karczma „U Wnuka” (ul. Kościeliska 8) Az 1850 körül épült épület volt a Podhale első kétszintes épülete, az 1870-ben alapított étterem pedig Zakopane legrégibb étterme. 1907-ben a híres lembergi vendéglős, Jan Wnuk nyitott itt vendéglőt, létrehozva ezzel a város egyik mai napig legismertebb vendéglőjét, ahol rendszeresen megfordult többek között a Nobel-díjas író Henryk Sienkiewicz. A történelmi belső terek – esténként élő góral zenével – igazán egyedi hangulatot teremtenek. A kínálat középpontjában hagyományos góral ételek állnak, érdemes megkóstolni Zakopane sokak szerint legjobb káposztalevesét burgonyagombóccal és füstölt tarjával (Tradycyjna kwaśnica z grulami i wedzonym żeberkiem), amely állítólag ugyanúgy van elkészítve, mint évszázadokkal ezelőtt. ÉTLAP Karczma Młyniska (ul. Droga do Daniela 3a) A legszebb fekvésű karczma a Giewont alatt. A séf által friss és kiváló minőségű podhalei alapanyagokból készített ételek széles választéka kivételes csemege az ínyenceknek, az egyedülálló környezet és a hamisítatlan góral hangulat sokáig emlékezetes marad. Az étterem földszintjét és emeletét hatalmas területű magasföldszint köti össze, ezeknek köszönhetően a Karczma Młyniska Zakopane egyik legnagyobb befogadóképességű (kb. 350 fő) étterme. Az alagsorban található Barlang-klub (Klub Muzyczna Grota Młyniska) Zakopane zenei látnivalóinak egyik kötelező eleme. Az étteremben felszolgált ételekhez semmilyen tartósítószert nem használnak, igény szerint vegetáriánus, vegán, laktóz- és gluténmentes ételeket is felszolgálnak. HONLAP Karczma „Czarci Jar” (ul. Małe Żywczańskie 11a) A Fehér-völgybe (Dolina Białego) vezető út közelében, festői környezetben elhelyezkedő étterem honlapja szerint „szerény éttermébe hív minden utazót és kulináris ínyencet, egyedülállót és családost, éhezőt és szomjazót. Szeretettel várják a csirke-, sertés- és marhahús, valamint a hús helyett a halat és pierogit kedvelőket”. Az étterem kínálatában olyan különlegességek is szerepelnek, mint pl. a hagymás sertésmáj cseresznyével és paprikával (wątróbka z wiśniami, cebulą, papryką), valamint a Bojar sertésszelet sült burgonyával és vegyes salátával (Schab po „Bojarsku”). ÉTLAP

Sokan indulnak útnak a tél lengyel fővárosába, annál is több nyitott kérdéssel. Alábbiakban összefoglaltuk a legtöbbször felmerülő kérdéseket. 1) HATÁRÁTLÉPÉS, ÚTDÍJAK Mivel mind Lengyelország, mind az utazás során érintett Szlovákia is a schengeni övezethez tartozik, a határátlépésnél nincs állandó okmányellenőrzés. Viszont időszakosan, különböző okokból kifolyólag előfordulhat az ellenőrzés visszaállítása, mely során az érvényes személyi igazolványt, vagy útlevelet kérhetik! Esetleges korlátozásokról és fennakadásokról itt lehet tájékozódni. Ami az útdíjakat érinti: Lengyelországban nem kell útdíjat fizetni Zakopane környékén - odaúton Szlovákiában és Magyarországon lehet útdíjköteles útszakaszokon utazni (autópályák). 2) HÓLÁNC Sem Lengyelországban, sem Szlovákiában nem kötelező tartozék a hólánc, így nem büntetnek, ha nincs a kocsinkban. DE! Mivel Zakopane felé számos olyan útszakasz található, főleg a hegyvidékeken, melyek csúszásmentesítése csak homokszórással történik, vagy még úgy sem, így a hólánc megléte erősen ajánlott! 3) KARÁCSONYI VÁSÁR Idén újra van zakopanei karácsonyi vásár, mely 2024-ben december 7-től január 6-ig lesz látogatható a plac Niepodległości nevű téren. Az összesen húsz hangulatos fabódéból álló vásárban helyi kézművesek és művészek alkotásai lesznek láthatók és megvásárolhatók. 4) LOVAS SZÁNOZÁS Egyrészt a Kościelisko-völgyben és a Halastóhoz (Morskie Oko) vezető úton is lehetőség nyílik lovas szánozni. Mindkét helyszínen a völgy bejáratánál találjuk a szánokat. Fontos tudni, hogy a Halastóhoz történő szánozás árszabása felfelé más, mint lefelé! E mellett Zakopane centrumából is mehetünk lovas szánozni. Naponta kétszer (16:10 és 17:10) veszik fel az ulica Krupówki, azaz a sétálóutca felső végén a szánozni vágyókat kisbusszal, majd szállítják őket az 5 kilométerre levő helyszínre, ahol 4 és 8 fős szánok várják őket. A nagyjából 1 órás lovas szánozás Zakopane Olcza városrésze és Poronin települések határában zajlik, ahonnan meseszép kilátás nyílik a Tátrára csillagfényes időben. Az út végén kb. 30 perces pihenési, melegedési lehetőség egy regionális grilltűzhely mellett, ahol a szervezők a program árába foglalva sütni való kolbászt (kenyérrel, szószokkal) és meleg teát biztosítanak. Igény esetén extra költségért helyben fogyaszthatunk még forralt bort vagy góral teát (vodkával higított tea). A program végén visszaszállítanak mindenkit a kiindulási pontra – a teljes program nagyjából 2 óra. Helyet előre kell foglalni, melyben segítenek a zakopaneinfo.hu üzemeltetői! 5) KÉSZPÉNZ VAGY KÁRTYÁS FIZETÉS, BOLTOK NYITVA TARTÁSA A legtöbb üzletben, étteremben, sőt árusnál is lehet kártyával fizetni, de általános tapasztalat, hogy jobban szeretik a készpénzes tranzakciókat, ezért érdemes minimális értékben zlotyval is készülni. Zakopanéban egyébként találsz pénzváltót és ATMeket is. Az élelmiszerboltok többsége vasárnaponként zárva tart! 6) TERMÁLFÜRDŐK Zakopanéban és környékén több termálvizes fürdőben is ejtőzhetünk, akár egy élményekkel teli fárasztó nap végén. Visszajelzések alapján az alábbi 6 fürdőt ajánlják sokan: Termy Zakopiańskie – a város szívében található fürdő 9-től este 10 óráig vár, és a 2 darab termálmedence mellett úszómedencét, csúszdákat, 4 szaunát, 6 jakuzzit, sókamrát és edzőtermet is találsz itt. Bővebb infó itt. Goracy Potok – 20 perc autózásra található Szaflaryban, de megéri az utat, hiszen 12 beltéri és 9 kültéri termálvizes medence, kénes vizű jakuzzi, különböző szaunák, sárfürdő, és csúszdák is találhatók itt, amiket 9:00-22:00 között használhatunk. Bővebb infó itt. Termy Szaflary – még ugyanitt, Szaflaryban van ez a fürdő is, ahol 4 ásványi anyagokban nagy koncentrációjú termálmedence, egy úszómedence, különböző szaunák, valamint gyógy- és aromaterápiás kamrák várnak hétköznap 10-21, pénteken 10-22, szombat és vasárnap pedig 9-21 között. Bővebb infó itt. Termy Bukovina – a Zakopanetől 15 kilométerre fekvő Bukowina Tatrzańska fürdőjében 13 termálmedence, hidromasszázs, 2 jakuzzi, csúszdák, számos szauna, és gőzfürdő is található, amiket 9:00-22:00 között vehetünk igénybe. Bővebb infó itt. Terma Bania Białka – Zakopanétól 30 percnyi autózásra fekszik Białka Tatrzańska, ahol igényes termálfürdő várja a pihenni vágyókat, 14 termálmedencével, csúszdákkal, különböző szaunákkal, sókamrával, gőzfürdővel, és masszázzsal, 9:00-22:00 között. Bővebb infó itt. Chochołowskie Termy – talán egész Lengyelország egyik legjobb termálfürdője 30 percre található Zakopanétól, Witówban. 30 termálmedencével, gejzírrel, vízesésekkel, hidromasszázzsal, vadvízzel, több jakuzzival, számos különböző szaunával, sókamrával, gőzfürdővel, sár- és tejfürdővel, és csúszdákkal várnak 9:00-22:00 között. Bővebb infó itt. 7) GUBAŁÓWKA Zakopane egyik legnépszerűbb célpontja a város északi részén található 1123 méter magas Gubałówka-hegy. A tetejére feljuthatunk gyalog, vagy a piac végéből induló siklóval is. Érdemes érkezésünket naplemente előttre időzíteni, így előbb a lábaink alatt elterülő város, valamint a lélegzetelállító hátteret biztosító Magas-Tátra panorámájában, majd sötétedés után a különböző fényinstallációkban is gyönyörködhetünk, melyek a hegytetőn találhatóak. Emellett számos étterem, bazár-sor, sí- és szánkópálya is található itt. Fontos infó, hogy a siklóra erősen ajánlott előre online megvásárolni a jegyünket, mert sokszor több órás sor alakul ki a helyi pénztár előtt! 8) PARKOLÁS Zakopanéban a közterületi parkolók hétköznap (hétfőtől péntekig) 8:00-21:00 között fizetősek, hétvégén viszont díjmentesen parkolhatunk az utcákon. A parkolóudvarok esetében már egyedi díjszabás és időtartamok lehetnek, így ezekről mindig helyben érdeklődjünk! A Halastó (Morskie Oko) bejáratánál levő parkolóhoz érdemes előre online megvásárolni a jegyet, ezzel is elkerülve a várakozást. 9) MAGYAR ÉTLAPOK ÉS KEDVEZMÉNYEK Mivel az idők során, de az utóbbi két tél alatt drasztikusan rengeteg magyar utazott már Zakopanéba, és a lengyelek szeretnek minket, egyre több helyen tudnak legalább pár szót magyarul. De egy Zakopanéban élő és a zakopaneinfo.hu oldalt üzemeltető magyar házaspár munkája révén több, a sétálóutcában található étterem magyar nyelvű étlappal is várja a vendégeit. Ha pedig még egy kis kedvezménnyel is élnél a finom ebéd vagy vacsora mellé, akkor látogass el az oldalukra. 10) KÖNNYŰ TÚRÁK, NEMZETI PARK BELÉPŐ, DRÓNOZÁS Ha elszakadnánk a várostól, a környékén télen is több gyalogtúra lehetőség közül válogathatunk – fontos infó, hogy a Tátrai Nemzeti Park területén csak belépőjegy megváltásával lehet túrázni, amit általában a völgyek bejáratánál tudunk megváltani! A szokásos természetvédelmi előírások mellett fontos tudni, hogy a nemzeti park területén tilos a drón reptetése! Könnyű sétára indulhatunk a Zakopane melletti Kościelisko-völgyben (ahol lovasszánozhatunk is), vagy ha kicsit nagyobb túrára vágyunk, akkor célba vehetjük a látványos Gąsienica-völgyet. Aki pedig még magasabbról szeretne gyönyörködni a téli Tátrában, annak figyelmébe ajánljuk a Gáspár-csúcsra (Kasprowy Wierch) tartó felvonót – erősen ajánlott előre megvásárolni a jegyünket, elkerülve ezzel az akár több órás sorban állás lehetőségét! 11) TÚRÁZNI KUTYÁVAL A Tátrai Nemzeti Park egész területén tilos kutyával (vagy más háziállattal) túrázni! Ezen tiltás alól csak két kivétel van: a Dolina Chochołowska és a Dolina Lejowa. 12) SÍELÉS, SZÁNKÓZÁS ÉS KORCSOLYÁZÁS Zakopanéban nem egy nagy sípálya-rendszer van, hanem több kicsi szétszórtan. A kisebb pályák, mint a Nosal, Grapa, Gigant vagy Witów, leginkább a gyermekek, illetve a nagyon kezdők számára lehet vonzó célpont. Némelyik ezek közül, mint például a Grapa, csak egy domboldal, de pont ez adja a vonzerejét is. Ráadásul jó eséllyel itt kevesebb síelővel fogunk osztozni a havon, mint más, nagyobb pályákon… A síelés mellett egyes pályák szánkózás és hófánkozás lehetőségét is biztosítják. A Grapa és Witów pályákon esti, lámpafényes csúszásra is van lehetőségünk! A zakopanei pályák közül a legnagyobb sípályarenszer a Białka Tatrzańska, mely tulajdonképpen 3 sípálya egyben – ezek a Kaniówka, Bania, Kotelnica – de egyként kezelik őket. Összesen 18 km, leginkább kék pálya található itt, melyeken este 8 óráig lehet csúszni. A másik nagy pályarendszer a Kasprowy Wierch azaz a Gáspár-csúcs majd 2000 méter magas csúcsáról indul. Fontos kiemelni, hogy ez az egyetlen sípálya, ami a lengyel oldalon a Tátrában található! Emiatt, pontosabban azért, mert nemzeti park felügyelete alá tartozik a terület, műhó gyártására nincs opció, így csak természetes havon csúszhatunk! A csúcs keleti oldalán meredekebb, míg a délin egy hosszabb és könnyebb pálya található, melyen kellő mennyiségű hó esetén lecsúszhatunk egészen a településig! Még két nagy, de az előbbieknél kisebb pályát érdemes számon tartani. A Polana Szymoszkowa a város területén belüli pályák egyike, melynek piros pályája egészen a Gubałówka tetejéig tart, de van még egy rövid kék pályája is. A Harenda pedig Zakopane észak-keleti részében található, összesen 4 kilométernyi pályával, mely igazi gyermek síparadicsom! Ha pedig inkább korcsolyáznánk, a Gubałówka és a Nosal sípályák aljában van lehetőségünk erre! 13) A VILÁG LEGNAGYOBB HÓLABIRINTUSA Zakopane sok téli programlehetőségei közül sokan, főleg családosok várják a Guinness tanúsítvánnyal is rendelkező világ egyik legnagyobb hólabirintusát – méretéből eredően a labirintus felépítése körülbelül két hónapig tart! A Snowlandia Winter Park területén épített labirintus az időjárástól függően valamikor januárban nyit – erről naprakész információt a park hivatalos oldalán lehet találni. 14) ENERGYLANDIA WINTER KINGDOM Ha valami totálisan különlegesre, szinte már elmebeteg karácsonyi túladagolásra és őrületes szórakozásra vágysz, akkor mindenképp látogass el a Zakopanétól csak 2 órányi autózásra fekvő Energylandia vidámparkba, mely téli szezonban, idén 2024. november 30. és 2025. február 2. között átalakul Winter Kingdommá. Ilyenkor mesébe illő karácsonyi falvak, különféle téli varázslatok, több száz világító figura és szobor, no meg persze a vidámpark nagy része is várja az idelátogatót – többek között Európa második leggyorsabb hullámvasútja, ami 140 km/h sebességgel repít! 15) KIHAGYHATATLAN ÉTELEK Ha Zakopanéban járunk, ne hagyjuk ki a lengyel- és a góral konyha legjellegzetesebb ételeinek megkóstolását sem - a kedvezményeket se hagyd ki, lásd fentebb! Pączki Nem csak az édesszájúak kedvence lesz ez az autentikus lengyel fánk. Már látványilag is csábító a hatalmas és ínycsiklandóan aranybarnára sült édesség, melynek tésztája könnyű és szivacsos, amit különböző pudinggal vagy lekvárral töltenek meg. Zapienkanka Ez a melegszendvicsszerű étel kiváló reggeli, vagy ebéd helyett is – sokan hívják lengyel pizzának is. Igen népszerű és számos változatával találkozni, de mindegyik megegyezik a hatalmas és ropogós zsúrkenyér/baguette alapban, valamint a rengeteg sajt és gomba feltétben. Sokszor adnak hozzá ketchupot is. Żurek Ha egy igazán laktató, nagyon ízletes levest ennénk, ne hagyjuk ki a leginkább Alsó-Sziléziára és Kislengyelországra jellemző rozskovászos savanyú levest. Az ételt fehérkolbász, krumpli, szalonna és főtt tojás is gazdagítja – de ahány konyha, szinte annyi változata fordul elő. Télen és nyáron is nagyon jól tud esni a savanykás íze. Pierogi Nagyon régi lengyel étel, amit szintén nem szabad kihagyni. A csillogó tésztabatyukat különböző töltelékkel kérhetjük, de a legelterjedtebb változatok hússal illetve túróval-krumplival vannak töltve. Nagyon finom és laktató! Ha ezekután mégis maradt volna kérdés benned, írd meg nekünk!

A szarlotka, vagyis a lengyel almatorta, a lengyel konyha egyik legismertebb és legkedveltebb desszertje. Felmenője egy rendkívül elegáns édesség, a charlotte, amelyet Marie-Antoine Carême, a világ első sztárcukrásza alkotott meg. Napóleon és az orosz cári udvar cukrászánál a charlotte még egy krémből és piskótából állító hűtött desszert volt, amelyet gyakorta gyümölcsökkel, például almával gazdagítottak. A sütemény lengyel változata idővel erősen eltávolodott a francia eredetitől, és saját, egyedi utat járt be. A lengyel szarlotka mára alaposan átalakul és leginkább a mi almás piténkre emlékeztet. A szarlotkában a reszelt vagy csak apróra vágott almatöltelékhez rendszerint fahéjat adnak, de gyakorta fűszerezik szerecsendióval vagy szegfűszeggel, ezek a fűszerek segítenek kiemeli az alma természetes édességét, míg egyes receptekben a töltelékbe kevés citromhéj is kerül, ami üdeséget kölcsönöz a desszertnek. A tésztához gyakran adnak vaníliát vagy vaníliás cukrot, néhány változatban szerecsendió vagy szegfűszeg is szerepel, a fűszerekkel gazdagított tészta szépen harmonizál a töltelékkel. Az almás tölteléket szívesen lazítják egy kevés mazsolával, gazdagítják darált dióval, sőt, a süteményt fedő tésztaréteget is szeretik picit megbolondítani, mondjuk tésztamorzsára cserélni. Tálaláskor a szarlotkát porcukorral szórják meg, de nem ritka, hogy vaníliafagylalttal vagy tejszínhabbal, esetleg friss gyümölcsökkel körítve kínálják. A szarlotka népszerűsége Lengyelországban töretlen, és számos regionális változata létezik. Egyes változatokban a tésztát élesztővel készítik, míg másokban piskótát használnak alapként. A töltelék is változatos: a hagyományos almás sütemény mellett készítenek szarlotkát más gyümölcsökkel, például körtével vagy szilvával is. A szarlotka nemcsak háziasszonyok konyháiban, hanem természetesen a cukrászdák kínálatában és az éttermek étlapjain is megtalálható. Különösen népszerű az őszi és téli hónapokban, amikor az érett friss almából sülnek az almás sütemények. A szarlotka mára a lengyel vendégszeretet és a házias ízek szimbólumává vált (szinte minden menedékházban is ezzel várják az arra tévedő túrázókat), amelyet minden generáció szívesen fogyaszt. Készíts otthon szarlotkát Az alábbi receptet a lengyelorszag.travel oldalról kaptuk. Hozzávalók 3 csésze liszt ( 52 dkg) 25 dkg hideg vaj 1 csésze porcukor ( 17 dkg) 4 db tojássárgája 1 teáskanál sütőpor 1 kg tisztított, felkockázott alma 4 evőkanál cukor 1 teáskanál őrölt fahéj 3 evőkanál víz 2-3 evőkanál zsemlemorzsa Elkészítés A lisztet tálba tesszük, hozzáadjuk a sütőport, porcukrot, a hideg vajat, tojássárgáját, majd összegyúrjuk. 2/3 arányban elosztjuk és hűtőbe tesszük. Elkészítjük a tölteléket. Az almát megtisztítjuk, kockára vágjuk. Egy edénybe beletesszük, hozzáadjuk a cukrot, fahéjat, vizet és megpároljuk. Ha kihűlt belekeverjük a zsemlemorzsát. A sütőt előmelegítjük 180 fokra. Egy 25 x 30-as tepsit kibélelünk szilikonos sütőpapírral. papírral. A lehűlt tészta nagyobbik részét kinyújtjuk, a tepsibe tesszük. Vékonyan megszórjuk morzsával, majd a kihűlt almatölteléket belesimítjuk. A kisebbik tésztát nagy lyukú reszelőn ráreszeljük. Mehet a sütőbe, kb. 30-40 percre. Ez a sütési idő változhat, sütőfüggő! A süteményünket kihűtjük, majd szeleteljük. Vanília fagylalttal van tálalva, akkor az almás melegen kerül a tányérra.

3260 kilométert utazva 18 napot töltöttünk Lengyelországban egy 10 és egy 12 éves kisfiúval. Az élmények után, íme egy-két hasznos információ, amit érdemes indulás előtt elolvasni. Közlekedés Már ha csak pár napra indulunk útnak, akkor is kulcskérdés az utak minősége, az úthálózat milyensége, a városok közötti és a városokon belüli közlekedési lehetőségek ismerete… nemhogy amikor majd három hétig úton akarunk lenni. Városok között Lengyelországi utunk során az utak minőségével kapcsolatban nagyon jó tapasztalataink voltak. Van pár autópálya, ami fizetős, de nem sok, és nem is teljesen világos, hogy hol és mikor kell fizetni érte. Sajnos a magyar követség honlapja se sokat segített rajtunk, így mi úsztunk az árral. Leginkább megnéztük mit ír a Google két helyszín közötti távolságra, és ha egy 3 órás út alatt 10 perc volt az eltérés – sokszor tényleg csak ennyi volt – akkor egyszerűen kivettük a fizetős utakat a tervezésből. Fizetni egyszer fizettünk Gdansk és Torun között, mert így egy órával rövidebb volt az út. Az elején a felhajtásnál jegyet kaptunk, és mikor 2 órával később lehajtottunk róla, akkor a hölgy a fizetőkapunál megköszönte, hogy használtuk az utat, azzal, hogy nem kell fizetni. Másik alkalommal Krakkó után keveredtünk föl, véletlenül benne maradt a másnapi hazaút tervezése miatt a fizetős opció, ekkor már a kapunál fizettünk 16 zlotyt, hogy ez mire lett volna elég nem tudjuk, mert mi kb. 35 km múlva le is jöttünk róla. Visszafelé pedig figyeltünk, hogy ne menjünk föl rá. Tehát többségében autóutakat használtunk, amik 2x2 sávosak, 130 km/h-val lehet rajtuk közlekedni, és minimum 50 kilométerenként van rajta egy pihenő, legtöbbször benzinkúttal és valamilyen gyors étteremmel - a mellékhelyiségek mindenhol kifogástalanul tiszták. Ha az autóútnál alacsonyabb rendű úton megyünk, akkor számolni kell azzal, hogy maximum 70 km/h-val lehet menni az állandó korlátozások miatt és ehhez jön még, hogy sok a falu, város, ahol még annyival sem. A szabályokat betartják, nem agresszívek a vezetők, nem is nagyon látni összetört kocsit. Városokon belül Nagyon sok az autó, és ehhez a legtöbb városban nincs elég parkolóhely, így érdemes a helyi tömegközlekedést használni, ami kifejezetten jól szervezett és olcsó. Az én gyermekeim rajonganak a villamosokért, így nekünk ez majdhogynem kötelező program volt mindenhol. Egységes applikációval lehet minden városban tömegközlekedni. Jakdojade applikációt érdemes letölteni, még akkor is, ha az csak lengyelül tud. Itt lehet jegyet is venni, és tervezni is a közlekedést vele. Van, ahol lehetett egy-egy jegyet venni, és van, ahol fel kellett bizonyos összeget tölteni és abból megvásárolni a jegyet – ami lehet egy vagy több napos, illetve 20-30 vagy 90 perces is. Az applikáció tervezésre jó, megírja, hol kell átszállni, viszont szinte sose találta el mikor jönnek a villamosok, így érdemes a Google tervezővel közösen használni. Ha valaki nem akar az applikációba pénzt feltölteni, akkor tud jegyet venni a megállókban is. Itt viszont figyelni kell, mert nem minden megállóban van jegyautomata. Minden automatán lehet nyelvet választani és kártyával fizetni. A jegyek külön vannak a felnőtteknek és a gyerekeknek. Gyerek 20-30 perces jegy, várostól függően általában 2, míg a felnőtt 4 zloty. Poznanban a hidrogén meghajtású buszokat, legalább megnézni, mindenkinek érdemes. Szállások Mi a 17 éjszakát, 7 különböző szálláshelyen töltöttük. Volt, ahol csak egy éjszakát töltöttünk, és fent a tengernél volt egy szállásunk, ahol 5 éjszakát voltunk. Ezek közül csak a poznani szállásunk volt nagyon lepukkant: nem működő internettel, minimális felszereléssel és viszonylag nagy piszokkal a konyhában. Ez volt az egyetlen, amit a helyszínen kellett fizetni, ott kellett volna hagyni, de két viszonylag fáradt kis manóval ezt ott hirtelen nem gondoltam át. A többi viszont szinte kivétel nélkül hibátlan, szépen berendezett, jól felszerelt lakások voltak. A legtöbbet 2-3 nappal az érkezés előtt kellett kifizetni, ez alól megint csak a tengerparti volt kivétel, azt két héttel az érkezés előtt már el kellett rendezni. Szállásadókkal összesen kétszer találkoztunk, amúgy szinte mindig dobozból nyertük ki a kulcsot. Az ágyak dupla paplanosok, mint az angolok, amin meglepődtünk, különösen azért, mert a mérete a paplanoknak erősen eltér az angoloknál megszokott 200x220-tól. Itt sok helyen 150x200-as volt, ami ugye egy normál egyszemélyes takaró. Szóval nem baj, ha szereted azt, akivel egy ágyban alszol, és két gyerek esetén nem baj, ha az egyik gyereked mindenhova két takaróval utazik, így a másik kényelmesen elfér az egyszemélyes paplan alatt. Minden szállást a Booking-on foglaltam, és szinte mindig csak lengyel nyelvű üzeneteket kaptam. Étkezés A lengyelek szeretnek étterembe, kávézóba járni. Szíves reggeliznek klassz kis kávéházakban, láthatóan ennek komoly hagyománya van náluk. Nekem kicsit fura volt, hogy miközben anyuka/nagymama szürcsöli a kávét, a gyerekek az aktuális Kubu-t vagy valami gyümölcslevet, mindenki előtt ott a rántotta vagy a mindennel megpakolt bagel és eközben apuka reggel 10:15-kor már kortyolgatja a sörét. De hát nem vagyunk egyformák. Szinte mindenhol, a legutolsó eldugott kis faluban is van kétnyelvű étlap. Az allergénekkel nem foglalkoznak, nincs sehol szinte feltüntetve és pincérek se mindig voltak képben. Mindegy igazából ezt már azért megszoktuk, így még párszor próbálkoztunk, de végül maradtunk a street food-nál, ott a legtöbbször találtunk tejmentes verziót. Gluténmentest már az elején elengedtük. A vendéglői árak egészen biztosan olcsóbbak, mint nálunk. Rengeteg házias kifőzde van, ahol 20-30 zloty között már remek lengyel ételeket lehet enni, általában ebédidőben ezek arról is jól felismerhetőek, hogy sor van előttük… Kávé Nekem az alap funkciómhoz tartozik a napi 3-4 kávé fogyasztása, így komoly tapasztalatokra tettem szert. A lengyelek szeretnek kávézni, és jó kávét főznek! De arra figyelni kell, hogy előszeretettel nagy kávékat isznak, így ha nem szólsz előre, kávé címen kapsz egy 4 dl-es cappuccinót. Áruk mindegy, hogy hol veszed, 12-20 zloty között mozog és tényleg mindegy, hogy 3 kerekű kávés kocsiról kéred vagy Gdansk óvárosában egy hangulatos speciality kávézóban. Vásárlás A fentiekben leírtak miatt nálunk a nyaralások alkalmával is mindig van főzés. Ezt általában valami könnyű egy fogásos, 30 perc alatt elkészíthető étellel szoktam megoldani, ezért is fontos számomra, hogy az apartmanok jól felszereltek legyenek… Legalábbis a konyha. Szerencsére nincs olyan bolt, amiben ne lehetne pierogit kapni. Mélyhűtve, frissen stb. De árulják az útszélén kifőzve elvitelre is, vagy a fent már említett kifőzdékben is. Az én gyerekeim ezen eléltek volna az egész nyaralás alatt. És ebből szerencsére találtunk itt-ott tejmentest, sőt gluténmentest is. Árak kb. mint nálunk, kicsit talán még olcsóbbak is. Tejtermékek nagyon jó ízűek, érdemes bátran kipróbálni őket. Van Aldi, Lidl és Biedronka nevű, ami katicabogarat jelent és nálunk senki nem tudta kimondani, így egyszerűen csak Bíborkának hívtuk. Szinte mindegyikben van önkiszolgáló kassza, ahol lehet nyelvet választani és kártyával fizetni. Van persze még Auchan és Carefour is, de ezeket mi igyekeztünk elkerülni, mert túl nagyok és csak az idő megy el bennük. Bevásárlóközpont is rengeteg van, de ezekről nem lett nagy tapasztalatunk, mert maximum a mosdó miatt mentünk be ezekbe. Vasárnap a vendéglátóhelyek kivételével szinte minden zárva van. Ilyen kivétel a Zabka nevű bolthálózat, ami a gyerekeim másik nagy kedvence lett. Folyamatosan számolták hány lépésre egymástól találnak újabb és újabb Zabkákat, illetve melyik szálláshoz van/volt legközelebb Zabka. De mi az a Zabka? Vegyesbolt, gyorsétterem, majdnem éjjel-nappali bolt, van ami kávézószerű... Szinte kivétel nélkül mindegyikben van friss zöldség, alapvető élelmiszerek és háztartási vegyiáruk, üdítők, sör, bor stb. Rengeteg helyen találni Zabkát. Értelemszerűen drágább, mint egy Lidl, de a városközpontban sétálva kézenfekvő megoldás kisebb vásárlásokra. Nyelv Tapasztalatunk szerint szinte mindenki beszél angolul, nagyon eldugott kis falvakban volt csak rá példa, hogy nem értették mit szeretnék, de akkor is lelkesen elolvasták a Google fordítón, amit mutattam. Nem volt nyelvi akadályunk. Látnivalók A múzeumok egyértelműen olcsóbbak, mint itthon. Az állami múzeumok legtöbbjében van családi jegy, ami természetesen eltérő összegű, de 70-120 zloty között van. DE ami fontos, hogy szinte minden múzeumnak van a héten egy napja, amikor ingyenes. Ilyenkor rövidebb a nyitvatartási idő, és bizonyos helyekre nem lehet bemenni. Ennek ellenére érdemes nem csak a spórolás miatt is ezeket a napokat választani, hanem azért is, mert szeretik a vezetett túrákat. Például a malborki kastélyba, ha jól értelmeztem a honlapot, csak vezetéssel lehet bemenni, ami alapból is 3,5 óra és mindez lengyelül. Lehet angol vezetést kérni, de nálunk csak én beszélek angolul egyelőre, így nekünk nagyon kapóra jött az ingyenes nap, angol audio guide-dal. Sok helyen előre meg lehet venni online a jegyet, és van, amikor érdemes is, de a legtöbb helyen az angol nyelvű honlapról a jegyvásárlásnál átirányít egy lengyel felületre, ami kicsit nehezíti a dolgot. Rengeteg a belföldi turista is, így a látnivalók környékén (aranybánya, mozgódűnék stb.) számítani kell rá, hogy tömeg lesz. Rengeteg múzeumba lehetett volna még menni, de így se volt hiányérzetünk, és szinte mindenhol voltak angol nyelvű táblák, feliratok. Az egyéb látnivalók drágábbak, de ez a világon mindenhol így van, szóval ezt nehéz lenne pontosan kiszámolni, megfogalmazni. Egy a lényeg, Lengyelország hatalmas, így senkinek nem javaslom, hogy csak úgy 2 hétre neki induljon. Viszont rengeteg a látnivaló, és nem olyan bonyolult egy jó kis útitervet összerakni, még akkor se, ha két izgő-mozgó tizenéves van veled.

Sorozatunk következő epizódjában Bárány Robi a téli Lengyelországba kalauzol el minket, a Krakkótól északra található Ojców nemzeti park havas tájaira. Az ország legkisebb nemzeti parkja nem csupán nyáron kellemes időtöltés, de télen is képes lenyűgözni monumentális mészkő-formációival és reneszánsz építményeivel. Ha menekülnénk a zsúfolt Zakopanéból, vagy a krakkói forgatagból, látogassunk el Ojcówba! Ha tetszett, támogass minket egy lájkkal és ha szeretnél még több ilyen videót, iratkozz fel csatornánkra, illetve oszd meg barátaiddal is - dzięki!

Elindítjuk a "Szia Lengyelország" dokumentum-sorozatunkat, melyben Bárány Robi útifilmes kalauzol Titeket érdekesebbnél érdekesebb, jobbnál jobb helyekre. Az első részben egy igazán különleges városba invitálunk benneteket: Robi bemutatja azt, ami igazán menő Łódź-ban, amitől a város annyira különleges. A város falfestményei, a street art, az úgy nevezett Off-ok, vagyis az olyan helyek, amiket nem találsz meg elsőre, vagy az iparból kinövő művészet. Bepillantást nyerhetsz egy régi moziból lett hostelbe, a Mozimúzeumba, ahol többek között lengyel rajzfilmekkel is találkozhatsz, vagy megismerheted a tükörmozaikokból kirakott Rózsa passzázst. Ha tetszett, támogass minket egy lájkkal és ha szeretnél még több ilyen videót, iratkozz fel csatornánkra, illetve oszd meg barátaiddal is - dzięki!

Videósorozatunk következő részében maradunk ŁÓDŹ városában, ahol Bárány Robi útifilmes nem csupán az alapokkal ismertet meg, de körbevezet Łódź legizgalmasabb helyein. Bepillanthatsz a város ipari múltjába, megtudhatod mitől van Łódźnak speciális lelke és hangulata, miért lett a város jelképe egy nem is létező állat, mitől más a Piotrkowska utca, mint a klasszikus lengyel városok főterei (rynek). Ha ezt a filmet megnézed, megértheted, Łódź miért a titkok városa. Ha tetszett, támogass minket egy lájkkal és ha szeretnél még több ilyen videót, iratkozz fel csatornánkra, illetve oszd meg barátaiddal is - dzięki!

3260 kilométert utazva 18 napot töltöttünk Lengyelországban egy 10 és egy 12 éves kisfiúval. Ez az írás a család szemszögéből mutatja be az ezen utazásunk alatt látottakat, hátha más is kedvet kap egy hasonló útra, illetve a mi élményeink alapján már el tud kerülni esetleges problémákat. Az Elblagi csatorna Bár két nap pihenés, strandolás volt tervben, mivel a következő napra is nagy szelet jósoltak, jöhetett a B terv. Reggel az Elblagi csatorna felé vettük az irányt, ami egy 80-83,5 km hosszú, 1844-ben eredetileg áruszállítási célokra épített csatorna, melynek érdekessége, hogy magas szintkülönbségeket küzd le. Több egyenes, egyben különböző szinteken elhelyezkedő szakaszra van osztva, amik között 5 átemelőhely található, mindegyiken két párhuzamos sínpár, melyeken kocsikban emelik át a hajókat. A világon összesen két helyen van ilyen, valahol Észak-Amerikában és itt Lengyelországban. Így nem szabad kihagyni! Szerveznek 3-5-7 és 11 órás utakat is, de mi végül úgy döntöttünk megelégszünk a partról fényképezéssel, hiszen nem mindennap látunk füves dombokon emelkedő és süllyedő hajókat, és ez partról határozottan jobban látszik. Malbork Innen a Malbork várhoz vezetett az utunk, ami a világ legnagyobb tégla építésű kastélya. A kastély tényleg hatalmas, és ha mindent is meg akartok nézni, akkor legalább félnapos program. Mi kicsit több mint két fél órát töltöttünk bent, úgy, hogy elég sok mindent láttunk, de még lett volna mit nézni. Kedd volt az utolsó napunk a tengernél, ahol reggel hétkor 12 fokot mutatott a hőmérő, így nem rohantunk a tengerpartra... Helyette a fiúk a gdanski vasútállomást, én az óvárost vettem célba, majd délután, dacolva a 23 fokkal, de végre szélcsendes időben lementünk a sopoti tengerpartra és a nap hátralévő részét ott töltöttük. Mindenki megmártózott a tengerben, de kicsit azt hiszem inkább becsületből, hogy elmondhassuk mi bizony fürödtünk benne. A felnőttek a helyi söröket kortyolgatva évezték a napsütést, ami a szél nélkül kifejezetten kellemes volt, a fiúk pedig kagylógyűjtéssel és homokvárépítéssel töltötték a nap hátralévő részét. Toruń Szerdán reggel elbúcsúztunk a tengertől és elindultunk Łódź felé, miközben megálltunk Torun városában, hogy az óvárosban egy nagyot csavarogjunk. Mindképpen megéri ez a rövid kitérő, hiszen nem véletlenül a világörökség része. Kopernikusz szülőházánál csak fényképezgettünk, mivel azon kevés honlapok egyike ez volt, ahol nem derült ki valójában mit rejt a múzeum, és az előtte lévő sor is komoly visszatartó erő volt. Toruń ég híres a puszedlijéről és a mézeskalácsról is, amikből az előbbit a fiúk megkóstolták, és igen jónak találták, utóbbinak pedig van egy múzeuma, ahol sok mindent ki is lehet próbálni, de mivel az én gyerekeim jó pár évet lehúztak a Skanzenben, így ezt most mi kihagytuk, de ilyen előélet nélkül érdemes megtekinteni. Helyette a főtéren álló városi múzeumba mentünk be, de ez is kihagyható lett volna. Megnéztük még a gótikus Szent János katedrálist és szépen lassan magunk mögött hagytuk a mézeskalács illatú várost. Łódź Mivel a toruni sétánkban nem nagyon volt múzeum, így már délután 16 óra után Łódź-ban voltunk. Szerencsére a szállást már el lehetett foglalni, így gyorsan bepakoltunk, és nem sokkal később már lelkesen tartottunk a Manufaktura felé. Łódź-nak nincs igazán klasszikus óvárosa, viszont a mai város közepén áll a korábbi hatalmas textilgyár, amit az 1980-as évek végén zárták be, és eleinte úgy tűnt az enyészeté lesz. Kínai árusok, hajléktalanok, raktárak voltak benne. Szerencsére a 2000-es évek elején egy hatalmas rehabilitációs program keretében felújították, illetve a folyamat egész pontosan jelenleg is tart, de jelentős része már készen van. Talán az a legjobb szó rá, hogy egy kulturális komplexum. Számos étterem, egy hatalmas pláza, szökőkutak, játszótér, falmászóterem, múzeum, tánciskola, mozi, korcsolyapálya, strandröplabda pálya, körhinta, kávézó, cukrászda, szálloda stb. Nincs olyan, ami nincs benne. Az egész nagyon-nagyon él, és láthatóan a lengyelek is imádják. A gyerekek rohangálnak kerékpárral, rollerrel, kismotorral, fürdőruhában és kisgatyában szaladgálnak a szökőkutak alatt (addigra megérkezett a 30 fok is), a szülök a sörükkel vagy a kávéjukkal a napernyők alól figyelik a csemetéket. A plázába mi csak az élelmiszer bolt miatt szaladtunk be, mert eddigre már megtanultuk, hogy tejmentes tejszínt és gluténmentes perogit csak az olyan nagy boltokban találunk, mint a Carrefour és az Auchan. De, aki vásárolgatni akar, az itt biztosan meg tudja tenni. Ez a mi érdeklődési körünkön kívül esik, így mi a múzeum felé vettük az irányt, de sajnos az már addigra bezárt. Ellenben találtunk helyette egy zip line-t, amit Ákos azonnal ki is próbált. Két épület között lehetett átcsúszni, a játszóterek, éttermek, sörözők és a strandröpi pálya felett. Kicsit ijedten kérdeztem az üzemeltető fiatalokat, hogy hova érkezik majd meg, mert azért 2,5 óra alatt nem szereztünk akkora helyismeretet, hogy nyugodt szívvel elengedjek egy 12 évest. Készségesen elmagyarázták hol fog majd előkerülni. Így a fiúkat ott hagyva, én előre rohantam, hogy a másik oldalon várjam őt. Persze nem találtam meg semmit, így rendes anyához méltóan, kellő pánikba kerültem 2 perc alatt, de addigra Tamás már megjelent Ábellel és megnyugtatott, hogy Ákos után átcsúszott a kezelő csaj is, és nem engedte Ákost sehova amíg Tamás oda nem ért érte. Innen is örök hála nekik ezért az figyelmességért. Mivel másnap augusztus 15. volt, ami a katolikus országokban nagy ünnep (Mária mennybemenetele), így fájó szívvel egy bolt felé vettük az utunkat, hogy vacsora után nézzünk. Tengerparttal rendelkező országként, szinte minden boltban remek friss halat lehet venni, így mivel nagy tengeri hal rajongó a család, a nem perogis estéken is nagyon finomakat ettünk. Csütörtökön a Piotrkowska utcán kezdtük a napot, ami állítólag a világ leghosszabb bevásárló utcája. Boltok nem nagyon voltak nyitva az ünnep miatt, de ez minket nem nagyon zavart a sétában, és abban sem, hogy a lengyel animációs filmek szobrait felkutassuk. Fülesmackó volt az első, akivel találkoztunk, ami persze a fiúknak nem sokat mondott, pedig Tamás még a főcímdalt is elénekelte nekik vagy negyvenszer. Az utca valóban végetlenül hosszú, így a fiúk egy idő után elunták és visszavillamosoztak az autóhoz, hogy az Unikornis megállónál újra egyesüljön a család. Ez a megálló a különleges vázszerkezetéről és az azon lévő üvegtetőről híres. A helyiek eleinte zsiráf megállónak hívták a magassága miatt, majd mikor megkapta a színes tetőt, a színek miatt valószínűleg inkább az unikornisra keresztelték. A város lakóinak minden évben lehetősége van szavazni, hogy egy bizonyos összeget mire költsön a város. Rengeteg tervet nyújtanak be és ezekből lehet egyre szavazni, ami utána megvalósul. Így épült meg öt évvel ezelőtt, 2019-ben az unikornis szobor, ami a megálló melletti kis téren van felállítva. A térről tovább sétáltunk a Piotrkowskán, egy templom előtt érdekes szabadtéri kiállítást néztünk meg a lengyel kitelepítésről. Mivel, gyerektörténetekkel mesélték el az egészet, így a fiúkat is szépen lekötötte a sok-sok információ. A napot a textilmúzeumban folytattuk, ami hatalmas élmény volt mindenkinek. Több kiállítás van az épületben és egy skanzen is, így ennek is alaposan utána néztem érkezés előtt. Végül mi a gépek és a divat című állandó kiállítást néztük meg és nem tudom ez jó vagy rossz választása volt, a többihez képest, de nagyon élveztük. A földszinten hatalmas textil iparhoz köthető gépeket mutatnak be, párat kisebb méretben is, hogy kilehessen próbálni, közben pár érdekes helyi dokumentummal. A terem végében mikroszkóppal nézhetjük meg a különböző textileket és anyagokat, és meghaltathatjuk, hogy mekkora zajt csap egy 10 vagy 100 szövőgép. A vállalkozó kedvűek kipróbálhatják a szövőszéket és talán még a tilólást, de mivel ugye mi komoly skanzenes előélettel rendelkezünk, ezek a dolgok minket annyira nem tudtak lázba hozni, mint a mikroszkóp vagy a szövőgépek. Az első emeleten várostörténeti kiállítás van, amiben nagyon sok érdekességet megtudtunk Lodz-ról, és rögtönzött történelem óra keretében próbáltuk a gyerekeiknek elmagyarázni a sztrájkbizottság a jegyrendszer és egyéb fogalmakat, ami a 1980-as években a lengyelek mindennapjai voltak, mi viszont szinte nem is hallottunk róla. A legfelső szint a lengyel divat előtt tiszteleg, három férfi kisérőmet már közel sem fogta meg annyira, mint engem. A kertben a valamikor textilgyárat körbevevő épületek, mint egy kis mini skanzen mutatják be, hogy éltek a textil munkások a gyárak fénykorában. Nagyon-nagyon klassz múzeum, ha szabad ilyet mondani kötelező mindenkinek és megéri pár órát a falai között tölteni. A múzeum kertjében a három medvebocs szobrát is megleltük, majd a fiúk a szomszédos park padjáról csodálták a kacsákat, és némi szénhidrát bevitelt is intéztek maguknak a kávézóban, ahol a nyugágyakban elnyúlva, árnyas fák alatt kortyolgattunk egy ismét isteni kávét, és megállapítottuk, hogy hiába kúszott a hőmérő higanyszála már 30 fok fölé, mi bizony már megint 16 ezer fölött léptünk ma. Így minket se volt nehéz meggyőzni, hogy a légkondicionált villamossal haladjunk tovább egy 6 megállóra lévő parkba, ahol egy újabb, veréb, szobrot szerettünk volna megtekinteni. Mivel a Filmtörténeti múzeum az ünnep miatt zárva volt, pár veréb fotó után visszakeveredtünk az autónkhoz és haza mentünk vacsorázni, és kártyázni. Péntek reggel időben keltünk és érkeztünk meg, már búcsút mondva a szállásnak, a Filmtörténeti múzeumhoz. Sokan volt, sok gyerek is, tanárokkal, így gondolom őket valamilyen tábor keretében hozhatták ide. Itt ismét ketté vált a család, mert nekem ez inkább szakmai feladat volt, és nem akartam, hogy a fiúk miattam nagyon lassan haladjanak. A múzeum első fele, a földszint, a filmkészítés történetéről szól, rengeteg régi kamerát és felvevő gépet megmutatva. Az emeleten a fókusz átkerül a Lodz-i filmgyártásra, és a filmiskolára. Láthatunk vágógépet, érdekes interjúkat az iskola tanáraival, volt tanulóival. Bemutatja a kiállítás a különböző szekciók munkáját, sok-sok relikviával, ami persze nekünk túl sok minden nem mond, de azért így is érdekes. A második emelet pedig a lengyel animáció előtt tiszteleg. Ezt a részét nem annyira értettem a kiállításnak, ez inkább a gyerekeket célozza meg, de róluk se gondolhat túl sokat, ha ennyi elég. Valószínűleg vezetéssel élvezetesebb és színesebb ez az emelet is, de most egy kicsit karcsúnak éreztem. A kertben még Philemon cicáról is készítettünk pár képet, majd elköszöntünk Lodz-tól, és utunkat utolsó állomásunk Krakkó felé vettük. Krakkó Péntek délután lévén, talán most először volt komolyabb forgalom az utakon, de ez sem volt vészes. Kivételesen nem a szállásra vezetett az első utunk, mivel hiába néztem utána előre, a rengeteg élmény és esemény között elfelejtettem időben jegyet venni a Rynek underground múzeumba. Mivel online már csak hétfőn délre voltak szabad jegyek, de a különböző bejegyzésekben olvasva volt remény, hogy kapok másnapra jegyet a helyszínen, rögtön a főtérre futottunk. Szerencsére az információ jó volt, és simán kaptam másnapra 4 jegyet. Persze ha már ott voltunk rögtön belevetettük magunkat a forgatagba. Megcsodáltuk a kézműves vásár portékáit, készítettünk egy csomó képet a Posztócsarnokról és Ábel boldogan kergette a kismillió galambot a téren a lengyel gyerekekkel együtt. Nyolc óra után értünk a szállásra, ami Krakkó külvárosában a tehervágányok mellett volt, így komoly kihívás volt mire a fiúkat ágyba tudtuk parancsolni, mert minden egyes vonathoz kirohangáltak a 8. emeleti erkélyre. Másnap délelőtt Kazimierzben kezdtük Krakkó felfedezését. A zsidó negyed azonnal rabul ejtette a szívünket sok-sok apró vintage boltjával, falfestményeivel, kávézóival. Itt található az Etnográfiai és a Közlekedési múzeum is, ami a mi listánkon is rajta volt, de csak második sorban, ha időben belefér. De előbb magunk akartuk a várost felfedezni. Mivel Krakkó már igazi turista paradicsom, így azért lépten-nyomon látnivalóba botlik az ember. Persze volt ebben tudatosság is, mert a Schindler listájának ikonikus passzázsát tudatosan kerestük. Jól el is ment a délelőtt, így kicsit kapkodó lábbakkal mentünk vissza a főtérre, hogy aztán a következő 2,5-3 órát a föld alatt töltsük és megismerkedjünk Krakkó történetével. A múzeum hatalmas élmény volt mindenkinek, és az addigra már 32 fok fölé emelkedő hőmérséklet is inkább további sétára, fagyizásra és sörözésre csábított minket, mint arra, hogy ideje korán érjünk vissza a szállásra, ahol nincs légkondi. A belvárosban még egy pierogi fesztiválba is belefutottunk, a legfurább ízű és színű pierogikkal, de gluténmentes itt se volt. Fél nyolc után hazazavart minket az időjárás, mert megérkezett az a zuhé, amiről már 4 napja minden reggel kaptunk egy sms-t minden telefonunkra. Vasárnap reggel megint kettévált a csapat. A fiúk a lengyel repülőgép múzeumban töltötték a délelőttöt, én Stare Podgorze kerületben kezdtem a napot és a régi gettó falait és emlékműveit keresve mentem át a galiciai zsidó múzeumba, majd a Remu zsinagógába és temetőbe. A fiúk egy óra után csatlakoztak hozzám, tele élményekkel és kismillió repülőgép fotóval a telefonjukba. Kicsit még csavarogtunk a városban majd visszamentünk a szállásra egy kis pihenésre, és fél öt után indultunk Auschwitzba. Akinek szintén gyerekkel szerepel tervében, az jó, ha tudja, hogy csak délután lehet bemenni vezetés nélkül. Előre 1-2 hónapra lehet foglalni időpontot, maga a belépés ingyenes. Névre szóló jegyeket kaptunk, a beléptetésnél személyi igazolványt ellenőriztek és teljes reptéri átvizsgálás volt. Mikor megérkeztünk volt kint egy papír, hogy egyéni látogatók 16:30 után léphetnek be, a honlapon 18 óra után lehetett időpontot foglalni, mi 18:45re mentünk. Kevesen voltak már, sok kisgyerekes, így mások is úgy gondolták, mint mi, hogy nem kell a gyerekeknek vezetést hallgatniuk. Igyekeztünk a napok óta bennük lévő kérdéseket megválaszolni, azokat is, amiket magunk se nagyon értünk. Hétfő reggel időben keltünk, mert ugyan ez már a hazautazásunk napja volt, a Krakkói vár, Wawel még várt ránk. Mivel a lengyelek nem szeretnek korán kelni, így meglepő volt, hogy nem sokkal 10 óra után már hömpölygő tömeg volt a Wawelben. Aztán persze rájöttünk, hogy ők is külföldi turisták, mint mi. Bebarangoltuk a várat, kihagytuk a sárkány barlangját, de megcsodáltuk az épült minden apró részletét és próbáltuk a székesegyház különböző építési fázisait beazonosítani. 2,5 óra után fájó szívvel búcsúztunk a vártól és Lengyelországtól egyaránt. Egy gyors búcsúkávé és indulás haza.

Alsó-Sziléziában található a legtöbb lengyel gyógyhely, itt fakadnak Lengyelország legrégebbi gyógyvizei, amely ebben az esetben az élvezhető vízfajtákat jelenti. A Szudéták völgyeiben többfajta gyógyforrás fakad, ezek jelentős része szén-dioxid tartalmú bikarbonátos víz, ún. borvíz. A Középső-Szudétákhoz tartozó Kłodzko-medencét (Kotlina Kłodzka) a táj szépsége mellett fürdővárosai miatt is érdemes felkeresni. A térség egyedi mikroklímája és gyógyforrásai már a múltban is hazai és külföldi hírességek sorát vonzották ezekbe a bájos kisvárosokba. Az alsó-sziléziai gyógyvizek számos betegség, így pl. reumatikus, idegrendszeri, szív- és érrendszeri, emésztőrendszeri és bőrbetegségek kezelésére alkalmasak. Kudowa-Zdrój 1902-ben épült impozáns, öntöttvas régi sétacsarnoka (Stara hala spacerowa) Kudowa-Zdrój Lengyelország egyik legrégebbi, természetes ásványvizéről híres gyógyhelyének története a 17. sz-ig nyúlik vissza. Az angolparkok mintájára kialakított Fürdőparkot (Park Zdrojowy) a 18. sz végén von Stillfried báró alapította a Góra Parkowa lábánál található ásványvízforrások köré, a források egy része ebben az egzotikus növényekkel (rododendron, dracéna, kaktusz, agavé ill. fügekaktusz) teli parkban található. A Fürdőpark további látnivalói pl. a Zenekert (Ogród Muzyczny) és a Kertész padja (Ławeczka ogrodnika). A 20. sz. elején épült, barokk-szecessziós Ivócsarnokot (Pijalnia Wód Mineralnych) Molnár Árpád magyar festő a régi forrást és Alsó-Sziléziát ábrázoló, a 20. század elején készült festményei díszítik. Az Ivócsarnoktól nyugatra látható az 1902-ben épült impozáns, öntöttvas régi sétacsarnok (Stara hala spacerowa), ahol a tető alatt (Teatr pod Blachą) nagy sikerű színházi előadásokat és koncerteket rendeznek. Az 1905-ben épült egykori Fürdőház (ma Sanatorium Polonia) épületében található a Fürdőszínház (Teatr Zdrojowy), az 1772-ben épült Sanatorium Zameczek pedig fennállása során mindvégig a betegek elszállásolására szolgált. Kudowa-Zdrój különleges látnivalója a város északi részén található Koponya-kápolna (Kaplica czaszek), Európa három ilyen épületének egyike. Az 1776-ban épült kápolna falait és mennyezetét több mint 3000 emberi koponya és csontok borítják. A Szent Bertalan plébániatemplom mellett álló kápolna a harmincéves háború és a pestisjárvány áldozatainak állít emléket. A duszniki-zdróji Papírmúzeum épülete Duszniki-Zdrój Duszniki-Zdrój 18. sz-tól ismert gyógyforrásai nagy mennyiségű kalciumot és magnéziumot tartalmaznak, ezeket reumatikus, emésztőrendszeri és légzőszervi betegségek kezelésére használják. 1826-ban a fürdőben pihent és gyógyult a világhírű zeneszerző, Frédéric Chopin. Emlékét a Chopin-parkban (Park przy dworku Chopina) 1802-ben épült egykori fürdőszínház (ma Dworek Chopina), egy szobor és a Chopin-forrás (Pieniawa Chopina) őrzi. Minden év augusztusában itt kerül megrendezésre a Nemzetközi Chopin Fesztivál, amely a világ egyik legrégebbi zenei fesztiválja. Duszniki-Zdrój egyik legérdekesebb látnivalója a Papíripari Múzeum (Muzeum Papiernictwa), amely a 17. sz-ban épült papírmalom épületében található. Ez az egyik legrégebbi ilyen jellegű épület Európában, ahol a látogatók megismerkedhetnek a papírkészítés történetével és technikáival, de kézműves papír készítésére is lehetőség van. A városban a 16. sz. második felében kezdtek papírt gyártani, a papírmalom a 17.-18. sz-ban élte virágkorát, az épület ekkor kapta jellegzetes díszítését, amely így a korabeli Európa egyik legszebb ipari létesítményévé vált. A 18. sz-ban az ötemeletes malomépület és a hatszintes papírszárító volt a város legmagasabb épülete. Az egykori papírmalom épületében 1968-ban nyílt meg a Papíripari Múzeum, az épület 2011-ben műemléki védettség alá került, amely egyik előfeltétele az UNESCO világörökségi listájára való felvételnek. Polanica-Zdrój szanatóriuma Polanica-Zdrój Polanica-Zdrój a Bystrzyca-patak kiszélesedő völgyében, a Tábla-hegyek (Góry Stołowe) és a Bystrzycai-hegyek (Góry Bystrzyckie) között fekszik, melyek védik a szelektől, így kellemesen enyhe, szélcsendes, nagyobb hőmérséklet-ingadozásoktól mentes klímával rendelkezik. A 19. sz. elején alapított gyógyhely a Kłodzko-völgy egyik legszebb települése, melynek ásványvíz-forrásai kalciumban, magnéziumban és nátriumban gazdagok. A Fürdőpark (Park Zdrojowy) egy hatalmas, gondosan ápolt zöldövezet, ahol a sétautak, virágágyások és szökőkutak között kellemes a pihenés. Az egymás mellett sorakozó gyógyhelyek egyik legimpozánsabb épülete a neobarokk Szanatórium (Sanatorium Wielka Pieniawa), közelében található az Ivócsarnok (Pijalnia wód). A szanatóriumtól lassan emelkedő sétaút vezet a híres Nagy-forráshoz (Wielka Pieniawa), a városban régi villák és nemesi kúriák tanúskodnak a település gazdag múltjáról. Lądek-Zdrój imponzáns fürdőháza Lądek-Zdrój Alsó-Szilézia és Európa egyik legrégebbi gyógyhelyének radontartalmú forrásait már a 13. században ismerték. 1459-ben épült az első gyógyintézet, amely a vidék birtokosa, Podjebrád György (lengyelül Jerzy z Podiebradów) cseh király után a „Jerzy” nevet kapta. Az Arany-hegység (Góry Złote) lábánál, a kristálytiszta vizű, zúgókkal és pisztrángokkal teli Biała Lądecka mellett fekvő festői városka fő látnivalói a piactéren (Rynek) álló, 1872-ben épült eklektikus Városháza (Ratusz), valamint a három részből álló Fürdőparkban (Park Zdrojowy) található „Wojciech” fizikoterápiai központ, amely a gyógyhely legimpozánsabb és legrégebbi balneológiai létesítménye, egyben település legtöbbet fotózott épülete. A város egyik büszkesége a 16. sz. közepén épült, kétnyílású Szent János-híd (Most św. Jana), amely a 2024-es árvíz során, szeptember 15-én súlyosan megrongálódott, ezáltal a régió műemlékeit súlytó árvízkárok szimbólumává vált.

3260 kilométert utazva 18 napot töltöttünk Lengyelországban egy 10 és egy 12 éves kisfiúval. Ez az írás a család szemszögéből mutatja be az ezen utazásunk alatt látottakat, hátha más is kedvet kap egy hasonló útra, illetve a mi élményeink alapján már el tud kerülni esetleges problémákat. A homokdűnék Szczecint magunk mögött hagyva indultunk a tengerhez, és egyre szomorúbban figyeltük a 20-22 C körüli időjárás jelentést, mert ugyan nem vagyunk nagy strandolók, de az ott eltölteni tervezett 5 nap alatt az volt az elképzelés, hogy félnapokat majd strandolunk, különösen mivel a legkisebb rajong a homokvár építésért. A közel 350 km-es utat jó lassan sikerült megtenni, majdnem délután három volt mire Leba városába értünk, és kisebb nagyobb szünetekkel folyamatosan esett. Pedig aznap még vártak ránk a híres mozgó dűnék. Nagyon zavaró volt, hogy csak egymásnak ellentmondó információkat találtam a neten arról, mi honnan indul, hol kell parkolni stb.. Az ugyan kiderült, hogy magába a parkba belépőjegyet kell venni, és az is, hogy Leba-ból indulnak elektromos kisbuszok ki a dűnékhez, de se egy jelzés, hogy itt tedd le az autód, se egy tábla. Így végül elhagytuk a várost és elindultunk kifelé, mondván valahol biztosan megállítanak, mert azt tudtuk, hogy kocsival nem lehet bemenni. Végül megtaláltuk az utolsó parkolót, ahol leálltunk, hamar megtaláltuk a park bejáratát is. Megváltottuk a jegyeket majd tovább sétáltunk. Sajnos, hogy hol lehet kerékpárt bérelni, az nem derült ki számunkra, több térképet találtunk, amik mutatták, hogy innen még 4 (5)+2 km van vissza dűnékig, amit sétálva, kerékpárral vagy elektromos kisbusszal lehet megtenni. Mivel már fél négy elmúlt és ötre hatalmas zuhét igért minden applikáció, így a kisbuszt választottuk, ami később beigazolódott, hogy jó döntés volt. Már szürke ég alatt rohant (tényleg rohant) velünk a busz a nyílegyenes fenyőfákkal szegélyezett úton. Nagyon örülök, hogy nem ültünk bicajra, mert egy pillanat nyugtom nem lett volna, ha a fel-alá rohangáló kisbuszok között tekerik a gyerekek a pedált. A buszvégállomásról az árnyas fák között sétáltunk tovább, közben egy tanösvény tábláit fordítgattuk (itt minden csak lengyelül volt kiírva) és ismerkedtünk a helyi flórával, faunával. Majd megérkeztünk az utolsó állomáshoz, ahol már a kerékpárokat is le kellett volna tenni, és előttünk a végtelen homok. Hiába az addigra csepergő eső, a gyerekeink olyan lelkesedéssel vetették bele magukat a homokba és kacagtak hangosan, hogy nagyon jó volt látni. Minden dűnét, ami nem volt elkerítve megmásztak, homok angyalt csináltak, csúsztak, másztak benne. Közben meséltünk nekik a dűnék kialakulásáról, és mivel nem éreztük még annyira elkeserítőnek az esőt, rábeszéltük őket, hogy sétáljunk „át” a dűnéken, ki a Balti-tenger partjára. Egy hét után itt hallottunk először magyar szót. A tenger csodaszép volt és piszok hideg. Azért persze a lábunkat bele kellett lógassuk, de egy gyors fotó után, apa határozott kérésére elindultunk vissza, hiszen a kisbuszig még majd 3 kilométert kellett sétálni. A tengerparton még fényképeztünk egy rókát a legnagyobbnak (22 éves), aki imádja őket, de nem jött velünk a nyári munkája miatt. A Hármasváros – Gdansk, Gdynia és Sopot Már zuhogó esőben sétáltunk vissza a kisbuszhoz, majd az autóhoz, ahonnan még egy másfél órás autóút várt ránk, Sopotig, ami a Hármasváros egyik települése. Ismét remek szállásunk volt, 10 perc sétára a parttól. Reggel ráérősen 10 óra után indultunk el Gdanskba, ami 20 percre volt tőlünk. Éppen Szent Dominik vásár volt, ami az egyik legrégebbi kistermelői vásár a világon, 1260 óta minden évben megrendezik! Talán a mi Mesterségek Ünnepe rendezvényünkre hasonlít a legjobban és nagyon hangulatos. Gdansk óvárosának teljes területén helyezkedik el, ugyan nem minden utcájában, de sokban. Vannak ruhatervezők/készítők, ékszeresek, nemzetközi és regionális ételek, ajándéktárgyak, rengeteg borostyán, antik vásár, keramikusok, szóval kb. minden. Külön rész volt a gyerek élményprogramoknak, amik inkább 3-8 éves kor közötti gyerekeknek szóltak, így a fiúkat már nem kötötte le, de pár éve még rajongtak volna érte. Itt már sok külföldi turistával találkoztunk, és kifejezetten sok amerikaival, akik gondolom Északi-tengeri hajóutakon vesznek részt. Az óváros szintén egy csodálatos Hanza város, színes épületekkel, meseszép utcákkal, hidakkal, kanálisokkal rengeteg kis és nagy hajóval, kajakkal, motorcsónakkal és hatalmas élettel. Belevetettük magunkat a forgatagba és csak sétáltunk. Néztük ahogy a hidakat nyitják, hogy a hajók el tudjanak úszni, a gyerekek fagyiztak, gofriztak, ettek cseburekit, osztrigát kóstoltunk, kávéztunk. Amikor már teljesen elfáradtunk a 6 órás csavargásban, kiautóztunk egy kilátóponthoz a teherkikötő mellett, ahonnan megcsodáltuk a hatalmas darukat, kompokat és teherszállítóhajókat. Lehetett volna borostyán múzeumba menni, és újabb rengeteg interaktív tengeri múzeumról olvastam, de mi most a város hangulatát akartuk megélni, így inkább csak oda mentünk be, ami a séta közben utunkba akadt. Másnap reggel a másik irányba indultunk, és itt picit ketté vált a család, mert a hajók és a hajózás iránti szerelem nem egyenletesen oszlik meg nálunk. Mivel nekem már szinte teljesen elegem lett a hajókból és a különböző motorokból, így a napot Gdynia tengerpartján kezdtem a könyvemmel és egy jó nagy bögre kávéval, amíg a fiúk előbb a Tengerészeti Múzeumot, majd az ORP Błyskawica csatahajót és a Dar Pomorza vitorlást nézték meg. Ábel fiam nehezen vette tudomásul, hogy ebben a 22 fokos időben, orkánerejű szél kíséretében most nem fogunk fürdeni – a helyiek is csak a tengerparton voltak, a vízben egy teremtett lélek sem. Pedig csodálatos, aranyhomokos tengerpart van, hibátlan zuhanyzókkal, mellékhelyiséggel, átöltözéshez kabinokkal. Némi szénhidrát bevitel után utunk újra a mólóhoz vezetett az Akváriumba. Ezt a legkisebb nagyon várta, és egy picit csalódás is volt neki, hiszen van ugyan meleg tengeri része is, de a fókusz értelemszerűen a Balti-tengeren van. Ettől függetlenül ez is egy nagyon jó kis családi program volt. Az akvárium kényelmesen bejárható 2-2,5 óra alatt, és van egy hangulatos kávézója is, ahonnan csodás kilátás nyílik a tengerre. Ki lehet sétálni csak nézelődni is, nem kötelező kávézni hozzá. Hazafelé lementünk a Sopot-i mólóhoz, ami Európa leghosszabb, 520 méter hosszú famólója. Mivel addigra kicsit elcsendesedett a szél, így már fürdőnadrágban lévő gyermekek gyorsan levetették magukat a tengerpartra, és hatalmas homokozásba kezdtek. Sopot egy elegáns fürdőváros beékelve a két nagyobb város közé. Csodálatos tengerparti villák (amik ma már biztosan több lakásra vannak felosztva) voltak körülöttünk mindenhol és szinte láttam a szemem előtt, ahogy 100-130 évvel ezelőtt ezekből a napernyős hosszú fehér ruhás hölgyek elindulnak lefele a Lidóra sétálni, kávézni. Lent a Lidón pedig egymás mellett állnak most a szállodák (Sheraton, Marriott, Radisson Blu, Novotel), a tengerparton az emblémázott napernyős privát strandok és a szabadstrandok váltják egymást. Nagyon nehezen sikerült a fiúkat elcsábítani a tengerpartról, miközben szinte lement a nap és így bizony gyorsan hűlt a levegő is. Megcsodáltuk még a világítótornyot, és elindultunk egy kicsit beljebb a sétálóutcában, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy valahol megvacsorázunk, de nem jártunk sikerrel, így maradt az otthoni gyors főzés. De hangsúlyozom, ez a mi allergiáink miatt van, nem azért, mert nincs mit enni Lengyelországban! Most jött volna az a két nap amikor csak úgy vagyunk, pihenünk, strandolunk stb… Folytatása következik...

Stanisław Wyspiański kevéssé ismert Magyarországon. Leginkább drámaíróként tartják számon; leghíresebb darabjai Spiró György fordításában jelentek meg a rendszerváltás idején. Wyspiański azonban festő, sőt: díszlet-, jelmez-, üvegablak- és bútortervező is volt. Egyszóval igazi összművészt tisztelhetünk benne. Harmincnyolc évesen halt meg, mégis temérdek alkotást hagyott maga után. A legtöbbet Krakkóban találjuk, ahol a századforduló idején virágzott a kultúra. A városban járva sok olyan helyszínt kereshetünk fel, ahol megismerkedhetünk csodálatos művészetével. Tartalmas sétát is formálhatunk belőlük. A ferences bazilika a legforgalmasabb krakkói turistaútvonal, az úgynevezett Királyi út szomszédságában található. A templommal szemben, a Franciszkańska (Ferences utca) jobb oldalán van a Püspöki Palota a híres pápai ablakkal, ahová sok zarándok látogat. A templombelsőbe viszont már kevesebben lépnek be, pedig nagy élményt jelenthet a művészet és a szakralitás iránt fogékony utazóknak. A főbejárat felett látható Wyspiański leghíresebb üvegablaka. Az Atyaisten teremtő jobbkezéből születnek az elemek: a víz, a tűz, a levegő; a válla mögül pedig már az állatok szemei is kikandikálnak. Stanisław Wyspiański: Anyaság. Krakkói Nemzeti Múzeum. Forrás: Wikimedia Commons A szentély egyik üvegablakán egy szerzetesnővért láthatunk. Ő Boldog Szalóme, Kálmán magyar királyfi és halicsi fejedelem felesége, aki férje halála után belépett a klarissza rendbe. Földi maradányai a bazilika kápolnájában nyugszanak. Wyspiański készítette a templom falfestményeit is. A ferences lelkiség a szegénységet hirdeti, és közel áll hozzá a természet. Ezért a művész egyszerű, szerény virágokkal, többek között pitypangokkal díszítette az épület falait. Wyspiański üvegablak-terveinek csak egy része valósult meg a művész életében. A waweli székesegyháznak készített projektjeit az Egyház elvetette, mert a korban túl drasztikusnak számítottak. Végül a 21. században öltöttek testet a Wyspiański Pavilonnal együtt, amely közvetlenül a Királyi út mentén található. Az épület létrejötte Andrzej Wajda Oscar-díjas filmrendezőnek köszönhető, aki mozivászonra álmodta Wyspiański leghíresebb drámáját, a Menyegzőt. Nappal a pavilon belsejében, sötétedés után pedig kívülről csodálhatjuk meg a művész három régi-új üvegablakát az élőhalott Nagy Kázmér király, az éppen legyilkolt Jámbor Henrik fejedelem és a szellemszerű Szent Szaniszló püspök alakjaival. Hősünk munkásságában akkor merülhetünk a legmélyebbre, ha ellátogatunk a Wyspiański Múzeumba. Az intézmény ma az óvárostól nem messze, egy középkori magtár épületében kapott helyet. Kiállítási anyagát néha cserélik. Stanisław Wyspiański ugyanis allergiás volt az olajfestékekre, főleg az ólomtartalmú fehérre. Ezért a legtöbb képét akvarellel vagy pasztellel készítette papírra. A papír pedig a fény hatására megsárgul és töredezik, ezért nem állítható ki sokáig. Japánosan minimalista tájképeiből és remek kisgyerek-portréiból azonban biztosan többet is látni fogunk. Azt a makettet is megszemlélhetjük, amely megmutatja, hogyan képzelte el a mester a Wawel-domb revitalizációját. Ezúttal megkönnyebbülhetünk, hogy nem valósultak meg a tervei! Fontos: a múzeum hétfőn, szerdán és csütörtökön is zárva tart, kedden viszont ingyenes! Stanisław Wyspiański: Helenka, a művész lánya. Krakkói Nemzeti Múzeum – a Wyspiański Múzeum ennek az intézménynek a része. Forrás: Wikimedia Commons Ettől az állomásunktól nem messze található Krakkó egyik legszebb rejtett gyöngyszeme, az Üvegablak Múzeum. Élő múzeumról van szó: egy működő műhely titkaiba tekinthetünk be, ahol Wyspiański üvegablakai is készültek. Az intézményt angol nyelvű vezetéssel járhatjuk be. Közben megtudhatjuk, mennyi drága alapanyag, és főleg munka, türelem és idő kell egy üvegablak létrejöttéhez. A kiállítás végén pedig több mester üvegablakait, így Wyspiański Apollóját is megcsodálhatjuk. Fontos: A jegyet előre vehetjük meg a múzeum angol nyelvű honlapján. Jelenlegi ára 60 PLN, de abszolút megéri! Ha visszatérünk az óvárosba – vagy korábban, amikor a Flórián-kapu és a Barbakán környékén járunk –vessünk egy pillantást a Juliusz Słowacki Színházra is, amely a bécsi operaház miniatűr, krakkói méretű mása. Ebben az épületben mutatták be 1901-ben a Menyegzőt, amelyet egy kis túlzással a világ első valóságshowjának is nevezhetünk. Egy évvel korábban ugyanis valóban sor került egy ismert irodalmár és egy parasztlány lakodalmára, amelyen Krakkó és környéke különböző lakói vettek részt az értelmiségtől a falusiakon át a zsidó kocsmárosig és lányáig. Wyspiański vérbajban szenvedett, mint Ady, de sokkal gyengébb fizikumú volt a magyar költőnél. Ezért nem ivott és nem táncolt, hanem az ajtófélfának támaszkodva figyelte az eseményeket. A következő évben a lagzi résztvevői önmagukat látták viszont a színpadon. A „valóságshow” azonban hamarosan szimbolizmusba csapott át. A drámában ugyanis megelevenedtek a nemzeti történelem valós és mitikus szereplői, majd megjelent a bénító Szalmabáb, hogy megakadályozza a lengyelek függetlenségi törekvéseit. A krakkói Juliusz Słowacki Színház – korábban: Városi Színház. Fotó: Petneki Noémi Évekkel korábban pályázatot írtak ki az épülő színház függönyére. Az akkor csupán 23 éves Wyspiański is készített egy pályaművet, de a nyertes Henryk Siemiradzki akademista festő munkája lett. 2017-ben viszont Wyspiański tervét is megvalósították. Ma felváltva használják a két, sőt, három alkotást: 2023-ban ugyanis még egy függöny készült, amelyen 130 jelentős krakkói nő neve szerepel. (Egy kortárs művész, Małgorzata Markiewicz tervezte.) A krakkói összművész végső nyughelye a Skałkának nevezett pálos kolostor templomában található. Ide Kazimierzből vagy a Wawel várból juthatunk el a legkényelmesebben. Az épület fontos vallási központ: csaknem ezer évvel ezelőtt itt gyilkolták meg Szent Szaniszlót, Lengyelország védőszentjét. A pompás barokk templom maga is „megér egy misét”, vagy legalábbis bepillantást. Impozáns, lépcsős bejáratának alsó része vezet le a kriptába, amely a lengyelek egyik nemzeti panteonja. Híres művészeket és költőket temettek ide, legutóbb a Nobel-díjas Czesław Miłoszt. Ha a Menyegző megmozgatta a fantáziánkat, akár egykori helyszínére is ellátogathatunk. A Rydlówka, vagyis az ifjú pár egykori udvarháza most is áll Bronowicében, amely ma Krakkó része (és a helybeliek sokszor csak Bronxnak nevezik). Az épületet Krakkó Múzeuma üzemelteti. Állandó kiállítása mellett ciklikus programoknak is otthont ad. A szerző születésnapját, január 15-ét többek között színielőadással ünneplik. November 20-án, az ominózus menyegző évfordulóján pedig lakodalmas menet halad át a kerületen, majd rituálisan felállítják az udvarház mellé a Szalmabábot. A szerző köszönetet mond Dr. Marta Graczyńskának, a Waweli Királyi Vár igazgatóhelyettesének, korábban a Krakkói Nemzeti Múzeum (így a Wyspiański Múzeum) munkatársának, aki megosztotta vele az intézmény leírásában található információkat.

3260 kilométert utazva 18 napot töltöttünk Lengyelországban egy 10 és egy 12 éves kisfiúval. Ez az írás a család szemszögéből mutatja be az ezen utazásunk alatt látottakat, hátha más is kedvet kap egy hasonló útra, illetve a mi élményeink alapján már el tud kerülni esetleges problémákat. Poznań A szállások közül itt volt a leggyengébb, de ilyen előfordul, és két éjszakát kibírtunk. Reggel villamossal indultunk a belvárosba, kényelmesen, lengyel módra 10 óra után. Tömegközlekedést minden városban érdemes használni amúgy. Poznań főtere Poznań főtere egy ékszerdoboz. Egyszerűen csodálatos. Megkockáztatom, hogy szebb, mint Krakkó főtere, de lehet ezért többen elátkoznak majd. A város jelképe két kecske lett, akiket a történet szerint az újonnan épített városháza avatóünnepségén kellett volna elfogyasztani, a korábban szénné égett pecsenye helyett, azonban a kecskék megléptek, felfutottak az új városháza tornyába, és ott szarvaikat csattogtatva harcoltak egymással. Ez annyira megtetszett a polgármesternek, hogy azonnal rendelt a toronyba egy kecskeszobrot. Minden délben, élő trombitaszó mellett az óra fölött megjelenik a két kecske, akik egymással „harcolnak”. Mivel az óratoronnyal szemben egy kávézóban pont ránk várt egy asztal, úgy döntöttünk ma mi is olyanok leszünk, mint a helyiek és a belföldi turisták és kényelmesen megreggelizünk, azaz brunch-olunk, és közben délben megcsodáljuk a kecskéket. Várakozás a kecskék viadalára Itt kell megjegyeznem, hogy a kevés negatív tapasztalatunk egyike az allergének jelzése. Szinte mindenhol kétnyelvű az étlap, ha nem akkor lehet kérni külön angolt, de sehol nem találkoztunk allergénjelzésekkel. Kérdeztük a pincérnőt, hogy mit ajánlana a tejfehérje érzékeny gyermekünknek. Úgy nézett ránk, mintha a Marsról jöttünk volna. Ők mindenbe tesznek vajat vagy tejszínt, hiszen az attól lesz jó. Persze értjük mi, hogy jó, de ha egyszer nálunk ez nem működik, akkor nem tudunk mit csinálni. Miután már úgy is hülyének nézett minket, a legnagyobb nyugalommal kérdeztem rá a gluténmentes lehetőségekre is, és már egyikünk se lepődött meg, hogy a gyümölcssalátán kívül semmit nem tudott ajánlani. Amúgy azért is volt ez fura, mert közben a boltok polcain viszonylag sok vegán terméket találtunk, és a legtöbb kávézóban alternatív tej lehetőség volt. Így maradtunk a házi smoothie-nál és újabb két bögre remek kávénál. A kecskék kiharcolták magukat és mivel a fiúk nem akartak a helyi múzeumban Rogal-t készíteni így folytattuk a belvárosban csavargást. A rogal – amit a croissanthoz hasonlítják, holott nem leveles tésztából készül, hanem kelt tésztából 81 hajtással – később végül csak ki lett próbálva. A tészta mellett másik különbsége, hogy méretre akkora, mint a croissant, ellenben kb. negyed kiló a súlya, mert tele van töltelékkel. Mivel mind az előállítása, mind az árusítása engedélyhez kötött, így csak Poznańban kapható, így ha itt jártok, ne hagyjátok ki. A belvárosból kisétáltunk főpályaudvarra, mert a gyerekek szerint tarthatatlan, hogy ők még nem láttak igazi lengyel vonatot. Én mondjuk ezzel még pár évig el lettem volna, de ez van. A vonatok megbámulása után, elvillamosoztunk a Tumski szigetre (Katedrális sziget), ami a város legősibb része. Itt körbe sétáltunk, megnéztük a Szent Péter és Pál katedrálist, majd visszaindultunk a szállásra, mert a fiúk teljes lázban égtek, hogy a hidrogén hajtású buszokat közelebbről megnézzék. Lett volna még jó pár múzeum, amiket ha ketten vagyunk a férjemmel biztosan megnézünk, de két kamasszal egyértelműen máshol van a fókusz. A görbe erdő Szerda reggel útnak indultunk Szczecinbe, közben még megálltunk, a görbe erdőnél, Nowe Czarnowo mellett, amiről senki nem tudja, hogy emberi kéz, vagy a természet ereje miatt hajlott meg nem sokkal a földfelszín felett a még az 1930-as években ültetett közel 400 fenyőfacsemete törzse, hogy az északi „kanyar” után már szálegyenesen nőjenek tovább. Mivel a település a második világháború miatt teljesen elnéptelenedett és csak az 1970-es években, betelepítéssel, jelent meg itt újra a lakosság, nincs, aki elmondja mi történhetett közel 100 évvel ezelőtt. Ma természetesen kutatják, újabb csemetéket ültettek, de eredmények még nincsenek. Szczecin Este lett mire Szczecinbe értünk, így a város felfedezése másnapra maradt. Mivel az óvárosban volt a szállásunk, így reggel kényelmesen indult. A napot a kastély tornyának megmászásával kezdtük. 120 lépcsőfok vezet felfelé, a jegyet valamilyen oknál fogva két udvarral arrébb kell megvenni, de a látvány miatt mindenképpen megéri, még akkor is, ha egyszerre 10 embernél több nem lehet fönt. De mivel a lengyelek nem szeretnek korán kelni, így nekünk a reggeli órában csak 5 percet kellett várnunk. Az udvaron még megcsodáltuk a 1864-es óraszerkezetet, majd Katalin cárné szülőházát most kihagyva sétáltunk egy nagyot az óvárosban, majd miután nem tudtuk a fiúkat rávenni a helytörténeti múzeum megtekintésére, a nap a helyi tömegközlekedési múzeumban folytatódott. Rengeteg érdekességet tudtunk meg a városról, ahol motorbicikliket is gyártottak valamikor, de az egyértelmű sztár a villamos szimulátor volt. Szczecin egy hatalmas kikötőváros, ami azért is fura, mert tenger sehol. A város ugyan dimbes-dombos, de senki ne akarjon a legmagasabb pontról még tengert látni, mert nem fog. Majd 100 km-t kell utazni a tengerig, azonban az Odera és a tenger egy lagúnával össze van kötve, így gyakorlatilag a belvárosban is láthatóak hatalmas tengerjáró hajók. És ezzel el is kezdődött az a hét, ami a hajókról szólt. A napot a Tengerészeti Tudományos Központban zártuk, ami egy múzeummal kevert Csodák palotája, és egyszerűen zseniális. Mindent, de tényleg mindent meglehet tudni a vízről, annak erejéről, hogy mire használják, hogy a különböző hajókat hogyan kell irányítani, milyen feladatai vannak egy hajón a legénységnek. A legtöbbet ki is lehet próbálni. Bő 3 órát érdemes rászánni, hogy mind három emeletet végig tudjátok nézni. Mellette egy nagy vidámpark van, de mivel Ákoson kívül ez nálunk senkit nem hozz lázba, így inkább vacsora és szállás felé vettük az irányt, különösen azért is, mert a kikötőben lévő csokigyár miatt olyan édes szag terjeng a levegőben, hogy attól bárki megéhezik. A lassan szokásossá váló pierogi vacsora után (itt találtam egy helyet, ahol gluténmentes is volt), élményekkel eltelve ment aludni a gyerek banda. Folytatása következik...