Lengyelország délkeleti részén, Krakkótól mintegy 90 km-re található Zalipie, ami gyönyörű virágmotívumokkal díszített, színes házai miatt festett faluként él a köztudatban. A több mint száz éve élő hagyomány eredményeként napjainkban több mint negyven lakó- és gazdasági épület mellett a hidakat, kerítéseket, a kutyaházat, a tyúkólat, a haranglábat, a gémeskutakat és mindent, amit csak lehet, élénk virágmotívumok díszítenek. A festés hagyománya Zalipie mindaddig szinte teljesen ismeretlen volt az országban, amíg egy krakkói hivatalnok 1905-ben fel nem fedezte a pingált házakat és írt róluk egy cikket a helyi néprajzi folyóiratban. A történet a 19. század végén kezdődött, amikor a füstös kunyhókba modern, kéményes kemencéket építettek. A falu lakói állítólag akkor kezdték el így csinosítani házaikat, amikor a fatüzelésű kemencéből felszálló korom fekete nyomokat hagyott a falakon. Ahol megjelentek a fekete foltok, az asszonyok eleinte egyszerűen fehérre meszelték a falat. Először csak a kemence ajtaja körüli részeket, majd később a többi felületet is festették. Eleinte csak a mészbe mártották az ecsetet, egyfajta pontozós technikával csak a fekete foltokat igyekeztek elfedni. Ezt követően geometriai mintákkal (görbék, hullámos vonalak, pöttyök) díszítettek, később leveleket, apró virágokat festettek a pontok köré, így alakult ki a virágábrázolás. A sötétebb részeket, repedéseket lefedve egyre szebb színes virágkompozíciók jelentek meg, színes virágokkal próbálták kicsit vidámabbá tenni a kor-mos, élettelen fehérre meszelt falakat. Minél többet festettek, minél ügyesebben bántak az ecsettel, annál valósághűbb virágokat sikerült festeni. Mivel akkoriban nehéz volt festéket beszerezni, ezért olyan természetes anyagokat használtak, amelyekhez könnyen hozzájutottak: kezdetben fekete (korom), fehér (mész) és narancsvörös (barna agyag tejjel elkeverve) keverékével próbálták eltüntetni a kemence füstje által okozott foltokat. Ragasztóanyagként tejet, cukrot és tojásfehérjét használtak, az ecsetet ekkor még tehén- vagy lószőrből, bőrből vagy emberi hajból készítették. Aztán porfestéket kezdtek használni, amit tejjel vagy tojásfehérjével kellett elkeverni. Ahogy egyre többféle festék vált elérhetővé, egyre színesebb virágokat festettek és festenek a mai napig. Aztán elterjedtek az olajfestékek, az asszonyok ezt is, mindent kipróbáltak, mivel a kezdeti anyagok nem voltak tartósak – kifakultak, lepotyogtak, eztért rendszeresen újra kellett festeni a falakat. Idővel a hagyományos festékeket és ecseteket modern anyagokkal helyettesítették, ma már sokkal színesebb és változatosabb mintákat készítenek a házfalakra, felületekre. A fő motívumok virágok, levelek, madarak és növényi minták, melyeket kézzel festenek fel – sablonokat nem használnak. A virágmotívumok minden házon egyediek, senki sem másolja mások mintáit. Hagyományosan Úrnapján festettek, ami legtöbbször júniusra esett, így az Úrnapját követő hétvégén évente megrendezik „A legszebb festett ház” versenyt. A szokás egyik nemzedékről a másikra öröklődik, évről-évre újabb és újabb alkotások születnek. A leghíresebb tanya: Felicja Curyłowa otthona Zalipie leghíresebb festőasszonya Felicja Curyłowa (1903-1974) volt, aki házának összes felületét, bútorait és még evőeszközeit is színes motívumokkal borította – házát halála után múzeummá alakították, ahol a külső, festett falon túl a gyönyörűen díszített belső teret is megcsodálhatjuk. A házat Felicja Curyłowa halála után négy évvel vásárolta meg a helyi Háziipari Szövetkezet, és a tarnówi múzeumnak ajándékozta. Mint a falu legtöbb háza, ez a hagyományos parasztház is fekete (lakó-) és fehér (tiszta-) szobából áll. A fekete szobában zajlott a családi élet, ott éltek, ettek, aludtak, az egész család egy helyiségben. Az ezzel szemben lévő fehér szobát csak ünnepnapokon vagy vendégség esetén használtak. A leggazdagabban díszített rész a konyha, és még ebből is kiemelkedik a hagyományos, kék színű növényi motívumokkal díszített tűzhely. Az ablakokat papírfüggöny díszíti, melynek hagyományos funkciója mellett abban is versenyeztek, hogy ki tud szebb függönyt készíteni. A szobában látható papírkivágásokat és krepp-papírból készült virágokat szintén Curyłowa készítette, aki amellett, hogy tehetséges népművész volt, közösségi emberként is sokat tett a közösségért. Már életében megtervezte saját síremléklét, a zalipiei temetőben található sírja olyan csempével van fedve, melyet szintén láthatunk a múzeumban. Az előtérben látható, mészfestékkel festett fehér mintás fekete mennyezettel indult Curyłowa munkássága, 10 éves volt, amikor festette. Mivel kiderült, hogy Isten adta tehetsége van a festéshez, ezt kö-vetően szülei megengedték neki, hogy azt fessen, amit csak akar. Stefania Łączyńska háza Stefania Łączyńska (1914-2005) ugyancsak háza jóformán minden szegletét kifestette, hajdani otthona Curyłowa háza mellé áthelyezve napjainkban szintén múzeumként üzemel. Az épület eredetileg nem itt állt, hét évvel ezelőtt telepítették át mai helyére. Darabról darabra szétszedték, majd ide szállítva eredeti formájában ismét összerakták. A két házat összehasonlítva jól látható, hogy ennek tulajdonosa más jellegű virágokat festett, mint Curyłowa. A festett falunak ez a lényege, hiszen itt mindenkinek – még ha ugyanabból a forrásból is merítenek – megvan a saját stílusa. A ház elosztása annyiban különbözik az előzőtől, hogy ebben egy kamra is van. Szegényház A két gazdagon díszített ház mellett található egy teljesen más jellegű épület. Az egyhelyiséges, rönkfából épült házban egy tető alatt voltak a lakó- és gazdasági helyiségek (istálló, disznóól). A nádfedeles ház az előzőnél sokkal szegényebb emberek lakóháza volt, itt nincs tisztaszoba és lakószoba, egy helyiség van, itt volt a tűzhely, itt zajlott az élet, itt fogadták a vendégeket. Ami azonos az előzővel, az a kam-ra, ami minden épületben kötelezően megvolt, ahol nem csak az eszközöket, de az élelmiszert is tárolták. Ami viszont lényeges különbség, hogy itt az épületen belül van az istálló, vagyis az állatok is ugyanazon fedél alatt éltek, mint a gazda. A döngölt padlós épület fehérre meszelt falain nincs díszítés, nincsenek virágok. Mivel az állatokkal egy fedél alatt éltek, ezért sűrűbben kellett festeni és (mésszel) fertőtleníteni a házakat. Az egyetlen díszítőelem az ultramarinkékre festett külső fal, ez volt a legkedveltebb szín, ami amellett, hogy szép, ráadásul a bogarakat is jobban riasztja.

A Mesterségek Ünnepén 2024. augusztus 20-án, Budapesten a Lengyel Idegenforgalmi Szervezet standjánál különleges technikával díszített húsvéti tojásokra lettem figyelmes. Mirosława Grochocka papírkivágó népművész színes papírokból precízen kivágott formákat ragasztott fel tojáshéjra. Ország Anna tolmácsolásának segítségével hamarosan egy tartalmas beszélgetésbe kezdtünk. ŁOWICZ ÉS A PAPÍRKIVÁGÁS HAGYOMÁNYA A Łowicz régió területén található Lenartów településről érkezett népművészt a közép-lengyelországi húsvéti hagyományokról kérdeztem. Lenartów falu pont a Łódźi és a Mazóviai vajdaságok határán fekszik. Mirosława asszony anyáról lányára szálló hagyományként tanulta a papírkivágást és a húsvéti tojásdíszítést, már a nagymamája is jól ismert tojásdíszítő asszony volt a régióban. Emlékszik rá, hogy már hetven évvel ezelőtt, hat éves korában figyelte, ahogy az édesanyja készítette a papírkivágással díszített tojásokat, a petróleumlámpa fényénél. Volt saját tojás, csak egy kis tehetség kellett és némi színes papír, hogy műalkotások szülessenek. A Varsói Állami Néprajzi Múzeum gyűjteményében is megtalálhatóak az ő és édesanyja papírdíszes tojásai, papírkivágott lakásdíszei. Mirosława asszony rendszeresen jár hazai és külföldi népművészeti rendezvényekre, fesztiválokra mesterségbemutatót tartani. Különösen büszke a híres Mazowsze Állami Népi Együttes meghívásaira, akiknek a vásárain rendszeresen árul. Milyen technikákkal díszítenek húsvéti tojást Lengyelországban? A viasszal írott és karcolt tojások mellett a legkülönlegesebb technika a különböző formák felragasztása a tojásra. De csak a közép-lengyelországi régióban van hagyománya annak, hogy színes papírból kivágott díszeket kerülnek a tojásokra. Nálunk a főtt tojásokat egyszerűen csak egy színnel, növényi festékekkel megfestették, nem mintázták. A festőlevekhez például sóska vagy cékla főzetét használták. Ezeket megették, míg a kifújt papírrátétes tojások dekorációs célt szolgáltak. Csak húsvétra készültek a papírrátétes tojások? Elsősorban húsvétra készültek ezek a tojások, de a kancsó formájúakat kifejezetten karácsonyra készítették és a karácsonyfára akasztották. Akár tíz kancsócska is lehetett egy karácsonyfán a szalmából és krepp papírból készült füzérek mellett. A kakas a legjellemzőbb motívum a papírkivágással díszített rátétes tojásokon. Jelentése: A kakas a ház ura. Van sajátos megnevezése ennek a technikának? A technika neve a „wycinać”, azaz a kivágni szóból ered, a wycinanka főnév pedig papírkivágott díszt, képet jelent. A papírrátétes húsvéti tojás neve: oklejanka azaz körberagasztott dísz jelentéssel bír. A karácsonyi kancsó formájú tojás neve: dzban, dzbanuszek tehát kancsó, kancsócska. Míg a viaszolt technikával készített húsvéti tojás neve általánosan: pisanka, jelentése írott tojás. Minden asszony és lány tud ilyen papírrátétes tojásokat készíteni? Nem tudta mindenki megtanulni ezt a technikát, csak az ügyesebbek. Édesanyámhoz és nagyanyámhoz is sokan eljöttek, hogy megtanulják tőlük ezt a technikát. Milyen ragasztót használnak a papírhoz? Csiriz a ragasztóanyag, ami víz és liszt főzött keverékéből készül. Régen rozslisztet használtak, de ma búzalisztből is készítik. Fontos, hogy rosszabb minőségű, ragadós liszt legyen, amiből a pierogit is csinálják. Ettől jól összeragad a tészta is és a papír is. Lengyelországban is ismert a locsolkodás? A húsvét hétfő lengyelül śmigus-dyngus vagy lany poniedziałek, azaz a locsolkodás napja. Vederrel vagy bármilyen edénnyel locsoltak a fiúk, s minél szebb volt a lány, annál inkább jártak hozzá locsolni. Minél inkább ellenkezett a lány, annál több vizet kapott. Volt, hogy még az itató vályúban is megfürdették! Más régiókban a lányok lábát megvesszőzték húsvéthétfőn. A locsolásért tojás jár? A lányok nem hímestojással viszonozták a locsolást, hanem igyekeztek ők is vízzel visszalocsolni a fiúkat. Húsvéthétfőn a tűzoltók is jártak házról házra és egyházi énekeket énekeltek a locsolás mellett, ők ezért cserébe egy kosárnyi nyers tojást kaptak díszítetlenül. Ez egy adománygyűjtő szokás, az egész éves szolgálatkészségükért kapták a tűzoltók. Ma már pénzt kapnak tojás helyett. A papírdíszes tojásokat azonban húsvétra ajándékozták az asszonyok a családtagoknak, keresztgyerekeknek. A papírkivágás díszítő technikáját még más tárgyakon is alkalmazták? A tisztaszobában a keresztgerendák alá papírkivágott díszeket, és a szentképek mellé tettek keskeny csíkokat (tasiemki). Ezek lehettek négyzetes (kodry) vagy kerek alakúak (gwiozdy). Nagyanyám készített függönyt is az ablakba papírból, kivágott technikával. Ezt nevezhetnénk papírazsúrozásnak, papírcsipkének is. Lengyel neve: zazdrostki. Ezt használták a konyhában vitrázs függönyként vagy polccsíkként kredencet díszített. A lengyel szótő jelentése irigység. Az egyik szomszédasszony a másikat ezen a papírfüggönyön keresztül leste. A függöny fehér vékony papírból készült. Egész évben díszítették a lakásbelsőt ezek a papírkivágott formák? Főleg a téli időszakban volt jelentősége ezeknek, hiszen ekkor volt a fűtési időszak, ami koszolta, kormozta belül a házát, ezért sem textileket használtak, hanem papírdíszeket. Minden tavasszal újra meszelték az egész házat, ekkor kidobták a régi, kormos papírdíszeket és minden évben újakat készítettek helyette, lehetőleg még szebbeket, mint korábban voltak. Húsvétra már felkerültek az új díszek a kimeszelt házba. Ezeket egész télen készítették az asszonyok, mivel ekkor volt rá idejük. S még egy érdekesség: a menyasszony, ha szegényebb családból származott, akkor a hajában lévő, a koszorúról lelógó hímzett textil szalagot is ilyen kivágott papírdísszel helyettesítették. Mirosława asszony nem használ sablont, csak szabadkézzel előrajzolja a papíron a motívumokat és a vágással pontosítja, ezért olyan színespapírt használ, aminek csak az egyik oldala színes, fényes, s minden munkája egyedi. A népművészeti pályázatokon a zsűritől rendszerint olyan visszajelzéseket kap, hogy túl pontosak, precízek, aprólékosak a munkái, azaz kiemelkednek magas minőségükkel a régi paraszti társadalom átlagos kézműves pípírkivágásai és papírrátétes tojásai közül. Isten éltesse még sokáig Mirosława asszonyt és az általa képviselt helyi lengyel hagyományokat! (az interjút korrektúrázta Laurinyecz Hanga és Ország Anna)

Augusztus 17-20 között megrendezésre kerül, immáron 39. alkalommal a Mesterségek Ünnepe a Budai várban. Tavaly elsőként jelen volt Lengyelország is egy házikóval, a łowiczi régió képviseletében két népi iparművész hölgy tanította az érdeklődőket papírkivágásokra és kreppapír virágok készítésére. IDÉN IS LENGYEL MEGHÍVOTTAK A VÁRBAN Ezt a hagyományt idén is folytatják, ezúttal Zalipie kézműves hagyományait hozzák el a a Lengyel Idegenforgalmi Szervezet által meghívott népi iparművészek a Mesterségek Ünnepére. Zalipie pingált faluja messze Lengyelországon túl is ismert. Kis-Lengyelország vajdaságban, Krakkótól mindössze 80 kilométerre található Zalipie, a Dąbrowa Powiśle régióban. Zalipieben és a környező falvakban több mint száz éve díszítik a helyi lakosok környezetüket festett virágmintákkal. Ez az egyedülálló kulturális jelenség, amely nemzedékről nemzedékre – általában anyáról lányára – öröklődik, a helyi identitás szerves részévé vált. Az asszonyok eleinte mészfoltokat festettek a kormos falakra, a tűzhely mellé, hogy egy kicsit feldobják és megszépítsék a házak belsejét, majd a színes festékek elérhetővé válásával továbbfejlesztették a mintákat, egyre nagyobb felületen jelentek meg a kompozíciók és fenntartják a mai napig a házak és belső terek különböző virágmintákkal való festésének szokását. A két meghívott művész közül az egyik, Magdalena Bochenek elismert kortárs népi festő, aki a zalipiei festészet hagyományát műveli. A helyi örökséghez kora gyermekkorától fogva kötődő művésznő a természet, a hagyományok és a nemzedékről nemzedékre szálló minták által inspirálva fejlesztette ki készségeit. Munkáira a gazdag színek és a bonyolult, kézzel festett virágmotívumok jellemzőek. Nemcsak festményeket, hanem használati tárgyakat – ládákat, edényeket, kancsókat, sőt építészeti elemeket is díszít. Művei a hagyományok és a természet iránti mély tiszteletet, valamint a részletek iránti kivételes figyelmet tükrözik. Bogusława Miś a zalipiei festészeti hagyományok kiemelkedő képviselője, aki az egyik leghíresebb zalipiei népművész családból származik. Bogusława asszony specialitása a régi stílusú egyszínű festés – fehér festés faépületekre, amely az egyik legrégebbi és ma már ritkán használt dekorációs technika. Festett szőnyegeket (papírra és szövetre), terítőket és papírkivágásokat készít, megőrizve a Zalipiere jellemző hagyományos motívumokat és színeket. Jelenleg a „Malowany Miś” agroturisztikai helyszínt vezeti Zalipében, amely egyúttal galéria, műterem és kiállítótér is. Itt látható festett ház, a tanyaudvar és a festett bútorok, kerámiák, textíliák, húsvéti tojások és karácsonyfadíszek gyűjteménye. NEM CSAK FESTEGETÉSSEL VÁRUNK Ha a festegetés nem a te világod, akkor biztosan tetszeni fog a már-már ikonikus krakkói piros gyöngysor, amit a készlet erejéig a Mesterségek Ünnepe ideje alatt magad is elkészíthetsz. Csinos darab, minden lány ruhatárának kötelező kelléke! A kicsit színezhetnek is, de aki pusztán Lengyelországra kíváncsi, vagy kérdése van az országról, vagy a kis-lengyelországi régióról, jöjjön ki, információval, brossúrákkal is szolgálhatunk azoknak, akik ide terveznek még idén utazni.

Nem rég került kialakításra a Velo Soła (ejtsd: velo sov:á) avagy a nr 611 kerékpáros útvonal, mely Rajcza (ejtsd: rájcsá) településről indul (40p autóval Szczyrkből), és a Żywieci-tó (ejtsd: zsivjeci) partján ér véget 40 kilométer megtétele után - jelenleg, mert a végleges tervekben a túra körbe fog menni a tó körül, csak egyelőre ennyire futotta a kivitelezőtől. Mire is lesz szükséged? Bár nagyon sok aszfaltozott és térkővel kirakott szakasz van, a dózeres részek miatt egy gravel- vagy trekking kerékpár talán a legideálisabb választás eme túrához. Esőkabát, defektjavító szett, valamint legalább egy kulacsnyi víz legyen nálunk. Rajcza a szlovák határhoz nagyon közel, a Soła folyó mentén fekszik. Népszerű turisztikai célpont télen és nyáron egyaránt. Túránk indulása előtt érdemes közelebbről megnézni a 19. században épült Habsburg palotát és annak kertjét. Ha pedig elindulnánk, akkor irány a városi parkba (Park w Rajczy), ahol megtaláljuk az útvonal kezdetét jelző táblát, egyben virtuális nullkilométerkövét. Az útvonal úgy lett kijelölve, hogy a folyó hol az egyik, hol a másik oldalán halad, mely oldal váltások önmagukban is látványosok, de emellett több látnivalót is találunk picit letérve a főcsapásról. Ezeket táblák jelzik az út mentén (sajnos egyelőre csak lengyelül), de érdemes előre megjelölni magunknak az érdekes pontokat. Jó, ha tudod, hogy az útvonal bár számos kisebb-nagyobb települést érint, igazán egyikbe sem kell begurulnunk, csak éppen hogy érintőlegesen. Így ha bármire szükségünk lenne, akkor azt az útvonalról letérve találjuk. Ez egyébként nagy előnye az útvonalnak, hiszen így az az érzésünk, hogy 40 kilométert tekertünk viszonylag lakott területek érintése nélkül. Így először Milówka (ejtsd: milúvká) településen a Izba Regionalna Stara Chałupa (ejtsd: izbá redzsionálná sztárá háv:upá) azaz a hagyományos faszobrászat múzeumát nézhetjük meg, nagyjából 300 méter extra bringázással. Itt két klasszikus faházban a fafaragás eszközeit, a régi életet és fafaragásokat nézhetünk meg. Ezt követően Węgierska Górka (ejtsd: vengjerszká gúrká) település határában találjuk a második világháborús bunkereket, melyek a lengyel történelem egyik fontos és kiemelkedő részének állítanak mementot - a második világháború kitörésekor az itt állomásozó 1500 lengyel katona minimális felszereléssel támogatva feltartóztatta a nagyjából 17 000 fős német sereget. Napjainkban több bunker is megtekinthető, a bringás útvonaltól legkönnyebben a Schron Waligóra érhető el, kevés emelkedőn tekeréssel. Wieprz (ejtsd: vjepzs) településre érkezve belekóstolhatunk a környékhez erősen hozzátartozó kiváló minőségű sörök egyikébe a PINTA Breweryben. Ezt követően érkezünk meg Żywiecbe (ejtsd: zsivjec), mely az egyik leghíresebb sziléziai sör hazája, így természetesen találunk sörmúzeumot is, ahol audio guide segítségével tekinthetünk a sörfőzés színfalai mögé. A városból hamar kivezet minket az útvonal, és pár perc alatt elérjük a Żywieci-tavat, avagy Jezioro Żywieckie-t, ami valójában egy víztározó - 1966-ban több település elöntésével hoztak létre. Partja több mint 33 km hosszú, amiből kicsivel több mint 10 kilométert tudunk kavicsos bringaúton körbetekerni. Tiszta időben ellátni a Skrzyczne-hegyig (ejtsd: szksicsne), mely Szczyrk (ejtsd: scsirk) fölé magasodik. Egy melegebb napra jól jöhet az infó, hogy a tóban egyes kijelölt helyeken lehet fürdeni is, de a Soła folyóban is van az útvonal mentén strandolási lehetőség. A túránk egyelőre a tó jobb felső sarkánál ér véget (innen a jövőben tovább fog haladni körbe), így vissza kell gurulnunk Żywiecbe, hogy póroljuk az elégetett energiákat - szerencsére erre a városban többféle lehetőségünk is van. No meg semmiképp ne maradjon ki a helyi sörök egyikének megkóstolása sem! Mindezek után jogosan jöhet a kérdés: na de hogyan jutunk vissza a kiindulási pontunkra? Nos, erre két lehetőség adja magát: egyrészt Żywiecből vonattal vissza tudunk jutni Rajczaba (vagy akár reggel és akkor a bringázás végén már nem kell vonatozni), másrészt ha igazán sportértékűvé szeretnénk tenni a napot, egyszerűen csak tekerjünk vissza, immáron megállók és nézelődés nélkül.

Járjátok a városokat, a hegyeket, pihenjetek bár a Łazienki parkban vagy a tengerparti fövenyen, a lengyel street food csak rátok vár. Gyors, finom, olcsó, nem kell hozzá sehova se beülni, csak leülni – padra, fűre, dűnére – és élvezni a remek lengyel gasztronómia legkisebb és legegyszerűbb csodáit. Az ellenállhatatlan zapiekanka mellett íme néhány nyári csemege, amelyek szintén kihagyhatatlanok a nyári csatangolások idején: OSCYPEK Z GRILLA Z ŻURAWINĄ Grillezett füstölt sajt áfonyalekvárral A lengyel Tátra híres különlegessége, a gyúrt hegyi sajt grillezve és édesen fanyar áfonyalekvárral vagy más bogyós gyümölcsből készített dzsemmel tálalva. Ezt a finomságot nem csak Zakopanéban kóstolhatjátok meg, Varsóban a híres Kompania Piwna kínálja a helyi nyári fesztiválokon is, illetve még Gdańskban is rálelhettek, hiszen a Garnizon Food Marketen gyakorta akad olyan grillstand, ahol a kolbászok mellett apró sajtok vagy nagyobb sajtkorongok is sülnek. KIEŁBASA Z GRILLA Grillezett lengyel kolbász Egyszerű, mégis ikonikus fogás, ami számunkra, magyarok számára nosztalgikusan otthonos. Végy egy pár jó kolbászt, süsd meg, kínálj hozzá jó pékárut, adj mellé mustárt és savanyút, és élvezd, hogy a vendégeid elégedettek. A lengyel konyha ez utóbbi élményért mindent megtesz: jó minőségű, roppanós kolbász, fokhagymásan eltett, hűtött uborka várja a piacokon az arra járó vásárlókat és turistákat. Varsóban a Hala Koszyki standjai között találhattok frissen sült kolbászokat, Włocławban pedig a városközpont piacán, a Plac Wolności környékén sülnek az egész szezonban a kolbászstandokon frissen, botra húzva, mustárral és kenyérrel kínálva. CHLEB ZE SMALCEM I OGÓRKIEM KISZONYM Zsíros kenyér savanyú uborkával Rusztikus, de meglepően frissítő tavaszi–nyári snack, amely pont annyi energiát ad, hogy a következő 10 kilométer is flottul menjen, és pont úgy béleli ki a gyomrot, hogy a Żubrówka, a vodka és a sör is jól csússzon. A lengyel Tátrában nagy hagyománya van, de Łódźban például a Łódzka Bagieta kínál belőle többféle alternatívát, és adja mellé az elengedhetetlen kovászos uborkát. Włocławban pedig a helyi piacon álló régi stílusú tejbárban is tudják, hogy a zsíros kenyér menő: házi kenyér, pörcökben gazdag zsír, friss kovászos uborka, egyszerűen tökéletes egy hűsítő sör mellé. LODY RZEMIEŚLNICZE Kézműves fagylalt A lengyeleknél régóta komoly kultusza van a minőségi fagylaltnak, a jó tejből, helyi gyümölcsökkel készített gombócoknak. Gdańskban számos vadiúj és díjnyertes hely is található, ahová érdemes betérni egy kis „hideg nyalat”-ért. Próbáljátok ki a Ciepło Zimno fagyizót, ahol olyan különleges ízekkel találkoztok, mint lotus, mascarpone–kávé vagy kókusz–passiógyümölcs. De jó ötlet, ha a belvárosban található Lody Tradycyjne Kwaśniak 1954 felé veszitek az irányt, ahol a hagyományos ízekkel és remek ár-érték aránnyal találkozhattok. PLACKI ZIEMNIACZANE Ropogós tócsni Nálunk a tócsni, lepcsánka vagy mondhatni görhöny az otthoni konyhák és az éttermi tányérok fogása, a lengyeleknél – a frytki-vel, a sült krumplival együtt – a street food oszlopos tagja. Włocławban a Plackarnia Arena, a Hala Arena mellett az egyik legjobb forrás. Łódźban a piac környékén álló food truckok környékén érdemes körülnézni, itt szinte mindig akad olyan versenyző, aki a ropogós, friss tócsnival csábít, tejföllel és cukorral.

Napjainkban egyre többször hallani medve támadásról Szlovákiából és Romániából is... De mi a helyzet Lengyelországgal? A lengyel hegyekben jelenleg mintegy 100-120 medve él (összehasonlításként jelenleg Romániában 10000-nél többre becsülik a medve populációt). Legtöbbjük a Besszádokban - jóval több mint háromnegyede a teljes populációnak - és egy tucatnyi a Tátrában van. Ritkán, de láttak már a Pieninek, a Gorce és az Alacsony-Beszkidek részeken is. Annak, hogy túrázás közben találkozzunk egy macival, elég kicsi az esélye, de ha mégis megtörténik, tartsunk be néhány szabályt! NE KÖZELÍTSÜK MEG AZ ÁLLATOT, még akkor sem, ha békésnek tűnik! Sajnos a legtöbb baleset abból ered, hogy fotózás, vagy etetés céljából túlságosan meg akarják közelíteni az állatot. NE FUSSUNK EL, mivel a hirtelen mozdulatok támadásra provokálhatják a medvét, ráadásul esélyünk sincs ellene, ha futásról van szó. A medvék akár 50 km/h sebességet is elérhetnek! Ehelyett lassan hátráljunk anélkül, hogy hátat fordítanánk az állatnak. Ha a medve közeledni kezd, emeljük fel a karjainkat, hogy nagyobbnak tűnjünk. Végső megoldásként, ha a medve még mindig felénk mozog, dobjunk el valamit, például a hátizsákunkat, hogy eltereljük a figyelmét. KEZDJÜNK EL BESZÉLNI, lehetőleg nyugodt hangon. Sok esetben ez elég lesz ahhoz, hogy elriassza az állatot. Ha kiabálunk, az provokálhatja a medvét! A LEGJOBB VÉDEKEZÉS, A MEGELŐZÉS! Túrázás közben csapj zajt, akár csak normál hangerőn folytatott beszélgetéssel. Ha tudható előre, hogy olyan területen fogunk túrázni, ahol sok a medve, vigyünk magunkkal medvesprayt. Ha táborozni is fogunk, akkor a táborhely kiválasztásakor vegyük figyelembe azt is, hogy az ételeinket a sátortól távolabb tudjuk elhelyezni.

Az első részben az óvárostól nyugatra és keletre eső látnivalók szerepeltek. A továbbiakban újabb izgalmas helyeket keresünk fel, ezúttal a városközponttól délre, a Visztula túlsó partján. PODGÓRZE - A POGÁNY KOR TITKAI Kazimierzt, az egykori zsidónegyedet korszerű, vagány gyaloghíd köti össze Podgórze kerülettel. Podgórzét egykor Krakkó „ellenvárosának” építették az osztrákok, és a két város csak száztíz éve egyesült. Ma viszont ez a kerület a krakkóiak egyik kedvenc pihenő- és találkozóhelye. Így ha átsétálunk a gyaloghídon, autentikusabb élményekre számíthatunk, mint az óvárosban és Kazimierzben. A podgórzei Szent József-templom Mindjárt a híd túloldalán, a Brodzińskiego és a Staromostowa utca hangulatos házaiban a legkülönbözőbb éttermek működnek. Soruk a szomszédos főtéren (Rynek Podgórski) is folytatódik. A tér másik oldalát a lenyűgöző Szent József-templom uralja. Olyan, mint a krakkói betlehemek: a középkorra hajazó legkülönbözőbb elemek keverednek benne, mintha különös álmot látott volna az egykori építész. A templom mögött található Krakkó egyik legszebben felújított zöldterülete, a Bednarski park. A fekvése is érdekes és változatos, hiszen részben egy hajdani kőbánya területén létesült. A templom felőli részén szaletli formájú kilátót találunk, ahonnan a Wawel-vár is látható (a térképen: Altanka w Parku Bednarskiego). Ha gyerekkel érkeztünk, mindenképpen látogassunk el a park izgalmas játszóterére. Podgórze az éjszakában a gyaloghídról A parktól további sétával, egy újabb gyalogos és kerékpáros hídon juthatunk el a város egyik legtitokzatosabb helyére. Krakus halmát a középkori hagyomány a krakkói sárkány korában élt király sírjának tartotta. Ám a régészek nem találtak a belsejében emberi maradványokat. Inkább kultuszhely lehetett – emellett szól, hogy egy gigantikus tölgyfa gyökereire bukkantak benne, amelyet talán a kereszténység bevezetésekor vágtak ki. A kutatók a kézenfekvő szláv eredet mellett a kelta, az avar, a hun és a viking kultúrához is kötik a monumentális halmot. Egy biztos: a halom tetejéről izgalmas várospanoráma tárul a szemünk elé. Az itteni napfelkelte- és naplemente-nézés is divat a helyiek körében. Ha pedig a tavaszi szünetben látogatunk Krakkóba, a Húsvét utáni kedden ki ne hagyjuk a Rękawka nevű hagyományőrző rendezvényt. A halom környéke ilyenkor megtelik a mesteremberek sátraival, a középkori muzsika hangjaival és a lacikonyha illatával. Délután négykor pedig szláv harcosok csapnak össze egymással. Csatájukat a domb oldalára telepedve követhetjük a legjobban. A GETTÓTÓL A SCHINDLER LISTÁJÁIG Podgórze neve sajnos a történelem tragikus lapjain is szerepel. Krakkó megszállása után itt hozták létre a nácik a gettót. Bejárata a főtér mellett, az önkormányzat épületénél volt. Falait íves elemekből készítették, amelyek valószínűleg szándékosan utaltak a hagyományos zsidó sírkövek formájára. Egy eredeti faldarabot a Lwowska utca 29. szám alatt láthatunk. A krakkói gettó talán leghíresebb túlélője Roman Polański. A későbbi filmrendező tízéves volt, amikor az apja segített neki átjutni a kerítésen, és így elkerülte a deportálást. A krakkói gettó fala Az egyetlen lengyel, aki a gettón belül élt és dolgozhatott, Tadeusz Pankiewicz gyógyszerész volt. Családi patikájuk már a 20. század elejétől itt működött. A gettó kialakítása után Pankiewicznek sikerült meggyőznie a nácikat, hogy higiéniai-járványügyi okok miatt jobb, ha a gyógyszertár maradhat. Közben azonban titokban segítette is a gettó lakóit, és összekötettést tartott fent köztük és a kinti világ között. Naplója, amely angolul is olvasható, fontos történelmi forrás. A Sashoz címzett patika ma múzeum. Épületét a Gettó hősei tér (plac Bohaterów Getta) sarkán találjuk. A téren ma szék formájú szobrok állnak; sötétedés után a kövezetbe süllyesztett lámpák világítják meg őket. Ez a gettó egyszerű, ám annál megrázóbb emlékműve. Tervezőit Pankiewicz leírása ihlette a deportálások után a térre hordott bútorokról. Ám a széket a 20. század egyik legnagyobb lengyel művésze, Tadeusz Kantor is használta a már nem köztünk élő emberek jelképeként. Kantor múzeuma szintén a közelben, a Visztula partján található. A Gettó hősei tértől mintegy fél kilométerre található Oskar Schindler híres gyárának épülete. Ma múzeum működik benne, amely a náci megszállás krakkói történetét mutatja be. Azoknak ajánlható, akik az eredeti dokumentumoknál jobban kedvelik a látványt. Valószínűleg ők vannak többen, mert a múzeum rendkívül népszerű. Ezért érdemes jó előre megvásárolnunk a jegyünket az interneten, hogy ne érjen kellemetlen meglepetés. Schindler embermentő listáján a płaszówi koncentrációs tábor foglyai szerepeltek. A nácik Płaszówba deportálták a krakkói gettó lakosait, majd a környékbeli városok zsidóságát. A tábor parancsnoka a kegyetlenségéről hírhedt Amon Göth volt, akit a Schindler listája című filmben Ralph Fiennes testesített meg. A płaszówi tábor területét nem építették be, hogy emlékeztessen arra, hová vezethet a megkülönböztetés és a gyűlölet. Az ösvényekkel át- meg átszabdalt tájban táblák feliratai idézik a helyszínen történteket. Készül egy fedett múzeumépület is. Az aktuális információkat a https://plaszow.org/en/ honlapon találhatjuk. Nem esett még szó a Krakus halma melletti Liban kőbányáról. Évekkel ezelőtt szürkületkor jártam először a mélyében. A férjem hirtelen a lábunk elé mutatott – az ösvény földjében sírkövek darabjai hevertek. Megdöbbenésemet látva elmagyarázta, hogy ezek csak másolatok. A Schindler listája forgatására készültek, ahol egy jelenetben látszott, hogy a płaszówi tábor bejáratánál zsidó sírkövekből rakták ki az utat. A Liban kőbánya II. világháborús története szintén sötét. Büntetőtábor működött benne, ahol lengyeleket és ukránokat dolgoztattak. A kitermelést a háború után is folytatták; ebből az időszakból származnak a Sztalker filmvilágát vagy Pripjaty romvárosát idéző építmények és szerkezetek a bánya övezetében. EGY CSEPP ADRIA Podgórzétől nyugatra, egy másik kőfejtőben nem más dolgozott, mint Karol Wojtyła, a későbbi pápa. A nácik a megszállás alatt beszüntették a lengyel oktatást, ezért fizikai munkára kellett jelentkeznie, hogy ne vigyék németországi kényszermunkára. Zakrzówek nyáron Ma szerencsére a kőbánya helyén csodálatos, türkizkék tó hullámzik. Csak a víztükröt körülölelő sziklák emlékeztetnek a bányára – vagy az Adriára. Zakrzówek tava és a helyenként vadabb, máshol szépen revitalizált erdős-parkos terület ma a krakkóiak egyik kedvenc helye. 2023-ban a város önkormányzata egy helyen különböző mélységű medencéket épített a tó felületére. Ez a strandrész nyáron rendkívül zsúfolt. Ezért én inkább magát a tópartot kedvelem, amely a szomszédos lejáraton közelíthető meg. Ez a lazább emberek strandja, de belőlük is tud nagyon sok lenni, főleg délután és estefelé. Ha nem szeretjük a tömeget, érdemes reggel felkeresnünk a tavat. Olyankor a két lejárat között épült ingyenes zuhanyzó és mosdó is szabadon hozzáférhető. Épületük másik részében kávézó üzemel, ahol a diétázók is találnak maguknak növényi tejet vagy „mentes” desszertet. Zakrzówek tömegközlekedéssel és autóval, majd kiadósabb sétával közelíthető meg. Kerékpárral pedig egyenesen a tópartig juthatunk. A vízfelület és a parkerdő egyébként minden évszakban remek látványt és kikapcsolódást nyújt. Egy érdekesség: a parkban található a világ egyik legkülönösebb Elvis Presley-szobra, amelyet a Király krakkói rajongói gondoznak. FALATANYI JAPÁN Zakrzówekből a központ felé visszatérve ne hagyjuk ki a Manggha Japán Művészeti és Technikai Múzeumot, amelyet az Oscar-díjas Andrzej Wajda és felesége, Krystyna Zachwatowicz álmodott és valósított meg. Maga az épület is izgalmas: modern, mégis kreatívan használja fel a távol-keleti esztétika megoldásait. Kiállításait kedden ingyenesen látogathatjuk! Nagy népszerűségnek örvend az intézmény japán ajándékboltja és szusizója. A teraszról pedig remek fotókat készíthetünk a szemközti Wawel várról – és önmagunkról, az ablaküvegek tükrében.

Tartsatok Robival ezúttal Szilézia egykoron szénbányászatáról, nehéziparáról, koszos, nem túl biztonságos köztereiről elhíresült, mára már gyökeresen megváltozott metropolisába, Katowicébe! Fedezd fel a várost, mely izgalmas, kreatív és tele van lélekkel... és persze történetekkel! Ha tetszett, támogass minket egy lájkkal és ha szeretnél még több ilyen videót, iratkozz fel csatornánkra, illetve oszd meg barátaiddal is - dzięki!

Nincs is jobb, mikor nyaralás közben az ember belebotlik egy helyi fesztiválba. Lengyelország idén nyáron is fantasztikus fesztiválokkal készül, érdemes az utazásokat akár így időzíteni vagy a már betervezett utak programjait ezekhez az eseményekhez igazítani. 2025 augusztusában országszerte színes programok, koncertek, vásárok és gasztronómiai élmények várják a vendégeket. 2025.07.31-08.02., Czaplinek POL’AND’ROCK FESTIVAL a barátság és a zene ünnepe Az 1990-es évek óta rendezett Pol’and’Rock Festival (korábban Przystanek Woodstock) a világ legnagyobb ingyenes rockfesztiválja, ahol minden évben több százezer rajongó bulizik együtt. A 2025-ös, 30. jubileumi fesztivált a Poznań közelében lévő Czaplinek–Broczynó reptérén tartják. A fesztivál mottója: „Szeretet, barátság, zene”, nem véletlen a barátságos, családias légkör. A nagy szabadtéri színpadokon a rocktól a popig minden műfaj hallható, a rendezvény mindhárom napján változatos koncertek és kísérőprogramok várják az oda látogatókat. 2025.08.01-03., Katowice OFF FESTIVAL alternatív hangulat Katowicében A lengyel alternatív zenei színtér egyik legismertebb rendezvénye az OFF Festival, amely Katowicében várj a közönséget. Idén is több hazai és nemzetközi előadó lép színpadra: az elmúlt években járt itt Iggy Pop és Patti Smith is, a fesztiválon garantált az izgalmas, színvonalas zenei kavalkád. A rendezvény programját design- és művészeti installációk, valamint kézműves piac is színesíti, így a látogatók a zenén túl a helyi kultúrával is megismerkedhetnek. 2025.08.01-03., Kołobrzeg SUNRISE FESTIVAL elektronikus ritmusok a tengerparton Az elektronikus tánczene kedvelői számára a Sunrise Festival lehet az idei nyár legjobb választása. Lengyelország egyik legnagyobb elektronikus zenei ünnepét idén is a tengerpart közelében, Podczele volt repterén rendezik. Közel száz előadó lép színpadra, a house, trance és techno műfajok széles skálájával várják a fesztiválozókat. A nappali és éjszakai programoknak köszönhetően a résztvevők szó szerint napkeltétől napkeltéig bulizhatnak itt. 2025.08.14-16., Poznań BITTERSWEET FESTIVAL világsztárok Poznańban A Poznańban debütáló BitterSweet Festival sem maradhat ki a listából, amelynek a város híres Citadella parkja (Park Cytadela) ad otthont. Három nap, több mint negyven fellépő, köztük nemzetközi sztárok és hazai kedvencek gondoskodnak a felejthetetlen hangulatról. A fesztivál mottója, hogy a nosztalgia találkozik a modernnel: így egyszerre szólnak a klasszikus rock- és popslágerek, valamint a legfrissebb zenék. 2025.07.26-08.17., Gdańsk ST. DOMINIC'S FAIR hagyományőrző vásár Gdańskban A kultúra és hagyomány kedvelőinek kihagyhatatlan program a több mint 760 éves múltra visszatekintő esemény, a gdański Szent Domonkos vásár (St. Dominic’s Fair). A vásár idején a főtér és a környező utcák gazdag kézműves- és antikvitás-bazárrá alakulnak át, ahol standok sora kínál helyi finomságokat, borokat, kézzel készített ajándéktárgyakat és népművészeti tárgyakat. A színes forgatag minden este népzenével és tánccal kísért programokat is kínál. 2025.08.13-17, Krakkó PIEROGI FESTIVAL ízutazás és hagyomány Krakkóban augusztus közepén rendezik a népszerű Pierogi Fesztivált: a hagyományos lengyel derelye mellett különleges változatok is várják a látogatókat (például tökös, erdei gyümölcsös vagy akár csokis töltelékű pierogik). A 2025. évi fesztiválon ingyenesen lehet kóstolni a pierogikat, miközben ádáz versenyben küzdenek a szakácsok a legjobb töltelékű derelye díjáért. 2025.08.13-17. Bolesławiec POLSKI FESTIWAL CERAMIKI a fazekas mesterség ünnepe A híres Bolesławiec-i Kerámiakalapács Fesztivál (lengyelül Polski Festiwal Ceramiki) idejére a városka valódi fazekas-paradicsommá válik: a standokon fényes, kézzel festett kerámiák, bögrék, tálak, tányérok széles választéka kapható, bemutatva a környék több évszázados fazekas hagyományát. A fesztivál idején a keramikusok élő bemutatókat is tartanak, és az érdeklődők maguk is kipróbálhatják a festést, így bárki elkészítheti saját emléktárgyát. Akár zenére, gasztronómiára vagy kézműves csodákra vágyunk, Lengyelország fesztiváljai idén nyáron is életre szóló élményeket ígérnek.

ZÖLD, EMBERKÖZELI, INSPIRÁLÓ Az európai nagyvárosokban egyre több toronyház épül, így van ez a lengyel fővárosban is, ahol magasból szemlélni a világot teljesen hétköznapi. Irodaház, zöld teraszos felhőkarcoló és több hotel is ezt a lehetőséget nyújtja az ideérkezőknek. A Visztula partján a természet közelségét élvezhetjük, a történelmi hagyományok tisztelete lépten-nyomon jelen van a kétmilliós nagyvárosban. Egy mini közvéleménykutatás után megerősítve érzem magam: a magyar utazók közül legtöbben Zakopanéban, Krakkóban és Wroclawban jártak, Varsót eddig kevesebben fedezték fel. A város igazán megérdemli, hogy felkerüljön a leglátogatottabbak listájára. Budapesttől mindössze egyórányi repülőútra található, a Chopinről elnevezett impozáns reptérről gyorsvasúttal és busszal könnyen megközelíthetjük a belvárost. A háromsávos, fákkal szegélyesett széles utak és járdák rendezett utcaképet mutatnak, a második világháború utáni újjáépítés egy modern, dinamikusan fejlődő polisz alapjait rajzolta meg. A közösségi közlekedés tiszta, kényelmes és megbízható. Vajon kinek is volna kedve autóba ülni? A világ számos pontjára - Chicagótól Tokióig - eljuthatunk varsói átszállással a lengyel LOT légitársasággal; de megéri néhány napra megállni, hogy felfedezzük ezt az inspiráló, történelmi emlékekkel átitatott helyet. A várost a második világháborúban 1944-ben földig rombolták, ennek emlékét méltó módon ápolják kiállításokon, monumentális szobrokkal. Aki több mint tíz éve járt itt, rácsodálkozik a változásokra: egy új, hipermodern negyed, egy kis New York épült fel a központban. Isteni ételek, kiváló shopping helyek, izgalmas épületek, zöld parkok, jó árak – ez Varsó. FELHŐKARCOLÓK BŰVÖLETÉBEN A város első magas építménye a Kultúra és Tudomány Palotája - ma is meghatározó látványosság - még az 50-es években készült el (négy hasonló van belőle Oroszországban), 237 méter magasságával évtizedekig tartotta a csúcsot, mígnem megépült a Varsó Tower, amely 310 méterével a legmagasabb épület lett az Európai Unióban. Ez előbbi egy fejezetet is megérne, Sztálin ajándékozta a városnak, stílusa hasonlít az Empire State Buildingre és a mai napig megosztó téma a társadalomban. Többször le akarták bontani a szocialista rezsim alkotását, de mindig megmenekült, ma pedig Unesco által védett épület – színházzal, mozival, uszodával, könyvtárral, kiállítóteremmel. Koncertezett itt a Rolling Stones ’67-ben és megörvendeztette a közönséget Woody Allen is. A gyorslift pillanatok alatt repíti látogatóit a magasba, körpanorámás, védett kilátóról lehet szemlélni a várost. Szemben egy sokemeletes apartmanház áll, amiben többek között a sztárfocista, Lewandowski vásárolt magának lakást. De jól látszik innen a Hilton szálloda és több irodaház épülete, a Varsó Tower nem csupán magasságával, de szokatlan formájával is hódít. Az egyik oldaláról egy szimmetrikus torony, a másikról egy lépcsőzetes felhőkarcoló, amelynek a 49. emeletén egy látogatható tetőteraszt alakítottak ki fákkal – ezek akár a hat méteres magasságot is elérhetik pár éven belül. Aki kíváncsi, egy videón követheti a világhálón, hogyan készült el ez a különleges zöld oázis. A város és természet szimbiózisát jelképezik az építmény földszintjén található padok, növények és fák; nem mellékesen a főváros mintegy negyven százalékát zöld terület borítja. Varsó „lélegzik”, ismeretlen a szmog jelenléte, a folyóparton sportolásra alkalmas területek vannak; kültéri edzőparkban tehetjük próbára izmainkat. A negyedben számtalan hotel helyet kapott, mint például a 29 emeletes Leonardo Royal Hotel Varsó, ahonnan az esti fényekben különösen impozáns a város látványa. Itt megszállni önmagában felér egy élménnyel; a közelben villamos, busz és metró közlekedik, egy órán belül akár egyik végéről a másikra könnyedén eljuthatunk a városnak. ÚJJÁÉLEDŐ GYÁRÉPÜLETEK A város fejlődésében az építészeti örökség újragondolása fontos szerepet tölt be: a régi gyárépületeket, csarnokokat felújítják, mozi, rendezvényterem, gasztronómiai tér egyaránt helyet kap – a közösségépítés jegyében. A Fabryka Norblina is egy megújult ipari műemlék, az eredeti sínekből megőriztek néhányat az aljzatba mélyítve. Találkozási pont, ahol lehet kávézni, italokat kóstolni vagy csakúgy mulatni az időt. A japántól a görögön át a grúz ételekig összesen 23 féle ízvilág tárul elénk, ember legyen a talpán, aki elsőre tud választani. Autentikus ételek autentikus készítőktől – a grúz szakácsnő a szemünk előtt formázza a tészta batyukat. Hasonlóan izgalmas gasztronómiai kezdeményezés a Dock19 a Powisle negyedben, a klinkertéglás épület szintén ipari műemlék, amely modern dizájnnal újult meg belülről. Az üvegpavilonokat esténként fénysorokkal teszik impozánssá, a háttérben dj szolgáltatja a dallamokat. Ázsiai és az európai ízek találkoznak a kínálatban, természetesen a lengyel ételek - pierogi, zurek - sem hiányoznak az étlapról, modern, újra gondolt formában tálalják őket. A környék galériáknak, vintage üzleteknek, bisztróknak ad helyet, ahol a különböző generációk egyaránt szívesen megfordulnak. Az Elektrownia Powisle szintén egy több mint százéves gyárépület köré épült, lengyel és nemzetközi márkák termékeit árusítja; mintegy háromszáz féle szépség és wellness kezelést lehet kipróbálni, de vannak bérelhető apartmanok és egy butikhotel is várja vendégeit. A kulturális, művészeti és divatesemények a feltörekvő generációk gondolatait közvetítik. A modern város lüktetése a Visztula partján is érzékelhető – a széles sétányon a gyalogosok, a kerékpárosok és a görkorcsolyázók megférnek egymás mellett. A gyaloghíd oldalában hosszú ülőpadokat alakítottak ki, innen lehet gyönyörködni a folyón csordogáló hajókban vagy a kenusokban, amint feszülő izmokkal eveznek. Egy délutáni sétát megér a modern, Varsói Egyetemi Könyvtár parkosított tetőkertje a Kopernikusz Tudományos Központ szomszédságában, amely nem csupán a diákok kedvenc helye, de mindenkié. A fémszerkezetes kültéri elemeket a burjánzó természet vette birtokba, ez is egy olyan látványosság, ami lenyűgöző és szinte már utópisztikus. Holnap innen folytatjuk az utunkat a nyüzsgő, életteli Óvárosba.

Lengyelország legdélkeletibb csücske, az ukrán és a szlovák határ közé beékelődött Kárpátalja vajdaság a legtöbb ember számára távolinak tűnhet, miközben légvonalban mindösszesen csak nagyjából 140-150 kilométerre fekszik a jelenlegi magyar országhatártól. A helyiek körében a mai napig aktívan és erősen él a magyar borok és a magyarság iránti érdeklődés és vonzódás. Talán nem csak nekünk magyaroknak tűnik távolinak eme régió, hiszen még kevésbé fedezték fel a turisták, pedig kikapcsolódási lehetőségek széles tárházát nyújtja. Az aktív programok között találunk túrás- vagy bringás útvonalakat a Besszádokban, illetve kajakozhatunk a San folyón. A picit kevésbé sportos aktivitások közül megtaláljuk például a ziplineozást, a monster rollerezést, vitorlázást vagy a hajtányozást is. Ha pedig egy kis kultúrával ütnénk el az időt, a történelmi városkák, várak és fatemplomok bejárása mellett múzeumba és skanzenbe is mehetünk – ahol többek között a vidéket átitató két népcsoport, a bojkók és lemkók szomorú történelmi szálaiba is beleláthatunk. Persze az itteni konyha, ahogy a kis-lengyelországi is, a magyar ízvilághoz nagyon közel áll, így gasztronómia terén is csábító – természetesen az étkek mellett a vajdaság egyetlen kézműves sörüzemének termékeit sem szabad kihagyni. Mindezeket egyelőre, ahogy már kezdésként említettem, a tömegturizmus bárminemű érzete nélkül, vadregényes, szinte érintetlen tájban… a városkákat és a természetet is járva a békesség sugárzik mindenhonnan, ami pillanatok alatt elrabolj az ember lelkét, és azon kapjuk magunkat, hogy nem akarunk még tovább indulni, mint inkább újabb és újabb szegletet fedeznénk fel. Bakancslista - Kárpátalja verzió Ne csak tervezgessük, bátran induljunk útnak ebbe a vajdaságba, hiszen egyrészt egyes keleti városainkból akár két, de a fővárosunkból is 5 óra alatt meg lehet érkezni. Másrészt a régió vendégszeretettel és vidámsággal vár mindenkit. Mi 4 nap alatt a lehető legtöbb programlehetőséget megnéztük, alábbiakban ezek közül szemezgettük ki nektek a legjobbakat. Túra a Besszádok legmagasabb csúcsára A Besszádok, avagy Külső-Beszkidek a Kárpátok külső keleti részéhez tartozik. Egy része átnyúlik a mai Ukrajna és Szlovákia területeire is, de nagyrészt Lengyelországhoz tartozik. Érintettsége, vadsága révén igen gazdag az élővilága – nagy a medve, hiúz, farkas és szarvas állománya – és viszonylag nagy távolságokat tehetünk meg a civilizáció nyomai nélkül. Ha erre járunk, és csak egy túrára van lehetőségünk, akkor érdemes legalább a lengyel Besszádok legmagasabb csúcsára, a Tarnicára felmenni. Erre több lehetőség is van, mi egy közepes erőnlétet igénylő, nagyjából 20 kilométeres körtúrát jártunk be. A hegység gerincén vezető túrák legfőbb jellegzetessége a magashegyi kinézet – amerre a szem ellát, szinte mindenhol áfonyabokrok és alpesi mezők terülnek el a sziklák között, és nem igazán van árnyék, sem vízfelvételi lehetőség! Ezekkel indulás előtt számolni kell… Túránkat indítsuk Wołosate (ejtsd vovoszáte) településről (a nemzeti park belépő megvásárlását ne feledjük). Kezdésként beton, majd dózerúton gyalogolunk közel 9 km-t, majd innen veszi kezdetét az igazi túrázás. A fahatár feletti területen lélegzetelállító körpanoráma tárul folyamatosan elénk, miközben kapaszkodunk felfele. Rövid kapaszkodásokkal érjük el előbb az 1280 méter magas Rozsypaniec (ejtsd rozsipányec), majd az 1333 méteres Halicz (ejtsd hálics) csúcsot. Ezt követően jön a túránk egyik legnehezebb szakasza: egy közel 250 méter szintet tartalmazó lépcsősor, mely egészen a lengyel Besszádok legmagasabb csúcsáig, az 1346 méter magas Tarnica (ejtsd tárnicá) tetejéig tart! A hatalmas fémkereszttel megjelölt csúcsról 360 fokos panoráma nyílik a környező hegyekre és völgyekre. Ha már kellően magunkba szívtuk a látványt, innen pár kilométer alatt jutunk vissza a kiindulási pontunkhoz – eleinte lépcsősen kialakított ösvényen, majd természetes terepen. Könnyed bringázás a gyógyvizek útján Gyalogtúránktól picit nyugatabbra, az Alacsony-Besszádokban is érdemes megállni, hiszen ezen a tájon többek között rengeteg gyógyvizet találunk, melyekre az 1800-as évek végén üdülőtelepülések épültek. Ezeket könnyed bringatúrával köthetjük össze, kicsit hódolva a sportnak, az egészségünknek, és a felfedezés örömének is. Mi Iwonicz-Zdrój és Rymanów-Zdrój gyógyüdülőket fűztük fel egy körre, Iwonicz településről indulva, ahol kerékpárkölcsönzőt is találni, így ha nem bringával érkeznénk Kárpátaljára, akkor sincs akadály egy könnyed bringázásra. Indulásként rögtön álljunk meg a Załuski-kastélynál, melynek parkjába szabadon be lehet gurulni. Az 1883-as építmény ma az Rzeszówi Egyetem Nemzetközi Ökológiai Oktatási Központjához tartozik, így az épületbe nem lehet betekintést nyerni, de a parkjában mindenképp tegyünk egy kört. A következő állomásunkat könnyed aszfaltos gurulással érjük el, ahol a főterén található ivóházban napjainkban 5 féle ásványvízből lehet inni – bár a szaguk nem túl csábító, mindenképp próbáljuk ki valamelyiket! Innen felkapaszkodunk a Wólkára (ejtsd vúlká), ahonnan csodás panoráma nyílik déli irányba – jól belátható az Alacsony-Besszádok vonulata, és a távolban az a rész, ami régen még Magyarországhoz tartozott (a mostani országhatár sincs 140 kilométernél messzebb légvonalban!). A helyiek még ma is mesélik, hogy gyalog, lovat vezetve jártak át szilváért, és borért a hegyeken át. Az utóbbiért lelkesedés a mai napig fennmaradt, és sok lengyel keresi a Tokaji borokat. Ezt követően a következő megálló már Rymanów-Zdrój városkája, ahol szintén többféle gyógyvízből kortyolhatunk egészségünkért, bár mi most inkább az édességeknek hódoltunk, mert a téren levő cukrászda isteni süteményeket és fagylaltot kínál. Hajtányozás aktív vonalon Bár napjainkra a vasút szerepe és jelentősége kicsit háttérbe szorult, valahogy a vonat és a hozzákapcsolódó dolgok varázsa mégis megmaradt a kicsikben és nagyokban egyaránt. Ehhez kapcsolódó kalandra, hajtányozásra is van lehetőségünk Kárpátalján, melynek ráadásul magyar vonatkozása is van! A Stróże és Krościenko állomásokat, valamint a határátkelőt összekötő vonalat 1872-ben, az Osztrák-Magyar Monarchia idején építették és a mai napig erős forgalmat bonyolít le. Bár a vonal aktív, Uherce Mineralne (ejtsd uherce minerálne) és Olszanica (ejtsd olsánicá) között különleges élményben lehet részünk. Napi szinten két alkalommal lehetőség nyílik hajtányozni! Persze nem a klasszikus értelembe vett hajtányról van szó, hanem két „szobabiciklivel” hajtott kiskocsiról, amin a két pedálozón kívül még két fő tud elhelyezkedni. A hajtányok egyszerre indulnak el, majd nagyjából fél óra alatt érünk át Olszanica településre, ahol mindenkinek le kell szállnia, és elsőkből utolsók, utolsókból elsők lesznek, miközben az üzemeltető emberei kézzel egyenként megfordítják a hajtányokat, hogy visszagurulhassunk a kiindulási pontba. Visszaérkezést követően ne hagyjuk ki a vajdaság egyetlen tényleg helyi sörfőzdéjét, az Piwa Ursa Maior-t, ami mellett egyébként a hajtánnyal kétszer már elgurultunk, csak olyankor nincs lehetőség menetközben kicsit megállni. Nagy figyelmet fordítanak a kiváló alapanyagok mellett a helyi közösség összetartására és erősítésére is, így a sörök mellett nem csak kézműves termékeket találunk az épületben, de a címkéken is szembetalálkozhatunk helyi művészek alkotásaival… Sanok Skanzen Nem csak esős napra kiváló program a San (ejtsd szán) folyó partján épült Sanok (ejtsd szánok) városa, ahol a várban megtaláljuk a Történelmi Múzeumot, illetve a folyóparton pedig Lengyelország egyik legnagyobb szabadtéri múzeumát. A 1958-ban alapított és és 200 épületből álló skanzen épületeit az ország különböző területeiről költöztettek át, kiváló állapotban bemutatva a 19. és 20. század eleji életet. Találunk itt „élő” pékséget, pipaboltot, órást, de egyéb foglalkozásokat is bemutatnak a házakban. Ha csak nézelődünk akkor is több órányi program, mindenképp megéri betérni!

Lengyelország dél-keleti szegletében, a Podkarpackie, avagy Kárpátalja vajdaságban találjuk a Besszádokat, a Keleti-Kárpátok hegyvonulatának részét, mely ugyan a lengyel oldalon található 1200-1300 m magas csúcsai révén csak középhegységnek nevezhető, fantasztikus magashegyi kisugárzást és lélegzetelállító körpanorámát nyújt. Ha erre járunk, mindenképp túrázzunk fel a lengyel rész legmagasabb csúcsára! A Tarnica egyben a Besszádok csúcsa Túránkat Wołosate (ejtsd vovoszáte) településen kezdjük, ahol normálisan le tudjuk parkolni az autónkat és a nemzeti park belépőjét is meg tudjuk vásárolni – ezt ne felejtsük el, mivel kötelező és a hiánya pénzbüntetéssel is járhat, ráadásul az 1000 forint körüli összegbe kerülő jegyért cserébe ingyenesen mentenek, ha bajba kerülünk, és a turistautak karban vannak tartva! Jó, ha tudod: Wołosateből indul Lengyelország leghosszabb turista-útvonala is, a majd 500 kilométeres piros jelzés, mely keresztülszeli az egész Besszádokat. Ez az útvonal az egyike a legvadregényesebb és legnehezebb túraútvonalaknak, mivel 30-50 km távolságokat is meg kell tenni, mire emberlakta területre jutunk! Túránkat aszfalton indítjuk, és az első nagyjából másfél kilométer után választanunk kell, hogy rövidebb vagy hosszabb túrát teszünk a csúcsig. Mi most az utóbbit, egy bő 20 km hosszú változatot jártunk be. Még egy kilométert kell az aszfalton bandukolnunk, majd dózerre. Innen a környezetünk is megváltozik, és az addigi nyíltabb terepet sűrűbb, vadregényesebb lombhullató erdő váltja – ebbe a sűrű és érintetlen erdőségben sok hiúz, farkas és medve él, ám félnünk nem kell tőlük! A helyiek elmondása szerint ezekkel az állatokkal jó eséllyel soha nem fogunk találkozni, legalábbis akkor tuti nem, ha menetközben beszélgetünk. Utunk komótosan emelkedik, és lopva haladunk felfele, majd 9 km megtétele után egy fedett pihenőhelynél az útvonalunk éles balos kanyart vesz, miközben a dózerút halad tovább. Itt egyrészt rövid pihenőt tarthatunk, másrészt ha a dózeren kicsit tovább sétálunk, egy kilátóponthoz juthatunk, ami közvetlenül az ukrán határon található, és csodálatos panoráma nyílik a Besszádok ukrán részére. Jó, ha tudod: a kilátópont alatt levő korláton átlépni nem ajánlott, mert a jelenlegi helyzet miatt a határőrök árgus szemekkel figyelnek, és akár 500 złoty (50 000 forint) büntetés mellett le is toloncolhatnak minket. Amúgy a látvány a korlát belső feléről is pont olyan szép, mint a túloldaláról, szóval nem érdemes ezzel játszani... Folytatva túránkat az utunk jellege teljesen megváltozik: a lombhullató erdő helyett hirtelen alpesi mezőn, áfonyabokrok között haladunk. Az egyik pillanatban még középhegységben állunk, a másikban pedig magashegységben... Lélegzetelállító a látvány. Pár perc mászás után megérkezünk a túránk első hegycsúcsára, az 1280 méter magas Rozsypaniecre (ejtsd rozszipanyec). Tetején kisebb fémkeresztet és néhány fapadot találunk. Érdemes itt picit feltölteni az energiacelláinkat, miközben magunkba szívjuk a hely kisugárzását. A pihenőt követően haladunk tovább, már a gerincen, bár így is lesz még bőven szint, hiszen hol kicsit leereszkedünk egy alacsonyabb nyeregbe, hol visszakapaszkodunk egy újabb csúcsra. Ebből a soron következő az 1333 m magas Halicz (ejtsd hálics). A felfele vezető úton az ösvényen több helyen lépcsőket alakítottak ki a sziklákból és fatörzsekből, így egy kicsit könnyebb a feljutás. Ezt követően hosszabb traverz következik (szinte szintben haladunk) egy hegycsúcs alatt, miközben fordulunk visszafele a hegy karéján, így balunkon könnyedén rálátunk a korábbiakban bejárt szakaszokra is. A látvány lélegzetelállító...! Egy kicsi menedékházhoz érve pihenjünk meg, mert innentől veszi kezdetét a túra egyik legnagyobb kihívása: a mennyország lépcsői néven emlegetett szakaszon nagyjából 250 méternyi szintet kell lépcsőn felkapaszkodnunk egészen a hegység legmagasabb csúcsáig! Jó, ha tudod: a 22 kilométer hosszú, nagyjából 900 m szintet tartalmazó túrán nincs sehol vízfelvételi opció, erre előre készülni kell! Ki nagyobb léptekkel, ki pár lépcsőfokonként megállva, de a lényeg, hogy saját, kényelmes tempóban küzdjük le az utolsó emelkedőt. Tarnica (ejtsd tárnicá) 1346 méteres csúcsán egy hatalmas fémkereszt, no meg a panoráma fogad minket. Ne sajnáljuk az időt, pihenjünk a tájat csodálva. A lefele vezető utunk első harmadában lépcsőzetesen kialakított ösvényen, majd köves és meredek részeken haladunk, hogy legvégül földes enyhén lejtő szakaszon haladva megérkezzünk a jegypénztárhoz, ahol reggel már elhaladtunk. Innen az aszfalton sétálva jutunk vissza a kiindulási pontunkhoz. Kattins, és töltsd le az útvonal GPX-ét: