Krynica-Zdrój nevét emlegettük már mint Zakopane téli alternatívája, és mint nagyszerű terepkerékpáros célpont, most viszont egy másik oldalról érintjük. Íme egy nagyszerű program arra az esetre, ha a városban járnál, és van minimum 2 óra szabaidőd gyerekké válni. A város kelet, dél-keleti szegletében, a Tylicz és egyben a szlovák határ felől érkező út mentén találjuk a Muzeum Zabawek, azaz Játékmúzeum elnevezésű helyet, ami már nevében sem árul zsákbamacskát, hiszen itt 500 négyzetméteren, az 1800-as évektől az ezredfordulóig tartó időszakból, több mint 6000 játéktárgy vár, a világ számos tájáról! A múzeumot Maria és Mirosław Ozierański alapította, a játékok iránti szenvedélyünk által vezérelve. A kétszintes épületben napjainkban akár 200 évesnél is régebbi játékokat nézhetünk meg. Találunk itt többek között építőkockákat, babákat, járműveket, állatfigurákat, optikai játékokat, karácsonyi betlehemeket, vallási játékokat, vonatokat, filmjátékokat, militáriumokat, népi játékokat, plüssmackókat, hintalovakat, gőzjátékokat… A videójátékokra is szenteltek egy kisebb szobát, ahol három játékkal játszhatunk is! Hiába, hogy a mi gyerekkorunkban még ezekkel aktívan játszottunk, az elmúlt évtizedek és a technológia fejlődésével járó gondolkodás és mozgásrutin változásokból eredően bizony nagy kihívás újra kézbe venni például a Super Mario konzolját. Nagyon szórakoztató, bár most a sutaságunk miatt... A múzeum minden nap (egyes ünnepnapokon zárva tarthat) 9-19 óra között várja az érdeklődőket, és belépőjegy vásárlásával látogatható - Pułaskiego utca 34, 33-380 Krynica-Zdrój.

Kedves Barátnőm, tegnap érkeztem Varsóba és minden várakozásomat felülmúlta a város sokszínűsége. Akik unalmas, szürke betondzsungelként emlegetik, érdemes eljönniük, mert a főváros dinamikus fejlődésen ment keresztül és „minden” van, amiért sokan távolabbi helyekre utaznak. Hangulatos történelmi belváros, sétálóutcák, jó éttermek, bárok, széles folyópart, zöldellő parkok – a lengyelek kedvessége, segítőkészsége figyelemreméltó. Nemzeti italukra, a vodkára legalább olyan büszkék, mint mi a pálinkánkra. A kóstolást ne hagyd ki, több ízben is kínálják a birsalmától a somig; a helyiek inkább a tiszta változatra esküsznek. Az utcakép az öltözködés miatt szó szerint színes – a fiataloknak és az idősebbeknek egyaránt önkifejező eszköze a divat. Kedvelt a laza, bőszárú farmer, a szabadidős utcai ruhák; a középkorosztály a lezser eleganciát szereti. Mintha egy divatbemutatón lennél! Az inspiráló dizájn az egész városra jellemző: a metróban, a házfalakon, a múzeumi terekben és a kültéri padok kialakításában is jelen van a vizuális igényesség. Mókusok a városban A lengyel fővárosban annyi impulzus érhet, amit talán nem is gondolnál. Lehet gyönyörködni egy felhőkarcoló teraszáról vagy hajókázni a Visztulán, kétkeréken felfedezni a helyet. A belvárosban pezseg az élet: az utcazenészek adják meg az alaphangot, a Királyi Vár közelében egy óriás plüssmackó téblábol és várja a járókelőket, hogy közös fotót készítsenek vele. A város közepén hűsölhetünk is: ahogy a Margitsziget frissíti Budapest levegőjét, úgy teszi zölddé Varsót a hetvenhat hektárnyi Lazienki park. A kapun belépve egy gondozott természeti területen találjuk magunkat, ez az egyik legkedveltebb része a városnak - gazdag történelmi múlttal rendelkezik. Sporteszközzel nem lehet bejönni, valóban elmélyülhetünk a természet szépségében. Tavak tarkítják, kastélyok ragyognak ki a tájból; ha szerencsénk van, mókust és pávát is megfigyelhetünk közelről. Eredetileg angol parkot képzelt ide II. Szaniszló király, amit meg is tartottak és van ahol hagyják a természetet burjánzani. A 18. században épült fürdőhelyet a király kezdeményezésére nyári rezidenciává alakították át. Több műemlék épület is áll a parkban; a Myślewicki-palota a király udvari tagjainak szállásául szolgált, míg a Fehér Ház egy kisebb elegáns nyári lak volt az ideérkező vendégek számára. Természetesen Orangerie is tartozott a birtokhoz, ahol átteleltek a narancsfák és az egzotikus növények. A parkban megemlékeznek a lengyel zeneszerző óriásról, Chopinról, aki élete utolsó évtizedét Párizsban töltötte, de mindig lengyelnek vallotta magát. A komponista szobra monumentális méretű, egy dallamokat idéző fűzfa borul föléje. Emlékére nyaranta ingyenes komolyzenei koncerteket szerveznek a nagyközönségnek. Közelében egy Liszt mellszobor is látható, utalva ezzel a két zeneszerző barátságára. Varsóban több kültéri padon meg lehet szólaltatni Chopin zenéjét. Talán nem tudtad, de a budapesti Városligetben a Lengyel Intézet ajándékaként áll egy Chopin-Liszt okos pad, ahol ki lehet választani, melyik művet szeretnénk meghallgatni. A Királyi Vár és egy plüssmackó Ha átsétálunk a belvárosban a Királyi útra, impozáns történelmi épületek között járunk – a Királyi Vár szintén áldozatul esett a második világháborús bombázásnak, részben közösségi adományok segítségével kezdték el újjáépíteni 1971-ben, a teljes rekonstrukció évtizedeken át tartott; a kertek, árkádok korhű helyreállítása tíz éve fejeződött be. Senki meg nem mondaná, hogy nem kétszáz éve épült a vár, újra barokk- klasszicista stílusban pompázik az épület. Benne múzeumot alakítottak ki a régi korok tárgykultúrájának, enteriőrjeinek felidézésére. A közelbel álló Zsigmond-oszlop nem csupán egy híres emlékmű, de egy népszerű találkozási pont a helyiek számára. Az Elnöki palota méltóságteljes, elegáns neoklasszicista épület, hófehér homlokzatával kiragyog az utcaképből. Ha itt tartózkodik az elnök az épületben, hétköznaponként dél és egy óra között van látványos őrségváltás. A Vörös Malac bája Az óvárosi Piactér az egyik legbájosabb helyszíne a városnak, ide mindenképpen el kell jönnöd. A 13. században kezdték el építeni a színes céhházakat, a tűzvész miatt többször újjáépültek - reneszánsz és barokk stílusban. Három vagy négy ablakkal néznek a térre, attól függően, a tulajdonos mennyire volt tehetős. Ma is helyet ad piacnak, kávézóknak, éttermeknek. A tér közepén a Sellőlány szobra áll a nemzet védelmezőjeként, sokan itt készítenek magukról fotót, még a távoli Peruból is látni ideérkezőket. A kulináris élmények hozzátartoznak a városlátogatáshoz, The Red Hog azaz a Vörös malac étterem időutazás a szocialista időkbe, ahol a falméretű festmény az egykori rezsim vezetőit – Brezsnyevtől Castrón át Ceausescuig – ábrázolja, de vannak vörös zászlók és retro relikviák is. A lengyelek együtt élnek a múltjukkal, a vendégek egyáltalán nem sértődnek meg, hogy az étlapon „proletároknak” ajánlják a borscs levest és hogy vannak fejedelmi ételek a „burzsoáziának” – például fél kacsa cseresznyeszósszal, sült almával. A múzeumokra időt kell szánni, a nemrégiben átadott modern művészeti képtár hófehér téglalapként áll a térben, legközelebb biztosan betérek és visszamegyek a Polin múzeumba, amely a lengyel zsidóság évszázadokon átívelő történetét mutatja be. Az asszonyok öltözködése, a családban betöltött szerepük, az esküvői szertartások bemutatása a kiállítás hangsúlyos pontja. A lengyel nők ma is meghatározó szerepet töltenek be a társadalomban, akár pincérként, villamosvezetőként vagy luxusszálloda menedzsereként dolgoznak, határozottan, kedvesen, nyitottan állnak egymáshoz, a világhoz. Az érkezéskor egy élő növénykoszorút kaptam ajándékba a Leonardo hotelben, ami a legkedvesebb emlékek közé került a fotótárban. Jó itt vendégnek lenni! Üdvözlettel barátnőd, Andi

Az utazásaink során mindenki a csapadékos időjárás elkerüléséért imádkozik leggyakrabban, hiszen a zavartalan, önfeledt kiapcsolódást leginkább napsütéssel kísérve tudjuk elképzelni. Ám az időjárásra nincs ráhatásunk, és olykor elkerülhetetlenül belefutunk egy-egy esős napba. Nincs mit tenni, mehetünk haza... Ugye nem? Hisz ilyenkor értékelődnek igazán fel a beltéri programok, ahol az égi áldás ellenére is jól és értékesen tölthetjük el az időnket. Alábbiakban összeszedtünk több program-opciót, arra az esetre, ha ez az esős időjárás épp Krakkóban érne utol...! By bazylek100 / Robin Múzeum a város alatt Fedezd fel a középkori várost a Főtér (Rynek Główny) alatt 4 méter mélyen található, egy valódi középkori városrész ásatási területeiből kialakított múzeumban – ez a Podziemia Rynku! A szó szerint a tér alatt rejtőző történelem elevenedik meg eme különleges múzeumban – interaktív installációk, ősi utcarészletek és holografikus prezentációk révén. Oskar Schindler zománcgyára Az egykori zománcgyár ma múzeumként működik, ahol „Schindler gyára – Krakkó a náci megszállás alatt 1939–1945” című, egyáltalán nem könnyed témájú állandó kiállítás látható. Interaktív tárlatokon, korabeli fényképeken, dokumentumokon és személyes történeteken keresztül ismerhetjük meg a krakkói zsidóság sorsát, a náci megszállást és Schindler szerepét több mint 1000 ember megmentésében. MOCAK A Museum of Contemporary Art in Kraków, röviden MOCAK egy modern kortárs művészeti galéria, amely Oskar Schindler egykori zománcgyárának területén található. Állandó kiállításában mintegy 5000 kortárs alkotást nézhetünk meg, főként a 90-es évektől napjainkig. Marcin Wąsik A lengyel paraszti kultúra A krakkói Etnográfiai Múzeum színes és gazdag betekintést nyújt a lengyel és más népek paraszti kultúrájába – autentikus környezet, ünnepi hagyományok, viseletek, tárgyak és művészeti alkotások hármas dimenziója várja a látogatókat. Muzeum Narodowe w Krakowie Nemzeti Múzeum Lengyelország legnagyobb és legjelentősebb múzeuma 1879 óta működik, és jelenleg 12 különálló részlege van Krakkóban. Monumentális főépületében két állandó kiállítás várja a látogatókat – arany, textil, bútor, üveg, kerámia, hangszer és judaika gyűjteménnyel, illetve katonai hagyatékokkal. Ólomüvegek múzeuma Egy hely, ami nem csupán a múlt nagy műalkotásait őrzi, de aktív, élő műhelyi élmény is. Ideális választás művészetkedvelőknek, családoknak és bárkinek, aki szeretné látni, hogyan születik meg egy üvegablak a gyakorlatban. Krzyycho Aquarium & Natural History Museum Különleges, kettős élményt nyújtó helyszín: egyrészt bemutatja a vízi világot, másrészt lenyűgöző természettörténeti gyűjtemény. Trópusi halak, hüllők, valamint lenyűgöző jégkori leletek – kiemelt szenzáció a 30 000 éves, teljesen konzervált, szőrös rinocérosz, ami az egyetlen ilyen fennmaradt példány a világon! Dariusz.Biegacz Klasszikustól a hangversenyig Egy klasszikus koncert? A város legrangosabb, neo-barokk stílusú koncerthelyszíne, a Kraków Philharmonic Hall nemcsak lenyűgöző építészeti látványosság, de heti rendszerességgel hallgathatunk benne szimfonikus koncerteket, illetve hangversenyeknek, ifjúsági és egyetemi koncerteknek is otthont ad. Kino Pod Baranami A közvetlenül a főtér mellett található művészmoziban különböző nyelveken feliratozott filmeket nézhetünk meg. Piotr Krajewski Małopolska Science Centre Cogiteon Krakkó új, 2024-ben megnyitott interaktív tudományos központja, a volt Rakowice-Czyżyny repülőtér területén. Közel 100 egyedi, interaktív installáció segítségével a látogatók szórakoztató formában fedezhetik fel többek közt az emberi test működését, a bolygó rétegeit, vagy akár az űrutazást. krakpin.com Krakkói Flipper Múzeum Van, aki nem szereti a flippereket? Íme, egy múzeum, amiben minden kiállított tárgy megérinthető, mi több játszani kell velük. Több mint 60 klasszikus flipper és árkád típusú játék csak téged vár, hogy kipróbáld őket! Szabaduló szobák Kreatív kirakósok, tematikus feladatok… Keresd a szobákat a Grodzka és Kazimierz területein.

Ha tavasszal vagy ősszel járunk dél-Lengyelországi területeken, a Tátrában vagy a Beszkidekben, könnyen belefuthatunk hatalmas juhnyáj terelésekbe és azok mellett folklór fesztiválokba. Ez a Redyk (ejtsd: redik), mely Lengyelországban, azon belül is kifejezetten a Podhale és a Beskidek térségekre jellemző hagyományos pásztorkultúrához kötődő esemény. A szó a juhnyáj tavaszi és őszi vándorlását jelenti. Ilyenkor a pásztorok (a bacák) a juhokat felhajtják a hegyi legelőkre, illetve az év második felében lehozzák őket a falvakba. Nár a középkorban szokás volt, hogy a falvak közösségei közösen hajtották fel a hegyi legelőkre az állatokat, a pásztorokra bízva azokat, majd ősszel ünnepélyesen visszhozták azokat. De a redyk nem csak gazdasági, hanem közösségi esemény is, és napjainkra az ünnepélyes része felerősödött, és egyfajta folklór fesztivállá, turisztikai látványossággá alakult át, melyben az állatok hajtása mellett nagy hangsúlyt kap a népviseleti vonulás, a zene és tánc, valamint a különböző pásztor tevékenységek bemutatása, mint a birkanyírás, vagy a sajtkészítés. Emellett kézműves- és gasztronómiai vásárokat is tartanak, ahol többek között megkóstolhatod az oscypeket (ejtsd: oszcipek) is. A leglátványosabb redykek ősszel kétségtelenül Szczawnicaban (ejtsd: scsavnyicá) és Bukowina Tatrzańskaban (ejtsd: bukoviná tátzsányszká) vár. Az adott évi pontos időpontokat augusztus végétől megtalálni az interneten.

Warmia-Mazúria (Województwo warmińsko-mazurskie) A Lengyelország északkeleti részén található Warmia-Mazúria az ország egyik legkevésbé sűrűn lakott, ám természeti szépségekben rendkívül gazdag vajdasága. Nevét két történelmi régióról, Warmiáról (németül Ermland) és Mazúriáról (Masuren) kapta. A régiót gyakran az „Ezer tó földjének” (Kraina Tysiąca Jezior) nevezik, mivel Európa egyik legnagyobb és legszebb tóvidékével büszkélkedhet. Hatalmas erdők, kristálytiszta tavak és enyhén dombos táj jellemzi, ami ideális a vízi sportokhoz, túrázáshoz és a természetjáráshoz. A vajdaság fővárosa a Łyna folyó mentén fekvő, a festői Mazuri-tavak kapujaként is ismert Olsztyn (németül Allenstein). Egy ideig Olsztynban élt a régió nagy szülöttje, a világhírű csillagász, Nikolausz Kopernikusz, sőt, 1521-ben ő vezette a város védelmét a teuton lovagok inváziója ellen. A régió másik jelentős városa Elbląg (németül Elbing), a Visztulai-öbölhöz (Zalew Wiślany) közeli történelmi kikötőváros az Elbląg folyó mentén. Ennek közelében található az Elbląg-csatorna egyedülálló vízi útvonala, ahol a csatorna bizonyos szakaszain a hajókat a szintkülönbség leküzdése érdekében szárazföldi síneken vontatják. Elbląg-csatorna (Kanał Elbląski) - Buczyniec-csúszda (Pochylnia Buczyniec) A mellékágakkal együtt 151 km hosszúságú Elbląg-csatorna Lengyelország leghosszabb hajózható csatornája. IV. Frigyes Vilmos porosz király megbízásából, Georg Jacob Steenke porosz mérnök tervei alapján 1844 és 1860 között építették azzal a céllal, hogy Kelet-Poroszországot összekösse a Balti-tengerrel. A csatorna az Elblągtól délre fekvő Druznó-tavat (Jezioro Druzno) köti össze a Drwęckie-tóval (Jezioro Drwęckie) és a Jeziorak-tóval (Jezioro Jeziorak), majd az Elbląg folyón keresztül a Visztula-lagúnával (Zalew Wyślani) és a Balti-tengerrel. A vasút megérkezéséig nagyban hozzájárult a régió gazdaságának fejlődéséhez, az itt közlekedő hajók főleg élelmiszert és faárut szállítottak. A 20. században a vasút és a közúthálózat kiépülésével gazdasági jelentősége fokozatosan csökkent, végül turisztikai attrakcióvá vált. Az Elbląg–Ostróda közötti fővonal hossza kb. 82 km, ahol 1927-től a sétahajók utasokat is szállítanak. Az Elbląg-csatorna ma egyike az ország legizgalmasabb látnivalóinak, 2007-ben népszavazással „Lengyelország 7 csodája” közé választották. Elsőre nem is tűnik különösnek, hiszen a 19. század közepén a belvízi hajózás és az áruszállítás fellendítése érdeklében Európában számos csatornát hoztak létre. Az Elbląg és Ostróda városát összekötő csatorna mégis más, mint a többi, hiszen az Amerikai Egyesült Államokban, New Jersey államban található Morris-csatornát (Morris Canal) leszámítva a világon sehol másutt nincs olyan hely, ahol a hajók nemcsak a vízen, de a füvön is közlekednek, viszont csak itt hagyták meg az eredeti, ma már műemlék gépezetet. Mivel Warmia és Mazúria tóvidékét a Balti-tengerrel összekötő csatornán található tavak vízszintje különbözik, a csatorna öt pontján különleges, sínekkel felszerelt sólyapályát (ún. száraz vontatódombot) építettek. Az emelkedőhöz érkezve a hajókat vasúti kerekeken, sínen futó kocsira (ún. hajóemelő rámpára) úsztatják és a füves emelkedőn vízkerekekkel hajtott acélkötéllel vontatják fel az emelkedő tetejére, vagy engedik le a lejtő aljára, ahol újra vízre kerülnek. A hajók az öt vontatódombon (Buczyniec, Kąty, Oleśnica, Jelenie, Całuny) összesen több mint 100 m szintkülönbséget küzdenek le. A forgalom kétirányú, így egy vontatódombon egyszerre két hajóemelő rámpa halad, a vontatódomb tehát úgy működik, mint a klasszikus sikló. Ahogy a rámpához rögzített hajót a síneken felvontatják vagy leeresztik, a másik sínpáron guruló rámpáén egy másik hajó vagy az üres rámpa ereszkedik vagy emelkedik mellettünk. Az egyedülálló vízmérnöki műemléknek számító csatorna 19. századi, a világon egyedülálló gépezete annak ellenére, hogy több mint 150 éves, olyan kitűnő állapotban van, hogy még mindig az eredeti szerkezetet használják. A hajók április végétől szeptember végéig közlekednek, több társaság különböző hosszúságú és időtartamú (2, 3 és 4,5 órás) útvonalat kínál az utasoknak. A legrövidebb, 2 órás hajózás négy csúszdán történő ereszkedésből vagy emelkedésből áll, a végállomásról autóbuszok viszik vissza az utasokat a kiindulópontra. A legnépszerűbb, 3 órás hajózás három csúszdát érint, ezeken oda-vissza haladva a végén a kiindulópontra érkezünk vissza. A Buczyniec–Elbląg közötti 4 óra 40 perces útvonal mindkét irányban megkezdhető, a végén ebben az esetben is autóbuszokkal szállítják vissza az utasokat a kiindulópontra. Az Elbląg-csatorna a nyári időszakban Lengyelország északi részén, az „Ezer tó földjén” járva kihagyhatatlan látványosság, melyre érdemes időt szánni és megtapasztalni egy hajó fedélzetén történő utazás közben a füvön siklás semmi máshoz nem hasonlító érzését.

Közel 20 éve lengyel cégeknél dolgozom (a nyelvvel sajnos még mindig nem boldogulok), és amióta terepfutó lettem (na jó terepkocogó, terepgyalogló, de mindenképp terepimádó) férjemmel elkezdtük felfedezni ezt a gyönyörű országot. Ami nem mellesleg terepfutó paradicsom... TÖBB MINT GONDOLNÁD És igen, van élet a KGST piac után (emlékszem gyerekként mennyit jártunk ki a „lengyel” piacra, élvezettel merültem el a piaci forgatagban és csak bámultam a lengyel-magyar „üzleti barátságot”). És igen, van élet (futó is) Zakopanen túl. Több, mint 10 éve voltunk először túristaként Lengyelországban. Régóta vágytunk a Bieszczady hegységbe (magyar nevén Besszádok), Kelet-Lengyelországban, az ukrán határ közelében. Gyönyörű, hegyes és lankás vonulatok váltják egymást. Szeptemberben mentünk és annyira klassz szállásunk volt, romantikus kandallóval. Nyilván begyújtottuk a 20 fokban és az sem érdekelt, hogy még a bugyinkból is folyt a víz. Ez a romcsis kandallós feeling aztán nem eresztett. Szerencsére Lenygelországban rengeteg ilyen szállást lehet találni. Mi sosem keressük a hoteleket, vagy az egyszerű apartmanokat. Nagyon népszerűek és abszolút megfizethetőek a rönkházak. Persze ilyeneket már itthon is találni, na de arany áron. Nem úgy a lengyeleknél… AZ ELSŐ FUTÓVERSENYT KÖVETTE A TÖBBI Aztán egyszercsak a Lemkowina Ultra Trail-en találtuk magunkat (2019). Sokat hallottunk már erről a mocskos (értsd saras) versenyről. Emlékszem, a sportcsarnokba belépve, ami az expo-nak helyet adott, belebotlottunk Csanyába és az Ultra Trail Hungary standba. Na jó, akkor nagy baj már nem lehet. Az első LUT-ra ketten mentünk a férjemmel. Ez a verseny igényel némi logisztikát, főleg, ha nem azonos távon indultok. Cserébe remek futható útvonalak, csodás kilátás és szuper befutó buli, menő kolompos érem jár. Szerencsénk volt, abban az évben csontszáraz, napsütéses versenyt tolhattunk. Azonnal meg is fogalmazódott bennünk, hogy vissza kell jönni. Hátha tapicskolhatunk a sárban. Mivel több táv is van, ezért lehet variálni és visszatérni. Covid miatt ez a visszatérés 2021-ben lett, de barátainkat megfertőztük „lengyivel” így már jöttek velünk ők is. Jelentem ismét kimaradtunk a dagonyázásból. Aztán 2023-ban egy sokkal kisebb versenyre neveztünk a barátokkal. Ez az Ultra Miles of Beskid Wyspowy. Nagyot nézett mindenki, kik vagyunk és mit is akarunk mi itt, hiszen ez a verseny inkább a helyi, lengyel terepfutóknak a kedvence. De nagyon jó fejek voltak (jelzem az angol kommunikáció soha sehol nem volt probléma Lengyelországban) és nagy örömmel tudatták mindenkivel, hogy magyar barátaik idáig utaztak, hogy csapassák a terepen. Ez a verseny is egy nagyon jól futható (jó jó kicsit köves részek is voltak, na dehát ez egy terepfutó verseny…) menő frissítőpontokkal (kedvencem a méhecskének öltözött lányok, ahol helyi mézet is kóstolhattunk a ponton). Mire erre a versenyre elbandáztunk a barátainkkal, addigra már bejártuk velük Tolnát-Baranyát, akarom mondani dél-Lengyelországot. Nowy Targ környékét jó szívvel ajánlom (csak egy picit kell tovább autózni Zakopane után), de megéri, mert csodaszép hely. Fel lehet futni a Turbacz-ra (1310 m) - nyáron menetközben a kis templomban az istentiszteletet is meghallgathatod (aj de jó kis „chatka” van fenn, a legmenőbb övre/futózsákra akasztható sörös poharat hozták el a fúk) és nem mellesleg futó versenyt is rendeznek (Turbacz Trail – nyári és téli verzió is) tessék menni! Jártunk Limanowa környékén (áprilisban a Mogielica-n térdig érő friss hóban futottunk), és elvittük a barátainkat a Bieszczady hegységbe (kétszer is). Örök kedvenc lesz Polonina Wetlinska a maga hullámzó tájával. Az egyik legszebb menedékház, amiben megfordultunk eddig: Chatka Puchatka (1228m). Láttuk az elmaradottabb keleti részeket és a történelmileg gazdag Krakkót. Ettünk isteni pirogot, ittunk jobbnál jobb söröket. A Żubrówkaról ne is beszéljünk. A lengyel boltokban van az alkohol (sör, bor és egyebek – pár polcon) és van a Żubrówka minden változatban – egész falat betöltő polcrendszeren. Meglepő módon a legtöbb futásunk alatt nemigen találkoztunk terepfutókkal. Viszont rengeteg túrázóval kerülgettük egymást. És nagyon kedvesen mindenhol elengedtek minket. Néhol ufóként néztek ránk, de ahogy harsányan rájuk köszöntünk Cześć!, már meg is volt a mosoly az arcokon. Gyönyörű részeken és változatos tájakon jártunk, a legtöbb túrista útvonal tökéletesen rendben tartva. Tényleg élvezhető, nem meghalós futásokat lehet összetenni. Bandázós, beszélgetős, engem bevárós bulifutások simán jöhetnek. Az idei évet is lengyel futásokkal kezdtük. Mindössze 40 percnyi autóútra, Krakkótól délre 800-900m magas hegyek között megbújó völgyben találtunk szuper faházas szállást. Nyilván a kandalló alap, extra luxusként járt a panorámás fa tüzeléses szauna házikó. Igazán kalandosan és változatosan indult az idei futóévem, 5 nap alatt futottam 13 fokban, orkánban, friss hóban és térdig érő sárban.

Szalay József és Szczawnica Zakopane és környéke turisztikai látnivalói között kiemelt helyet foglal el a Dunajec folyón történő tutajozás. A 274 km hosszú Dunajecen már a 19. század elején is tutajoztak, szervezett formában azonban Szalay József (lengyelül Józef Szalaj, 1802-1876) idején jött divatba, aki magyar származású lengyel hazafiként, Szczawnica alapítójaként és birtokosaként nagy szolgálatokat tett a Pieninek-hegységben a turizmus fejlődéséért. A gyógyfürdő népszerűsítése céljából útikönyvet és saját rajzaiból készített képes albumot adott ki, tevékenysége nyomán a kis gorál falu az arisztokrácia és a művészvilág körében ismert és népszerű fürdőhellyé változott. Szalay József szervezte az első tutajozásokat a Dunajecen, mellszobra ma a nyaralóhely Felső parkjában látható. A Dunajec – Galícia és a Szepesség természetes határaként – évszázadokon át Szent István országának egyik legbékésebb határszakasza volt. Napjainkban a folyó lengyel és szlovák oldalán is tutajba ülhetünk, ha azonban magára a Dunajec-áttörésre összpontosítunk, akkor a történelmi országunk messze földön híres Vörös Kolostorával (Červený Kláštor) szemben lévő Sromowce Niżne településen ülhetünk be a lengyel tutajokba. A kolostort a 16. században kezdték építeni, 1320-1567 között karthauzi, majd 1711-1782 között kamalduli szerzetesek éltek benne, a két időszak között világi tulajdonban volt, 1782-től pedig egyházi, majd állami tulajdon. A kolostor mellett ömlik a Dunajecbe a Lipnik-patak (Lipnik), ez a szlovák nemzeti park határa, a lengyel nemzeti park határa kb. 300 m-el távolabb, a Hegyes-kő (Ostra skała) mellett található. A Szlovákiában 1932-ben alapított természetvédelmi terület a világ második olyan nemzeti parkja, amely két ország területén található (az elő az USA és Kanada határán jött létre). A tutajok A Dunajec-áttörésben használt tutajok öt db, egymáshoz erősített ladikból állnak, amelyek hossza 5,75 m, szélessége pedig egyenként 45 cm. Egy tutaj maximum 12 személyt szállít, rajtuk kívül a tutajt irányító „Mester”, valamint annak segítője alkotja a jármű személyzetét. Az elöl álló Mester szabja meg az útirányt, tőle függ, hogyan kelünk át a folyó gázlóin. A kormányzást a hátul elhelyezkedő segéd végzi, aki a csáklyával a Mester által kívánt nyomvonalra vezeti a járművet. A Mester kommentálja a látnivalókat és érdekességeket, és különböző történetekkel szórakoztatja a tutaj utasait. A tutaj elejét fenyőágak díszítik, melyek egyrészt dekorációként szolgálnak, másrészt megakadályozzák, hogy a tutajba bejusson a felcsapódó víz. Tutajozni – amennyiben az időjárási körülmények ezt lehetővé teszik – április 1. és október 30. között lehet, a túra időtartama általában 1,5-2 óra, ez azonban a vízállástól függően hosszabb vagy rövidebb is lehet. Az útvonal látnivalói Az indulást követően néhány perc múlva a gyalogoshidat és a Vörös kolostort magunk mögött hagyva a folyó befut a hegyek közé, és sebes gázlókon, hatalmas mészkőszirtek alatt halad célja felé. Itt kezdődik a Dunajec-áttörés legizgalmasabb, látnivalókban leginkább bővelkedő szakasza. Rögtön indulás után előttünk magasodik a Vörös kolostor panorámáját uraló Trzy Korony (Korona-hegy), amely az áttörés legmagasabb csúcsa, egyben a Pieninek jelképe. Öt csúcsa közül a legmagasabb az Okrąglica (982 m), amely kb. 500 m-rel magasodik a Dunajec vízszintje fölé, erre a lengyel oldalról jelzett turistaúton fel lehet jutni. A három legszebb sziklatorony népies neve Kaśka, Baśka és Maryśka. Balra a Kaśka (Okrąglica, 982 m, a főcsúcs), ettől jobbra a Baśka (Płaska Skała, 950 m), még tovább jobbra pedig a Maryśka (Pańska Skała, 920 m), a főcsúcstól balra pedig a Dziadek (Nagypapa) és a Babcia (Nagymama) látható. A Dunajec az évezredek során a 8 km hosszú áttörésben hét éles kanyart vájt a sziklába, ezáltal megtalálva az utat az egymástól légvonalban mindössze 3 km-re lévő két végpontja között. A kanyont egy 90°-os, jobbra ívelő kanyarban érjük el, amely a személyzet számára az áttörés egyik legnehezebb kanyarja. A bal parton a Łysina (792 m) tövében látható a Dunajec-áttörés kapujának tekintett hegyes kúp formájú Hegyes-szikla, amely egyike az áttörés legszebb sziklafalainak. Hamarosan a Dunajec egyik legszűkebb részéhez érkezünk, ahol a folyó szélessége éppen csak meghaladja a 10 métert, a víz mélysége viszont ezen a ponton eléri a 12 métert. A monda szerint a legendás felvidéki betyár, a nép körében nagyon népszerű Juraj Jánošík itt választotta ki bandájának tagjait, mégpedig oly módon, hogy a jelentkező legények közül csak az lehetett a banda tagja, aki képes volt a folyót ezen a ponton átugrani. Egy másik legenda szerint azért nevezik ezt a helyet Betyár-ugrásnak, mert Jánošík itt ugrotta át a folyót a csendőrök elől menekülve. Jánošík lába nyomát mai napig őrzi a szikla, a helyet pedig azóta Betyár-ugrásnak nevezik, a két legenda közötti igazságot pedig ki-ki döntse el magában… A szlovák oldalon készenlétben álló fotósok itt fotót készítenek a tutajokról, melyet a tutajozás végén megvásárolhatunk. A jobb parton szinte a vízből látszik kinőni a Disznó-szikla (Świnia skała), ennek falában található a Róka-lyuk (Róka-lyuk) nevű üreg, amely Lengyelország egyetlen, egész évben, éjjel-nappal látogatható barlangja... Újabb éles kanyarban a folyó megkerüli a bal parton magasodó Klejowa csúcsot, a kanyarból kiérve a jobb part hátterében a Holica csúcsa (824 m) látható. Egy lágyan ívelő bal kanyarban elhaladunk a szlovák oldalon lévő Huta tisztás mellett, amely nevét egy valaha itt működő üvegkohóról kapta. A jobb parton, a kerékpárút mellett emelkedő sziklán egy festett fehér ponttal mutatják meg nekünk a Dunajec eddig mért legmagasabb vízállását, majd a Szerelem-forrás (Prameň lásky) mellett vezet utunk, melyhez ugyancsak számos legenda kapcsolódik. A következő, hosszan balra ívelő kanyarban elhaladunk a jobb parton magasodó Hét Barát (Sedem Mníchov) nevű látványos sziklacsoport előtt. A legenda szerint hét kővé vált szerzetest látunk magunk előtt, akik büntetésből lettek kővé változtatva, mivel fogyasztottak a biblia szerint számukra tiltott gyümölcsből. Más értelmezések szerint sorsukat annak köszönhetik, hogy egy apácát üldöztek, akinek alakja a következő jobb kanyar végén, a lengyel oldalon emelkedő Facimiech nevű sziklafalban rajzolódik ki. A Facimiech után az áttörés legcsendesebb szakaszához érkezünk, ezen a szakaszon történtek az első kísérletek a folyó vizének „meglovaglására”, amelyből napjainkra kialakult a Dunajec-áttörésen történő tutajozás tömegeket vonzó látványossága. Egy újabb hosszú jobb kanyarban, egyre gyorsuló sodrásban megkerüljük a jobb oldalon magasodó Poľana sziklát, ezzel szemközt torkollik a Dunajecbe a tökéletesen tiszta vizű Pieninek-patak (Pieniński Potok). A hosszan ívelő kanyar túlsó végén lassan feltűnik a Sólyom-szikla (Sokolica, 747 m), a Pieninek egyik legszebb sziklacsúcsa, amely 307 méterrel emelkedik a folyó fölé, és amelyet gyakran a „Pieninek Anyja” néven írnak le. A szikla lengyel oldalról, jelzett turistaúton több irányból is elérhető, csúcsáról szemet gyönyörködtető kilátás nyílik. Egy enyhén kanyargós szakaszt magunk mögött hagyva felerősödik a folyó sodrása, egyre gyorsulnak a tutajok, majd az újabb éles bal kanyar közepén elérjük a szlovák oldalán található Százéves-forrást (Storočný prameň), amely télen sem fagy be. A monda szerint, aki iszik ennek vizéből, 100 évig fog élni. A karsztforrás után a jobb parton egy magányos, fákkal elszórtan benőtt falú Osobitá skala, majd a csaknem szabályos háromszög alakú fehér sziklafal, a Vylízaná látható, ezek határolják az Erdős-patak (Lesnický potok) áttörését, itt torkollik a Dunajec-áttörésbe a kék jelzésű turistaút, ettől mintegy 300 m-re, az egykori faúsztatók útvonalának végén ér véget a tutajozás az áttörést a szlovák oldalról megkezdő tutajozók számára. A lengyel tutajok kicsit távolabb, a festői Szczawnica városkában fejezik be útjukat. A személygépkocsival érkezőket mindkét végállomásról, illetve annak közeléből rendszeresen közlekedő autóbuszjáratok viszik vissza a tutajozás kiindulópontján hátra hagyott gépjárműveikhez, illetve a Dunajec szlovák partján jól kiépített séta- és kerékpárúton is visszajuthatunk a Vörös kolostorhoz, és azon keresztül Sromowce Niżne településre. A Dunajec-áttörésben történő tutajozás nemcsak a lengyel és szlovák, de a magyar turisták körében is méltán népszerű. Aki kedvet érez magában, hogy közelebbről is megcsodálja ezt a vadregényes vidéket, egy néhány napos zakopanei kirándulás alternatív programjaként is bejárhatja a Dunajec festő áttörését. Ha saját eszközzel - SUP, kajak, csónak - szeretnénk kipróbálni a dunajeci kalandot, arra is van lehetőség, de a nemzeti park belépőjegyet minden résztvevőnek meg kell előre vásárolnia, és azt a megfelelő személynek be kell tudni mutatnia! Emellett mindenképp ajánlott előre tájékozódni az adott szakaszról, mert egyes részeken vadvízi arcát mutathatja a Dunajec! online jegyvásárlás itt

A lengyel italkínálat alapja, zászlóshajója a kellemesen napsárga felfényekkel és egy szál fűvel gazdagított vodka. Aki Lengyelországban jár, az biztosan találkozik vele. A Żubrówka (kiejtése: zsubrufka), a mára már világhírűé vált lengyel vodka különlegessége, hogy minden üvegben egy szál illatos szentperjét, közismert nevén bölényfüvet találunk. Évszázados hagyományok A bölényfüves párlat gyökerei évszázadokra nyúlnak vissza: egy 1534-ben megjelent lengyel gyógynövénykönyvben, a Hortus sanitatis-ban már nem csak szó esett a bölényfűvel ízesített szeszről, hanem annak receptjét is megtalálhatták benne az érdeklődők. A XVI–XVII. századra a lengyel nemesség körében is kedvelt itallá vált, akik titkon abban reménykedtek, hogy megfelelő kupica felhajtása után a párlatban „lakó” bölény erejével is gazdagszanak majd, egy kiadós másnaposság mellett. A modern értelemben vett Żubrówka gyártása egészen a XX. századig váratott magára, a polmoszi Białystokban aztán megalapították azt a lepárlót, amely 1928 óta készíti kereskedelmi tételekben a bölényfüves vodkát. Mitől ilyen különleges a bölényfű? A bölényfű (illatos szentperje, Hierochloe odorata) egy aromás évelőfű, amely az északi féltekén, Észak-Amerikától Kelet-Európáig szélesen elterjedt. Leginkább a bővizű réteken és mocsaras ligetekben érzi jól magát, ilyen a híres Białowieża-erdő vidéke is, ahol a vad bölények is szívesen legelnek (többek között bölényfüvet is). A növény levelei hosszúak, körülbelül 1 cm szélesek, illatukat pedig a bennük található kumarin adja, amitől a vaníliás édességekre jellemző aromát árasztanak. A kumarin egyébként nem csak az aromáért felel, hanem természetes véralvadásgátló is, ez volt az oka, hogy a nyolcvanas évektől egészen 2010-ig a hagyományos lengyel változatú Żubrówkát Amerikában nem is lehetett forgalomba hozni, ott egy másfajta aroma hozzáadásával próbáltak meg azonos eredményre jutni. Gyártás és ízvariánsok A Żubrówka eredeti, bölényfüves változatát hagyományos eljárással, tölgyfahordós érleléssel állítják elő. Emellett a márkanév alatt több más vodka is megjelenik: például a tiszta, többszer desztillált Żubrówka Biała, amelyet platinaszűréssel lágyítanak, vagy a tölgyfakéreg-kivonattal utólag szűrt Żubrówka Czarna. Újabb vonalként pedig megjelentek a gyümölcsös, zöldfűszeres, fűszeres, extra ízesítésű Fresh Żu változatok is, mint az almás, a mentás, a citromos vagy épp a homoktövises. 2020 óta már a friss vadcseresznyés Żubrówka Dzika Czereśnia is elérhető és hol van még a fejlesztés vége! Ma már a Żubrówka-kínálat igen sokszínű: a klasszikus, bölényfüves vodka az ikonikus žubr, a bölény ábrájával várja a vevőket a polcokon, míg a többi üvegen az adott ízvilág egyértelmű jelzése található. Fogyasztási szokások és koktéltrendek – avagy a Żubrówka örök Manapság a Żubrówka nemcsak tisztán, shotként fogyasztható, hanem koktélalapanyagként is igen népszerű a bártenderek és a vendégek körében is. Az egyik legismertebb változat a Szarlotka koktél, ami nem más, mint szűretlen almalé és Żubrówka kombinációja, fahéjjal ízesítve. Külföldön főleg Apple ŻU vagy Polish Kiss néven ismerik ezt a sült almás ízeket magában hordozó italt. Aztán persze ott van a Warsawa Mule, amely a klasszikus Moscow Mule lengyel változata: friss lime-mal, gyömbérsziruppal vagy gyömbérsörrel keverve készül. Nagy kedvenc még a Bison Botanica is, ahol tonikkal és friss gyógynövényekkel kombinálják a Żubrówkát, az ital alkotóelemei pedig szépen kiemelik a bölényfű aromáit. Na zdrowie!

Krakkótól északnak, hozzávetőlegesen 45 kilométerre találjuk Pustynia Błędowska-t (ejtsd pustinyá bvendovská), azaz a Błędowska-sivatagot, mely Közép-Európa egyik legkülönlegesebb természeti képződményei közé tartozik. Ezt a Sziléziai és Kis-lengyelországi vajdaságok határán húzódó, nagyjából 33 km2 területet bár „sivatagnak” hívják, nem klasszikus sivatag, mint inkább homokos pusztaság. Mivel nem csak Lengyelország, de egész Közép-Európa legnagyobb homoksivataga, sokan „Európa Szaharájának” is nevezik. A Błędowska-sivatag eredetét a jégkorszak idejére vezethetjük vissza, mintegy 2-3 millió évvel ezelőttre, amikor a területre nyúló gleccser olvadni kezdett, és hatalmas mennyiségű folyami homokot hagyott hátra. A sivatagos terület emiatt átlagosan 40 m vastag homokkal fedett, de egyes helyeken ez a vastagság eléri a 70 métert is! A SIVATAGI LEGENDA Az olkuszi bányászok a tárnák kialakításával közel kerültek a pokolhoz, és mivel az ásás során iszonyatosan nagy zajt csaptak, a folyamatos kopácsolással, dörömböléssel feldühítették az ördögöt, aki dühében elhatározta, homokkal tölti fel a bányákat, hogy a bányászok felhagyjanak a munkával. Ezért fogott egy hatalmas zsákot, amivel elrepült a tengerpartra, majd megtömte homokkal. Ám visszafele a zsák beakadt a kluczei templomtoronyba, és kiszakadt, amitől a hatalmas mennyiségű homok szétszóródott a környéken és létrejött a sivatag. A területen a 18. században intenzív erdőirtások és bányászat (ólom és ezüst) hozzájárultak a terület fokozott kiszáradásához és a homokfelszínek feltárulásához. Az erőteljes elsivatagosodásra reakcióul az 1960-as években hosszú levelű ibolyafűzzel erdősítették, ám a táj egyedi értékének védelme érdekében 1994-ben felhagytak az erdősítéssel. Napjainkban a Sasfészek Tájvédelmi Park védelme alatt áll. A látványos területet több kilátópontról is meg lehet csodálni: így például a Czubatka-hegyről (355 m) (ejtsd: csubátká), a Dąbrówka-hegyről (382 m) (ejtsd: donbrúvká), vagy épp Róża Wiatrówtól. Aki túrázna, annak ajánlott a Klucze (ejtsd: klucse) és Błędów közötti, 28 km hosszú, sárga jelzésű turistaösvényen, de a homokvidék körül kiépült egy kb. 20 km hosszúságú kerékpárút is (fele betonozott, fele dózerúton halad, nem kell homokban bringázni). A kerékpártúránkat érdemes a Szélrózsától (Róża Wiatrów - ejtsd rúzsá vjátrúv), pontosabban az ide vezető bekötőút kezdetétől indítani - itt ingyenes parkolóban állhatunk meg. A sivatagos részhez érve jobbra indulva kezdjük meg a körünket, mely először betonozott úton halad. Az első jobbra nyíló leágazásban feltekerhetünk a Czubatka-hegy, hogy "magasból" letekinthessünk a területre. Ha bringával ezt kihagynánk, autóval is fel lehet menni a kilátóponthoz. A második elágazásnál Dabrówka Chechło (ejtsd: dábrúvká hehvo) irányába térhetünk le, mely leágazásnak különlegessége, hogy egyre bujább, zöldebb növényzet vesz körbe minket. Az betonutat farámpa váltja, és hosszan tekerhetünk a Biała Przemsza (ejtsd: bjává pzsemsá) folyó és annak láposabb részei felett. A rámpás rész után aszfalton jutunk el az erdős sávval elválasztott másik sivatagos részhez. Visszatérve a főcsapásra, pár kilométer után a betonozott talaj jó minőségű dózerúttá változik. A sivatagi látvány hátunk mögött marad, és fenyőerdő váltja a helyét. Kicsit több mint 20 kilométer megtétele után érkezünk meg a túránk kezdetekor már használt bekötőút közepére, ahol jobbra tartva pillanatok alatt megérkezünk a kiindulási ponthoz. A parkba való belépés ingyenes, és egész évben nyitva áll. Ha túráznánk, vagy bringáznánk itt, ivóvízzel mindenképpen készüljünk, mert vízfelvételi opció nincs.

Bárány Róbert ezúttal Tarnów környékéről hoz nekünk három remek tippet. Az első a festett falu Zalipie, ahol színpompásra pingált házakat csodálhatunk meg. Ezután Robi a Tarnów környéki dinamikusan fejlődő borászatokról mesél, végül egy könnyű családi kiránduláshoz hoz ötletet Ciężkowicéből, ahol izgalmas mészkőalakzatok között sétálhatunk. Ha tetszett, támogass minket egy lájkkal és ha szeretnél még több ilyen videót, iratkozz fel csatornánkra, illetve oszd meg barátaiddal is - dzięki!

A transzgenerációs érzelmi kapcsolódások egy furcsa fajtája a mi lengyelimádatunk, amit most már a harmadik generációra sikerült átörökíteni. Anya a második világháború után nem sokkal, a szocialista rendszer legsötétebb napjaiban, a vasfüggönnyel gondosan körbezárt, anyagilag teljesen ellehetetlenített országban úgy olvasott a lengyel Tátra ékkövéről, Zakopanéról, hogy azt hitte, soha nem fogja megélni, megtapasztalni mindazt, amibe a könyv lapjain beleszeretett. Aztán, már a harmincas évei vége felé, a hetvenes években, mikor a blokk országaiba már szabadabb volt az átjárás, az egyik munkahelyi kollektíva pár napos lengyel kiruccanást szervezett a kollégák számára. A Krakkóba induló közös kirándulásból aztán – anya aktív közreműködésével – Zakopane és Krakkó látnivalóit felölelő út lett, és anya, aki közel 20 év után végre eljutott a ragyogó Tátrába, egy életre szerelmes lett ebbe a nyüzsgő hegyi faluba, és ahányszor csak tehette, mindig visszatért. Járta télen és nyáron, felkaptatott hóviharban a Kasprowyra, lakott menedékházakban, ismert minden turizmussal foglalkozó górált, csencselt a piacon (állítása szerint egyszer több pénzzel jött haza, mint amivel kiment, a sajtpiacon valahogy így alakultak a forint–złoty árfolyamok), bejárta a dolinák legjavát, napozott a Gubałówkán, és nem is vágyott nagyon máshova. Miután megismerte apámat, az első télen elhozta, bemutatta a városnak, tesztelte, bírja-e a klímát, a túrát, a gasztronómiát. Apám jelesre vizsgázott, lenyűgözték a hegyek, rajongott a lengyel paraszti konyháért, ha kellett, sebtében le is rajzolta a megszeppent személyzetnek, hogy mit szeretne enni, élvezte, és feketére barnulva jött haza a tátrai ismerkedésből. Velem sem volt másképp, másfél évesen már oscypeket harapva ültem a szánkón, élveztem a forgatagot, a színes, zajos környezetet, és azt a vendéglátást, ami körülölelt minket. Lengyelországban ekkortájt illegálisnak számított a szobák pénzért történő kiadása, de ezzel Zakopanéban nem nagyon foglalkoztak. Ahogy az ember nyolc–tíz óra zötyögés után leszállt a fertelmes benzingőzt lehelő buszpályaudvaron, a helyi parasztasszonyok máris köré sereglettek: Pokoje? Pokoje? – kérdezgették, és szezontól függően nagyon hamar találtak maguknak szállóvendéget. Telefon kevés helyen volt, maximum levelezés útján lehetett biztosítani előre a szállást. Még a 2000-es évek elején is furcsa, soknyelvű telefonbeszélgetésekbe bocsátkoztunk, hogy legyen szállásunk a Brzozowa utcában. A Brzozowa utca volt a mi lengyel otthonunk. Anya valamikor még a hetvenes években lyukadt ki itt, és az egykori wrocławi polgármester nyaralójában talált magának megfelelő szállást. Mi apámmal már erre a biztos pontra érkeztünk, Pawlakéknál mindig szívélyes fogadtatásban volt részünk, a német és a magyar egy érdekes keverékén folyt a szó. – Aludni jó? Alles prima? – kérdezte minden reggel a házigazdánk, akivel apám különösen jó viszonyt ápolt. A lengyel létünk töretlen ívének aztán a Solidarność és az 1981-ben kihirdetett hadiállapot vetett véget időszakosan, de ’83 után már fixen minden évben legalább egy hónapot Zakopanéban töltöttünk. Két hetet nyáron, két hetet télen, hogy mindig legyen mit várni. Pawlakék örömmel láttak minket vendégül, mi pedig vittük a kiváltott és soha fel nem használt benzinjegyet ajándékba, a kávé és a szalámi mellé, amelyek akkortájt égetően hiányoztak a helyi boltokból. A jegyrendszer és a nincstelenség Zakopanét látványosan nem érintette, itt mindig volt mit enni, soha semmiben nem szenvedtünk hiányt. Jó, a húsboltban csak egy gúlányi halkonzervet árultak, és sosem felejtem el, amikor egyszer, egy éttermi látogatásunk alkalmával meg mertem hagyni egy darab sültcsirkét, mit kaptam a házigazdánktól! Hús nem volt, kávé nem volt, de helyi alapanyagok, sajt, friss halak, erdei gyümölcsök, gombák bőséggel akadtak. A piac virágzott, nyáron szakmányba lehetett falni a fokhagymás kovászos uborkát, a buszpályaudvarnál árulták a zapiekankit, a buszpályaudvaron pedig kilóra vettem a szarlotkát, a templommal szemben gofry és frytki is akadt, a friss, habos tejjel turmixolt málna és szamóca, valamint a rebarbarából készített kompót tökéletesen helyettesítette a márkás italokat. A paraszti konyha legjavát kínálták a kisebb kifőzdékben és az elitnek számító Gazda Hotel éttermében, de a legeslegjobb fogások mindig a menedékházakban vártak ránk, nagy adagokba mérve és még olcsóbban, mint a városban. A zakopanei létezésben a hatalmas túrák, a környező völgyek és hegyek felfedezése mellett fontos szerepet játszott a pihenés és az olvasás. Sokszor és sokat hevertünk épp ezért a Gubałówka gerincén, ahol bérelhető napágyak sora futott le a fenyvesekkel szegélyezett tisztáson, a felvonó melletti egyetlen menedékházból vételezett itallal, a reggel sebtében összeállított, otthonról hozott szalámival bélelt szendvicsünkkel itt pihentünk meg. Anyával külön sportnak számított a Krupówki megannyi üzletének, butikjának felderítése, a helyi kisipar zseniális koppintásainak begyűjtése. Ebben egészen élen jártak a lengyelek, minden nyugati termékre megszületett az igényes, helyi válaszuk, elképesztően menő cuccaim voltak, amikről idehaza csak álmodni lehetett. A piac és a 100 éve a kirakatban bólogató pöttöm górált tartalmazó, a Krupówki elágazásánál található tér között feszült a mi távunk, ezt bárhányszor képesek voltunk teljesíteni, hiszen minden kapualjban akadt valami újdonság, a népművészeti bolttól egészen a Samantháig. A Samantha műintézménye volt már akkor is a városnak. Igaz, a legkedvesebb cukrászdám a piac melletti nagytemplom oldalába húzódott, de a Samantha kínálatával – és főleg a cukormázas fánkjaival – senki nem tudott versenyezni. A templommal szemközt nyílt egység hamar a kedvencünkké vált, azaz a Krupówki-maraton pihenőpontja lett, idővel az utca másik végén nyíló egységével együtt. Apám eközben boldogan olvasgatta a könyveit az Ulica Brzozowa-i otthonunk hegyekre és a benzingőztől terhes zakopanei buszpályaudvarra nyíló teraszán. Sokszor azonban mind a magunk szórakozása után néztünk. Én nagyon hamar összebarátkoztam az utcában élő gyerekekkel, velük együtt csavarogtam a környéken, elhagyott parasztházakba surrantunk be, kertvégi gyümölcsösökre jártunk rá. Bő évtizedig nem volt kérdés, hogy ha ott vagyok, akkor bevesznek a bandába, és este anyáék csak tippelni tudtak, hogy mitől vagyok ennyire retkes, és vajon mi ragad rajtam. A zakopanei vonzalmunk soha nem múlt el. Ahogy puhult a szocializmus, újabb és újabb meglepetésekkel találkoztunk a városban, amit idővel beépítettük a saját kis világunkba. Elsirattuk magunkban, ami elmúlt és örültünk az újnak. Aztán a rendszerváltozás után anya más könyvélményeit is meg szerette volna élni, így már ritkábban tértünk vissza, a nyugati országok, nagyvárosok vonzása erősebbnek bizonyult, de szívünk mélyén mindannyian hűek maradtunk a mi Zakopanénkhoz. Apám még betegen is jött velünk. Már kevesebbet gyalogolt, de a vastag lengyel irhabundájában rótta az utat. Ha elfáradt, akkor a Krupówki közepén lévő, elegánsabb kávézóban vert tanyát, anyával pimaszul csak úgy jellemeztük, hogy ide támasztottuk le. Olvasott, teázott, nézte az utcán hömpölygő tömeget és várta, hogy új szerzeményeinket egy láttamozás erejéig bevigyük hozzá. A férjemmel is ide jöttünk fel először – tesztelnem kellett, hogy akivel hosszabb távra tervezek, az zakopane-kompatibilis-e. Neki is azonnal szerelem lett a város, a lengyel gasztronómia, olyannyira, hogy a barátainkkal is többször jártunk együtt a városban, én még terhesen is a Morskie Oko menedékházában faltam a szarlotkát, a féléves ikergyerekeinket is már a Gubałówka gerincén, a tátrai levegőn tologattam. Zakopanéba azóta is, rendszertelenül ugyan, de visszajárunk. Mostanában kicsit sokat nosztalgiázom, hiányoznak a megszokott helyek, a nyugalmas kisvárosi lét, értem a globalista világ térnyerését, de a helyi ízeket keresem a világláncok között, a régi épületeket a modern mögött, a górál hagyományokat, a bólogató figurát, a kis cukrászdáimat, a helyi sajtokat, a szobát kínáló parasztasszonyokat. Szerencsére Zakopane ügyel ránk, a nosztalgiázókra is, a fatemplom kertjében, a piac zugaiban, a dolinákban ránk köszön mindaz, amiért mindig is szerettünk itt lenni.

A Pieninek egyik legbájosabb városkája, Szczawnica nemcsak gyógyvizeiről és csodás hegyi környezetéről híres, hanem egy különleges hagyományról is: a Szalay-féle címerekről (lengyelül godła szalayowskie). Ezek a festett, fából készült táblák a helyi házak bejárata fölött ma is ott díszelegnek, és egy közel kétszáz éves történetet mesélnek el a lengyel falusi turizmus hőskorából egy nagyszerű korszakról és egy egyedülálló vállalkozóról. Szczawnicában szeretik a magyarokat. Nagyon szeretik és tisztelik azt az örökséget, amit a magyar származású, korának szupervállalkozója, mondhatnánk marketing zsenije Szalay József hagyott a városra. Szalay mellszobrát nézve, illetve a róla összegyűjtött anyagokat olvasva arra jutottam, hogy ez a snájdig bajuszos ember hiperaktív, munkamániás, ötletekkel teli kreatív ember volt, aki nem csupán közösségformáló személyiségével, de szervezési és menedzseri kvalitásokkal és képzőművészeti tehetséggel is meg volt áldva. Mert nem csupán a tutajozásból készített mai értelemben is vett turisztikai terméket, és nem csupán egy tündéri gyógyvízéről híres üdülő települést futtatott fel, de komplexen gondolkodott a turizmusról. Amikor legutóbb Szczawnicában jártam, éppen egy szívmelengető lengyel-magyar barátság ünnepségsorozaton (idén, 2025-ben már a 15. alkalommal rendezték meg) vehettem részt, alkalmam volt Szalay József életébe is picit jobban bepillantani. Jártam a Szalay József nevét viselő nemrég megnyitott Pieninek múzeumban is. A múzeum Szczawnica mellett Szlachtowában található, a határőrség épületéből lett kialakítva. A kiállítás a Dunajec folyó mentén vezeti végig a látogatót, a középkori váraktól és pásztorélettől (lemkók és bojkók történetével színesítve) a 19. századi gyógyfürdő aranykoráig. A tárlat betekintést nyújt a helyi népi kultúrába, mesterségekbe és a Szczawnicát formáló fürdővendégek világába. Itt találkoztam a Szalay féle cégérekkel, táblákkal, amikbe azonnal beleszerettem, és a múzeum igazgató Barbara Węglarz izgalmas történetei alapján rengeteg információhoz jutottam a témában. Például megtudtam, hogy Hogyan is születtek a Szalay-féle festett cégérek? A 19. század első felében Szczawnica gyógyfürdője még gyerekcipőben járt, de a Pieninek szépsége és a gyógyhatású források híre gyorsan vonzotta a vendégeket. A város tulajdonosa és az üdülőhely megteremtője, Józef Szalay (1802–1876) (akit a lengyelek a lengyel kiejtésnek megfelelően Salajnak ejtenek) felismerte: a szálláshelyek száma nem tud lépést tartani az egyre növekvő kereslettel. Megoldásként a helyi gazdákat ösztönözte arra, hogy saját házukban alakítsanak ki vendégszobákat. Ehhez azonban feltételeket szabott: legyen üvegezett ablak, padló, kémény, rendezett udvar. Aki megfelelt a követelményeknek, az ünnepélyesen átvehette a háza bejárata fölé kerülő festett táblát, amely egyértelmű jelet adott a vendégeknek: „itt szállás kapható”. Ez volt a 19. századi Zimmer frei, vagy a mai Airbnb szczawnicai kiadása. Ami a legizgalmasabb, hogy Szalay a turisztikai szezonban a város fejlesztésével foglalkozott, télen a táblák festése töltötte ki az idejét, mert ebben is tehetséges volt. Minden tábla egy történet A Szalay-féle címerek/cégérek nemcsak praktikus tájékoztatást adtak a szállást kereső utazónak, hanem személyre szabott üzenetet is hordoztak. A motívum gyakran a gazda foglalkozására, jellemére vagy egy különleges történetére utalt. Láthatunk rajtuk állatokat (pl. nyúl, medve, kígyó), emberalakokat (pl. krakkói táncos, katona, vándor), növényeket (pl. rózsa, topolya) vagy tárgyakat (pl. horgony, fegyver). Szalay humoros ember lehetett, hiszen ha arra gondolunk, hogy valakinek a „Kígyóhoz” szerepelt az ajtaja felett, nem feltétlen volt a legszimpatikusabb ember... A táblák a nemesi címerek felépítését követték: egy domb vagy mező, felette a fő motívum, alatta felirat és sokszor a házszám. Tájékozódás a festett táblák alapján A 19. századi Szczawnicában sok azonos vezetéknevű család élt, így a vendégek könnyebben megtalálták a szállásukat a címerek alapján. A házak neve idővel ragadványnévvé vált: például a „Pod Capkiem” (A kecskéhez) ház lakóit egyszerűen Capek-ként ismerték. Az avatás mindig ünnepi alkalom volt: fenyőágakból font girland díszítette az ajtót, és a helyi zenekar muzsikált. Ez a kis ceremónia ma is a város egyik legszebb hagyományaként él az emlékezetben. A hagyomány újraéledése Az idők során sok tábla megkopott vagy eltűnt, de az 1970–90-es években a helyi PTTK (helyi turista szervezet) és művészek – köztük Józef Bieniek – újra festeni kezdték a címereket. Az utóbbi években Szczawnica városa szabályzatban rögzítette, hogy kik kaphatnak godło-t, vagyis címert, cégért: olyan szállásadók vagy vendéglátósok, akik példamutatóan gondozzák házukat és sokat tesznek a városért. Szalay-féle Címerek Tanösvénye – egy séta a múltban 2010-ben jött létre a Szalay-féle Címerek Tanösvénye, amely végigvezet a város utcáin, és bemutatja a több mint száz különböző címert. A séta során nemcsak a festett táblákat láthatjuk, hanem meghallgathatjuk a házak és lakóik történeteit is. Miért érdemes felkeresni? A Szalay-féle táblák egyedülálló példái annak, hogyan fonódhat össze a kulturális látnivaló és a falusi turizmus. A festett táblák nemcsak ékesítik és egyedivé teszik Szczawnicát, hanem élő kapcsolatot teremtenek a múlt és a jelen között. Egy séta során megismerhetjük a helyi közösség kreativitását, humorát és vendégszeretetét – és talán mi is találunk egy kedvenc „címert”, amihez szívesen visszatérnénk. Szczawnica ma is őrzi Józef Szalay örökségét – a festett táblák pedig nemcsak a házak díszei, hanem a város lelke is. Ha legközelebb a Pieninekben járunk, ne hagyjuk ki, hogy felfedezzük ezt az élő, színes történelmi galériát. Ami pedig jó hír, hogy a múzeum shopjában hűtőmágnesként 7 PLN-ért vagy pici fatáblaként 12 PLN-ért mi is megvehetjük emlékbe magunknak a szívünknek kedves táblákat. Én nem tudtam otthagyni a papagájos, a szivecskés, a szőlős, de a narancsos táblákat sem. Szépen csillognak – olcsó és szép emlékek a városról.