KRAKKÓ LEGENDÁI - TÖRTÉNETEK A ZSIDÓSÁGBÓL
- Petneki Noémi
- Jun 11
- 3 min read
Nagy Kázmér és Eszterke
Nagy Kázmér, az egyik legjelentősebb lengyel uralkodó utód nélkül halt meg. Ki tudja, nem azért-e, mert a királyi váron kívül kereste a boldogságát… A krónika szerint egy zsidó kereskedő unokája rabolta el a szívét, aki sokat tudott a gyógyításról. Esterka, vagyis Eszterke a király nyári palotájában, Łobzówban lakott, és két fiat szült neki. Az egyik fiatalon halt meg, a másik erőszakos halállal pusztult el, dörgött a krónikás, Jan Długosz, akit az is felháborított, hogy Kázmér és Eszterke lányai az anyjuk hitét követték!
Egy későbbi hagyomány úgy tudta, hogy Eszterke a krakkói zsidónegyedben, Kazimierzben lakott. A házát alagút kötötte össze a Wawellel, vagyis a királyi várral, hogy Kázmér titokban meg tudja látogatni.
Ez a második változat biztosan a fantázia szüleménye. Kazimierzt Nagy Kázmér alapította, és saját magáról nevezte el. Ám a városba csak később települtek zsidók, miután Krakkóból kiűzték őket. (A lengyel kereskedők akartak ilyen módon megszabadulni a konkurenciától.)
Eszterke és Nagy Kázmér története ma is sokaknak megmozgatja a képzeletét. Van olyan krakkói ismerősöm, aki félig tréfásan, de nagy átéléssel meséli, hogy ő a híres szerelmespár egyik fiának a leszármazottja.
A szombatnapba nyúló lagzi
Kazimierz szívében, a Szeroka (Széles) utca egyik végén alacsony kerítéssel körülvett terület található. Valószínűleg itt volt a város legrégebbi zsidó temetője. Kazimierz egykori lakosai azonban úgy tudták, hogy valamikor ezen a helyen egy pénteki napon hangos lagzit rendezett egy kereskedő.
Már az első csillag is kigyulladt az égen, vagyis megkezdődött a sábesz, ám a násznép még mindig ropta. Ekkor a szomszédos zsinagógából kilépett reb Moses Isserles, az egyik legnagyobb askenázi bölcs, akinek a nevét ReMU-ként rövidíti a hagyomány. A tudós rabbi csendre és imára intette a lakodalom résztvevőit, de még az ő tekintélye sem használt. A féktelen mulatozók azonban elnyerték méltó büntetésüket. Még aznap éjszaka mindannyian meghaltak, holttesteiket pedig az elkerített részre temették.
A fává változott könyv
ReMU arról vált híressé, hogy leírta és rendszerezte a zsidók törvényeit. Egyszer azonban megtudta, hogy a toledói születésű és a Szentföldön letelepedett Jószéf Káró is megtette ugyanezt. Ekkor úgy döntött, hogy munkájának csak azt a részét adja ki, amely különbözik a szefárdi, vagyis a spanyolországi (és onnan elűzött) zsidók szokásjogától. Egy példa: Spanyolországban és az Oszmán Birodalom területén a zsidók szombatnapon nem raktak tüzet. Az askenázi, vagyis a kelet-európai zsidók azonban télvíz idején ilyenkor is befűtöttek – ha ezt nem tették volna meg, a „kis jégkorszakban” az lett volna életük utolsó sábesze…
A kiadatlan könyvrészt ReMU elásta a temetőben. Idővel terebélyes fa nőtt ki belőle. Amikor a nácik évszázadokkal később megszállták Krakkót, összetörték a Régi zsidó temető sírjait. Moses Isserles rabbi sírját azonban a fa körülölelte ágaival, és megóvta a pusztulástól.
A valóságban a Régi zsidó temető reneszánsz és barokk sírjai a 20. századra már a föld alá kerültek. A a II. világháborúban a németek elpusztították a többi, újabb sírt, de ezekre nem találtak rá. Csak a háború utáni rendezés idején bukkantak rájuk. Ma a temető elején, közvetlenül a ReMU zsinagóga mögött találhatók. Moses Isserles és a többi tudós krakkói rabbi sírja mellett kis szekrényke függ. Ebbe dobálják kéréseiket és imáikat az idelátogatók.
A történetek forrása:
Henryk Halkowski: Żydowski Kraków. Legendy i ludzie, Wydawnictwo Austeria, Kraków, 2009; angolul: Henryk Halkowski: Jewish Cracow. Legends and People, Austeria, Kraków 2024.
