Gyerekkorom sosem múló emléke a zakopanei csapokból buzgó víz. Az a krémesen opálos, gazdagon levegős csoda, ami egyenesen nekem száguldott le a hegyek meredélyén, a völgyek védelmében, hogy aztán – szinte változatlan minőségben – pohárba töltsem és igyam. Azóta persze már ezt is utolérte a modernizáció, úgy húsz éve már nem a szinte harapható rohanó patak zúdul elém, de sokat elmond arról, milyen csodás vizeik vannak a lengyeleknek. Nem meglepő, hogy büszkék is rájuk. A nyár
