Valószínűleg eddig még kevesen hallottak Krasiejów-ről, ami a nagyjából 2000 lélekszámot tekintve akár érthető is lehetne, ám ezen pici település ad otthont Európa legnagyobb dinoszaurusz parkjának, így érdemes megismerkedni vele! A Katowice városától 100+km (1:10h autóval), Wrocławtól pedig 120+km (1:30h autóval) távolságra található település minden korosztály számára igen látványos attrakcióval várja az idelátogatókat: a Jura Parkban 70 különböző dinoszaurusz faj közel 200 egyede tekinthető meg élethű méretekben! A park további különlegességét az adja, hogy ez a világon az egyetlen olyan dinoszaurusz múzeum, mely egy aktív paleontológiai helyszínen áll – a területén még mindig aktív ásatások folynak, melyen a késő triász időszakból származó fosszíliák kerülnek elő, főként gerinces fosszíliák! A Jura Park egyébként nem egyedüli őslénypark Lengyelországban, hiszen hozzá hasonló még kettő is található az országban: van egy Bałtów-ban, és egy Solec Kujawski-ban. A Krasiejów-i Jura Park nagyságát tekintve kiváló egész napos célpont. Az idelátogatót rengeteg program várja. Van időalagút, melyen átsétálva évmilliárdokon átívelő utazást tehetünk, betekintést nyerve a jégkorszakba, őskorba és az ember fejlődésébe. A szabadtéri tansövényen hosszú sétát tehetünk mezozoikumi hüllők és kétéltűek életnagyságú másolatai mellett. A paleontológiai pavilonban a térségben feltárt dinoszaurusz fosszíliákat nézhetjük meg, melyek némelyike Európa legnagyobbja! Földalatti akváriumban az őskor víz alatti világát, a jurakori hüllőket fedezhetjük fel. A park talán egyik csúcspontja az 5D mozi, ahol minden érzékszervünket megérinti a film megtekintése: a látvány, a hang, a mozgás, a tapintás, sőt még az illatok és az ízek is érezhetők! És persze a legkisebbek számára szórakoztatópark és játszótér is ki lett alakítva, de az itt található elemek a felnőttek számára is szórakoztató lehet. A park szinte egész évben látogatható, bár a kültéri kiállítói részek miatt javarészt tavasztól ész végéig érdemes vele tervezni. Jegyek, nyitva tartás és időszakos programokról a park honlapján lehet tájékozódni.

Tetszenek a jégszobrok? Megnéznéd, hogyan készül egy ilyen remekmű? Akkor irány 2024. december 6-8. között Poznań és a Nemzetközi Jégszobrász Fesztivál! Minden évben a világ leghíresebb művészeit vonzza a város régi piactere, ahol a szobrászok több tonna jeget felhasználva alkotják meg a látványos műalkotásaikat. akiknek alkotásait több ezren csodálják meg a Régi Piactéren. A kétnapos rendezvényt és a jégszobrokat minden évben több ezren csodálják meg. Első nap a szobrászok a Speed Ice Carving versenyen mérik össze tudásukat, amiben azonos méretű jégtömbökből mindenkinek pár perc alatt kell kifaragnia az előre meghatározott szobrot. A második napon a kétfős csapatok mérkőznek meg egymással, mely során a szobrok témája már szabadon választható. További rendezvény részlet itt

Általában az idegenforgalmi szervezetek workshopjai bemutatókról, előadásokról, prezentációkról szól, melyhez kisebb-nagyobb mértékben az adott országhoz kapcsolható catering társul, de ezekkel ilyenkor annyi a feladat, hogy fogyasztunk belőle… Nem úgy a múlt héten, a Lengyel Idegenforgalmi Szervezet budapesti irodája által, a Varsói Idegenforgalmi Szervezettel és az Elixir étteremmel való együttműködés keretében megszervezett gasztro workshopon, ahol az újságíróknak maguknak kellett elkészíteni a vacsorát. A különleges estét Farkas Melinda, a Lengyel Idegenforgalmi Szervezet Igazgatójának köszöntő beszéde nyitotta, majd belenézhettünk Bárány Robi útifilmes Varsó kulináris életéről szóló videójába (mely megtekinthető lesz a Szia Lengyelország YouTube csatornájára), meghallgathattuk Agata Rybkiewicz a Varsói Idegenforgalmi Szervezet projekt menedzserének, Adam Dernoga a varsói Good Food Concept csoportot képviselőjének, Piotr Kurzawa az Antonius kaviár export managerének és Vajda Pierre gasztrokritikus prezentációját. Ezt követően jöhetett a meghívás fő attrakciója, avagy a résztvevőknek el kellett készíteniük a vacsorát. A meghívottak 3 fős csapatokba főztek, melyben a GFC csoporthoz tartozó Michelin csillagos varsói Elixir étterem séfje, Michał Szcześniak segédkezett. A menü tatár bifsztek kaviárral, kacsamell „lusta” pierogival és húsos pierogi volt, melyekhez nagyszerűen párosított vodkákat kóstolhattunk - a fekete zubrówkától a tormás vodkáig többféle italt fogyaszthattunk, mely tovább fokozta az amúgy is jó hangulatot. fotók: Szeicz Anita Mi nagyon élveztük ezt az egyedi workshopot, és az elkészült ételeket - bízunk benne, lesz még sok hasonló a jövőben. Ha te is szeretnéd kipróbálni a lengyel konyha ezen fogásait, mutatjuk a recepteket: Tatár beefsteak beefsteak hozzávalók (4 adag) marha szűzpecsenye (bélszín) 0,45 kg mogyoróhagyma (salottahagyma) 60 g friss lestyán 5 g francia mustár 40 g tojás 4 db tészta roló hozzávalók 100 g tojásfehérje 100 g vaj 100 g liszt 70 g cukor továbbá marinált rókagomba 50 g kovászos uborka 1 db Elkészítés Tészta roló: a tojásfehérjét, a cukrot és a lisztet a puha vajhoz adjuk. A hozzávalókat egynemű tésztává keverjük, majd szedjük át a tésztát szilikonformába és 180°C-on 3 percig süssük koszorú alakban. Beefsteak: a húst apróra daraboljuk, sózzuk, borsozzuk, és hozzáadjuk az apróra vágott hagymát és a lestyánt. Tálalás A tatár beefsteaket formázzuk gyűrű alakúra. Szeletelt kovászos uborkával, ecetes rókagombával és tojássárgájával díszítsük. Az ételt tészta rolóból és Antonius kaviárból készült füzérrel fejezzük be. Húsos pierogi / derelye töltelék hozzávalók sertés lapocka 0,5 kg hagyma 2 fej fokhagyma 2 gerezd szalonna 50 g bagette 1 db tészta hozzávalók liszt 500 g forrásban lévő víz 200 ml olaj 25 g tojás 2 db egy csipet só Elkészítés töltelék a derelyéhez: a sertéslapockát felkockázzuk, és aranybarnára sütjük. A hagymát meghámozzuk, négyfelé vágjuk, és az apróra vágott fokhagymával együtt megpirítjuk. Az egészet kis lángon 1,5 óra hosszat főzzük, végül hozzáadjuk az összemorzsolt bagettet és a vajat. A kihűlt tölteléket húsdarálón ledaráljuk, és sóval, borssal ízesítjük. tészta: a lisztet konyhai robotgép keverőtáljába tesszük, majd hozzáadjuk az olajat, a forró vizet, a sót és a tojást. A tésztát a mixerrel egynemű masszává dolgozzuk össze, majd letakarva félretesszük 15 percre. Tálalás A megtöltött és összetapasztott derelyéket forrásban lévő vízben, az újra forrástól számítva 3 percig főzzük, majd vajjal és szalonna-pörccel tálaljuk. Kacsa "lusta" pierogival kacsa hozzávalók kacsamell 0,6kg petrezselyemgyökér 0,8kg fehér csokoládé 50 g tejszín 36% 200 ml alma 1 db kurkuma 1 csipet cukor 150 g ½ citrom leve pierogi hozzávalók túró 0.5 kg tojás 1 db liszt 50 g burgonyaliszt 80 g cukor 20 g Elkészítés Kacsa: A kacsamellet megtisztítjuk, majd friss majoránnával és fokhagymával bepácoljuk. Miután bepácoltuk, vágjuk be a bőrt rácsos mintára. Süssük a kacsát a először a bőrével lefelé, a zsiradékot kiolvasztva 4 percig, majd a másik oldalán is. Majd tegyük félre a serpenyőben további 3 percre a bőrével felfelé. Petrezselyemgyökér mousse: A petrezselyemgyökeret hámoz-zuk meg és kockázzuk fel, majd tegyük egy edénybe. Az összetört csokoládét terítsük sütőpapírra, és süssük 180 fokon 6 perc alatt aranybarnára. Adjuk a tejszínt és a pirított fehér csokoládét a petrezselyemgyökérhez. Főzzük az egészet puhára, majd turmixoljuk simára. Végül sóval ízesítsük. Almaszósz: Öntsünk 100 ml vizet egy edénybe, adjunk hozzá 50 g cukrot és egy csipetnyi kurkumát. Miután felforrt, tegyük hozzá a ½ citrom levét. Az almát hámozzuk meg és vágjuk négyfelé, majd tegyük egy vákuumzacskóba, adjuk hozzá a szirupot és zárjuk le. Tegyük a becsomagolt almákat 15 percre hűtőbe. Tálalás előtt süssük sütőben 180 fokon 10 percig. "Lusta" pierogi: Tegyük az összes hozzávalót egy tálba, majd rövid idő alatt gyúrjuk sima tésztává. A tésztát négyfelé osztjuk és henger formálva lisztben megforgatjuk. A megformált tekercsekből ferdén vágjunk egyforma nudlikat. A tésztát forró vízben az újra forrástól számítva 3 percig főzzük.

Amikor téli, havas túrára gondolunk, első körben egy Tátra vagy Alpok túra jut eszünkbe, pedig Lengyelországban is több hó-biztos hely akad, melyek viszonylag gyorsan és könnyen elérhetők... és most a Tátra lengyel oldalától vonatkoztassunk el, hiszen például célba vehetjük a Nyugati-Beszkideket, azon belül is a Babia Góra tömbjét is. Babia Góra, a számos néven nevezett hegy Lengyelország második legmagasabb (1725 m), egyben a legszelesebb helyét számos névvel illetik. Hívják a lengyel Kilimandzsárónak, a Boszorkány-hegynek, az Ördögnek, de a Zord idők anyjának is – és igazából ezek mindegyikére rendesen rászolgált. Egyrészt a hegyre északi irányból tekintve, formája Afrika legmagasabb hegyére hasonlít, másrészt időjárására az év túlnyomó részében nem túl barátságos: valamilyen formában hullik csapadék, és szinte folyton fúj a szél. A Babia Góra téli megmászása annak ellenére, hogy egyrészt „csak” egy középhegység, abból is a legkevésbé technikás túrával megmászhatóak közé tartozik, másrészt az a kevés, ami jó időablak van az évben, az túlnyomó részt a téli szezonra korlátozódik, mégis cseppet sem veszélytelen, illetve cseppet sem tud nehéz lenni. Egy szerencsénk van: a hegy időjárása egyáltalán nem mondható szeszélyesnek, így ha az előrejelzéseket figyeljük, akkor kifejezetten stabilan tudhatjuk, mire készüljünk. Nem kell rohanni A Babia Góra csúcsa több irányból is megközelíthető, de a legnépszerűbb útvonal a lengyel oldalról, a Zawoja Markowa parkolóból induló. Ide Budapestről nagyjából 6 órányi utazással lehet kiérni. A fizetős parkolóban megvehetjük a nemzeti park belépőnket is – ha nincs jegyellenőr a helyszínen, az őrház falán elhelyezett QR kódot kell igénybe venni! Ezt semmiképpen ne hagyjuk ki, mert a hegyen ellenőrizni szokták a jegy meglétét! Jó idő esetén a parkolótól a csúcsig vezető 10 kilométeres utat, melyben közel 1000 m szint van, jó kondíciók és leginkább jó időjárás mellett 4,5-5 óra alatt lehet megtenni, így akár egynapos programként is tekinthetünk a hegy megmászására, de nem érdemes rohanni. Bontsuk a feljutást két részre, vagy az egész túrát három részre. A csúcsig vezető út felénél található Markowe Szczawiny menedékházban érdemes megaludni egyszer vagy kétszer – ezt a házat amúgy is érintjük a csúcs fele. A ház a parkolótól nagyjából 1,5-2 óra séta, ami alatt a teljes penzum felét, azaz 500 méternyi szintet mászunk a zöld sávjelzést követve. Az 1950-ben épült menedékház az egyetlen a hegy lengyel oldalán – emiatt nyáron zsúfoltabb, de télen is viszonylag sokan látogatják. Nagyszerű hangulata van, amihez hozzájárul a konyhája által kínált kiadós és finom ételek is – az árak 15 złotytól (kb 1300 forinttól) indulnak, és 35 körül van a teteje. Aludni szobatípustól függően – vannak két, négy, hat és nyolcágyas szobák is – napi 90-120 złotyért (nagyjából 8000-11 000 forintért) tudunk. Barátságosnak tűnő időjárásból egy földöntúli helyre A január végi hétvégi túránk alkalmával mi is így tettünk. Enyhe havas-eső, majd havazás közepette érkeztünk meg péntek este a menedékházhoz, majd másnap reggel kellemes téli időjárásra keltünk. Az előrejelzésekben látott viharos szélnek és erős fagynak nyomát sem láttuk, így kicsit megnyugodtunk. Reggeli után csatlakozott hozzánk a helyi vezetőnk, aki 25 éve dolgozik a Babia Góra Nemzeti Parknak, többek között hegyimentőként is. Ezen tények tovább nyugtatták a hangulatot, bár az aggodalomra adott okot, hogy akik a háznál felismerték, arról kérdezték „biztos el akarunk e indulni” és „biztos a csúcsot akarjuk e megcélozni”… Bár a 15-20 cm vastag hótakaró látványából arra következtettünk, hogy szükségünk lesz hótalpakra, de csak hágóvasakat csatolunk fel. A gerincre felvezető piros sávjelzés néhol meredeken halad, és érkezésünk előtti napokban ónos eső, illetve enyhe olvadás után érkező fagyok tették jegessé a terepet, amik összességében nem kedveznek a hótalpazásnak. A fahatárig csak a mély, frissen esett porhó teszi kalandosabbá sétánkat, ám ahogy ritkul körülöttünk a növényzet, úgy kapunk kóstolót a beígért erős szélből, majd a fák takarásából teljesen kilépve arcunkba kapjuk a közel 100 km/h erősségű szelet, ami annyira lökdösi a jeti testemet, hogy kacskaringósan haladok előre. Nagy felhőkben kavarog, örvénylik körülöttünk a porhó… mintha a távolban a Magyar Televízió ismeretterjesztő műsorának, a Delta főcím zenéjét vélném hallani. Ahogy haladunk felfele, úgy válik egyre hidegebbé az idő, és egyre vastagabbá a zúzmararéteg a talajt fedő havas páncélból kiálló elemeken. Ezekbe időközönként egy-egy magányos fenyőt vizionálok, máskor összegörnyedt és kővé fagyott trollt. Ebben a fehér masszában földöntúli látványt nyújtanak… A felkészültség kulcsfontosságú Lábam hol mélyen süpped be a hóba, hol a 100 kilós testemet is elbíró jégpáncélon lépdel. Bár néhány rövid, pár méteres szakasztól eltekintve a terep lankás, a tomboló szélben és párméteres látótávolságú fehér maszlagban nagyon lassan haladunk. A szél folyamatosan ordít a fülünkbe, csapja a hószilánkokat az arcunkba, testünket próbálja arrébb taszítani, minden lépéssel meg kell küzdeni, de mindezek ellenére a hangulatunk jó. Mivel az előrejelzéseknek megfelelően öltöztünk, nem fázunk. A víz- és szélálló kabát alatt még 2-3 réteg tartja melegen felsőtestünket, lábainkat pedig az aláöltözet fölött vastagabb téli túranadrág védi. Egy vékonyabb és egy vastag kesztyű elengedhetetlen ilyenkor, az előbbi az alsóbb régióba, utóbbi a kitett, fagyos részekre. A símaszk, illetve csősál is jól jön, mint ahogy a magashegyi szemüveg vagy síszemüveg is. Ráadásul vezetőnk tapasztalata révén hiába szinte semmit nem látni, érezhetően irányban vagyunk. Ilyen körülmények között hatványozottan fontossá válik a megfelelő felkészültség. Nem hagyatkozhatsz egy előtted arra járó lábnyomainak követésére, mert a viharos szél pillanatok alatt eltünteti azokat és ott maradsz látható irány nélkül. A hidegben a telefonunk akkumulátora hamar lemerülhet, és nem csak nem tudjuk a helyzetünket betájolni, de még segítséget sem tudunk kérni. A normál kulacsodban rövid időn belül megfagy az ivóvized, és nem lesz mit innod. A totális fehérségben elveszted az idő- illetve térérzékelésed, és nem tudod merre van a lefele/felfele, vagy hogy 1 vagy 5 órája vagy úton. Az erős szél, és a szél által fújt hó miatt hamar átfagyhat az ember, ha nem megfelelő ruházatban indul útnak. Az előrejelzés ellenére környezetünkben feltűnően sok, az időjáráshoz nem megfelelően, leginkább alulöltözöttek küzdenek az elemekkel – van, akin már most deszkakeménységűre fagyott a pamut nadrág. Sokan csak bakancsban vannak, de az is küzd a talpon maradással, aki hómacskában indult útnak. Vezetőnk jó hegyimentőként több embert próbál lebeszélni a tovább haladásról, így egyik alkalommal egy apát, aki két kicsiny, 6-8 évforma gyermekkel próbál továbbhaladni. Borzasztó látványt nyújtanak, ahogy a kicsi testüket rongybabként rángatja a szél, kötött sapkájuk pedig arcukat védve az állukig lehúzva... Apuka a kezdeti felháborodás után szerencsére belátja a helyzetet, és elindul lefele a gyermekekkel… A tájékozódási nehézségekkel küzdőkkel is szembesülünk. A csúcs alatt 1 kilométerrel két srác előz be minket, majd nagyjából negyed óra múlva szemből érkeznek, és hamar kiderül, ők továbbra is abban a hitben voltak, hogy még felfele tartanak. Vezetőnk meggyőzi őket, hogy a körülményekre tekintettel haladjanak továbbra is lefele, de később, amikor már mi is lefele haladtunk, ismét szembejöttek, megint belekavarodva a lefele/felfele érzékelésébe... De nem csak fizikailag megterhelő ez a helyzet, hanem pszichésen is. Az egybefüggő fehér és süvítő masszában haladni erős terhelés az elménknek is. A csúcs karnyújtásnyira, de fájó döntést kell hoznunk Újabb pihenőt tartunk, talán 100 méternyi előrehaladás után. Próbálunk stabilan állni, ami továbbra is nagyon nehéz feladat. Vezetőnk a helyzetet vázolja, az alig hallható szavaiban most már kevésbé érezhető a kérdés, mint inkább a döntés. Bár az áhított célunk nagyjából 500 méternyi távolságra lehet tőlünk, de az eddigi tempónkat és a fentebb, a csúcs közelében várható még erősebb, nagyjából 120-150 km/h-es szelet figyelembe véve ezt a távolságot további másfél-két óra küzdelemre saccolja. A szürkület pedig a nyakunkon… Csak picit hezitálunk, majd ésszerű döntést hozunk: visszafordulunk. A lejtmenetben arcba kapjuk az eddig oldalról és hátulról érkező szelet, vele pedig a hókristályokat is. Fejünket leszegve, egymást szorosan követve próbálunk haladni... időközben két fővel gyarapodik csapatunk miután ismét összeszedtük a fehérségben eltévedt srácokat. Emlékeztek? Ez egy könnyű középhegység. Csak épp a Delta főcíme az aláfestő zenéje... A felkészültség fontosságára visszatérve: a fahatárhoz érve felfele igyekező és a helyzetre egyáltalán nem felkészült (városi kabát, macinaci és félcipő) csoportba botlunk, akiket vezetőnk nem tud lebeszélni elhatározásukról. Pár órával később a hegyimentők központi számán keresztül mentést kértek, mert totálisan eltévedtek – végül a szlovák oldalon szedték össze őket, messze az útvonaltól. A hegy erős kontrasztot mutatott ma magából. Míg a kitett részeken -20, -25°C körüli volt a hőérzet, addig az erdőben maximum -5°C lehet. A fák közé nem fúj be a szél, így hamar le is olvad az arcunkra fagyott hó, lekerülnek a vastag kesztyűk. A házhoz röviddel szürkület előtt érünk vissza, ahol jöhetett a jól megérdemelt TatraTea, no meg a kiadós és finom vacsora… eközben vezetőnk már indult is vissza a hegyre, menteni a fennragadt embereket. A Babia Góra mászása egy szebb időjárási ablakban látványos és könnyebb túra lett volna, ráadásul teljes is hiszen jó eséllyel akkor elérjük a csúcsot, de így lett igazán életre szóló élmény. Ha Ti is túráznátok télen a Boszorkány-hegyen, a felkészültségre nagy hangsúlyt fektessetek, és nem lesz baj! A túra hossza: 20km (parkolótól a csúcsig és vissza) szintemelkedés: 1010 m kiindulási pont: Zawoja Markowa parkoló fizetős részek: parkolás és nemzeti park, illetve a szállás Fontos információk Ha hasonló túrát szeretnél, a következő elérhetőségek fontosak lehetnek: Babia Góra Hegyimentők Markowe Szczawiny menedékház Babia Góra Nemzeti Park

Sokan feltették a kérdést: érdemes e családdal ennyit és pont Lengyelországba utazni? A válasz egyértelműen igen. 18 napot töltöttünk Lengyelországban egy 10 és egy 12 éves kisfiúval, 7 városban volt szállásunk és 3260 km-t utaztunk. Élményekkel tele értünk haza és még sok-sok mindent nem láttunk. A lengyelek elsőre nem tűnnek a legkedvesebbnek, értsd ez alatt, hogy ha mondjuk belépsz egy kávézóba, nem ugranak a nyakadba, hogy de jó, hogy itt vagy, de ha egy mosoly mellett kéred ki, az amúgy remek kávédat, akkor azért ők is visszamosolyognak. Mivel hatalmas az ország, több mint háromszor nagyobb, mint kis hazánk, és a népessége is négyszer nagyobb, mint a mienk, így értelemszerűen a belföldi turizmus is jóval nagyobb, mint nálunk. Ezt mi leginkább abban érzékeltük, hogy a látnivalók, múzeumok környékén sokkal több helyivel találkoztunk, mint nálunk, és sok helyen külföldit se nagyon láttunk hosszú napokig. Ezen írásomban végig veszem az utazásunk során látottakat, hátha más is kedvet kap egy hasonló útra, illetve a mi élményeink alapján már el tud kerülni esetleges problémákat. Aranybánya és középkori technikai park Złoty Stokban A cseh-lengyel határtól nem messze kezdtük az utunkat, este 8-ra nagy nehezen megérkeztünk Złoty Stokba, remek apartmanunk lett és a gyors vacsora után ágyba parancsoltuk a gyerekeket, hogy másnap időben az aranybányánál legyünk. Złoty Stok bányavasútja Reggel fél 10-kor rajtunk kívül összesen 3 lengyel rendszámú autó parkolt a bányánál. Akkor még csodálkoztunk, aztán pár nap alatt megtanultuk, hogy a lengyelek nem szeretnek korán kelni. A bánya honlapját előre átbogarásztam, így tudtam, hogy az arany csomagot választjuk, amiben mindent is meglehet nézni. Lelkesen köszöntem angolul a pénztárosnak, aki lengyelül válaszolt, majd mikor kérdeztem, hogy akkor orosz, olyan csúnyán nézett rám, hogy na. Mondta, hogy cseh vagy szlovák… Végül maradtunk az activity játékban, annak is a mutogatós részében, amit még kiegészített azzal, hogy jó hangosan elmondott mindent lengyelül. A gyerekeim remekül szórakoztak, hiszen nem a hallásommal volt a gond, hanem hogy nem beszélem a nyelvet. A lényeget azért megértettem, hogy 20 perc múlva indul a csoport a műszaki parkban, és hogy hova kell menni elsőre és majd utána. A túra lengyel nyelven folyt, de függetlenül a pénztáros csúnyán nézéstől, az orosz alapján egészen sokat megértettem, főleg, hogy hozzá olvastam az angol szöveget is. Így kifejezetten sok hasznos infót tudtam átadni a családnak. Nagyon érdekesek voltak a kiállított gépek, és mire a középkori hóhérhoz értünk, ő már tudta, hogy külföldiek is vannak a csoportban, így azonnal mindent angolul is elmondott. Innen egy nemrég felfedezett tárnába mentünk, ahol kobakkal a fejünkön hallgattuk végig a lengyel vezetést, de visszaérve a felszínre a fiatalember, aki vezetett minket 10 percben összefoglalta a lényeget nekünk angolul. A nagy bányatúrára Ákos fiam már előre felkészült az internetről, így hiába a 40 fős lengyel csoport, ő nekünk, négyünknek külön vezetést tartott. Amit meg ő nem mondott el, azt nagyjából megértettem a lengyelből. Az eredeti elképzelés az volt, hogy a Google fordító hang alapú részével majd jól fordítja nekünk az internet, csak azzal nem számoltunk, hogy a föld alatt, márpedig a bányák jelentős része ugye ott van, az internet nem működik. Mivel a túra ezen része két külön bányában van, és a kettő között van egy jó 15 perces felszíni túra, amíg a második helyszínre átsétáltunk, az itteni vezető is elkapott minket és elmondott külön nekünk mindent angolul. A vízesés a bányában gyönyörű volt, de az egyértelmű favorit a klassz narancssárga vonat volt, amivel visszamentünk a felszínre. Rengetegen voltak, így nem bántuk meg, hogy mi korán kezdtük napot, mert jó 4-4,5 óra után értünk vissza az autónkhoz. A bánya körül rengeteg ajándékbolt, étterem, kávézó volt, így attól senki ne féljen, hogy éhen hal. Wrocławi állatkert Jó minőségű alsóbb rendű utakon indultunk tovább Wrocławba, és mivel sok településen vezetett át az út, így majd két óra volt mire a 90 km-es távolságot letudtuk. Aznapra a szállás elfoglalása maradt, ami ismét hibátlan volt. Vasárnapot az állakatkertben kezdtük. Mivel ismét időben érkeztünk, így kényelmesen tudtunk parkolni az út másik oldalán lévő hatalmas parkolóban, és még a belépésnél sem volt sor – pár óra múlva már viszont rengetegen voltak. Az egész állatkert nagyon szép, amúgy Lengyelország legrégebbi állatkertje és egy statisztika szerint Európa 5. leglátogatottabbja. Mi nagy állatkert rajongók vagyunk és voltunk már jó párban, sőt több olyanban is, ami ilyen-olyan versenyeken, rangsorokon az első helyeket foglalja el, de azt kell mondanom, hogy a wrocławi semmiben nem marad el mögöttük. Több mint 5 órát bolyongtunk bent, egyetlen pillanatig sem unatkozva. A legnagyobb élmény az Afrikárium volt egyértelműen. Itt szembesültünk először azzal is, hogy a lengyel gyerekekre bizony nem nagyon szólnak rá a szüleik. Csináljanak is bármit. Értsd ez alatt, hogy verik az akvárium falát, holott erre több tábla is utal kb. 2 méterenként, hogy ne tedd, felmásznak mindenre is, akkor is, ha te mondjuk ott állsz az útban. Persze ezt is hamar megszoktuk, de kicsit izgultunk, hogy a saját, amúgy igencsak eleven gyerekeink, ne asszimilálódjanak ideje korán a helyi szokásokhoz. A törpevadászat A délutáni kávénkat már Wrocław főterén fogyasztottuk, és addigra a legkisebb már boldog tulajdonosa volt egy általunk csak törpe térképnek hívott csodának. A törpék története még a 1980-es évekbe nyúlik vissza és a „Narancs alternatíva” szervezethez köthető. Ők a kommunista rezsim ellen tiltakoztak erőszakmentesen, és mivel falfestményeiket a rendőrök újra és újra lefestették, így erre válaszul elkezdtek törpéket festeni a graffitik helyére. 2001-ben állították fel gyülekező helyükön, minden törpék atyját. Ő a legnagyobb, talán egy méter körüli, és azóta már több száz kisebb, 20-30 centis törpe lepte el várost. A törpék szinte élnek: van amelyik nyomoz, bankol, alszik, fagyizik, fényképez vagy éppen gördeszkázik. Remek szórakozás kicsinek és nagynak egyaránt így bejárni a várost. Mivel a nap első felét az állatkertben töltöttük, így a mi térképünkön szereplő 60 törpét mind nem sikerült megtalálni (lehet kisebb térképet is venni, kevesebb törpével). Amúgy a térkép úgy működik, hogy van hozzá 60 darab matrica is, amit a megfelelő helyre be kell ragasztani és van a törpékhez egyenként leírás is. Viszont másnap délelőtt még visszatértünk, hogy a maradék törpéket és a szimfonikus zenekart, ami nem szerepelt a térképen még megkeressük. Közben természetesen akarva akaratlanul bejártuk a várost, a templomokat, elolvastuk a legendákat, megkerestük a Ruska utca 46-ot és persze rengeteg mindent láttunk. Mivel minden törpét megtaláltunk, és a helyi piacon a nem-gluténmentesen étkezők pierogival is megtöltötték a pocakjuk, így nem volt más hátra, mint búcsút mondani a törpevadászatnak és elindulni Poznań felé. folytatása következik...

A lengyel karácsony gasztronómiai hagyományai szorosan összefüggnek a keresztény szokásokkal és a népi kultúrával. Karácsony estéjén, a Wigilia alkalmával a családok hagyományosan böjti ételeket fogyasztanak. Ilyenkor tizenkét fogást tesznek az asztalra, amelyeknek mindegyike szimbolikus jelentéssel bír. A fogások eredete A tizenkét fogást természetesen többféleképp is értelmezhetjük. Egyrészt az apostolokra való emlékezésként, másrészt az év végi visszatekintés részeként, hiszen a tizenkét fogás megtestesítheti a hónapok körforgását is, ezzel is elősegítve a bőséget, a termékenységet az új évre. Az ételek jelentéstartalma legtöbb esetben e kettő ötvözete, vannak kifejezetten a valláshoz köthető szimbólumok és bőven akadnak a természetet megidéző fogások. A karácsonyi asztal központi eleme a lengyel konyhában közkedvelt hal. Sok esetben pontyot választanak a háziasszonyok, ami alapvetően a lengyel hiánygazdálkodás mementója, nem pedig évszázadokra visszanyúló hagyomány. A ponty ugyanis csak a 20. század közepén vált a wigilia menüjének központi elemévé. A második világháború utáni időszakban, a gazdasági nehézségek és az élelmiszerhiány idején a ponty lett a legelérhetőbb hal, amely gyorsan beépült a lengyel karácsonyi hagyományokba, és mára elválaszthatatlan részévé vált az ünnepnek. Természetesen a ponty sok szálon kötődik a lengyel gasztronómiához, a ciszterek étrendjének is fontos, böjti pontja volt a halastavakban tenyésztett ponty, amelyet más a XII. században is ismertek és előszeretettel fogyasztottak is. Az ünnepi asztalon a hal mellett legtöbbször a cékla- vagy gombaleves található, illetve valamilyen savanyú káposztából vagy gombából készült étel, például gombával töltött pirog, ezek a fogások természet termékenységét, adományait jelképezik. Ezen kívül különleges helyet foglal el a menüben a mákos tészta és a mákos kalács is, hiszen a megszámlálhatatlan apró szem a gazdagságot, a bőséget és a termékenységet hivatott szimbolizálni. Természetesen valamilyen formában megjelenik a hering is, amely szintén elengedhetetlen eleme a böjti étkezésnek. A tizenkét fogás Egy lengyel otthonban, az ünnepek idején, egy hagyományos karácsonyi asztalon akár ez a tizenkét fogás is megjelenhet: 1. Barszcz czerwony z uszkami (vörös céklaleves gombás tésztabatyukkal) 2. Zupa grzybowa (gombaleves) 3. Ryba po grecku (hal görög módra, paradicsomos-zöldséges szószban) 4. Karp (ponty) 5. Kapusta wigilijna (káposzta gombával) 6. Pierogi z kapustą i grzybami (káposztás-gombás pirog) 7. Kluski z makiem (mákos tészta) 8. Śledź (hering különböző formában) 9. Kompot z suszu (aszalt gyümölcsökből készült kompót) 10. Makowiec (mákos kalács) 11. Piernik (mézeskalács) 12. Sernik (túrótorta)

A Lengyel-Tátra egész évben számos túralehetőséget kínál kicsiknek és nagyoknak, fiatalabbaknak és idősebbeknek egyaránt, a közelgő téli szezonban azonban némileg megváltoznak a túrázás feltételei. Novembertől kezdődően a Tátra fokozatosan fehér köpenybe burkolódzik, először csak a magasabban fekvő területek, csúcsok és gerincek, majd egyre inkább a népszerű túracélpontok, ösvények is fehér takarót kapnak. A téli időszakban sem kell azonban lemondani a tátrai túrákról, hiszen a világ legkisebb magashegysége ebben az évszakban is várja és elvarázsolja a turistákat. A hegység lengyel oldalán a turistautak nagy része télen is látogatható, ilyenkor azonban még egy viszonylag könnyűnek ígérkező túra tervezése során is fokozottabban figyelni kell a körülményekre, az aktuális időjárásra. Természetesen télen nem csak a tapasztalt öreg rókák járnak a Tátrában, az igényes magashegyi turistautak mellett számtalan olyan túraútvonal létezik, amely felejthetetlen téli élményt jelenthet a család minden tagjának. Nézzünk most egy ilyen családbarát túrát a Lengyel-Tátrában. Téli túra a Kościelisko-völgyben A Kościelisko-völgy (Dolina Kościeliska) a Nyugati-Tátra egyik legszebb, leglátogatottabb völgye. A mészkő és dolomittornyok között enyhén emelkedő turistaút mentén a Kościelisko-patak eróziós munkájának köszönhetően látványos karsztformák – merészen felszökő sziklatornyok, sziklás völgyszűkületek, sziklakapu és barlangok – alakultak ki. Bár a Tátra nyugati része szűkölködik tavakban, ebben a völgyben bújik meg a Nyugati-Tátra legnagyobb tava, a Fenyves-tó, amely leginkább könnyű megközelíthetőségének köszönheti népszerűségét. A völgyben vezető túra a Zakopane közelében található Kiry településrész parkolójából indul, amely saját gépjárművel, illetve a zakopanei pályaudvarról induló – menetrend szerint vagy eseti – kisbuszokkal is jól megközelíthető. Túránk célpontja a parkolótól kb. 5,5 km-re található Ornak menedékház, illetve a kicsit felkészültebbek télen is tovább mehetnek a menedékháztól kb. 30 percre található Fenyves-tóhoz. A völgyben a pénztáraktól az Írott-rétig (Hala Pisana, kb. 3,5 km) nyáron lovaskocsik, télen lovasszánok közlekednek, de enyhe lejtésének köszönhetően a kisgyermekes családok szánkót vagy bármilyen más, lefelé menet csúszkálásra alkalmas eszközt is vihetnek magukkal, hogy a gyerekek számára még inkább élményt jelentsen a kirándulás. Túránk egy hosszú, szinte teljesen sík, behavazott tisztáson kezdődik, majd ahogy a völgy fokozatosan összeszűkül, a patakot többször keresztezve helyenként kellemesen emelkedik, de a menedékházig vezető út szintkülönbsége mindössze 200 méter, ami azt jelenti, hogy a kisgyermekes családok és idősebbek is minden különösebb felkészültség nélkül végig járhatják. A menedékházig vezető túra átlagos tempóban, pihenők nélkül oda-vissza 3 óra alatt megtehető, de a Fenyves-tóhoz vezető kitérővel sem kell sokkal több, mint négy órával számolni. A völgy első látnivalója a Betyár-kápolna, amely az egykor volt bányászatra emlékezteti a turistákat, a 18-19. sz. fordulóján ezen a tisztáson ugyanis egy vashámor állt. A legenda szerint a kis kápolna egy templom helyén áll, amelyről a tisztás, sőt, az egész völgy a nevét kapta. Egy felrobbantott menedékház… Az erre járók közül kevesen tudják, hogy a II. világháborút megelőző években a lovaskocsik (télen lovasszánok) felső végállomásának helyt adó tisztás keleti oldalán állt egy menedékház. Az Írott-réten eleinte magánkézben lévő, majd a nemzeti park tulajdonába került kis kunyhó a 80-as évekre egyre rosszabb állapotba került, mielőtt azonban lebontották volna, nem mindennapos esemény vetett véget a házikó történetének. 1987-ben forgatták a „Bermuda-háromszög” című lengyel filmet, és a készítők a forgatás részeként szerették volna felrobbantani az épületet. A turistatársadalom tiltakozása ellenére a nemzeti park (anyagi okok miatt…) engedélyezte a robbantást, így az egykori kis menedékházat 1987. augusztus 5-én a kamerák előtt felrobbantották… Krakkói-szurdok (Wąwóz Kraków), Sárkány-gödör (Smocza Jama) A tisztást magunk mögött hagyva pár perc alatt egy sárga jelzésű, de ebben az irányban egyirányú turistaút ágazik el balra, kicsit tovább kell menni, hogy megérkezzünk a völgyből nyíló, kis hurkot leíró turistaút kezdetéhez. A sárga jelzésen a Kościelisko-völgy egyik vonzerejének számító, kb. egy óra alatt végig járható, az év nagy részében száraz Krakkói-szurdokot járhatjuk be. Az 1,2 km hosszú hurok déli végpontján található a 37 m hosszú (16,5 m szintkülönbségű) Sárkány-gödör nevű barlangüreg, melynek alsó bejáratához egy vaslétrán tudunk felkapaszkodni. A létra, felette a sziklák és maga az üreg (melynek bal oldalán láncok vezetnek a sötét üregbe) télen lejegesedhet, ekkor a kellően felkészült turisták által is csak fokozott óvatossággal mászható. Ornak menedékház (Schronisko na Hali Ornak, 1108 m) A Kościelisko-völgy felső részén találjuk az 1949-ben zakopanei stílusban épült Ornak menedékházat. A fazsindellyel fedett, terméskő alapra épült gerendaház tökéletesen belesimul környezetébe. A ház előtti kis tisztáson padok sokasága, bent pedig konyha, étkező és mosdó várja az érkezőt. A parkolóból kb. másfél óra alatt elérhető, szálláslehetőséget is nyújtó menedékház specialitása a tradicionális recept alapján készült almás pite (szarlotka). Fenyves-tó (Smreczyński Staw) Az Ornak menedékháztól a fekete jelzésű turistaúton juthatunk el a menedékháztól 1,2 km-re, mintegy fél órára található Fenyves-tóhoz. Az 1226 m tengerszint feletti magasságban fekvő kis morénató területe kevesebb mint egy hektár, legmélyebb pontja 5,3 m. A tó télen-nyáron megközelíthető, a technikailag nem túl nehéz útvonalat két emelkedő nehezíti, az első viszonylag enyhén, a második kicsit meredekebben emelkedik, és szinte közvetlenül a tónál ér véget. Az időjárástól és a körülményektől függően a tóhoz vezető úton hasznos segítség lehet a túrabakancsra vagy túracipőre felgumizható csúszásgátló.

Fedezd fel Bárány Róberttel a királyokat, szenteket és egyéb történelmi kapcsolatokat érintő magyar-lengyel emlékeket. Egykoron a mai Lengyelország egy kicsiny része az egykori Nagy-Magyarország területének része volt. A történelem ezen szakaszának mai napig vannak könnyedén és kis kutatást igénylően fellelhető és látható nyomai. Gerencsés Tibor, krakkói magyar főkonzul megalkotott egy koncepciót, egy magyar-lengyel történelmi ösvényről, mely ezen emlékhelyeket venné sorba a podhalei-, árvai- és szepességi mikrorégiókban. Videónkban ezen helyeket jártuk be...

A zapiekanka, Lengyelország egyik legikonikusabb street foodja a tenyérnyi fánkok, a gofri és a placki, azaz rösti mellett, amely igazán különleges helyet foglal el az ország gasztronómiai örökségében és a lengyelek szívében. Ez a hosszúkás, óriáskifliből vagy még inkább félbevágott bagettből készített szendvics az 1970-es években jelent meg először Lengyelország utcáin. A gombaragus feltétet ropogósra sült sajt fedte, amelyre extraként akár egy kis ketchup vagy majonéz is kérhető volt. A zapiekanka remekül példázta a lengyel találékonyságot, a meglévő alapanyagokból megalkották a lengyel hot dogot, amelyet számos kioszkban árultak, frissen, forrón és olcsón. Az 1970-es és 1980-as években a zapiekanka gyakorlatilag minden lengyel város piacán és utcai árusainál megtalálható volt, és a szocializmus korának egyik jelképes ételévé vált. A hiánygazdaság életre hívta zapiekanka a rendszerváltozás után sem tűnt el a kínálatból, nem szorult vissza a Tejbárok kissé nosztalgikus menüjébe, hanem a mai napig szerves részét képezi a lengyel mindennapoknak, igaz, ma már nem csak gombás feltéttel kínálják, sőt aki az eredeti ízekre vágyik, annak sokszor vadásznia kell az ezernyi, egzotikus összetevőket is tartalmazó zapiekanka között. Mondhatjuk úgy is, hogy a rendszerváltás követően a vendéglátóipar fellendülésével a nemzetközi konyha fogásai a zapiekanka evolúciójához is hozzájárultak, ennek köszönhetően ma már a krakkói zsidó negyed szívében található XX téren lévő árusoknál tényleg számtalan fúzió eredményét megtekinthetjük és megkóstolhatjuk. A zapiekanka már nem csupán az utcai árusok kínálatában szerepel, hanem elismert éttermek menüjén is, ahol gourmet változatokban kóstolhatjuk meg. Ez a folyamat jól mutatja, hogyan képes egy egyszerű, hagyományos étel alkalmazkodni és megújulni az idő múlásával, miközben megőrzi eredeti karakterét és kulturális gyökereit. KÉSZÍTSD EL OTTHON Ezekre szükséged lesz: 1 db hosszú bagett 30 dkg csiperkegomba 20 dkg friss gyúrt sajt (mozzarella típusú) friss petrezselyem, friss kakukkfű 1 ek. vaj só frissen őrölt fekete bors ketchup A gombát megpucoljuk, majd nagylukú reszelőn lereszeljük, egy lábasba tesszük, kevés vajon megfuttatjuk, ízlés szerint kevés sóval, borssal, zöldfűszerekkel ízesítjük, zsírjára sütjük. Hagyjuk kihűlni. Amíg hűl, addig a sajtot lereszeljük. A bagettet félbevágjuk, a párolt gombát elosztjuk rajta, majd reszelt sajttal megszórjuk, majd szendvicssütőbe toljuk, esetleg sütőbe tesszük, a grillrács alá és addig sütjük, amíg a sajt szépen meg nem színesedik. Tálalás előtt ketchupot nyomunk a sajt tetejére.

Bárhol is járunk Lengyelországban, biztosan fogunk enni zsureket vagy pierogit. Poznan ilyen szempontból kivétel, mert ez a krumpli városa, vagyis ahogyan a helyiek mondják Pyrlandia. Lengyelül egyébként a krumpli mindenhol ziemniak, de a poznani nyelvjárásban, ahol egyébként is rengeteg német eredetű vagy egyedi szóval találkozhatunk a pyra terjedt el. Azt mondják, hogy a pyra/pyry szó Peru nevéből származik, mert a krumplit innen hozták Poznan környékére a XVI. században. Ha el szeretnénk mélyülni a krumpli eredetében és tudományában, akkor érdemes elmenni a Krumpli múzeumba, a Muzeum Pyry-be és ha már mindent tudunk a burgonyáról, és megéheztünk, akkor irány a Pyra Bar. A hely tulajdonosa elmesélte, hogy 2009-ben indult a Pyra Bar, igaz akkor még igazi punk bisztró volt, amely később kinőtte magát a város egyik legpoznanibb helyévé, s közben folyamatosan alakult a menü és a koncepció is. Nagyon menő a hely designja, tele van ötlettel, vicces plakátokkal, ráadásul krumpliselfiet is készíthetünk egy hatalmas nagy burgonyával. A brandhez hozzátartozik, hogy van saját krumplivodkájuk tetszetős üvegben, és vásárolható a régi szocialista időket idéző porcelán bögre is Pyra bar felirattal, vagy... Minden ételt nem volt alkalmam megkóstolni, de néhányat egészen biztosan ajánlani tudok. A klasszikus poznani étel a Pyry z gzikiem (z bzikiem), vagyis a héjában, sütőben sült krumpli, snidlinges kevert túróval az alap, ami rendkívül laktató, házias és finom étel. Nagyon jó választás a Szare kluchy vagy kluski vagyis a „szürkének” nevezett krumpli nudli, vagy ha jobban tetszik sztrapacska lila hagymával, szalonnával és párolt káposztával tálalva. A pierogi, vagyis a töltött derelye nem kifejezetten poznani étel, hiszen a kelet-lengyel területekről származik, de egész Lengyelországban szívesen fogyasztják. A Pyra barban természetesen a krumplis-túrós variációt kóstolhatjuk meg, és sokáig nem is volt a menüben, de mivel nagy igény volt rá, elkezdték a Pyra barban is készíteni. Lengyelországban nagy népszerűségnek örvend a Placki ziemniaczane, a helyi tócsni vagy lepcsánka, amiből sokféle variációt ehetünk itt: magában, de mindenféle feltéttel is, húsosos „pörkölttel”, lecsóval, joghurtos szósszal, vagy akár lazacos mascarponés szósszal is, de van néhány édes verzió is az édesszájúak számára. Többféle sütőben sült rakott krumpliételt is kóstolhatunk: csirkével, brokkolival, cukkinivel vagy füstölt lazaccal készített egytálételeket. Természetesen a sültkrumpli imádóknak is van néhány variáció Az ételekhez ihatunk finom limonádét, kompótlevet, teát, gyümölcsturmixot, kefírt, de akár csapolt sört is. Az árak az ételek mennyiségéhez viszonyítva nagyon jók, 24-40 zloty között ehetünk egy tál ételt, tehát 2300-3800 ft között, de szerintem ha többen vagyunk, érdemes többfélét rendelni, hogy mindenfélét kóstolhassunk. A poznani Pyra Bar a belváros szívében található, a főtértől pár perces sétával juthatunk el a Strzelecka utca 13-ba, tehát ha Poznanban jársz és szeretnéd felfedezni a krumpli sokszínű világát, szinte kötelező ide elmenni, ráadásul szuper vicces matricákkal térhetünk haza. Jó hír, hogy Gdanskban és Gdyniában is van Pyra bar franchise jelleggel. Nekem nagy kedvencem a Pyra bar honlapján található 3 onlinejáték is, amely gyermekkorom orosz kvarcjátékait hozza vissza. A hangot érdemes bekapcsolni!

Krakkó egész évben nagyszerű és népszerű célpont, így nincs ez másként ősszel sem. Az óváros bejárása mellett érdemes meglátogatni a UNESCO világörökségi listán is szereplő Wawel Királyi Palotát is, mely most novemberben egész hónapban ingyenesen látogatható! Az ingyenes belépőket személyesen a jegypénztárban lehet igényelni, vagy egy héttel a tervezett látogatás előtt az online jegyvásárlás felületén kiváltani.

Egykoron a mai Lengyelország egy kicsiny része az egykori Nagy-Magyarország területének része volt. A történelem ezen szakaszának mai napig vannak könnyedén és kis kutatást igénylően fellelhető és látható nyomai. Felsőzubrica (Zubrzyca Górna) – Árvai Néprajzi Park Múzeuma A Boszorkány-hegynek is nevezett Babia Góra lábánál fekvő Felsőzubricán (Zubrzyca Górna) található az Árvai Néprajzi Park Múzeuma (Muzeum – Orawski Park Etnograficzny w Zubrzycy Górnej), amely Felső-Árva építészetét, gazdálkodását, kultúráját, az ott élők mindennapi életét mutatja be. Az 1955-ben megnyílt első lengyelországi skanzen alapítása a magyar származású Monyák családnak tulajdonítható, akik Lipót császártól a kurucok elleni harcokban szerzett érdemeiért 1674-ban kaptak nemesi címet. 1784-ben fából épült, patakokkal körülvett, szabálytalan elrendezésű kis parkban található udvarházuk Felsőzubricán látható. A kastélyt 1937-ig lakták a család leszármazottjai, majd Joanna Wilczkowa Łaciak és testvére, az akkor már Budapesten élő Aleksander Łaciak (Lattyak Sándor) a Lengyel Államkincstárnak adományozta. Ma itt található az Árvái Néprajzi Park Múzeum irodája, a skanzen több, a magyar időkre emlékeztető kiállítási tárggyal, az egykor itt élt magyar családoktól származó személyes emlékkel rendelkezik. Felsőlipnica (Lipnica Mała) – Szent István templom A Babia Góra tövében található Felsőlipnica (Lipnica Mała) közvetlenül a II. világháború előtt épült temploma államalapító királyunk nevét viseli. A Szent István templom sírkertjében 2024-ben kerül felavatásra Szent István mellszobra. A községben található egy II. világháborús magyar honvéd, Németh József sírja, akit ugyancsak 2024-ben terveznek újratemetni, új nyughelye a falu fölötti dombon található, a magyar Pakos családról elnevezett, egykor kolera temetőnek használt hangulatos, egyszersmind titokzatos Pakos temetőben lesz. Podvilk (Podwilk) – Divéky Adorján emléktáblája Podvilk (Podwilk) az utolsó történelmi magyarországi falu a Krakkó felé vezető főúton, hajdan itt húzódott az országhatár. A faluból származik a Divéky család, melynek legismertebb alakja a lengyel-magyar kapcsolatok kutatója, Divéky Adorján (1880-1965) történész, egyetemi tanár, a Varsói Magyar Intézet első igazgatója. A 18. század második felében Árvába került család udvarháza egészen az 1970-es évekig állt a faluban, amikor is egy tűzvészben leégett. Divéky Adorján 2023-ban felavatott emléktáblája a falu templomában található, az 1767-ben épült Szent Márton templom oltárának két oldalán Szent István és Szent László királyunk szobra látható. Kisárva (Orawka) – Keresztelő Szent János templom Felső-Árva egyik legismertebb műemléke az 1920-ban 11 egykori magyar faluval együtt Lengyelországhoz került Kisárva (Orawka) Keresztelő-Szent János temploma. A 17. század közepén vörösfenyőből, szög felhasználása nélkül épült templom – melyet a „Magyar szentek templomának” is neveznek – belső falait, mennyezetét fára festett képek borítják, melyeket ismeretlen festők közel 100 éven át, több ciklusban festettek. A templom fő dísze a falakat és mennyezetet beborító 14 nagy alakú festmény, melyek Keresztelő Szent János életét mutatják be. A magyar látogatók számára különösen értékesek a falakon látható, magyar szenteket és boldogokat ábrázoló festmények, melyek legtöbbje Árpád-házi vagy velük rokonságban lévő, illetve abban a korban élt férfi és női szentet ábrázol. A későbbi átfestések miatt az eredeti 52 festmény közül ma 49 magyar szent látható a templomban. A templom melletti temetőkertben található a falu egykori plébánosa, Várzély Máté síremléke, melyet Magyarország Krakkói Főkonzulátusa a közelmúltban újított fel. Zakopane – Régi temető, Wacław Felczak sírja Zakopanéban, a Régi temetőben (Stary cmentarz na Pęksowym Brzyzku) található Wacław Felczak (1916-1993), a 20. századi lengyel-magyar kapcsolatok legendás alakjának nyughelye, aki a pozńani egyetemen egyik professzora bíztatására kezdett magyarul tanulni. A II. világháború idején Varsó és az emigráns lengyel kormány közötti kapcsolatot biztosító titkos futárszolgálat (Tátrai futárok) budapesti szervezője volt. A tátrai futárok (főleg hegyimentők, hegyivezetők, sportolók) pénzt, információt és parancsokat továbbítottak a megszállt Lengyelországban tevékenykedő földalatti ellenállási mozgalomnak. Felczak 1940-1949 között cca. 90 határátkelést hajtott végre. 1948-ban a kommunisták bebörtönözték, csak 1956 őszén szabadult. 1958-tól a krakkói Jagelló Egyetem Történeti Intézetében dolgozott. 1993. október 23-án hunyt el, temetésén számos magyar barátja jelen volt. Zakopane Kuźnice városrészében, a Gáspár-csúcsra (Kasprowy Wierch) közlekedő felvonó alsó állámásának közelében kialakított pihenőparkban 2024 júniusában avatták fel a Tátrai futárok emlékművét, akik az emléktábla lengyel nyelvű felirata szerint leggyakrabban a Zakopane – Budapest útvonalon közlekedtek. Halastó (Morskie Oko) – Magyar-lengyel határvita emlékműve A Tátra legnagyobb tava, a Halastó (Morskie Oko) mellett található a tó és környéke megszerzéséért a 19. század végén folyt határvitának emléket állító emléktábla. A Szepesség határát képező területekért a 16. században kezdődött vita 1772-ben, Lengyelország három részre történő felosztásával a Halastó környékén egyre élesebb konfliktusokat eredményezett. A 19. sz-ban Magyarország és Galícia határa a Tengerszem-csúcsból (Rysy) kiindulva a Tengerszem (Czarny Staw pod Rysami) és a Halastó középvonalán haladt, a tavak keleti oldala Magyarországhoz, a nyugati oldal Galíciához tartozott. A turistaság elterjedésének idején Galícia és Magyarország is magáénak vallotta a Tátra legnagyobb tavát és környékét. Mivel nem sikerült megegyezni, nemzetközi döntőbíróság elé vitték az ügyet, amely 1902-ben Grazban ült össze. A bíróság úgy döntött, hogy a határt áthelyezik a tavak fölötti keleti gerincre, a Halastó és a Tengerszem így Galíciához, a mai Lengyelországhoz került. Újterebes (Trybsz) – Árpád-házi Szent Erzsébet fatemplom Az Árpád-házi Szent Erzsébet fatemplomot a hagyomány szerint 1597-ben építették. A templom mennyezetén látható festmény hátterében jellegzetes Pieniny táj látható dombokkal, folyóval, kastélyokkal és hegycsúcsokkal, Czorsztyn és Nedec várával, valamint a környező dombokról a Bélai-Tátrára nyíló kilátással. Ez az első Tátra panoráma északról, egyben a mai napig megőrzött legrégebbi tátrai panoráma. A 20. század elején Nyulas Mihály (1834-1927, emlékét az új templomban emléktábla őrzi) plébános kezdeményezésére a fatemplom szomszédságában új templom épült, melybe átköltöztették a fatemplom berendezését, csak a rokokó szószék maradt eredeti helyén. Ezt követően a történelmi templom pusztulásnak indult, 1924-ben a tornyot és a sekrestyét is lebontották, majd 1938-ban kezdődtek meg az épület még meglévő részének további pusztulását megakadályozó munkálatok. Falstin (Falsztyn) – Jungenfeld család sírkertje A Berzeviczy család által épített Szent Kvirin templomban található báró Gedult-Jungenfeld Károly országgyűlési képviselő és felesége, Salamon Nóra két bölcsőhalált halt gyermeke, báró Jungenfeld Gizella és báró Jungenfeld István magyar nyelvű sírtáblája. A sírtáblákat 2021-ben Magyarország Krakkói Főkonzulátusa újította fel. A házaspár harmadik gyermeke, az 1892-ben született Tivadar szintén fiatalon elhunyt, az ő és szülei síremléke a Czorsztyni-víztározó feletti dombon található, festői szépségű falstini családi sírkertben található. Nedec (Niedzica) – Nedec vára, Salamon család sírkertje Nedec várának részletes leírás itt olvasható. A várral szemközit Salamonów utcában található az Alapi-Salamon család 1936-ban alapított sírkertje (Cmentarz rodziny Salamonów). Itt nyugszik Nedec várának utolsó tulajdonosa, Szepes vármegye egykori főispánja, Alapi-Salamon Géza felesége, gróf Bethlen Ilona (1886-1964), fiai, Géza (1913-1981) és István (1914-1974), valamint testvére, Andor (1870-1914). A vár 1850-ben öröklés útján került a Salamon család birtokába, akik 1943-ig a várban töltötték a nyarakat. Pieninek vára (Zamek Pieniński) A Dunajec fölé magasodó Korona-hegy északkeleti részén találhatók Pieninek várának maradványai. A várat a legenda szerint V. Boleszláv lengyel fejedelem építtette, a történészek szerint azonban az 1280-as évek elején az akkor már apácaként élő Szent Kinga építtette, aki társaival együtt itt talált menedéket a harmadik tatárjárás idején. A várrom alatti sziklamélyedésben 1904-ben állították fel Szent Kinga szobrát. Az egykor a tájba belesimuló, nehezen megközelíthető, megerősített vár helyére napjainkban csupán néhány falmaradvány, valamint a sziklamélyedésben teljes épségében látható Szent Kinga szobor és egy lengyel nyelvű márványtábla emlékeztet. Szczawnica – Szalay József, a tutajozás ötletgazdája A Dunajec jobb oldali mellékfolyója, a Grajcarka patak völgyében, meredek lejtők közötti völgyben fekszik Szczawnica városa. Az osztrák fennhatóság alatt álló uradalom 1834-ben került Szalay István, birtokába, 1839-ben pedig fia, Szalay József (1802-1876) vette át a város irányítását. Szalay Józsefet (lengyelül Józef Szalaj) tekintjük a gyógyfürdő alapítójának, ő építette az első fürdőépületeket, villákat, valamint a gyógyfürdő kápolnáját. Halála után a fürdőváros a Lengyel Tudományos Akadémia birtokába került, mellszobra ma a Felső-parkban látható. A Dunajecen már a 19. sz. elejétől tutajoznak, szervezett formában azonban Szalay József idején jött divatba, aki magyar származású lengyel hazafiként, Szczawnica alapítójaként és birtokosaként nagy szolgálatokat tett a Pieninekben a turizmus fejlődése érdekében. A Grajcarka-patak menti sétányon látható gróf Esterházy János emléktáblája. Csehszlovákia legjelentősebb magyar mártír politikusa anyai nagyapja, a Krakkói Tudományos Akadémia elnöke, az előbb említett Stanisław Tarnowski révén kötődik Szczawnicához.