Hetekig tartó előkészületek után, november 29-én ünnepélyes megnyitó keretében újra felgyúltak a fények Zakopane különleges attrakciójában és a tavalyi megosztottsága után megújulva várja a fények szerelmeseit, kicsiket és nagyokat egyaránt a Park Miliona Świateł! Az idei fényinstallációkat Hans Christian Andersen "A Hókirálynő" című meséje ihlette, ami a tavalyi már-már tolakodóan erős fényorgiánál visszafogottabb, de cseppet sem kevésbé látványos sétát ígér. fotók: Park Miliona Światłem w Zakopanem A parkban sétálva fényszobrok, kapuk, alagutak és jelenetek segítségével élhetjük át a mese hőseinek, Kai és Gerda történetét. Természetesen a meséhez kapcsolódó installációk mellett egy különleges karácsonyi zóna is ki lett alakítva, hogy az ünnepi hangulat ne maradjon ki. A park építői a fényinstallációk mellett különleges programokkal készülnek, de ezeket a megnyitón még nem ismertették részletesebben. A Millió Fény Parkja a Miejski im. Marszałka Józefa Piłsudskiego parkban található és belépőjegy megvásárlásával látogatható – 49 złoty a felnőtteknek, és 42 złoty a gyerekeknek. A park előreláthatóan 2026. március 1-jéig lesz nyitva!

A kluski śląskie Szilézia egyik legismertebb étele. A kis, kerek, közepén formás bemélyedéssel rendelkező gombócok egyszerűek, de annál finomabbak. A kluski śląskie tésztája főtt krumpliból készül, amelyet liszttel és tojással gyúrnak össze. A bemélyedés célja, hogy a gombócba több szósz férjen, így minden falat gazdag ízélményt nyújtson. Nem véletlen, hogy a kluski śląskie-t hagyományosan pörkölttel, különféle húsokkal, különösen sült húsokkal tálalják, de párolt káposztával és sült hagymával is fogyasztható, illetve tejföllel meglocsolva, olvasztott vajjal, vajban kisütött zsemlemorzsával megszórva is kínálják. Semleges ízének köszönhetően tökéletesen kiegészíti a gazdag és aromás szószokat. Középkori gombócok Ha hihetünk a legendáknak, akkor először 1241-ben készítették Racibórzban, és bizonyos történetek szerint a város asszonyai ezeket a gombócokkal dobálták meg a város védelmében az ellenséget. Bizonyos regék szerint a helyi bányászcsaládokban született ez az olcsó alapanyagokból álló, laktató és az éhet hosszú időre elverő fogás. De mi is az a kluski śląskie? A sziléziai gombócokat főtt burgonyából készítik, 4:1 vagy 3:1 arányban keverve burgonyaliszttel és kevés sóval, akár tojás is kerülhet a tésztába. A kész gombócok jellemzően körülbelül 4-5 cm szélesek és 2-2,5 cm magasak. A gombóckák a felhasznált burgonya típusától és a tojássárgája színétől függően lehetnek krémfehérek, világossárgák, vagy akár a napsárgák is. A gombócban szereplő luk teljesen funkcionális, könnyebben átfő így a gombóc és pont, mint az olasz tészták formavilága kapcsán, itt is fontos szempont, hogy a mélyedésnek köszönhetően több szaftot tud felvenni és megtartani. Így készülnek a gombóckák A főtt, kihűlt (felesleges nedvességét elpárologtatott), megpucolt burgonyát krumplinyomón átnyomva vagy leturmixolva előkészítjük, majd összekeverjük a többi hozzávalóval, őrölt szerecsendióval és őrölt fekete borssal finoman fűszerezzük. A kissé ragadós tésztából tekercset formázunk, amelyet ezután darabokra vágjuk, vizes kézzel, óvatosan gombócot kerekítünk belőle. Ügyeljünk rá, hogy a minimálisnál több lisztet ne tegyünk hozzá, mert az keményíti a tésztát. Amikor kész a forma, akkor a jellegzetes mélyedést ujjal vagy egy fakanál végével kialakítjuk, majd a formázott gombócokat lobogó, enyhén sós vízben kifőzzük néhány perc alatt. A gombóc sok sziléziai otthon gasztronómiájának alapja, mind a mindennapi, mind a különleges alkalmakkor. Esküvők, elsőáldozások és keresztelők, egyetlen családi lakoma sem lehet teljes e a gombóckák nélkül. Az 1963-as „ Régi és új Siołkowice, Ételfogyasztás ” című néprajzi tanulmány szerzői is ezt írták: „Egy olyan esküvő, amelyen nincs ez az étel, silánynak számít .” Mivel együk? A kifőtt gombócok tökéletes köretei lehetnek bármilyen ragunak, de tejföllel, túróval, pörccel vagy pirított hagymával megszórva is fogyasztható, sőt akár édesen is, mézzel meglocsolva, fahéjjal ízesítve szintén kínálható. Egy dologra kell csak figyelni: mindig páratlan számú gombóc legyen a tányéron!

A lengyel és a magyar történelem hosszú közös múlttal kapcsolódik egymáshoz, régóta fonódik össze. Egy ilyen közös történelmi múlt és élő jelen helyszíne a bájos hangulatú belvárossal rendelkező kis-lengyelországi Tarnów, ahol Bem József és Petőfi Sándor emlékeinek a nyomán egy hosszabb városnézésre is sort keríthetünk. Séta a főtéren és környékén Tarnów közúton kb. 450 km-re található Budapesttől, nagyjából félúton Krakkó és Rzeszów között. Október elején Lublinba készültünk és az útvonal tervezése közben Tarnów a közös lengyel-magyar múltja miatt felkeltette az érdeklődésünket, így ott is megszálltunk. Ezt már akkor nagyon jó döntésnek tartottuk, amikor az érkezés után röviddel elindultunk várost nézni. A város egy hangulatos kis főtérrel (Rynek) rendelkezik, melynek központi épülete a régi városháza tornyos épülete, melyben részben a település, részben a régió történelmét bemutató múzeum működik. Az épületben többek között régi fegyverek, ezüst étkészletek, valamint számos festmény, illetve portré látható. A városháza tornyába még a rossz idő ellenére is megérte felmenni: a főtér házai és a közeli katedrális még így is impozáns látványt nyújtottak. A múzeumban – az alább még említett – nagyszebeni csatáról magyar és lengyel nyelvű kiadványok vásárolhatók. A főtéren számos reneszánsz idejéből való, festett lábasház áll. Az épületekben más múzeum és számos vendéglátóhely is található. Mi a Restauracja U Jana nevű helyet próbáltuk ki, ahol a kedves kiszolgálás mellett hangulatos környezetben élvezhettük a finom lengyel ízeket, köztük a cipóban felszolgált zsureket és a pirogot. A főtérről a Krakowska utca felé haladva a város vöröstéglából épült katedrálisa mellett haladtunk el, amelyben a magyar származású Serédy Zsuzsanna síremléke is látható. A Krakowska utca lényegében a település belvárosi részének fő ütőere, amelyen több üzlet, pékség és kávézó is található és amelyen egészen a XX. század elején épült vasútállomásig is eljuthatunk. Nagyjából a Krakowska utca közepén található a Petőfi tér (Plac Petöfiego), amelynek bejáratánál székelykapu áll és a téren kopjafák sorakoznak, melyek Bem erdélyi csatáinak állítanak emléket. A kopjafák között Petőfi kisméretű szobrát láthatjuk. A parkban található még az első világháborúban Tarnównál elesett Forgon Mihály történész kopjafája és az életéről egy ismertető tábla. Közvetlenül a székelykapu mellett áll továbbá a mádi származású borász és műgyűjtő, Lippóczy Norbert kopjafája, aki Tarnówban telepedett le és aki a helyi lengyel-magyar baráti társaság alapítója volt. Bem és Petőfi nyomában Tarnówban második napunkat az 1848/1849-es magyar szabadságharc szellemében töltöttük és lényegében bejártuk a Bem Józseffel és Petőfivel kapcsolatos emlékhelyeket. Bem Tarnówban született, majd halála után 1929-ben Magyarországon keresztül a hamvait a szülővárosába szállították, ahol nagyszabású megemlékezés keretében a Lövész parkban (Park Strzelecki) emelt síremlékbe helyezték nyugalomra. Mivel Bem az Oszmán Birodalomban muzulmán lett, a lengyel püspöki kar nem engedte, hogy a megszentelt lengyel földbe temessék. A síremléke ezért dór oszlopokon áll. Az emlékmű a szépen gondozott, hangulatos parkban lévő tóban található, azon magyarul olvashatjuk: „Bem Apó, a magyar szabadságharc legnagyobb hadvezére 1848 1849”. Sétánkat a hangulatos Rynek ismételt érintésével a vasútállomás felé folytattuk a Krakowska utcán. A példásan felújított és karbantartott állomás épületben lévő galériában vannak kiállítva ugyanis a nagyszebeni csata részleteit tartalmazó, magyar és lengyel festők által közösen, a XIX. század végén festett körkép részletei. Sajnos a néhai körkép minden darabját eddig nem sikerült felkutatni, de így is megéri megtekinteni a kiállított festményeket. A galériában magyar nyelvű ismertető is rendelkezésre áll. Az Osztrák-Magyar Monarchia hangulatát idéző, kedves városban a sétánkat Bem József néhai szülőháza felé folytattuk. A piac mellett, a Bem utcában (Bema) lévő épületen magyar és lengyel nyelvű emléktábla emlékeztet a szabadságharc lengyel hősének születésére. Innen a sétánkat és a tarnówi kirándulásunkat is a Magyar tér (Plac Wegierski) érintésével zártuk. A gondozott kis téren áll Bem 1984-ben felavatott egész alakos szobra, amint a nagyszebeni csata részletét, közte a saját magát ábrázoló tűzfalra festett utcai képet „nézi”. Rövid tarnówi kirándulásunk itt most véget ért, de máskor is szívesen visszatérnénk ide!

Rendhagyó írás, egy lengyelországi útról. Fiala Borcsa író és publicista, akit azért szeretünk, mert könnyed, személyes hangon mesél irodalomról, gasztronómiáról, utazásokról, a WMN szerkesztőségének oszlopos tagja. A nyáron Varsóban és Lódzban is járt, az utazása alatt született szórakoztató blogszerű írásait a városokról, gasztronómiáról most nálunk olvashatjátok. Ha egy tanácsot elfogadsz: ne menj szövőnőnek! Łódź: a lengyel város, ami megtréfál, mert vúdzsnak kell ejteni. (Erről az áthúzott Ł-ről meg eszembe jut egy ismerősöm titkárnőjének az esete, akinek ki lett adva a feladat: gépeljen le egy szöveget, amiben igen gyakran szerepelt a dollár jel. Fél óra kopácsolás után aztán türelmét veszítve nyitott be a főnökhöz: „Te Zoli, döntsd már el, akkor most kell ez az S betű, vagy nem kell?!”) Łódź Lengyelország negyedik legnagyobb városa, és két dologban volt/van az ereje: ez a lengyel filmgyártás központja, és rengeteg gyára volt anno, úgy is hívták, hogy a lengyel Manchester, avagy a kémények városa. Hogy átérezd, hogy is nézett ki ez a valóságban, érdemes ellátogatni a Textil Múzeumba, ahol nemcsak azt nézheted meg, hogyan lesz a gyapotból fonal, abból pedig akár festményszerű szövet, de megtapasztalhatod, milyen sora volt a szövőgépek mellett dolgozó nőknek. Spoiler: rendkívül keserves. Annak idején Łódź textilüzemeiben több száz, vagy akár ezer szövőgép zakatolt egyszerre – látogatásunk során csak egyet kapcsoltak be, de már az fülsüketítő volt. Nem csodálkoznék, ha a szerencsétlen munkásnők olyan süketté váltak volna egy idő után, mint az ágyú – a folyamatos dübörgés egyenértékű azzal, mintha egy felszálló repülő mellett kellene állnod. De ez még semmi: az üzemekben alsó hangon harminc fokban lehetett izzadni, és direkt 70 százalékos páratartalmat generáltak – ez volt ugyanis ideális a fonalnak. Iszonyatos volt a por is, a nap végére több centi vastagon fedte a padlót. Ebben a közegben kellett ledolgozni 10-16 órákat. Egy szövőnő egyszerre hat gépet működtetett, folyamatosan járkálva közöttük, úgyhogy egy munkanap során nagyjából húsz kilométert gyalogoltak le. (Ugye, máris mennyivel komfortosabb az az irodaszék?) Ha hiba került a szövésbe (mert mondjuk elszakadt a cérna), akkor annak az árát levonták az amúgy sem gavalléros fizetésükből. A férfiak a gyárakban 8-12 rubel között kerestek egy héten, a nők feleannyit. A heti lakbér 1 rubel volt. Más meló azonban nem nagyon akadt a környéken, úgyhogy ha nem akartál éhen halni, lehetett menni agyondolgozni magad az üzembe. A kontraszt kedvéért érdemes ellátogatni a gyár melletti villába is, és megnézni: milyen pazar körülmények között éltek azok, akik a gyárat üzemeltették. Ha ettől nem lesz instant kommunistává az ember, hogy aztán egyenlőséget követelve kezdjen el masírozni az utcákon, akkor nem tudom, mitől!

Rendhagyó írás, egy lengyelországi útról. Fiala Borcsa író és publicista, akit azért szeretünk, mert könnyed, személyes hangon mesél irodalomról, gasztronómiáról, utazásokról, a WMN szerkesztőségének oszlopos tagja. A nyáron Varsóban és Lódzban is járt, az utazása alatt született szórakoztató blogszerű írásait a városokról, gasztronómiáról most nálunk olvashatjátok. A szovjet trójai faló: a varsói Kultúra és Tudomány Palotája Ez az impozáns épület Lengyelország második legmagasabb épülete a maga 237 méterével. Érdemes amúgy felmenni lifttel a harmincadik emeletre, csodás a kilátás! És közben átgondolni, milyen is lehetett a lengyel szívnek, amikor ezt az ordas meglepetést, a „hét nővérnek" is nevezett szovjet felhőkarcoló stílusú csodát betolták a város szívébe. Történt ugyanis, hogy egy nap Józef Sigalin, Varsó főépítésze táviratot kapott Sztálin helyettesétől, Vjacseszlav Molotovtól: hamarosan Varsóba látogat, ahol majd lesz egy remek ajánlata egy varsói felhőkarcoló építését illetően. Józefnek igazán nincs is más dolga, mint ezt az ötletet kitörő lelkesedéssel fogadni. Az épületről szóló megállapodást a Lengyel Népi Köztársaság és Szovjetúnió kormánya 1952. április 5-én írta alá… Nos, mint kitalálhattad, az előbbi nem teljesen önszántából. Az épület ajándék volt a Szovjetúniótól a lengyel nép számára, barátságuk jelenként. Rosszabb ez, mint az anyóstól kapott rusnya abrosz, erre még kevésbé lehetett nemet mondani… és el sem dughatod a szekrény mélyére, amint kitette a lábát. Szóval gondolj csak bele, milyen érzés lehet, amikor felbukkan ez a Nagy Testvér jelkép a város közepén, minden fölé magasodva. A tervezési folyamat is igen jellemző volt. Sigalin annak rendje és módja szerint megkapta a felkérést: dolgozzon ki terveket és ajánlásokat a teljes folyamatot végrehajtó szovjet építészek számára. Igen ám, de hamarosan kiderült: Moszkvában tulajdonképpen már minden el van tervezve. A stlíus sztálini gótikus lesz, a tervező Lev Rudnev, a Moszkvai Egyetem építésze, a költségeket a Szovjetúnió állja (mégiscsak az ő ajándékuk!), az építőanyagok nagy részét pedig a Szovjetunióból kell beszerezni, és építőmunkások is szovjetek lehetnek. 1952-ben el is kezdődtek a munkálatok. A kinézett területen annak idején 19. századi bérházak álltak, amik bár a város 90 százalékához hasonlóan a bombázások alatt megrongálódtak, de rekonstrukció helyett elbontották őket mind egy szálig. A palotát a szovjet-lengyel barátság jelképeként adták a városnak. Kezdetektől úgy tervezték, hogy Varsó minden pontjáról jól látható legyen, és minden más épület fölé magasodjon. (Ha most egy menyasszonyt durván túlöltöző hívatlan vendég kúszik be a fejedbe, én nem hibáztatlak érte). Az egyik fő probléma azonban az volt (a mérten, az üzeneten, és a kéretlenségen kívül): a gigászi épület funkciójáról senkinek nem volt ötlete. Az üzeneten kívül: „mi nem Marshall-tervvel szúrjuk ki a szemeteket, csicskák, nesztek egy baszom palota”. Az építkezés is ebben a szellemben folyt. Szinte mindent határidő előtt fejeztek be, bizonyítandó, milyen elképesztően hatékonyak a szovjet munkások. A munkásokról és a tervezőkről szakmányban készültek a kontentek: lássa mindenki, milyen gyönyörű is az, ha két „baráti” nép összefog egy közös ügyért. És persze a propaganda konyha további alkotóelemei sem maradhattak ki, kommunista ünnepségek (éljen a Szovjet-Lengyel Barátság Tömegszervezési Hónapja!), felvonulások, találkozók cserkészekkel, diákokkal… A kapkodásnak persze megvolt az ára: 16 szovjet munkás meghalt, sokan pedig súlyos balesetet szenvedtek az erőltetett tempójú építkezés során. A palota stílusában erősen kilóg Varsó tájképéből, elnyomó dominanciája nyilvánvaló – végtére is ez volt az üzenet lényege. Egyik beceneve Pajac (lengyelül bohóc, a palota és a bohóc szavak lengyelül szinte ugyanúgy hangzanak). A lengyeleknek kötelező volt örülni a szovjet ajándéknak, legfeljebb otthon lázonghattak, a négy fal között. Őszinte véleményekből egyet hadd idézzek, mely igen szórakoztató: a francia színész, Gerard Philipe a követlezőképp fogalmazott a kolosszus láttán: „Kicsi, de stílusos.” Ironikus módon Sztálin palotája mára a város egyik szimbólumává vált. Belsejében mozi, koncertterem, egyetem, két múzeum, négy színház, néhány népszerű klub és egy hatalmas úszómedence található. No meg a 30. emeleti terasz, ahonnan mindenképp ajánlom, hogy nézz körbe! A Nagy Lyuk Hogy miért olyan ez a szálloda, mintha Jengában kilöködtek volna belőle pár elemet? Azért, mert a helyi szabály: minden lakosnak alanyi jogon jár az otthonában napi 90 perc napfény. Igen ám, de ha az eredeti tervek szerint épült volna meg a hotel, akkor a hatalmas toronyházak között meghúzódó öregecske társasház lakói legfeljebb 81 percig süttethették volna az arcukat… holott másfél óra fejadagról volt szó az alapkő letételnél. Úgyhogy átrajzolták a terveket, és lett belőle ez. (És nem ráküldték a lakókra az APEHet, nézték át tüzetesen a kocsiban lévő eü dobozt hiányosságok után kutatva, fenyegették meg őket közös képviselő által, tettek le egy zsák krumplit ajándékba a küszöbre vagy készítettek tanulmányt arról, hogy a túl sok napfény milyen káros.) Varsó, a főnix Minek mentek Varsóba? – kérdezte tőlem valaki az utazásunk előtt. – A második világháborúban mindent elpusztítottak, nincs ott semmi történelmi – érvelt. Nos, a történelmi épp ez: a romok tetején erős hittel (másképp nem is lehetett volna) újjászülető város. Varsó, aminek végül sikerült megőrizni főváros szerepét, pedig arról is szó volt, hogy inkább hagyják úgy ahogy van, a földdel egyenlővé tett állapotában, egyfajta háborús mementóként. És hogy az egész fővárost átteszik Łódźba, új lapot kezdve másutt. 1945 januárjában Varsó – ami a háború előtt egymillió embernek adott otthont – szinte teljesen megsemmisült. 1939 szeptemberére az épületek tíz százaléka ment galyra, majd ’41-ben a szovjetek bombázták szét, aztán a ’43-as varsói gettó felkelés után a város északi részét törtölték el a föld színéről. A megmaradt épületeket módszeresen kifosztották, majd a német megsemmisítő kommandó nagyjából nullára dózerolt le mindent – még 1945 januárjának közepén is. Végül 1945. február 3-án a Nemzeti Tanács úgy döntött: Varsót újjáépítik. Február 14-én meg is alakult a Főváros Újjáépítési Hivatal. Hogy mekkora kárból kellett talpra állni? Varsó városi építészetének veszteségeit 1945 elején 84 százalékra becsülték, az ipari infrastruktúra és a történelmi műemlékek 90 százaléka, a lakóépületek 72 százaléka megsemmisült. A város szinte teljesen elnéptelenedett, romjai között csak néhány ezer ember élt. Van az a helyzet, amikor egyszerűbb valamit lecserélni, mint rendbe tenni. Varsó esetében sem sok észérv szólt volna az újjáépítés mellett. Ám az emberek mégis hittek a fővárosukban. 1945 januárjától folyamatosan érkeztek vissza az egykori lakosok a városba, akik a romok mellett állva felgyűrték az ingujjukat, és belekezdtek a szinte lehetetlenbe. Végül pénzadományok, és az egész országból összegyűlő munkások segítségével, rengeteg önkéntes munkával de újjászületett a főváros. És milyen jól tette! Ma némi Berlin hangulatot sugárzó, nagyon tiszta és rendezett, abszolút élhető, szerethető város lett belőle, ahol láthatólag jó lenni (és ahol nagyon jókat lehet enni). Akár a helyi specialitásokat, tatárt, pirogit, de a vietnámi közösségnek köszönhetően (mely a legnagyobb kisebbség volt egészen a közeltmúltig, most a dobogó csúcsán az ukránok állnak), nagyon sok ázsiai étterem is van, vegetáriánus, vegán opció is dögivel. (Apropó, tudtad, hogy egyszer a Pho leves bekerült az öt legjellemzőbb varsói étel közé?) Érdemes ellátogatni az egyik Tejbárba is – a bar mleczeny név még a kommunista érából maradt, amikor főleg tejes alapú ételeket lehetett venni fillérekért. Ma már jóval gazdagabb a szortiment, de az árak barátiak maradtak. Rizses paradicsomleves 650 forintért, zsurek (ami egy must have!) 690-ért. A főételek sem mennek nagyon 1000 forint fölé, az adagok pedig elég kiadósak. Eredetileg akkor határoztam el, hogy Varsóba jövök (ne röhögj), amikor értesültem róla, hogy Varsó régi főpályaudvarának helyén nyaranta éjszakai piac van. A Nocny Market telistele streetfood büfékkel, ahol inkább a nemzetközi kínálat a jellemző, cserébe rettentő hangulatos és szerethető. Hétvégén van nyitva késődélutántól éjfélig, május közepétől szeptember végéig. Folytatása következik...

A vadregényes havas hegyek panorámája, a romantikus faházak és fények látványa, a levegőben szálló sültek illata és zenék kavalkádja, az izgalmas síelés és lovasszánozás élménye alkotják sokakban az igazán varázslatos téli lengyel hangulatot, amivel legtöbben Zakopanét párosítják. Ennek is köszönhetően az utóbbi években mi magyarok rendkívül nagymértékben fedeztük fel újra a Tátra hógömbbe illő települését, ami rekordokat döntő turista-áradatot eredményezett. De nem csak az idelátogatók létszámában lett érezhető változás, hanem a város hangualtában is, mely nyüzsgőbb, bulisabb, zsúfoltabb lett ezáltal... ezzel pedig nem mindenkinek hozza el a fentebb leírt élményt. De van-e alternatívája Zakopanénak, ha a téli lengyel varázslatot keresünk? Szerencsére tudunk két igazán jó alternatívát is ajánlani, melyek hasonlóak, ám mégis mások – alábbiakban összeszedtük nektek, melyik mit nyújt, merre indulj. A cikkünk végén pedig mindhárom településhez összeállítottunk egy-egy hosszú hétvégi programtervet is, ha nem tudnád, mihez kezdj, ha már ott vagy! Általános információk Mielőtt mindhárom település külön-külön górcső alá vennénk, íme néhány általános információ, amiket jó, ha tudsz: a Karácsony, a szilveszter-újév és a februári iskolai szünetek időszakai zsúfoltabbak, ráadásul előbbiek idején sok helyen csak minimum 3 éjszakára adnak ki szállásokat mindhárom település megközelíthető vonattal és autóval is, és bár kényelmesebb/rugalmasabb az utóbbi, a parkolási nehézségek miatt érdemes elgondolkodni a vonaton a hólánc használata nem kötelező, de annak ellenére, hogy az utak jól karbantartottak, a mellékutak esetében, főleg hegyvidéken könnyen előfordulhatnak havas, jeges útszakaszok, ahol jól jön a hólánc megléte! a nemzeti parkok területén belépőjegy vásárlása kötelező, még télen is! a legtöbb étteremben és üzletben van kártyás fizetési opció, de még mindig előfordulnak helyek, ahol csak készpénzt fogadnak el, így mindenképp érdemes złotyval is készülni Zakopane Talán a legtöbb embernek nem kell bemutatni ezt a mesébe illő települést, de ha van aki még nem ismerné, íme: Zakopane talán a legismertebb téli üdülőhely Lengyelországban, a Magas-Tátra lábánál fekszik és egyrészt a „Tátra fővárosaként”, másrészt a „Lengyelország téli fővárosaként” is szokás hivatkozni rá. Télen a sí- és egyéb téli sportok szerelmeseinek paradicsoma, nyáron pedig a túrázók és hegymászók népszerű célpontja. Jellegzetes, „zakopanei stílusban” épült faházai, és hangulatos sétálóutcája minden ide látogatóban örök emlék. MEGKÖZELÍTHETŐSÉG Zakopane fővárosunkból főutakon és alsóbbrendű utakon (kerülve a fizetős szakaszokat) kb 300 km, vagy autópályákat használva kb 440 km, mely út nagyjából 5-5,5 óra menetidővel teljesíthető. AKTÍV PROGRAMOK síelés/snowboard Zakopanéban 15-16 db, közvetlen környékén pedig további kb 30 sípálya található leginkább rövidebb, kis szintkülönbségű pályák vannak a legnagyobb pálya a Kasprowy Wierch (ejtsd: kászprovi vjerh) azaz Gáspár-csúcs tetejéről indul, de hóágyúzhatóság hiányában csak nagyobb havazás után használható minden nehézségi fokozat, off-piste és freeride lehetőség is megtalálható a környéken több síiskola és kölcsönző is működik a pályákon szánkózás/lovas- és motoros szántúrák több helyen is találunk kisgyermekek számára ideális szánkópályát lovasszánok a városon belül és a környéken több helyre is indulnak, de lehetőség van erre a Morskie Oko (ejtsd: morszkje oko) azaz Halastó fele vezető úton, illetve a Kościeliska-völgyben (ejtsd: koscseliszká) is motoros szántúrák többsége a városból indul, de a Kościeliska-völgy és a Butorowy Wierch (ejtsd: butorovi vjerh) környékén is akadnak túrák gyalogtúrázás/hólabirintus a környék nagyobb völgyeiben, mint például a Kościeliska- és a Chochołowska-völgyek (ejtsd: hohovovszká) könnyű bakancsos és hótalpas túrákat tehetünk a hólabirintus önmagában is minimum egy-két órás program, pár éve megkapta a Guinness-rekord címet PASSZÍV PROGRAMOK termálfürdők 6 fürdő található a városban és maximum 30 perces autóútra tőle mindközül a legnépszerűbb Termy Chochołowskie Krupówki a sétálóutca önmagában egy kiadós program, Lengyelország egyik legismertebb turisztikai utcája, mely kihagyhatatlan az idelátogatók számára bazárok, üzletek, piac góral éttermek, kávézók, sörözők kilátópontok a város fölé magasodó Gubałówka-hegy (1120 m) (ejtsd: gubávúvká) nagyon népszerű túracélpont, mely megközelíthető a városból siklóvasúttal, tetején rövid sí- és szánkópályával, de a legtöbben a városra, a völgyre és a Tátrára nyíló nagyszerű panoráma, valamint a téli időszakban naplementét követően működő csodálatos fényinstallációja miatt érkeznek ide a Kasprowy Wierch (1987 m) a Lengyel-Tátra egyik legismertebb hegycsúcsa, ahonnan a téli időszakban a környék leghosszabb sípályája indul, de sokan csak a lélegzetelállító panoráma miatt érkeznek a felvonóval fatemplomok a történelmi és építészeti értékkel bíró Kaplica Najświętszego Serca Pana Jezusa (Jaszczurówka-kápolna) 1904-07 között teljes egészében fából épült a város egyik legrégebbi, 1847 körül épült templom a Kościół Matki Boskiej Częstochowskiej w Zakopanem a Kościół św. Jana Apostoła i Ewangelisty w Harendzie (Szent János apostol és evangélista templom) Zakrzów településről lett átszállítva 1948 körül múzeumok több múzeum és kiállítás található a városban, de a legnépszerűbbek: a sétálóutcában található a Muzeum Tatrzańskie (Tátra Múzeum) a vasútállomáshoz közel található Muzeum Oscypka (lengyel hegyvidéki juhsajt múzeum) a sikló alsó állomásától pár percre található Muzeum Stylu Zakopiańskiego (a „Zakopanei stílus” múzeuma) KINEK AJÁNLJUK Zakopanét azoknak ajánljuk, akik szeretik a havat, a téli sportokat, de nem vágynak nagy pályákra… azoknak, akik szeretnek gyalogtúrázni, lovas- vagy motoros szánozni… azoknak, akik szeretik a zenés, iszogatós esti programokat… és mindezek mellett nem zavarja a nagy tömeg, a zsúfoltság és a pezsgés, valamint a kicsit magasabb árak és a foglaltság miatti jóval korábbi tervezés szükségessége. Szczawnica Ez a ránézésre kimondhatatlan nevű (ejtsd: scsávnyicá) település a Pieniny-hegységben, a Dunajec folyó mellett található. A gyógyforrásairól, tiszta levegőjéről és festői környezetéről híres várost Szalay József lendítette fel az 1800-as évek közepén. A gyógyforrások feltárása és kiépítése, ivókutak és fürdőépületek építése révén erősödött a turizmus, mely épületek ma meghatározzák a hely hangulatát. Legismertebb látványosságai közé tartozik a Dunajec-áttörés, melyen nyári szezonban tutajozni és kajakozni is lehet, valamint a Három korona hegycsúcs, mely túrázók kedvelt célpontja egész évben. MEGKÖZELÍTHETŐSÉG Szczawnica fővárosunkból főutakon és alsóbbrendű utakon (kerülve a fizetős szakaszokat) kb 330 km, vagy autópályákat használva kb 440 km, mely út nagyjából 5 óra menetidővel teljesíthető. AKTÍV PROGRAMOK síelés/snowboard a városban és közvetlen környezetében 4 kisebb sípálya található a leghosszabb pálya a Szafranówka (ejtsd: sáfránúvká) közel 2 km-es hosszával leginkább kezdők, és középhaladók találják meg a számukra ideális pályákat több síiskola és kölcsönző is működik a pályákon szánkózás/lovasszánozás a sípálya mellett kisebb szánkópálya várja a kicsiket a környék erdeibe rövidebb-hosszabb lovasszános túrákat szerveznek gyalogtúrázás a Dunajec mentén kiépített úton a Wąwóz Homole (ejtsd: vonvúz homole) szurdokban a Három korona hegyre a Czorsztyni-tó (ejtsd: csorstinyi) körül PASSZÍV PROGRAMOK wellness és spa-kezelések a szállások különböző lehetőségeket kínálnak, a szaunáktól a törökfürdőig, a hidromasszázstól az aromás fürdőkig múzeumok a Muzeum Pienińskie a Pieniny-régió etnográfiai és történelmi kiállításaival vár a Muzeum Uzdrowiska w Szczawnicy bemutatja az üdülőhely több mint kétszáz éves történetét könnyed séták Park Dolny w Szczawnicy egykori gyógyhelyi források köré épült az 1800-as évek második felében, botanikus kerttel és kis tavacskával Park Górny w Szczawnicy a város legrégebbi parkja, amit az 1800-as évek elején kezdtek kialakítani, többek között neogótikus fürdőkápolnával, és „Inhalatorium” épülettel a Palenica-hegy tetejére lifttel is feljuthatunk, ahonnan csodálatos kilátás nyílik a városra és a völgyre helyi gasztronómia esti kulturális programok Nedec és Czorsztyn vára előbbi magyar múlttal rendelkezik, állandó kiállítással berendezett utóbbi csak romjaiban tekinthető meg KINEK AJÁNLJUK Szczawnicát azoknak ajánljuk, akik szeretik a téli sportokat, de elsősorban a kisebb pályákon csúsznának, akik az aktív kikapcsolódás mellett vágynak a gyógy- és wellness lehetőségekre, és keresik a nyugodtabb, csendesebb, kevésbé zsúfolt helyeket. Az árak a zakopaneinél olcsóbbak. Krynica-Zdrój Dél-Lengyelország egyik leghíresebb gyógy- és üdülővárosa, a Szandeci-Beszkidek festői völgyében. A 19. század óta ismert ásványvizeiről, tiszta levegőjéről. Gyakran nevezik a „lengyel Karlovy Vary”-nak is. A téli hónapokban népszerű síparadicsom, nyáron kedvelt célpont a túrázók és a mountain bikeosok körében is. Egész évben számos kulturális eseménynek ad otthont. MEGKÖZELÍTHETŐSÉG Krynica-Zdrój (ejtsd: krinyicá zdrúj) fővárosunkból főutakon és alsóbbrendű utakon (kerülve a fizetős szakaszokat) kb 390 km, vagy autópályákat használva kb 370 km, mely út nagyjából 4,5-5,5 óra menetidővel teljesíthető. AKTÍV PROGRAMOK síelés/snowboard Jaworzyna Krynicka (ejtsd: jávozsiná krinyická) Lengyelország egyik legnagyobb sípályája, változatos pályákkal, a kezdőtől a haladóig, síiskolákkal és bérléssel Słotwiny Arena (ejtsd: szvotvine) kiváló lehetőség a kezdőknek és a családoknak, síiskolával és bérléssel gyalogtúrázás szánkózás/lovasszánozás a várostól kb 20 perc autóúttal érhető el Muszyna, melynek határában található egy nagy szánkópálya (akár 3 km hosszú, kanyargós pályákkal, felszállítással a lovas programok a település határából, Słotwiny Arena környékéről indulnak PASSZÍV PROGRAMOK wellness (nem termálfürdő) gyógyvíz kóstolás és kúra sétálópromenád (kolonád) múzeumok és kulturális rendezvények Muzeum Nikifora (Nikifor Múzeum) Muzeum Zabawek (játékmúzeum) Muzeum Dziejów Turystyki w Beskidzie Sądeckim (a Beskid Sądecki turizmusának történet) koncertek és vásár a sétálóutcában KINEK AJÁNLJUK Krynica-Zdrójt azoknak ajánljuk, akik szeretik a téli sportokat, de nem kívánkoznak nagy, profi tudást igénylő pályákra, akik szereték a napjukat wellness élménnyel gazdagítani, de nem feltétlen vágynak termálfürdőzésre, akik keresik a csendes, kis tömeggel rendelkező helyeket. Az árak egyes szolgáltatási területeken olcsóbbak, mint Zakopanéban, más területeken hasonlóak. Słotwiny Arena kilátótornya Te melyiket választanád Leírás alapján nehéz tökéletesen választani, hiszen mindenkinek más-és-más az ingerküszöbe, másként élünk meg helyzeteket. De irányadónak így tudnánk összefoglalni a három települést: ha sokféle és aktív kikapcsolódásra vágyunk, miközben benne akarunk lenni a „sűrűlyében”, az esti pezsgésben, akkor irány Zakopane… ha pihenésre, nyugodt-csendes légkörre vágyunk, amit könnyed programokkal fűszereznénk, akkor irány Szczawnica… ha pedig kicsit mindenbe belekóstolnánk, legyen aktív és passzív program is, akkor irány Krynica-Zdrój… De a legjobb, ha végig látogatod mindhárom helyet, vagy kombinálod egy hosszabb útba, hiszen 1-1,5 órányi autóútra találod ezeket a településeket egymástól! Nedec vára a Czorsztyni-tó mellett Programtippeink Ha az előzőek alapján már nagyjából kezd kialakulni benned, melyik városka a számodra ideális, de még nem tudod, miként tölts el ott egy hétvégét, íme egy-egy ötlet: EGY ZAKOPANEI TÉLI HÉTVÉGE Első nap érkezés után séta a Krupówki sétálóutcában, este termálfürdőzés és vacsora egy góral étteremben. Második nap reggel irány valamelyik sípálya, majd késő délután siklóval a Gubałówka tetejére, ahol szánkózhatunk, naplemente után gyönyörködhetünk a város fényeiben, ezt követően pedig lovas szánozás Chochołów–Witów környékén, a napot pedig egy zenés szórakozóhelyen zárjuk. Harmadik nap a Tátra Múzeum megtekintése után irány Kuznice, ahonnan felvonóval feljutunk a Kasprowy Wierch (Gáspár-csúcs) tetejére. Rövid séta és nézelődés után vissza a völgybe. EGY SZCZAWNICAI TÉLI HÉTVÉGE Első nap megérkezés előtt rövid kitérővel könnyed séta Nedec várában és a Czorsztyni-tó partján, majd a városban séta a parkban és a promenádon, este pedig wellness. Második nap délelőtt síelés a Palenica-hegyen, majd délután lovasszánozás a Pieniny Nemzeti Park szélén, míg este hangulatos vacsora egy tradicionális lengyel konyhával rendelkező étteremben. Harmadik nap a regionális múzeum meglátogatása után ásványvíz kóstolás az ivóházban, és a Dunajec mentén könnyed sétával zárjuk a hétvégét. EGY KRYNICA-ZDRÓJI TÉLI HÉTVÉGE Első nap még megérkezés előtt rövid kitérő a muszynai szánkópályájára, majd wellness a szálláson. Második nap délelőtt síelés Jaworzyna Krynicka-, vagy Słotwiny Arena pályáin, délután pedig korcsolyázás a városközpontban, vagy a Słotwiny Arena tetején levő lombkoronasétány és kilátó megmászása, míg este autentikus vacsora például a Karczma Łemkowska étteremben. Harmadik nap reggel könnyed séta a promenádon, gyógyforrás-kóstolóval az ivóházban, majd a siklóval irány a Góra Parkowa teteje, délután pedig Nikifor Múzeum és/vagy játékmúzeum.

Úgy tartják, hogy a húsos kartacze ősszel a legfinomabb, mivel ilyenkor a legpuhább és legvajasabb a burgonya. A krumpli alakú kartacze tésztájának ugyanis nem csak a formája, hanem a lelke is a krumpli, a fogás mindig kétféle burgonyából készül: nyersből és főttből. A krumpli a 18. század elején érkezett a régióba, és miután meggyőződött róla a lakosság, hogy a növény gumója laktató, jól tárolható és sokféle módon felhasználható, a helyi konyha kedvencévé vált. Hogyan készül a kartacze? Podlasiába vagy Suwalszczyznába a helyi gasztronómia büszkesége a kartacze, litvánul cepelinai. Ez a hatalmas, ovális krumpligombóc a vidéki Lengyelország egyik ikonikus étele, amely nemcsak a gyomrot, hanem a lelket is melengeti. A kartacze tésztája igazi kézműves munka, főtt burgonyából és nyers krumpliból készül. A megpucolt, főtt burgonyát pürésítjük, majd a nyers, pucolt krumplit lereszeljük, sózzuk, a felesleges nedvességet kinyomjuk belőle. A krumplikat egy kis keményítővel vagy burgonyaliszttel meghintve összedolgozzuk. A masszából vizes kézzel kisebb adagot kiveszünk, kisujjnyi vastag ovális lappá nyújtjuk, töltjük, majd hosszúkás burgonya-zeppelineket készítünk belőle. Mivel töltik ezeket a burgonya formájú krumpligombócokat? A kartacze tölteléke külön téma. Hagyományosan fűszeres darált húsból áll, de sokszor a vidék gazdagságát is jól tükrözi. A húsos kartacze legtöbbször darált marha-, bárány- vagy sertéshúst tartalmaz, de töltelékként használnak sertésnyakat, -lapockát vagy –tokát is, de töltelékként kolbásszal, sonkával is találkozhatunk. A húsokat általában fekete borssal, vöröshagymával és majoránnával ízesítik. A vegetáriánus töltelékek köre is igen széles, a burgonyás tésztába kerülhet gomba, savanyú káposzta vagy túró, amit sokszor mentával ízesítenek. A kartacze nemcsak hagyományos húsos vagy zöldséges, túrós töltelékkel készülhet, mostanában egyre népszerűbbek a sajtos vagy édes változatok is. A vaníliás-cukros túrós töltelékkel gazdagított gombócok igazi desszertélményt nyújtanak. Hogyan tálalják? A méretes krumpli-zeppelinket ezután forró, enyhén sós vízben hosszabb ideig főzik, majd tálaláskor tejföllel vagy/és szalonnazsírral meglocsolva, pirított hagymával, füstöltszalonna-pörccel, friss zöld fűszerrel meghintve vagy gombaszósszal gazdagítva kínálják, esetleg litván-módra, tepertőből, hagymából és tejfölből készült mártással körítve adják asztalra. A sós változatok mellé gyakran kínálnak savanyúságot vagy friss, gyökérzöldségekből készített salátákat.

A Vadorzó-hágót (Mięguszowiecka Przełęcz pod Chłopkiem) sok helyütt legendákkal övezett helyként írják le, ami az útvonal korábbi vadász- vagy csempészösvény mivoltára, valamint a múltban a vadászok és vadőrök közötti egykori összecsapásokra utal. Stanisław Witkiewicz „Na przełęczy: wrażenia i obrazy z Tatr” (A hágóban: élmények és képek a Tátrából) című írásában részletesen leírja, hogy milyen érzések kerítették hatalmába, milyen kilátásban gyönyörködött a hágóban, ami szintén egyfajta romantikus, legendás státuszt kölcsönöz ennek a valóban páratlan kilátást nyújtó magashegyi hágónak. Modern korunkban leginkább az út nehézségei (meredek sziklafalak, szűk galériák, kevés biztosítás) fokozzák a hely félelmetes/misztikus jellegét, amihez hozzájárul a hágó lengyel elnevezése, a Mięguszowiecką Przełęcz pod Chłopkiem (Menguszfalvi-hágó a Parasztocska alatt) névben előforduló, a hágó keleti oldalán magasodó, mintegy 15 méter magas, némi fantáziával emberi formájúnak mondható Parasztocska nevű sziklatorony ugyanis vizuális táptalajt adhat a legendák kedvelőinek. Az alábbiakban ebbe a valóban legendás hágóba vezető, kb. két évtizeddel ezelőtti túra leírása olvasható. Őszi túra a Vadorzó-hágóba (2307 m) Kora reggel érkeztem meg a Halastóhoz (Morskie Oko, 1395 m) vezető turistaút kezdetén található parkolóba, ahol kellemetlen hideg fogadott. Részben ezért, részben pedig az előttem álló hosszú út miatt a Halastóig viszonylag gyorsra vettem a tempót. Kora reggel lévén még fotózni való sem nagyon akadt, csupán a Hajfű-tisztáson álltam meg két percre, így bő másfél óra alatt megérkeztem a Tátra legnagyobb tava mellett álló Halastavi menedékházhoz (Schronisko nad Morskim Okiem). Egy korty frissítő után a tavat keletről megkerülve a Tengerszemhez (Czarny Staw pod Rysami, 1581 m) vezető emelkedőn már normál hegymenetre váltottam. Rajtam kívül alig járt arra valaki, de biztos voltam benne, hogy azok többsége sem lesz sokáig az útitársam, hiszen a kora reggel a Tengerszemnél megforduló turisták többségének a Tengerszem-csúcs (Rysy, 2499 m), Lengyelország legmagasabb csúcsa az úticélja. Sejtésem később beigazolódott, hiszen a Tengerszemtől a hágóba vezető zöld jelzésen egész nap nem találkoztam tíznél több turistával. Az útvonal legnehezebb része Néhány perccel 10 óra előtt vágtam neki a Tengerszem partjáról a hágóba vezető rövid, de folyamatosan – legtöbbször viszonylag meredeken – emelkedő zöld jelzésű ösvénynek. Nehézsége ellenére jól lehetett haladni, az út végig jól kivehető és megfelelően jelzett, az alsó részén nagy ívben bekanyarodik a Menguszfalvi-csúcsok által közrefogott Bendő (Bańdzioch) nevű katlanba. A Bendőben néhány meredek sziklavályú megmászása során a sziklafalba erősített hágcsók segítik a kapaszkodást. Szeptember közepét írtunk, így az árnyékos északi oldalon deres kis virágok, a sziklamélyedésekben pedig befagyott víztócsák fogadtak. A magasabban fekvő részeken több helyen megfagyott a sziklákon folydogáló víz, ezek a jeges szakaszok ilyenkor már fokozott óvatosságot igényelnek. A legfelső sziklavályúból egy kis kilátópontra érkeztem, ahonnan szemet gyönyörködtető kilátás nyílik a Halastóra. Még néhány forduló, kisebb vályúk, sok sziklalépcső, és megérkeztem a hágóba vezető út legszebb részére, a Vadorzó-kilátóba (Kazalnica, 2159 m). Itt valóban érdemes egy kicsit időzni, egyrészt az innen nyíló kilátás megörökítése, másrészt az út utolsó szakasza előtti rápihenés céljából. A Vadorzó-hágóban Miután a kilátóban magamba szívtam a környező csúcsok, gerincek, a lábam alatt elterülő tavak látványát, már csak egy hosszú rámpa, majd ennek végén már úticélom, a Vadorzó-hágó (Mięguszowiecką Przełęcz pod Chłopkiem, 2307 m) várt rám. Néhány perccel déli 12 óra után érkeztem meg a hágóba, amely sokatmondó nevét azokról a vadorzókról kapta, akik Galíciából gyakran ezen a hágón keresztül jártak át Szentiványi gróf vadban gazdag területeire. A lelőtt vadakat itt nyúzták meg és zsigerelték ki, s a bőrükbe kötött hússal itt osontak vissza Galíciába. A vadorzók és a vadőrök között gyakran véres összecsapásokra került sor, melyek nem egyszer emberi életeket követeltek. Szerencsére ma már nyoma sincs ezeknek a borzalmaknak, a hágóba napjainkban csak a lengyel oldalról érkező turisták, valamint a közeli csúcsokra induló hegymászók járnak, a szlovák oldalról ide vezető, egykor jelzett turistautat ugyanis a Tátrai Nemzeti Park az 1970-es évek végén lezárta. A hágóba érkezve kitágul a tér, dél felé lábunk alatt terül el a Hincó-tavi-katlan, mélyén a Magas-Tátra szlovák oldalának legnagyobb tavával, a Nagy-Hincó-tóval. Ez az a pont a Tátrában, ahonnan a bakancsos turisták egy helyről láthatják a Tátra szlovák és lengyel oldalának legnagyobb tavait. Egy hosszabb pihenőt követően a felfelé megtett úton indultam lefelé, másfél óra múlva ismét a Tengerszem partján álltam, ahol ekkor már jóval több turista nyüzsgött. Nem időztem sokáig, a Halastó partján álló menedékház felé folytattam az utat, ahol ezen a délutáni órán nyoma sem volt a nyári zsúfoltságnak. Ezt kihasználva rövid várakozás után egy finom bablevessel (fasolka po bretońsku), majd almás süteménnyel (szarlotka) pótoltam az elveszített energiát. Ezt követően már csak mintegy másfél óra gyaloglás várt rám a parkolóig, így délután 5 óra előtt visszaértem az autómhoz. Összefoglalva A Tengerszemtől a Vadorzó-kilátóig vezető út egy-két rövid pihentető szakasz kivételével folyamatosan és viszonylag meredeken, majd a kilátótól a hágóba vezető rámpa már kicsit enyhébben emelkedik, mindezekért viszont kárpótlást nyújt az a kilátás, ami fent fogadja az embert. A túra számokban 23 km, 1400 méter szint. Ebből 15,4 km aszfalton, majd a Tengerszemtől a hágóba vezető 1,8 km távon 720 méter szintemelkedés, gyakorlatilag szintcsökkenés nélkül. Nehéz, de nagyon szép túra, melynek kellően korai indulással, az aszfaltúton a szokásosnál kicsit erősebb, majd a meredek részeken normál tempóban bárki nekivághat, feltéve, ha már rendelkezik némi tátrai tapasztalattal.

Rendhagyó írás, egy lengyelországi útról. Fiala Borcsa író és publicista, akit azért szeretünk, mert könnyed, személyes hangon mesél irodalomról, gasztronómiáról, utazásokról, a WMN szerkesztőségének oszlopos tagja. A nyáron Varsóban és Lódzban is járt, az utazása alatt született szórakoztató blogszerű írásait a városokról, gasztronómiáról most nálunk olvashatjátok. Eljöttünk Zsolttal és két barátunkkal Lengyelországba nyaralni. Talán nem Varsó ugrik be az embernek elsőként vakációs úticélnak, pedig ugorhatna! Nagyon klassz város, főleg, ha az ember túlteszi magát azon, hogy mennyire túlhaladtak minket… a varsói utak simák, nem kátyúsak, az utcák tiszták, és a járókelőkből is a magától értetődően nyugodt élet sugárzik, és nem a folyamatos frusztráltság tükröződik az arcokon. Egy remek ebéddel indítottunk a Soul Kitchenben. Nem teljesen lengyel a menüsor, inkább fúziós az étterem, én azért igyekeztem kiválogatni a helyi fogásokat. Töltött cukkinivirággal indítottam. Ha ugyanis bárhol az ember töltött cukkinivirágot talál, arra azonnal le kell csapni, nincs mese. Azt nem árulnak minden étteremben, (még az alapanyaghoz, magához a szép, nagyra nőtt virághoz is rendkívül macerás hozzájutni, én egyszer csak azért randiztam egy más szempontból szóra sem érdemes úrral, mert cukkinivirágot ígért nekem). De még ha lovagok százai is hordják elibét a narancssárga virágokat, nem túl valószínű, hogy majd nekiállsz otthon beletölteni ricottás krémmel, majd sörtésztába forgatod és kisütöd, mielőtt rátennéd a jalapenos, paradicsomos salsára, mint ahogy a Soul Kitchenben teszik. Szóval: gasztroszabály: ha van étlapon, kérdés nélkül enni kell. Aztán örvendezni a jó dolgodon. A dundi virágok után tatárt kértem, ami egy true lengyel must have. Egészen frissen érkezett az asztalhoz, pontosabban: egy komplett asztal érkezett az enyém mellé, amin a speckó tatárbifsztekséf összekaszabolta nekem a nyers húsos krémet. A múltkor szakmai fejlődés céljából elvégeztem Maki Stevenson 3 órás késtechnika tanfolyamát, úgyhogy tudom: így bánni a haleffel bizony nagy szakértelmet igényel. A tatár lelke: a tökéletes minőségű, friss hús. Ezen már csak korona volt a tányér aljára festett mustár csík, és a húshalmok köré pöttyözött wasabis majonéz. Ilyen lakoma után szinte már túlzásnak tűnt benyomni egy tányér zsureket, de én a gyomromon keresztül (is!) szeretem felfedezni a világot, úgyhogy hősiesen tovább kanalaztam az ebédet. A Żurek egy csodálatos találmány: erjesztett gabonából (többnyire rozsból) készült leves, benne hússal, szalonnával, keménytojással… enyhén savanykás, telt ízű, sűrű levű ételt képzelj el. Mennyei. Ha nagyon rákívántál: a Margit körúton van egy lengyel finomságokat árusító üzelt, ott tudsz venni egy alap adagot, aztán otthon pimpeld fel a belevalókkal (kolbász, szalonna, keménytojás, krumpli, répa), egy szelet rozskenyérrel fejedelmi lakoma! Az én dorbézolásomra a koronát a szamócával meghintett iró fagyi tette fel, de azért persze beleeszegettem a többiek tányérkáiba is, amikor nem figyeltek: a csokitortát is melegen ajánlom, a Pavlova pedig legalább két nyelven beszélt. Szóval gyeretek ti is Varsóba, majd még mondom, milyen csudákat lehet itt enni, inni és nézni! Budapesttől egy órányi repülőút, nincs kánikula… és jó látni, hogy ezek lehettünk volna mi is, ha… Ha… Ha. Tejmegmég „Ott voltam én, vagyis Alex, meg a három drúgom, vagyis Pete, Georgie és a Balfék, hogy az micsoda egy balfék volt, ültünk a Karóva tejbárban, és a galavánkat gyötörtük, hogy mihez kezdjünk az estével, mert sötét hideg lepra téli este volt, de esni nem esett. A Karóva tejbár ilyen tejmegmég mésztó volt, és lehet, hogy ti már nem is emlékeztek ezekre a mésztókra, Ó testvéreim, mert szkóró szalad az idő és hamar felejtünk.” – Így kezdődik kamaszkorom egyik ikonikus regénye, a Gépnarancs. Itt találkoztam hát először a tejbár elnevezéssel, a sok orosz eredetű szleng között, amit a főszereplő és a haverjai beszélnek nyilván fogalmam sem lehetett róla, hogy ez a mai napig létező műfaj. Varsóban aztán belekóstolhattunk a kommunista időszak e remek maradványába - miközben felsóhajtottunk, nem először rövid lengyel útunk során: bárcsak lenne otthon is hasonló! A központi pályaudvartól gyalog öt percre lévő egységben annak ellenére kígyózik a sor, hogy elmúlt délután négy – magyar ember ilyenkorra már rég túl van az ebéden, de még nem nem gondolhat a vacsorára. A lengyelek – úgy tűnik – nem szorítják magukat ilyen rigorózus időbeli keretekbe. A kínálat bőséges, az étel friss, házias, a porció kiadós, és ami nem utolsó szempont: igen jutányos minden. Egy nagy tál bolognai spagetti 2500 forint, akárcsak a lengyel karfiol: a tekintélyes méretű zöldség épp megfelelőre főtt, nem esik szét, de nem is kemény. Mellette két gombóc krumplipüré, tükörtojás, a karfiolon prézli (amiből lehetne több, de sebaj, a morzsás zöldség gyönyörűségét nagyanyámtól tanultam, és azóta is rajongom, egy marék vajbabot is más regiszterekbe emel, ha meg van szórva vajban pirított prézlivel). Én ruszin pierogit majszolok, szintén 2400 forintért, amiért nyolc darab krumplival és túróval töltött, majd olajon karamellizált hagymával megszórt, dundi töltött tésztát kapok. Panaszra nincs okom. Zsolt spenótos lasagnát eszik, ami csak úgy zöldel, mellé még két adag saláta is benne van az árban. Fojtásnak betol két nutellás palacsintát is (tejszínhab körítéssel) 1500-ért. Minden kiváló, nincs „menzaszag”, van viszont kifejezetten tiszta vécé, a sor gyorsan pörög, és bár a hely kicsi, valahogy úgy van kialakítva a rendszer, hogy aki akar, mindig talál magának gond nélkül helyet. Sokan becsomagolva viszik el az ebédet (vacsorát?), a műanyag dobozba tett ételt ott helyben géppel hermetikusan lezárja a személyzet, így akár retikülbe is be lehet súvasztani a kotlettet savanyúval, körettel. Folytatása következik...

Akik sokat utaznak Lengyelországban, és főleg, akik lengyelül tanulnak, gyakran felteszik a kérdés, hogy vajon a Krakkóban élő lengyeleket ugyanúgy meg fogják érteni, mint a gdańskiakat vagy a varsóiakat? Bár a mai Lengyelországban az irodalmi nyelvet használják az iskolában, a munkahelyen és a hivatalos ügyintézésnél, de otthon a családi és baráti körben a nyelvjárások még mindig élnek, főleg vidéken és az idősebb generációk beszédében. Aki nem beszél lengyelül, természetes, hogy fülének a lengyel nyelv mindenhol ugyanúgy hangzik, bármerre is jár az országban. Pedig ez nem teljesen így van! Ha valaki akár turistaként jár Lengyelországban, netán tanulja is a nyelvet, ezek a különbségek igazi nyelvi érdekességként fűszerezhetik az útját. Nekem mindig is különleges élmény volt, amikor Lengyelországban lengyel szakos hallgatóként jártam az országot. Utaztam autóstoppal, de előfordult az is, hogy a „lengyelpiacra” tartó, áruval megrakott autóbuszon kaptam helyet. Útközben pedig vidéki családoknál szálltam meg, akik nagy meglepetésemre úgy fogadtak be és kaptam szállást, enni- és innivalót, mintha régóta ismertük volna egymást. Nincs ez másként ma sem. Igaz, most már a kényelmesebb közlekedési eszközöket részesítem előnyben, azonban mindig igyekszem megragadni az alkalmat, hogy beszélgessek a helyiekkel. Mivel tanítom is a lengyel nyelvet, nem csak a mindennapi beszédre figyelek, hanem azokra a szófordulatokra is, melyek régiónként eltérnek egymástól. MIK AZOK A REGIONALIZMUSOK? Regionalizmusoknak hívják az olyan szavakat és kifejezéseket, amelyek csak egy adott területre jellemzőek. Ezek megjelenhetnek a szókincsben, a kiejtésben és a nyelvtani szerkezetekben is. Gyakran a helyi nyelvjárásokból vagy más nyelvekből származnak, amelyek valaha együtt éltek az adott területen (például német, ukrán, fehérorosz hatások). Bár egy részük ma már ritkábban fordul elő, sok kifejezés a mai napig él a mindennapi lengyel beszédben. Egyes szavaknak annyi változata létezik, ahány régió, ezekből válogattam most egy csokorra valót. 1. Az udvarra vagy a mezőre megyünk ki? Az egyik legismertebb különbség annak a megnevezése, amikor valaki kimegy a szabadba. Az ország nagy részén azt mondják, hogy „kimegyünk az udvarra” (idziemy na dwór), azonban ha például Krakkóban jársz „idziemy na pole”, vagyis nem azt jelenti, hogy „kimegyünk a mezőre dolgozni”, hanem az utcára. Ezt főleg Délkelet-Lengyelországban (Podkarpacie és Małopolska) lehet így hallani. Egy harmadik változat az idziemy na plac („kimegyünk a térre, a placcra”), amit főleg Felső-Sziléziában használnak (német hatás). 2. Hányféleképpen hívják a lengyelek a „papucsot”? Az papucsnak számos neve van, szintén régiónként változik: Varsó környékén (Mazowsze): kapcie Częstochowa-ban: chapcie Nyugat-Lengyelországban: laczki Kis-Lengyelországban: pantofle Lublin környékén: ciapy Kielcében: trepy Białystok-ban: bambosze Dél- és Kelet-Lengyelországban, Sziléziában: papucie 3. A „krumpli” változatai A legtöbb helyen a hivatalos, irodalmi elnevezést használják, a ziemniaki-t, azonban a keleti és déli régiókban gyakran kartofle, míg pyry egyértelműen a Nagy-Lengyelország (Poznań környéke) nyelvi védjegye. Ha Poznańban az étteremben ziemniaki - t kérek, persze meg fogják érteni, de a pincér egyből azt is tudja, hogy nem vagyok odavalósi. 4. A lengyel „vekni” elnevezése Vannak olyan termékek, amelyek neve annyira kötődik egy adott régióhoz, hogy a helyiek még az országosan elfogadott elnevezéseket sem ismerik. Egy lengyel ismerősöm mesélte, hogy amikor Łódź-ba költözött és egy linga-t akart venni, az eladó hatalmas szemeket meresztett, mert soha nem hallotta ezt a kifejezést. A linga valójában nem más, mint a hosszúkás kenyér vagy vekni, amit Radomban gryzka–nak (harapnivaló), Białystokban baton-nak, míg Lublinban bułka parówka vagy paryska-nak (párizsi zsemle) és Kis-Lengyelországban weka-nak hívnak. 5. Mibe pakolják a lengyelek a „vásárfiát”? Amikor a boltban vásárolunk, főleg kisebb boltokban, meg szokta kérdezi a pénztáros, hogy kérünk-e zacskót. Ezt is többféleképpen hallhatod, attól függ, hogy merre jársz Lengyelországban. Kis-Lengyelországban: siatka (háló) Łódź-ban: foliówka (fólia) Częstochowa-ban: zrywka (a szó a zrywać („letépni”) igéből származik, utalva arra, hogy a zacskót le kell tépni a tekercsről) sok régióban használják még a torebka (kis táska) és a reklamówka (reklámszatyor) kifejezést is 6. Karácsonyi nyelvi érdekesség: bombka vagy bańka? Ha valaki decemberben jár Lengyelországban, érdemes megfigyelnie, hogy mondják a karácsonyfadíszt az ország különböző részein: az ország legnagyobb részén: bombka Kis-Lengyelország és Kárpátaljai vajdaságban: bańka Szilézia és a nyugati határvidéken: kula A regionális kifejezések ismerete különösen akkor lehet hasznos, ha Lengyelországban utazunk, vagy az ország különböző részeiről származó lengyelekkel beszélgetünk. Nemcsak a kommunikációt könnyíti meg, hanem közelebb visz a helyi kultúrához is. Elképesztő, milyen gazdag a lengyel nyelv a sokféle érdekes szóval és kifejezéssel és ez a sokféle megnevezés is azt bizonyítja, hogy a lengyel nyelv szorosan összefonódik a helyi kultúrával és hagyományokkal, és minden régió a maga módján teszi színesebbé az egész nyelvet.

A Besszádok (lengyelül Bieszczady, emiatt több forrás Bieszczady-hegység néven említi) a Külső-Keleti-Kárpátokban, azon belül a Keleti-Beszkidek csoportjában található hegység Lengyelország délkeleti sarkában, kisebb része Szlovákia és Ukrajna területén helyezkedik el. Beszkidek vagy Besszádok? A magyar turista irodalomban több esetben a Beszkideket (Beskidy) is Besszádoknak nevezik, ami annyiban helytálló, hogy a Besszádok a Beszkidek legkeletebre fekvő része. A Beszkidek és Besszádok elnevezés megkülönböztetésének legegyszerűbb módja, hogy a Beszkidek a Kárpátok északi hegyvonulata, a Besszádok pedig a Keleti-Beszkideket jelöli. Ha a Beszkidekről beszélünk, annak határa a lengyel értelmezés szerint északon a Kárpátok lába, délen a Pieninek-hegység és az Árva-Podhalei-medence. Nyugati határa a Morva-Sziléziai-Beszkidek, a keleti pedig a Keleti-Beszkidek, más néven a Połoninák (Beskidy Połonińskie). Fontos megjegyezni, hogy a Beszkidek határait és felosztását a szomszéd országokban (pl. Szlovákiában) a lengyel értelmezéstől eltérően határozzák meg. A Besszádok a Łupkówi-hágó (Przełęcz Łupkowska, 640 m) és az Ukrajnában található Uzsoki-hágó (Przełęcz Użocka, 853 m) között terül el, utóbbi hágó északi oldalán található a San, a déli oldalán pedig az Ung folyó forrása. A Bieszczady elnevezést Lengyelországban a hegység lengyel részére, tágabb értelemben azonban a teljes hegységre használják, Szlovákiában és Ukrajnában azonban jellemzően csak a lengyel részt értik alatta. 1269-ből származó magyar okiratokban a hegylánc „Beschad alpes Poloniae” néven szerepel. A szelídítetlen természetéről és az ott megtapasztalható szabadság érzéséről híres Besszádok bár középhegység jellegű, a kiterjedt, gyephavas jellegű gerincek (poloninák) miatt a magashegységekhez hasonló látványt nyújt, kiterjedt hegyi legelőkkel és az azokból kiemelkedő csúcsokról nyíló lenyűgöző panorámával. Legfontosabb turistaközpontja a Besszádok téli fővárosaként ismert Ustrzyki Dolne, egy kiterjedt síinfrastruktúrával rendelkező kisváros a hegység egyik legszebb régiójában. A Besszádok egykori és mai lakói A II. világháború befejezéséig a Besszádok területén és Kárpátalja egyes részein a lakosság 84%-a egy ruszin és vlach eredetű etnikai csoporthoz, a bojkókhoz tartozott, akiket 1947-ben a Visztula-akció során erőszakkal az ország nyugati és északi részére telepítették. A Besszádok Lengyelországban fekvő része ezt követően jórészt lakatlanná vált. Napjainkban azokra az itt élő emberekre, akik szeretik ezeket a hegyeket, és erősen kötődnek hozzá, a „zakapior” kifejezést használják, ami a lengyel kultúrában egyfajta legendás, szabad szellemű, a természethez erősen kötődő ember alakját testesíti meg. Smolnik - Szent Mihaly arkangyal ortodox templom Eredetileg azokat a magányos, a saját normájuk szerint élő férfiakat nevezték így, akik korábbi életüket feladva a Besszádok eldugott részein próbáltak új életet kezdeni – gyakran azért, hogy meneküljenek valami (a városi élet, a múltjuk, a katonaság vagy épp a hatóságok) elől. A kifejezést napjainkban mindazokra értendő, akik szeretik a hegységet, ott élnek vagy gyakran járnak oda túrázni, és belső kötődést éreznek a tájhoz, a természethez, a szabadsághoz. Túrázás a Besszádokban Az erdőkkel borított, gyéren lakott Besszádok legmagasabb pontja a lengyel területen emelkedő Tarnica (1346 m), amely csaknem 500 méterrel magasodik a Wołosatka-völgy fölé. A Két egymástól elkülönülő oromból áll csúcs jellegzetes formája miatt könnyedén megkülönböztethető a szomszédos csúcsoktól, kisebbik csúcsának magassága 1339 méter. A csúcs déli része meredek sziklaszirt, többi oldalát kevésbé meredek lejtők alkotják. A csúcsra két útvonal vezet, az egyik Lengyelország leghosszabb turistaútja, a piros jelzésű, 496 km hosszú Beszkidek Főútja (Główny Szlak Beskidzki) utolsó szakasza. A csúcson 2000 őszétől egy 8,5 m magas acélkereszt áll. A hegységben megközelítőleg 120 km hosszú, télen sítúrázásra is használható jelzett turistaút és tanösvény, kb. 75 km jelzett kerékpárút és kb. 80 km lovastúra útvonal található. A Lengyelország legvadregényesebb vidékén 1973-ban létrehozott Besszádok Nemzeti Park (Bieszczadzki Park Narodowy) szimbóluma a hiúz. A legszebb kilátópontok Lélegzetelállító kilátásban gyönyörködhetünk a hegység legmagasabb csúcsáról, a „Besszádok királynőjének” is nevezett Tarnicáról (tiszta időben a Tátra is látható), a naplamentéiről híres Wetlinai-legelőről (Połonina Wetlińska) és a zöld növényzettel és virágokkal teli Caryńskai-legelőről (Połonina Caryńska). A Besszádok vad, szelidítetlen természetével és varázslatos tájaival vonzza a turistákat, ahol a hatalmas hegyi legelőkön megtapasztalhatjuk a valódi szabadságot, a túra során pedig nem csak a természettel kerülünk közeli kapcsolatba, de olyan emberekkel találkozhatunk, akik osztoznak a hegyek iránti szenvedélyükben.

A lengyelekről messze földön tudják, hogy nagyon vallásosak, a kereszténységüket aktívan gyakorolják, ennek ellenére augusztus elején már megjelennek a boltokban a Halloween-i kiegészítők, amik nagyon hamar el is fogynak. Gdańskban élek, más lengyel városokkal tapasztalatom nincsen, de így is meglepett, hogy mindezek ellenére mennyire gyakori és népszerű dekorációs elem a tök, a szellemek, boszorkányok, pókhálók és társaik. Gdańskban négy évszak van Nem amolyan „egy szép keddre eső tavasz”, vagy „a múlt héten történt ősz” gyorsaságával valósul meg, hanem hosszan rügyező és virágzó buja zöld tavasszal és az ősz is gyönyörű színekben festi meg a várost. Minden évszakban más a hangulata. Így ha valaki az őszi hangulatot keresi, igazán kellemes kirándulós, városnézős időjárást talál Gdańskban fantasztikus színkavalkáddal. Ha pedig kifejezetten Halloween hangulatot keres, itt megtalálja. A városvezetés több ezer tonna, darabra számolva közel 2 millió tököt helyezett el városszerte október elejétől, így a köztereken, körforgalmakban, utcák mentén számtalan helyen láthatunk az őszi hangulatot megidéző tököket. Gdańsk tökéletes hely egy Halloween partira is Minden adottsága megvan, hogy egész napokat tölts halloweeni hangulatban, amihez számtalan tematikus helyszín hozzájárul. Szinte minden vendéglátóhely pókhálóban úszik. Ide látogatóként azonnal fel fog tűnni, hogy milyen rendezettek az utcák, mennyire tiszták, de ha még jobban figyelsz, akkor azt is látod, hogy akár családi házas környezetben, akár panelházas résznél jársz, ahol van egy saját, vagy közös kert, egyre több helyen jelennek meg a dekorált kertek. Ezen kertekben kis szobrok különféle élethelyzetekben jelennek meg. A közelünkben néhány ütött-kopott műanyag birka legelte a füvet pár évig, de az időjárásnak megadták magukat végül. Kicsit arrébb pár kertben maroknyi dísztó és körülöttük világító békák dobják fel az arra járó hangulatát, mégis Iwona asszony kertje viszi a prímet a közelben, amire az Oliwa Park-ban járók figyelmét mindig felhívom, mert útba esik nekik. Ott kérem a gólyától a békán át, a kacsás műanyag öntözőkannától a nyulas műanyag biciklin át a világító szitakötőtől a gumikígyón keresztül a törpékig minden megtalálható a szépen körbejárható kertben, ahol ezen lények mind funkciót kapva a zöld növényzet között élik mindennapjaikat. Hogy nekik se legyen unalmas, néha a kertet gondozó hölgy átrendezgeti őket. Elsőre giccses, de a szomszédokkal beszélve kifejezetten szeretik. Nem hivatalos turista látványosság, de akiket eddig arra tereltem, szerették. (54°24'20.6"N 18°33'49.5"E) Hasonlóan jelennek meg időszerűen a halloweeni dekorációk. Tökök, girlandok, szellemek, csontvázak jelennek meg a derékmagasságú kerítések mögött, ezzel is színesítve a még zöld füves bokros kerteket, amiket már megszórnak a lehulló színes falevelek. A város híres a „Halloween-i ház”-ról, amely évek óta hangulatba hozza a helyieket, nomeg azokat a turistákat, amelyek arra tévednek, mert bizony csak időszakos a „kiállítás”. Ingyenes, hiszen a ház út menti kerítését dekorálják, valamint olyan óriási szobrokkal díszítik a kertet, hogy azt kívülről is látod. Az idei évben a Wednesday sorozat hangulatát idézi. A kertben a szökökútnál egy hatalmas Izé, azaz levágott kézfej, a kapun maga Wednesday figyel minket a tőle megszokott nem túl barátságos tekintetével, a kerítésen pedig menekülni vágyó karok nyúlnak ki a sűrű pókhálók közül, de óriási koporsóban lévő csontváz is figyel a magasból. Nappal és éjszaka is más hangulatú, sőt, helyenként még hang effektek is vannak. (Willa Kirsch) A főkonzulátos október 23-i eseménye után a városból elköltözött görög barátunkkal beszélgetve csendes környezet miatt besétáltam a Műszaki Egyetem melletti lakóházak közé és ott találtam egy másik Halloween-tematikus kertet. Kasia a tulajdonos épp hazaért és örömmel ugrott be egy szelfire, majd elmesélte, hogy összesen 150 zlotyit költött az ismert kínai online áruházban a dekorációkra. Van ott minden: csontvázak, boszik, óráspókháló pókkal, kiskedvencek temetője világító ijesztő állatokkal. Ha arra jártok, nézzétek meg, engedélyt kaptam rá, hogy vihetem a hírét. Az óváros a maga ódon és önmagában is díszes, színes házaival, a vendéglátóhelyeken kínált tökös italokkal, önmagában hangulatos, de a cukorka boltba, ha bemész, akkor tuti hangulatba jössz, mert bizony az óriáspókok már szinte kötelező elem, de a szem, a sikoly arc, a vámpír fog formájú gumicukrokhoz már-már gyomor kell. A gyerekeket látom kijönni a boltból, szájukból már lógnak a kígyók, békák, amiket úgy cuppantanak be, mint olasz napközis a spagettit. Ha már ott jársz, súgok: nyomtass bátran vicces matricákat. Ingyen. Harry Potter sem maradhat ki Két Harry Potter tematikára épülő vendéglátó hely is van az óvárosban, amelyek a hangulatot tudják fokozni: a Mágiaügyi Minisztérium és az idén nyitott Csoki Béka. Előbbi klasszikus étterem, a második inkább cukrászda. Mindkettőnél alap, hogy bármit rendelsz, a rendelésed mellé a szárazjégtől füstölgő boszorkány-kondért megkapod. Az étterembe érdemes helyet foglalni, a cukrászdában gyorsabb a vendégforgás. Ha pedig még több borzongásra vágysz, akkor menj be a Titkok Tornyába, amely valójában egy horror torony, telis tele végtelenül kedves, ámde különféle végtagokban hiányos viaszfigurákkal, csak hogy a poént ne lőjjem le. Javaslom, hogy ne étkezés után érkezz. Azt azért tegyük hozzá, hogy aki mostanában borzongató sorozatokat néz, ebéd után is végigmehet. Az őszi hangulat és halloween-i életérzés nem csak október 31-én, de a következő napokban, hetekben is megmarad, miközben a város szépen ráfordul a 2025. november 21-én induló karácsonyi vásárra, amikor is a házak nagymamám által a 4. születésnapomra készített mézeskalács házára hasonlítanak havazáskor, az óriás gyertyaforgó, az óriás hógömb csak egy-két olyan hangulatelem, ami miatt érdemes ellátogatni, nagy de erről majd később. Csak emlékeztetőűl: Gdańsk nyerte az Év Karácsonyi Vására díjat a 2025-ös évre a tavalyi teljesítménye alapján (a legjobb lengyel karácsonyi vásárokat itt találod). Fontos ugyanakkor megjegyezni, hogy november 1-jén és 2-án minden áruház és nagyobb üzlet is zárva tart. November 2-án pedig valóban minden. Nem csak mert vasárnap van, hanem mert ünnepnap is. A városból már most elindultak vidékre a helyiek, de a városi temetők is megtelnek emberekkel. Akitől nem idegen a temetők látogatása, nézzen el egy közeli helyi temetőbe, mert a sok gyertya, virág igazán megérinti az embert. Érezzétek jól magatokat Gdańskban és gyertek vissza minden évszakban. Egy teljesen új város fogad majd benneteket!