A Lengyel-Tátra egész évben számos túralehetőséget kínál kicsiknek és nagyoknak, fiatalabbaknak és idősebbeknek egyaránt, a közelgő téli szezonban azonban némileg megváltoznak a túrázás feltételei. Novembertől kezdődően a Tátra fokozatosan fehér köpenybe burkolódzik, először csak a magasabban fekvő területek, csúcsok és gerincek, majd egyre inkább a népszerű túracélpontok, ösvények is fehér takarót kapnak. A téli időszakban sem kell azonban lemondani a tátrai túrákról, hiszen a világ legkisebb magashegysége ebben az évszakban is várja és elvarázsolja a turistákat. A hegység lengyel oldalán a turistautak nagy része télen is látogatható, ilyenkor azonban még egy viszonylag könnyűnek ígérkező túra tervezése során is fokozottabban figyelni kell a körülményekre, az aktuális időjárásra. Természetesen télen nem csak a tapasztalt öreg rókák járnak a Tátrában, az igényes magashegyi turistautak mellett számtalan olyan túraútvonal létezik, amely felejthetetlen téli élményt jelenthet a család minden tagjának. Nézzünk most egy ilyen családbarát túrát a Lengyel-Tátrában. Téli túra a Kościelisko-völgyben A Kościelisko-völgy (Dolina Kościeliska) a Nyugati-Tátra egyik legszebb, leglátogatottabb völgye. A mészkő és dolomittornyok között enyhén emelkedő turistaút mentén a Kościelisko-patak eróziós munkájának köszönhetően látványos karsztformák – merészen felszökő sziklatornyok, sziklás völgyszűkületek, sziklakapu és barlangok – alakultak ki. Bár a Tátra nyugati része szűkölködik tavakban, ebben a völgyben bújik meg a Nyugati-Tátra legnagyobb tava, a Fenyves-tó, amely leginkább könnyű megközelíthetőségének köszönheti népszerűségét. A völgyben vezető túra a Zakopane közelében található Kiry településrész parkolójából indul, amely saját gépjárművel, illetve a zakopanei pályaudvarról induló – menetrend szerint vagy eseti – kisbuszokkal is jól megközelíthető. Túránk célpontja a parkolótól kb. 5,5 km-re található Ornak menedékház, illetve a kicsit felkészültebbek télen is tovább mehetnek a menedékháztól kb. 30 percre található Fenyves-tóhoz. A völgyben a pénztáraktól az Írott-rétig (Hala Pisana, kb. 3,5 km) nyáron lovaskocsik, télen lovasszánok közlekednek, de enyhe lejtésének köszönhetően a kisgyermekes családok szánkót vagy bármilyen más, lefelé menet csúszkálásra alkalmas eszközt is vihetnek magukkal, hogy a gyerekek számára még inkább élményt jelentsen a kirándulás. Túránk egy hosszú, szinte teljesen sík, behavazott tisztáson kezdődik, majd ahogy a völgy fokozatosan összeszűkül, a patakot többször keresztezve helyenként kellemesen emelkedik, de a menedékházig vezető út szintkülönbsége mindössze 200 méter, ami azt jelenti, hogy a kisgyermekes családok és idősebbek is minden különösebb felkészültség nélkül végig járhatják. A menedékházig vezető túra átlagos tempóban, pihenők nélkül oda-vissza 3 óra alatt megtehető, de a Fenyves-tóhoz vezető kitérővel sem kell sokkal több, mint négy órával számolni. A völgy első látnivalója a Betyár-kápolna, amely az egykor volt bányászatra emlékezteti a turistákat, a 18-19. sz. fordulóján ezen a tisztáson ugyanis egy vashámor állt. A legenda szerint a kis kápolna egy templom helyén áll, amelyről a tisztás, sőt, az egész völgy a nevét kapta. Egy felrobbantott menedékház… Az erre járók közül kevesen tudják, hogy a II. világháborút megelőző években a lovaskocsik (télen lovasszánok) felső végállomásának helyt adó tisztás keleti oldalán állt egy menedékház. Az Írott-réten eleinte magánkézben lévő, majd a nemzeti park tulajdonába került kis kunyhó a 80-as évekre egyre rosszabb állapotba került, mielőtt azonban lebontották volna, nem mindennapos esemény vetett véget a házikó történetének. 1987-ben forgatták a „Bermuda-háromszög” című lengyel filmet, és a készítők a forgatás részeként szerették volna felrobbantani az épületet. A turistatársadalom tiltakozása ellenére a nemzeti park (anyagi okok miatt…) engedélyezte a robbantást, így az egykori kis menedékházat 1987. augusztus 5-én a kamerák előtt felrobbantották… Krakkói-szurdok (Wąwóz Kraków), Sárkány-gödör (Smocza Jama) A tisztást magunk mögött hagyva pár perc alatt egy sárga jelzésű, de ebben az irányban egyirányú turistaút ágazik el balra, kicsit tovább kell menni, hogy megérkezzünk a völgyből nyíló, kis hurkot leíró turistaút kezdetéhez. A sárga jelzésen a Kościelisko-völgy egyik vonzerejének számító, kb. egy óra alatt végig járható, az év nagy részében száraz Krakkói-szurdokot járhatjuk be. Az 1,2 km hosszú hurok déli végpontján található a 37 m hosszú (16,5 m szintkülönbségű) Sárkány-gödör nevű barlangüreg, melynek alsó bejáratához egy vaslétrán tudunk felkapaszkodni. A létra, felette a sziklák és maga az üreg (melynek bal oldalán láncok vezetnek a sötét üregbe) télen lejegesedhet, ekkor a kellően felkészült turisták által is csak fokozott óvatossággal mászható. Ornak menedékház (Schronisko na Hali Ornak, 1108 m) A Kościelisko-völgy felső részén találjuk az 1949-ben zakopanei stílusban épült Ornak menedékházat. A fazsindellyel fedett, terméskő alapra épült gerendaház tökéletesen belesimul környezetébe. A ház előtti kis tisztáson padok sokasága, bent pedig konyha, étkező és mosdó várja az érkezőt. A parkolóból kb. másfél óra alatt elérhető, szálláslehetőséget is nyújtó menedékház specialitása a tradicionális recept alapján készült almás pite (szarlotka). Fenyves-tó (Smreczyński Staw) Az Ornak menedékháztól a fekete jelzésű turistaúton juthatunk el a menedékháztól 1,2 km-re, mintegy fél órára található Fenyves-tóhoz. Az 1226 m tengerszint feletti magasságban fekvő kis morénató területe kevesebb mint egy hektár, legmélyebb pontja 5,3 m. A tó télen-nyáron megközelíthető, a technikailag nem túl nehéz útvonalat két emelkedő nehezíti, az első viszonylag enyhén, a második kicsit meredekebben emelkedik, és szinte közvetlenül a tónál ér véget. Az időjárástól és a körülményektől függően a tóhoz vezető úton hasznos segítség lehet a túrabakancsra vagy túracipőre felgumizható csúszásgátló.

Fedezd fel Bárány Róberttel a királyokat, szenteket és egyéb történelmi kapcsolatokat érintő magyar-lengyel emlékeket. Egykoron a mai Lengyelország egy kicsiny része az egykori Nagy-Magyarország területének része volt. A történelem ezen szakaszának mai napig vannak könnyedén és kis kutatást igénylően fellelhető és látható nyomai. Gerencsés Tibor, krakkói magyar főkonzul megalkotott egy koncepciót, egy magyar-lengyel történelmi ösvényről, mely ezen emlékhelyeket venné sorba a podhalei-, árvai- és szepességi mikrorégiókban. Videónkban ezen helyeket jártuk be...

A zapiekanka, Lengyelország egyik legikonikusabb street foodja a tenyérnyi fánkok, a gofri és a placki, azaz rösti mellett, amely igazán különleges helyet foglal el az ország gasztronómiai örökségében és a lengyelek szívében. Ez a hosszúkás, óriáskifliből vagy még inkább félbevágott bagettből készített szendvics az 1970-es években jelent meg először Lengyelország utcáin. A gombaragus feltétet ropogósra sült sajt fedte, amelyre extraként akár egy kis ketchup vagy majonéz is kérhető volt. A zapiekanka remekül példázta a lengyel találékonyságot, a meglévő alapanyagokból megalkották a lengyel hot dogot, amelyet számos kioszkban árultak, frissen, forrón és olcsón. Az 1970-es és 1980-as években a zapiekanka gyakorlatilag minden lengyel város piacán és utcai árusainál megtalálható volt, és a szocializmus korának egyik jelképes ételévé vált. A hiánygazdaság életre hívta zapiekanka a rendszerváltozás után sem tűnt el a kínálatból, nem szorult vissza a Tejbárok kissé nosztalgikus menüjébe, hanem a mai napig szerves részét képezi a lengyel mindennapoknak, igaz, ma már nem csak gombás feltéttel kínálják, sőt aki az eredeti ízekre vágyik, annak sokszor vadásznia kell az ezernyi, egzotikus összetevőket is tartalmazó zapiekanka között. Mondhatjuk úgy is, hogy a rendszerváltás követően a vendéglátóipar fellendülésével a nemzetközi konyha fogásai a zapiekanka evolúciójához is hozzájárultak, ennek köszönhetően ma már a krakkói zsidó negyed szívében található XX téren lévő árusoknál tényleg számtalan fúzió eredményét megtekinthetjük és megkóstolhatjuk. A zapiekanka már nem csupán az utcai árusok kínálatában szerepel, hanem elismert éttermek menüjén is, ahol gourmet változatokban kóstolhatjuk meg. Ez a folyamat jól mutatja, hogyan képes egy egyszerű, hagyományos étel alkalmazkodni és megújulni az idő múlásával, miközben megőrzi eredeti karakterét és kulturális gyökereit. KÉSZÍTSD EL OTTHON Ezekre szükséged lesz: 1 db hosszú bagett 30 dkg csiperkegomba 20 dkg friss gyúrt sajt (mozzarella típusú) friss petrezselyem, friss kakukkfű 1 ek. vaj só frissen őrölt fekete bors ketchup A gombát megpucoljuk, majd nagylukú reszelőn lereszeljük, egy lábasba tesszük, kevés vajon megfuttatjuk, ízlés szerint kevés sóval, borssal, zöldfűszerekkel ízesítjük, zsírjára sütjük. Hagyjuk kihűlni. Amíg hűl, addig a sajtot lereszeljük. A bagettet félbevágjuk, a párolt gombát elosztjuk rajta, majd reszelt sajttal megszórjuk, majd szendvicssütőbe toljuk, esetleg sütőbe tesszük, a grillrács alá és addig sütjük, amíg a sajt szépen meg nem színesedik. Tálalás előtt ketchupot nyomunk a sajt tetejére.

Bárhol is járunk Lengyelországban, biztosan fogunk enni zsureket vagy pierogit. Poznan ilyen szempontból kivétel, mert ez a krumpli városa, vagyis ahogyan a helyiek mondják Pyrlandia. Lengyelül egyébként a krumpli mindenhol ziemniak, de a poznani nyelvjárásban, ahol egyébként is rengeteg német eredetű vagy egyedi szóval találkozhatunk a pyra terjedt el. Azt mondják, hogy a pyra/pyry szó Peru nevéből származik, mert a krumplit innen hozták Poznan környékére a XVI. században. Ha el szeretnénk mélyülni a krumpli eredetében és tudományában, akkor érdemes elmenni a Krumpli múzeumba, a Muzeum Pyry-be és ha már mindent tudunk a burgonyáról, és megéheztünk, akkor irány a Pyra Bar. A hely tulajdonosa elmesélte, hogy 2009-ben indult a Pyra Bar, igaz akkor még igazi punk bisztró volt, amely később kinőtte magát a város egyik legpoznanibb helyévé, s közben folyamatosan alakult a menü és a koncepció is. Nagyon menő a hely designja, tele van ötlettel, vicces plakátokkal, ráadásul krumpliselfiet is készíthetünk egy hatalmas nagy burgonyával. A brandhez hozzátartozik, hogy van saját krumplivodkájuk tetszetős üvegben, és vásárolható a régi szocialista időket idéző porcelán bögre is Pyra bar felirattal, vagy... Minden ételt nem volt alkalmam megkóstolni, de néhányat egészen biztosan ajánlani tudok. A klasszikus poznani étel a Pyry z gzikiem (z bzikiem), vagyis a héjában, sütőben sült krumpli, snidlinges kevert túróval az alap, ami rendkívül laktató, házias és finom étel. Nagyon jó választás a Szare kluchy vagy kluski vagyis a „szürkének” nevezett krumpli nudli, vagy ha jobban tetszik sztrapacska lila hagymával, szalonnával és párolt káposztával tálalva. A pierogi, vagyis a töltött derelye nem kifejezetten poznani étel, hiszen a kelet-lengyel területekről származik, de egész Lengyelországban szívesen fogyasztják. A Pyra barban természetesen a krumplis-túrós variációt kóstolhatjuk meg, és sokáig nem is volt a menüben, de mivel nagy igény volt rá, elkezdték a Pyra barban is készíteni. Lengyelországban nagy népszerűségnek örvend a Placki ziemniaczane, a helyi tócsni vagy lepcsánka, amiből sokféle variációt ehetünk itt: magában, de mindenféle feltéttel is, húsosos „pörkölttel”, lecsóval, joghurtos szósszal, vagy akár lazacos mascarponés szósszal is, de van néhány édes verzió is az édesszájúak számára. Többféle sütőben sült rakott krumpliételt is kóstolhatunk: csirkével, brokkolival, cukkinivel vagy füstölt lazaccal készített egytálételeket. Természetesen a sültkrumpli imádóknak is van néhány variáció Az ételekhez ihatunk finom limonádét, kompótlevet, teát, gyümölcsturmixot, kefírt, de akár csapolt sört is. Az árak az ételek mennyiségéhez viszonyítva nagyon jók, 24-40 zloty között ehetünk egy tál ételt, tehát 2300-3800 ft között, de szerintem ha többen vagyunk, érdemes többfélét rendelni, hogy mindenfélét kóstolhassunk. A poznani Pyra Bar a belváros szívében található, a főtértől pár perces sétával juthatunk el a Strzelecka utca 13-ba, tehát ha Poznanban jársz és szeretnéd felfedezni a krumpli sokszínű világát, szinte kötelező ide elmenni, ráadásul szuper vicces matricákkal térhetünk haza. Jó hír, hogy Gdanskban és Gdyniában is van Pyra bar franchise jelleggel. Nekem nagy kedvencem a Pyra bar honlapján található 3 onlinejáték is, amely gyermekkorom orosz kvarcjátékait hozza vissza. A hangot érdemes bekapcsolni!

Krakkó egész évben nagyszerű és népszerű célpont, így nincs ez másként ősszel sem. Az óváros bejárása mellett érdemes meglátogatni a UNESCO világörökségi listán is szereplő Wawel Királyi Palotát is, mely most novemberben egész hónapban ingyenesen látogatható! Az ingyenes belépőket személyesen a jegypénztárban lehet igényelni, vagy egy héttel a tervezett látogatás előtt az online jegyvásárlás felületén kiváltani.

Egykoron a mai Lengyelország egy kicsiny része az egykori Nagy-Magyarország területének része volt. A történelem ezen szakaszának mai napig vannak könnyedén és kis kutatást igénylően fellelhető és látható nyomai. Felsőzubrica (Zubrzyca Górna) – Árvai Néprajzi Park Múzeuma A Boszorkány-hegynek is nevezett Babia Góra lábánál fekvő Felsőzubricán (Zubrzyca Górna) található az Árvai Néprajzi Park Múzeuma (Muzeum – Orawski Park Etnograficzny w Zubrzycy Górnej), amely Felső-Árva építészetét, gazdálkodását, kultúráját, az ott élők mindennapi életét mutatja be. Az 1955-ben megnyílt első lengyelországi skanzen alapítása a magyar származású Monyák családnak tulajdonítható, akik Lipót császártól a kurucok elleni harcokban szerzett érdemeiért 1674-ban kaptak nemesi címet. 1784-ben fából épült, patakokkal körülvett, szabálytalan elrendezésű kis parkban található udvarházuk Felsőzubricán látható. A kastélyt 1937-ig lakták a család leszármazottjai, majd Joanna Wilczkowa Łaciak és testvére, az akkor már Budapesten élő Aleksander Łaciak (Lattyak Sándor) a Lengyel Államkincstárnak adományozta. Ma itt található az Árvái Néprajzi Park Múzeum irodája, a skanzen több, a magyar időkre emlékeztető kiállítási tárggyal, az egykor itt élt magyar családoktól származó személyes emlékkel rendelkezik. Felsőlipnica (Lipnica Mała) – Szent István templom A Babia Góra tövében található Felsőlipnica (Lipnica Mała) közvetlenül a II. világháború előtt épült temploma államalapító királyunk nevét viseli. A Szent István templom sírkertjében 2024-ben kerül felavatásra Szent István mellszobra. A községben található egy II. világháborús magyar honvéd, Németh József sírja, akit ugyancsak 2024-ben terveznek újratemetni, új nyughelye a falu fölötti dombon található, a magyar Pakos családról elnevezett, egykor kolera temetőnek használt hangulatos, egyszersmind titokzatos Pakos temetőben lesz. Podvilk (Podwilk) – Divéky Adorján emléktáblája Podvilk (Podwilk) az utolsó történelmi magyarországi falu a Krakkó felé vezető főúton, hajdan itt húzódott az országhatár. A faluból származik a Divéky család, melynek legismertebb alakja a lengyel-magyar kapcsolatok kutatója, Divéky Adorján (1880-1965) történész, egyetemi tanár, a Varsói Magyar Intézet első igazgatója. A 18. század második felében Árvába került család udvarháza egészen az 1970-es évekig állt a faluban, amikor is egy tűzvészben leégett. Divéky Adorján 2023-ban felavatott emléktáblája a falu templomában található, az 1767-ben épült Szent Márton templom oltárának két oldalán Szent István és Szent László királyunk szobra látható. Kisárva (Orawka) – Keresztelő Szent János templom Felső-Árva egyik legismertebb műemléke az 1920-ban 11 egykori magyar faluval együtt Lengyelországhoz került Kisárva (Orawka) Keresztelő-Szent János temploma. A 17. század közepén vörösfenyőből, szög felhasználása nélkül épült templom – melyet a „Magyar szentek templomának” is neveznek – belső falait, mennyezetét fára festett képek borítják, melyeket ismeretlen festők közel 100 éven át, több ciklusban festettek. A templom fő dísze a falakat és mennyezetet beborító 14 nagy alakú festmény, melyek Keresztelő Szent János életét mutatják be. A magyar látogatók számára különösen értékesek a falakon látható, magyar szenteket és boldogokat ábrázoló festmények, melyek legtöbbje Árpád-házi vagy velük rokonságban lévő, illetve abban a korban élt férfi és női szentet ábrázol. A későbbi átfestések miatt az eredeti 52 festmény közül ma 49 magyar szent látható a templomban. A templom melletti temetőkertben található a falu egykori plébánosa, Várzély Máté síremléke, melyet Magyarország Krakkói Főkonzulátusa a közelmúltban újított fel. Zakopane – Régi temető, Wacław Felczak sírja Zakopanéban, a Régi temetőben (Stary cmentarz na Pęksowym Brzyzku) található Wacław Felczak (1916-1993), a 20. századi lengyel-magyar kapcsolatok legendás alakjának nyughelye, aki a pozńani egyetemen egyik professzora bíztatására kezdett magyarul tanulni. A II. világháború idején Varsó és az emigráns lengyel kormány közötti kapcsolatot biztosító titkos futárszolgálat (Tátrai futárok) budapesti szervezője volt. A tátrai futárok (főleg hegyimentők, hegyivezetők, sportolók) pénzt, információt és parancsokat továbbítottak a megszállt Lengyelországban tevékenykedő földalatti ellenállási mozgalomnak. Felczak 1940-1949 között cca. 90 határátkelést hajtott végre. 1948-ban a kommunisták bebörtönözték, csak 1956 őszén szabadult. 1958-tól a krakkói Jagelló Egyetem Történeti Intézetében dolgozott. 1993. október 23-án hunyt el, temetésén számos magyar barátja jelen volt. Zakopane Kuźnice városrészében, a Gáspár-csúcsra (Kasprowy Wierch) közlekedő felvonó alsó állámásának közelében kialakított pihenőparkban 2024 júniusában avatták fel a Tátrai futárok emlékművét, akik az emléktábla lengyel nyelvű felirata szerint leggyakrabban a Zakopane – Budapest útvonalon közlekedtek. Halastó (Morskie Oko) – Magyar-lengyel határvita emlékműve A Tátra legnagyobb tava, a Halastó (Morskie Oko) mellett található a tó és környéke megszerzéséért a 19. század végén folyt határvitának emléket állító emléktábla. A Szepesség határát képező területekért a 16. században kezdődött vita 1772-ben, Lengyelország három részre történő felosztásával a Halastó környékén egyre élesebb konfliktusokat eredményezett. A 19. sz-ban Magyarország és Galícia határa a Tengerszem-csúcsból (Rysy) kiindulva a Tengerszem (Czarny Staw pod Rysami) és a Halastó középvonalán haladt, a tavak keleti oldala Magyarországhoz, a nyugati oldal Galíciához tartozott. A turistaság elterjedésének idején Galícia és Magyarország is magáénak vallotta a Tátra legnagyobb tavát és környékét. Mivel nem sikerült megegyezni, nemzetközi döntőbíróság elé vitték az ügyet, amely 1902-ben Grazban ült össze. A bíróság úgy döntött, hogy a határt áthelyezik a tavak fölötti keleti gerincre, a Halastó és a Tengerszem így Galíciához, a mai Lengyelországhoz került. Újterebes (Trybsz) – Árpád-házi Szent Erzsébet fatemplom Az Árpád-házi Szent Erzsébet fatemplomot a hagyomány szerint 1597-ben építették. A templom mennyezetén látható festmény hátterében jellegzetes Pieniny táj látható dombokkal, folyóval, kastélyokkal és hegycsúcsokkal, Czorsztyn és Nedec várával, valamint a környező dombokról a Bélai-Tátrára nyíló kilátással. Ez az első Tátra panoráma északról, egyben a mai napig megőrzött legrégebbi tátrai panoráma. A 20. század elején Nyulas Mihály (1834-1927, emlékét az új templomban emléktábla őrzi) plébános kezdeményezésére a fatemplom szomszédságában új templom épült, melybe átköltöztették a fatemplom berendezését, csak a rokokó szószék maradt eredeti helyén. Ezt követően a történelmi templom pusztulásnak indult, 1924-ben a tornyot és a sekrestyét is lebontották, majd 1938-ban kezdődtek meg az épület még meglévő részének további pusztulását megakadályozó munkálatok. Falstin (Falsztyn) – Jungenfeld család sírkertje A Berzeviczy család által épített Szent Kvirin templomban található báró Gedult-Jungenfeld Károly országgyűlési képviselő és felesége, Salamon Nóra két bölcsőhalált halt gyermeke, báró Jungenfeld Gizella és báró Jungenfeld István magyar nyelvű sírtáblája. A sírtáblákat 2021-ben Magyarország Krakkói Főkonzulátusa újította fel. A házaspár harmadik gyermeke, az 1892-ben született Tivadar szintén fiatalon elhunyt, az ő és szülei síremléke a Czorsztyni-víztározó feletti dombon található, festői szépségű falstini családi sírkertben található. Nedec (Niedzica) – Nedec vára, Salamon család sírkertje Nedec várának részletes leírás itt olvasható. A várral szemközit Salamonów utcában található az Alapi-Salamon család 1936-ban alapított sírkertje (Cmentarz rodziny Salamonów). Itt nyugszik Nedec várának utolsó tulajdonosa, Szepes vármegye egykori főispánja, Alapi-Salamon Géza felesége, gróf Bethlen Ilona (1886-1964), fiai, Géza (1913-1981) és István (1914-1974), valamint testvére, Andor (1870-1914). A vár 1850-ben öröklés útján került a Salamon család birtokába, akik 1943-ig a várban töltötték a nyarakat. Pieninek vára (Zamek Pieniński) A Dunajec fölé magasodó Korona-hegy északkeleti részén találhatók Pieninek várának maradványai. A várat a legenda szerint V. Boleszláv lengyel fejedelem építtette, a történészek szerint azonban az 1280-as évek elején az akkor már apácaként élő Szent Kinga építtette, aki társaival együtt itt talált menedéket a harmadik tatárjárás idején. A várrom alatti sziklamélyedésben 1904-ben állították fel Szent Kinga szobrát. Az egykor a tájba belesimuló, nehezen megközelíthető, megerősített vár helyére napjainkban csupán néhány falmaradvány, valamint a sziklamélyedésben teljes épségében látható Szent Kinga szobor és egy lengyel nyelvű márványtábla emlékeztet. Szczawnica – Szalay József, a tutajozás ötletgazdája A Dunajec jobb oldali mellékfolyója, a Grajcarka patak völgyében, meredek lejtők közötti völgyben fekszik Szczawnica városa. Az osztrák fennhatóság alatt álló uradalom 1834-ben került Szalay István, birtokába, 1839-ben pedig fia, Szalay József (1802-1876) vette át a város irányítását. Szalay Józsefet (lengyelül Józef Szalaj) tekintjük a gyógyfürdő alapítójának, ő építette az első fürdőépületeket, villákat, valamint a gyógyfürdő kápolnáját. Halála után a fürdőváros a Lengyel Tudományos Akadémia birtokába került, mellszobra ma a Felső-parkban látható. A Dunajecen már a 19. sz. elejétől tutajoznak, szervezett formában azonban Szalay József idején jött divatba, aki magyar származású lengyel hazafiként, Szczawnica alapítójaként és birtokosaként nagy szolgálatokat tett a Pieninekben a turizmus fejlődése érdekében. A Grajcarka-patak menti sétányon látható gróf Esterházy János emléktáblája. Csehszlovákia legjelentősebb magyar mártír politikusa anyai nagyapja, a Krakkói Tudományos Akadémia elnöke, az előbb említett Stanisław Tarnowski révén kötődik Szczawnicához.

A Visztula jobb partján fekvő, Igazságos Kázmér fejedelem nevét viselő kisváros a kelet és nyugat között a Visztulán folyó gabonakereskedelem hajnalán alakult ki. A folyó mentén gombamód szaporodtak a gazdag gabonakereskedők magtárai, a kisváros főtere köré pedig impozáns, gazdagon díszített kereskedőházak épültek. A 16-17. században a Visztulán Gdańskba úsztatott gabonával történő kereskedés nagyban hozzájárult a város fejlődéséhez, az eredetileg Olaszországból származó Przybył, Czarnota és Celej kereskedőcsaládok a gabonakereskedelemnek köszönhetően gazdagodtak meg. A „reneszánsz ékkövének” is nevezett város első írásos említése 1249-ből származik, a Várhegyen ma is álló, a 13-14. század fordulóján épült Őrtorony és a ma már nem léteztő, fából épült kastély voltak a település első épületei. Eleinte csak Kazimierz-nek nevezték, később adták hozzá a Dolny (alsó) jelzőt, hogy megkülönböztessék Visztula felső szakaszán fekvő Krakkó mellett alapított Kazimierztől. A város a 16. században élte aranykorát, amely a 17. század közepén, a svéd invázió idején ért véget, akik felgyújtották a várost. A lengyel gabona iránti kereslet csökkenésével, majd Lengyelország felosztásával a város elvesztette piacait, a 19. század közepén városi rangját, a 19. század végén pedig üdülőhellyé vált. Az I. világháborút követően művésztelep lett, majd a II. világháborút követő években egyre népszerűbbé vált a turisták körében. A művészeti hagyományok folytonosságának egyik biztosítéka a városban élő vagy a városhoz kötődő művészeket tömörítő Kazimierzi művészeti Társaság (Kazimierska Konfraternia Sztuki), nem kis részben nekik köszönhetően a kisvárost napjainkban Franciaország és Olaszország híres művésztelepeihez hasonlítják. Napjaink egyik leghíresebb lengyel kisvárosa a turisták és művészek kedvelt célpontja, melyet a látogatók leginkább a „festői” és „varázslatos” szavakkal jellemeznek. Számos műemléképülete (állítólag több mint 100 ilyen van), a lublini reneszánsz stílusú építészete, a minden lépésnél érzékelhető gazdag történelme évente több mint egymillió turistát vonz. A lenyűgöző kisvárosi környezetben a leghíresebb színpadokhoz méltó rendezvények, emlékezetes koncertek, neves festők kiállításai, irodalmi találkozók, workshopok, szabadtéri művészeti rendezvények várják az érdeklődőket. Egyedülálló klímájának, a végtelen séta- és kerékpárutaknak, valamint Európa legnagyobb sűrűségű szurdokhálózatának köszönhetően a természetszerető turisták is szívesen látogatnak ide. Celej-ház (Kamienica Celejowska) A Senatorska és a Witkiewicz utcák sarkán áll a 17. század elején épült Celej-ház, amely Lengyelország egyik legértékesebb reneszánsz épülete. Az épületben található Visztula Múzeum több mint 5000 kiállítási tárgyból álló régészeti, történelmi és képzőművészet gyűjteménnyel rendelkezik, Kazimierz Dolny 1910-ben készült makettje mellett a gyűjtemény nagy részét a művésztelep vendégeinek festményei teszik ki. Piactér (Rynek) A téglalap alakú Piactér középpontjában a 19. századból származó zsindelytetős egykori városkút látható. A tér délkeleti részén álló árkádos kereskedőházak közül a Przybył testvérek (Mikołaj és Krzysztof) 1615 körül szorosan egymás mellé épült, dúsan faragott, díszes attikájú reneszánsz kereskedőháza (Kamienica Przybyłów) a leginkább feltűnő, melyet a helyi idegenvezetők „Lengyelország legrondább reneszánsz épülete” szavakkal jellemeznek. A sokat utazó testvérpár házának falát többek között Szent Miklós és az utazók védőszentje, Szent Kristóf képmása díszíti. A tér nyugati oldalán álló, a 20. század közepén épült Építészek Háza (Dom Architekta) szinte eltörpül a vele átellenben álló, 1795-ben épült, felújításra váró barokk Gdański-ház (Kamienica Gdańska) mellett. Keresztelő Szent János és Szent Bertalan plébániatemplom (Kościół Rzymskokatolicki – Fara) A Piactértől északkeletre, egy kis dombon áll a település legrégebbi temploma, az eredetileg a 14. század elején gótikus stílusban épített, 1561-ben leégett, majd a 16. század végén lublini reneszánsz stílusban újjáépített plébániatemplom. A templom 1620-ban készült, vörösfenyő keretben lévő orgonája az egyik legrégebbi templomi orgona Lengyelországban, egyben Európa egyik legszebb késő reneszánsz orgonája. Boldogságos Szűz Mária Angyali üdvözlet temploma és a kolostor A plébániatemplommal átellenben, a kisvárostól délnyugatra emelkedő dombon álló templom 1589-ből származik, a mellette lévő református kolostor 1638-1668 között épült, az épületkomplexumot a 18. század első feléből származó fal veszi körül. Három kereszt-hegy (Góra Trzech Krzyży) Szinte minden Kazimierz Dolnyba tett kirándulás kötelező eleme a Három kereszt-hegy „megmászása”, az 1708-as pestisjárvány áldozatainak emlékére felállított keresztek előtti kilátópontról festői kilátás nyílik a városra és a Visztulára. Az Alsóvár és az Őrtorony (Zamek w Kazimierzu Dolnym) A Piactértől néhány száz méterre emelkedő Várhegyen (Góra Zamkowa) álló épületegyüttes ma egy toronyból és egy tető nélküli várromból áll. A Nagy Kázmér által alapított erőd a 14. századból származik, 1655-ben, a „Svéd özönvíz” során a svéd csapatok elfoglalták és felgyújtották, 1657-ben pedig Rákóczi György erdélyi csapatai szinte teljesen lerombolták. Az Alsóvártól külön álló Őrtorony (Baszta) valószínűleg a 13-14. század fordulóján épült. Egyetlen bejárata hat méterrel a talajszint felett van, ezért aki fel szeretne jutni a torony tetejére, egy falépcsőn kell felmásznia. Valaha ez volt a vár börtöne, később a vámőrség és a kincstár használta. A közeli Alsóvár felépítését követően elvesztette védelmi szerepét, ezután a Visztulán történő éjszakai hajózást megkönnyítése érdekében belvízi világítótoronyként használták. Zsinagóga (Synagoga w Kazimierzu Dolnym) A Kis Piactéren (Mały Rynek) álló késő-barokk zsinagóga a 18. század második felében épült. A nácik 1939-ben bezárták, majd a háború végén a német hadsereg, majd a lengyel lakosság lerombolta. 1953-ban újjáépítették és 2003-ig moziteremként használták. Az épületben jelenleg zsidó témájú kiadványokat árusító könyvesbolt és vendégház található, a fő imaszobát azonban helyreállították és nyitva áll a turisták előtt. A hozzá fűződő legenda szerint a zsinagógát Nagy Kázmér alapította szeretője, a szépségéről híres zsidó nő, Esterka ajándékaként, akitől állítólag két fia, Niemir és Pełka született. Az építkezéshez szükséges köveket a jeruzsálemi nyugati falból kellett volna idehozni, a Tóra-tekercseket rejtő függönyt a legenda szerint maga Esterka varrta. Gabonamagtárak (Spichlerze) Egykor több mint 50 gótikus és lublini reneszánsz stílusú magtár épült a városban, ezek fele téglából. A nagyrészt a 16-17. században épült magtárak közül több ma is áll, némelyik romos állapotban, másokban szálloda, múzeum vagy más intézmény működik, de sajnos többet lebontottak, illetve a múltban leégett.

Azok, akik anno sokat ácsingóztak a magyar dollárboltok kirakatai előtt, ők pontosan el tudják képzelni, mint jelentett a gyakori áruhiánnyal küzdő Lengyelországban a Pewex. A Pewex, azaz a Przedsiębiorstwo Eksportu Wewnętrznego ugyanazon az elven működött, mint a hazai dollárboltok. A külföldön dolgozó családtagoktól, rokonoktól kapott dollárokkal rendelkező lengyel állampolgárok valutájából és a szocialista blokkban élő, Lengyelországba látogató turisták dollárjaiból igyekezett az országot sújtó, egyre súlyosbodó devizahiányt orvosolni a maga módján, miközben alapvetően egyfajta kiskaput jelentett az elérhetetlen nyugati és a beszerezhetetlen lengyel termékekre vágyók számára. A PKO bank által alapított Pewex üzletekben kizárólag amerikai dollárért vásárolhattak vámmentesen és sorban állás nélkül számos elérhetetlen nyugati terméket, nagyobb háztartási gépeket, sőt, autókat is. Az üzletekben és kioszkokban azonban nem csak klasszikus értelembe vett luxuscikkeket árusítottak, hanem mindent, ami a nyugati életérzés magában hordozta: Donald rágót, Lewis farmert, márkás alkoholokat, cigarettát, játékokat. Dollár hiányában egyetlen tranzakció sem hiúsulhatott meg, akinek nem volt valutája, az az üzlet közelében lévő, nem épp legális, de megtűrt valutaváltóknál vásárolhatott, az üzletekben ugyanis senkit nem érdekelt honnan van a dollár a zsebében. A PKO sajátos módon - dollárhoz kötött - 1 centtől 100 dollárig terjedő címletekben kibocsátott Pewex-csekkekkel tartotta magánál a valutát, a devizaszámlával rendelkező lengyelek ebben vehették fel a pénzüket, amit természetesen csak a Pewex üzleteiben tudtak elkölteni, az ott vásárlók pedig a visszajárót minden esetben ezekben - a játékpénznek tűnő - csekkekben kapták. Az üzletlánc 1972-ben kezdte meg működését, a nagyvárosok mellett a turistaparadicsomokat célozták meg, így került a Lengyel Tátra fővárosába, Zakopanéba is több egységük. A Pewex a luxus és a kiváltság szimbóluma volt, amely a lengyel rendszerváltás idejére már 840 üzlettel rendelkezett. A forradalom után a csekkek elvesztették értéküket, a piacgazdaságnak köszönhetően az addig különleges választék darabjai számos másik lengyel üzletben vagy épp piacon fellelhetővé váltak. Ezzel azonban még nem ért véget a Pewex története, 1991-ben egy egykori kém szerezte meg a nagy logisztikai központtal és kiterjed bolthálózattal rendelkező láncot, majd a kétezres évek elején már nem volt halogatható a márka piacról történő kivonása, így kicsit több mint 10 éve eltűnt az utolsó Pewex üzlet is a lengyel utcákról. A Pewex márkanév és az emblematikus logó azonban meglepő módon ma is használatban van: egy olasz szupermarket lánc fut alatta.

Manapság egyre inkább úgy utazunk, hogy az Instagramon gyakran szembejövő szép helyekre igyekszünk mi is, mert ugyanazon a hegyen, ugyanazon épület előtt, ugyanannál a tónál akarunk magunkról egy szelfit. Lassan elfelejtjük a régi utazások ízét, amikor még nem ismertünk előre mindent, hanem magunk fedeztük fel a városokat, vidéket. Nos, Lengyelországban még bőven találni olyan helyeket, melyek nem unalomig ismertek. Ilyen például Łódź is, amelyről szinte semmit nem tudtam, mielőtt a városba indultam. Ha megkérdezi valaki az utazás előtt, milyen látványosságokat fogok felkeresni, bizonyára csak a vállamat húzogattam volna, mert egyetlen egyet se tudtam volna felidézni. De bevallom, én sokkal izgalmasabbnak tartom az ilyen típusú utakat, mint elmenni teszem azt Szantorinire, és elkattintani a milliomodik ugyanolyan Instagram-képet. Łódź ráadásul alaposan rácáfolt arra, hogy ne lenne ott elég érdekesség. Tele van a város klasszikus és meghökkentő látnivalókkal, melyek akár 3-4 napra is elég programot kínálnak. Imádtam nyitott szemmel járni, újabb és újabb meglepetésekre rácsodálkozni. Azt is különlegesnek találtam, hogy sok más várossal ellentétben, Łódź látnivalói nem egy óvárosra koncentrálódnak. Elszórtan helyezkednek el a múzeumok, egyéb látnivalók, így azokat felkeresve bebarangolhattam az egész várost. Az újjászületés Łódź könnyen válhatott volna egy elbukott kísértetvárossá, amikor a rendszerváltás idején szinte minden üzeme bezárt. Ehelyett feltámadt, mint valami főnixmadár, és valami egészen zseniális módon hasznosította újra az elhagyatott gyárakat. Nem tudom, van-e még egy ilyen város bárhol a világon, ahol ennyi üzemet, erőművet, elhagyott palotát sikerült volna ilyen pompásan hasznosítani. Ráadásul a már haszontalanná vált létesítmények új életre keltése nemcsak öncélú építészeti bravúr, hanem a társadalmi és gazdasági élet egyik hajtóerejévé vált – ma Łódź nem egy elbukott textilközpont, hanem egy ízig-vérig modern, fiatalos város. Nem egy kaptafára történt a fejlesztés Időben, térben és mélységében a legnagyobb léptékű felújítás a Manufaktura kialakítása során történt, ahol egy hatalmas régi gyártelep volt a kiindulópont. Izrael Poznański egykori gyárkomplexuma helyén ma több mint 300 üzlet, éttermek, múzeumok, diszkó, bowlingpálya, tánciskola, mozi, hotel és számos más intézmény kapott otthont. A Manufaktura szívében egy szökőkutakkal ékesített tér is található, ahol koncerteket és szabadtéri rendezvényeket tartanak. A komplexum közepén egy homokos részt is kialakítottak, ahol folyamatosan zajlanak a strandröplabda meccsek. És ha valakinek zipline-hoz van kedve, átsuhanhat az egész terület felett. Ehhez a kilátótoronyba kell felmenni – itt egyébként kiállítás is található a Manufaktura történetéről. A komplexum magában foglalja a Poznański család egykori lakóházát is, amely jelenleg a Lodz Városi Múzeum, és ahol igyekeztek a kastély eredeti pompáját felidézni. A precízen helyreállított épületek, például a Manufaktura mellett, sok házat csak nagy vonalakban újítottak fel, és amolyan romkocsma hangulatot teremtettek – ilyen pl. az Off- Piotrkowska épület. A Piotrkowska utca 138-140. számok között található komplexum az egykori Ramisch-gyár gyönyörű gyapotgyárának épületeit gondolta újra, és a sikeres felújítási projektek egyik legnagyszerűbb példája. Az 1990-ben bezárt épület állaga hamar leromlott, olcsó ázsiai árusok otthona volt. 2010 vége felé a város fiatal és lelkes vállalkozói ismerték fel a terület hatalmas potenciálját, és hamarosan bárok, klubok, stúdiók, dizájncégek és könyvkiadók egész sora kezdett jelent meg a környéken. Különösen nagy beruházások nélkül született meg ez a nagyon szerethető hely, ahol a múlt, a jelen és a jövő varázslatosan él egymás mellett. A Piotrkowska utca A Łódźt kettéosztó Piotrkowska utca a város kereskedelmi és társadalmi központja. Mintegy öt kilométeres hosszával Európa leghosszabb sétálóutcájának számít, és éttermek, sörkertek, hot-dog standok, valamint neoreneszánsz és szecessziós épületek keveréke szegélyezi. Ha este megszomjazol, nem lesz gond: ezen az egyetlen utcán több mint 150 klub és kocsma található! Łódź ikonikus szállodája, az 1887-1888-ban kialakított neoreneszánsz Grand körülbelül félúton található. A vendégek közt számos híresség fordult meg itt, például Isadora Duncan, Roman Polański és Tito. Korábban ez is Ludwig Meyer textilüzeme volt, csak később alakították át szállodává. Bent az eredeti építészeti elemek rendkívül modern részletekkel keverednek, de valahogy harmonikusan működik együtt az egész. A városlakók bevonása a várost érintő döntésekbe Maradjunk még kicsit ezen a rekord hosszú utcán. A Piotrkowska 165/169 magasságában kialakított modern villamosmegállót a helyiek sokáig „zsiráf-állomásnak” nevezték szokatlan magassága miatt. Miután a tetejét átfestették kicsit pszichedelikus színekre, a név „unikornis-állomásra” változott. Mint megtudtam, Łódź városában minden évben szavazhatnak a lakosok, hogy egy bizonyos összeget mire költsön el a város. Benyújtanak több tucat tervet, és azok közül lehet egyre szavazni. 2019-ben egy unikornis szobor megalkotását választotta a város, ha már van unikornis-állomásuk. A sok-sok izgalmas belső udvar Nagyon tetszettek az eldugott udvarok is, külön izgalmas játék volt ezeket felfedezni. A Piotrkowska 3 alatt található a leghíresebb, a rózsakert, ahol az épületek falait sok ezer apró tükörmozaik díszíti. Ugyancsak látványos a Wieckowskiego 4 számú ház udvara, ahol egy hatalmas, álomszerű festmény ékesíti az egyik házfalat. A Piotrkowska 37 alatt egész más hangulat fogad: itt az elegáns épületek közt egy békés kis medencét alakítottak ki. A Piotrkowska 217 egy jóval nagyobb udvar, amely egy kicsit a mi romkocsmáink hangulatára emlékeztet – itt néhány butik mellett elsősorban kávézók és éttermek uralják a terepet. Filmes múlt Łódź komoly filmes múltra tekint vissza – nem véletlen, hogy a beceneve HollyŁódź (ejtsd: holliwudzs). Az itteni filmiskola nemcsak az ország legjobbja, de világszinten is az élvonalba tartozik. Andrzej Wajda, Roman Polański vagy Krzysztof Zanussi is itt tanultak. A legjobb hely ezzel ismerkedni a "pamutkirály" Karol Scheibler palotája, ahol a régi fényűző épületben állították ki a filmes ereklyéket. A legértékesebb kiállítási tárgy egy fotoplasztikon (sztereoszkópos néző), amelyet 1900 körül építettek a készülék feltalálójának és építőjének, August Fuhrmann műhelyében. A filmek kedvelőit még egy múzeum várja: az EC1, amely a nevét a város első erőművéről (Elektro-Ciepłownia 1) kapta. Az 1906-ban megnyitott és 2000-ben bezárt széntüzelésű erőművet, a hűtőtornyot és a melléképületeket gyönyörűen felújították és átalakították, hogy otthont adjanak a interaktív Tudományos és Technológiai Központnak, egy planetáriumnak és a Nemzeti Filmművészeti Központnak. Sőt, aki szereti a lengyel képregényeket, az még egy kiállítást talál itt, ugyanis azoknak is szenteltek egy épületet. Łódź azzal is büszkélkedhet, hogy itt nyílt meg a világ második legrégebbi filmszínháza 1899-ben, nem sokkal azután, hogy a Lumiere-fivérek megnyitották az első mozit Párizsban. Erre ma a Stare Kino Cinema Residence butikhotel emlékeztet, melynek 22 szobája egy-egy híres lengyel filmet idéz meg. Az alagsorban most is egy régi hangulatú kis moziterem üzemel, ahol minden este 6 és 8 órakor egy-egy klasszikus filmet vetítenek le. Ez nem nyitott a nagyközönség felé, csak a szálloda lakói vehetnek részt a vetítésen. Sok száz falfestmény Łódź híres a falfestményeiről is, melyekből több száz található a városban. A művek ismert lengyel (többek között Proembrion, M-City, Etam) és külföldi utcai művészek (többek között Osgemeos, Eduardo Kobra, Inti, Aryz, Remed) alkotásai. A legismertebb az Artur Rubinstein kép (E. Kobra alkotása), ami a belvárost díszíti, a Henryika Sienkiewicza utca 18 alatt. A kortárs szabadtéri városi galéria nem csak graffitikből áll, hanem találunk mindenféle installációt az épületfalakon, többek között fémrudakból, autóalkatrészekből, tükördarabokból vagy akár mohából. Múzeumként újjászületett csodás régi paloták Łódź városában szerencsére az egykori kastélyok nem sínylették meg nagyon a háborút – a németek és az oroszok sem ezeket, sem pedig a gyárakat nem rombolták le, hanem beköltöztek és használták őket. Így menekült meg a Leopold Kindermann Villa is, a város talán legszebb szecessziós épülete, melyben a Városi Művészeti Galéria kapott helyet. Érdemes felkeresni a Herbst-palotát is, Lengyelország egyik legszebb posztógyáros kastélyát, amely 1875 körül épült Matylda és Edward Herbst számára. A három legszebben felújított rész a gazdagon díszített bálterem, a tökéletesen karbantartott palotakert és a télikert, ahol ma konferenciákat, banketteket szerveznek. Gasztronómia Łódź városával és Lengyelországgal egy baj van – vicceltem a barátaimmal. Az ételek finomak, megfizethetőek és hatalmas adagokat szolgálnak fel. A meghökkent arcokat látva nagyot sóhajtottam, hiszen a tíznapos út során majdnem két kilót híztam. De tényleg ellenállhatatlanok a helyi fogások, én legalábbis imádtam őket. Łódź városában egykor lengyelek, zsidók, németek és oroszok éltek egymás mellett. Együtt alkották meg a város ipari, nyelvi és művészeti jellegét, de a hagyományos konyháját is. A lódziak rajongva beszélnek kedvenc levesükről, a zalewajkáról. Nagyszerűsége abban rejlik, hogy ez a burgonya alapú parasztleves egyszerűen és olcsón előállítható, régen az emberek gyakran reggelire, ebédre és vacsorára is ezt ették savanyú kenyérrel, ha nem volt idejük vagy pénzük változatosabb ételekre. A nyári kánikulában az én kedvencem azonban egy hideg leves, a chlodnik lett. Utazásom során minden egyes nap ettem, de életem legszebb és legfinomabb chlodnikját a híres Piotrkowska utcán, az Imber étteremben fogyasztottam el.

Łańcut Lengyelország keleti részén, a Kárpátaljai (Podkarpackie) vajdaságban található. A vajdaság fővárosától, Rzeszówtól 18 km-re fekvő kisváros története a kora középkorig nyúlik vissza, a várost 1349-ben, Nagy Kázmér uralkodása idején alapították, története során a Pilecki, Stadnicki, Lubomirski és Potocki családok birtokolták. A LUBOMIRSKI CSALÁD BIRTOKÁBAN Łańcut legfontosabb látnivalója a főtér közelében álló kastélya, amely gyönyörű belső tereiről és értékes kocsigyűjteményéről híres. A kitűnő állapotban fennmaradt jelenlegi kastély – melyet Lengyelország viharos történelme során csodával határos módon elkerült a nagyobb pusztítás – a dúsgazdag Lubomirski család sarja, Stanisław Lubomirski megrendelésére épült 1629-1642 között. Akkoriban modern „palazzo in fortezza” (erődített palota) típusú, négyzet alaprajzú, saroktornyos, erődfalakkal körülvett lakóépület volt. A 18. század második felében Izabela Lubomirska hercegnő palotává alakította át. Jelentős átalakítások történtek a kastély elrendezésében, a kor divatjához és saját igényeikhez igazodva szinte a teljes berendezést lecserélték. Az 1770-es években kezdődött a kastélyt körülvevő park kialakítása. A vizesárok mentén hársfákat ültettek és sétányokat alakítottak ki. A 18. század végén Łańcut Lengyelország egyik legszebb főúri rezidenciája volt. Lengyelország egyik legszebb főúri kastélya 1816-ban, Lubomirska hercegnő halála után a birtok unokája, Alfred Potocki I., rajta keresztül pedig a Potocki család tulajdonába került, akik újabb műtárgyakkal bővítették a gazdag műkincsgyűjteményt. A kastélyt 1889-1911 között teljeskörűen felújították. A homlokzatokat francia neobarokk stílusban építették át, kiépítették a víz- és szennyvízhálózatot, bevezették az elektromos világítást, a mai napig létező belső terek nagy része ekkor készült. A termeket a régi korokból származó bútorok mellett újonnan vásárolt 18. századi bútorokkal rendezték be, a falakon főleg nyugati festők alkotási függtek. A parkban végzett munkálatok tizennégy évig tartottak, miközben területét megduplázták és kerítéssel vették körül. A teljeskörű rekonstrukciót követően Łańcut kastélya és parkja a kontinentális Európa egyik legfényűzőbb rezidenciája lett, ahol koronás fők, előkelő arisztokrata családok tagjai és híres diplomaták is gyakran megfordultak. A 20. század elején területét tekintve Łańcut az ötödik legnagyobb birtok volt Lengyelországban. 1915-ben Alfred Potocki III. lett a kastély birtokosa, akinek 1944-ben el kellett hagynia Łańcutot. A Wermacht által biztosított különvonaton magával vitte a gyűjtemény legértékesebb darabjait Svájcban telepedett le, ahol 1958-ban hunyt el. A kastély a II. világháború során nem szenvedett komoly károkat, 1956-1959 között ismét felújítottak, majd megnyitották a nagyközönség előtt. Utolsó jelentős felújítását 1996-ban végezték, amikor itt rendezték kilenc közép-kelet-európai államfő csúcstalálkozóját. Ennek apropóján rohamtempóban, egy hónap alatt felújították. Lengyelország egyik legszebb főúri kastélyának termei ma nagyrészt a 17-20. század közötti időszakból származó bútorokkal, festményekkel, szobrokkal vannak berendezve. KOCSIMÚZEUM A kastélyhoz tartozó egykori istállóban és kocsiszínben – melyet egy külön erre a célra kialakított park vett körül – látható a messze földön híres Kocsimúzeum. Az európai viszonylatban is egyedülálló fogatok, hintók, bricskák és lószerszámok olyan gyűjteménye várja itt az érdeklődőket, amely mennyiségét és értékét tekintve is elsőrendű a világon. A különböző típusú és rendeltetésű fényűző hintókat a leghíresebb bécsi, párizsi vagy londoni cégek készítették. A hintóház egyik felében a gálákra használt hintók, a másikban pedig a mindennapokban használt hintók láthatók, melyek a kiváló konzerválásnak köszönhetően máig megőrizték eredeti formájukat. A ŁAŃCUTI ZSINAGÓGA A łańcuti zsinagóga nemcsak Lengyelország, de sokak szerint egész Kelet-Európa egyik leggazdagabban díszített barokk stílusú zsidó imaterme.

Biztos, hogy többen találkoztak már a lengyel cukrászdák Pazar pultjaiban azzal a szerény, leginkább a magyar Rigó Jancsira emlékeztető süteménnyel, amelyet összesen két betű jelöl: WZ. Ez a wuzetka, két réteg kakaós piskóta között megpihenő édes, zselatinnal lazán megfogatott tejszínhab, a felső piskótaréteg alkohollal, melegített lekvárral finoman megitatott, tetején vékony, roppanós csokoládéréteg, amely cukrásztól és tájegységtől függően képezi részét a süteménynek, vagy nem. A süteményt általában tejszínhab sapka dekorálja, vagy a lengyel cukrászatra oly jellemző cirkalmas betűk, WZ. A wuzetka – szemben a legtöbb lengyel süteménnyel – nem rendelkezik évszázados hagyományokkal, nincsenek klasszikus gyökerei, születéséhez azonban több legenda is kötődik. Az egyik történet szerint a második világháborút követő időkben született, Varsóban, méghozzá a helyi szocialista cukrászüzem termékeként és lett a Varsói Cukrászüzemek, azaz Warszawskie Zakłady Cukiernicze után először WZC, aztán már csak WZ a frissen született édesség. Olyan elméletet is ismerünk, miszerint az éppen elkészült Kelet-nyugati autóút, a háború után rohamosan fejlődő Varsó felett érzett sikert akart a kormányzat ilyetén mód megörökíteni, és a WZ az valójában W-Z azaz Wschód-Zachód rövidítése, ami kelet-nyugati irányt jelöl. Itt a kissé megbízhatatlan források még arra is hajlamosak kitérni, hogy a vezetés elképzelése az volt, hogy az autóút mentén található cukrászdák kínálatába emeli be először ezt a finomságot. Létezik persze egy harmadik elmélet is, amely szintén Varsóhoz köti a süteményt. Ebben a történetben egy, a helyi ipartestület által meghirdetett verseny győztese lett a wuzetka, az ítészek ezt a süteményt találták méltónak arra, hogy a város külön bejáratú süteménye legyen. Bárhogy is történt, a wuzetkának ma már elvitathatatlan helye van nem csak a lengyel cukrászdák vitrinjeiben, hanem a lengyel gasztronómiában is. A könnyen elkészíthető, kevés alapanyagot igénylő, édes, krémes sütemény az elmúlt évtizedekben lengyelek és turisták millióival szeretette meg magát, és mára már egyenértékűvé vált számos évszázados finomsággal.

A hetvenes-nyolcvanas évek idején nem csak klasszikus árucikkek cseréltek gazdát a baráti országok között, hanem a mesék is gazdát cseréltek és kötöttek ki a szocialista blokk megannyi tévéjében. A magyar gyerek is boldogan várták, hogy az Esti mese idején felcsendüljenek a jól ismert dallamok és érkezzen a csehszlovákoktól Rumcájsz, a Kisvakond, esetleg Bob és Bobek vagy a lengyel animáció csodái. Olyanok, mint a Bielsko-bialai stúdióban készült Lolka és Bolka, Lexi kutya, Pampalini meséje, vagy a Łódźban, a Se-ma-For stúdióiban életre keltett Varázsceruza és az emblematikus, máig népszerű Füles mackó. Miś Uszatek, azaz a magyarul Füles mackó névre keresztelt mesefigura története régről indul, az első mesék 1957-ben keletkeztek, amelyeket Czesław Janczarski író és Zbigniew Rychlicki illusztrátor készített. A kismackó történetei kezdetben a "Miś" gyermekmagazinban jelentek meg, később azonban a jószívű medvebocs számos mesekönyv főhősévé vált, a történetek pedig meghódították a világot. A közkedvelt mesehős a magazin hasábjai és a mesekönyvek után a modern kor gyerekei számára legkönnyebben elérhető csatornán is megjelent, a Łódź-i Se-Ma-For stúdió 1975-ben kezdte meg a rövid bábfilmek gyártását, amelyeket először a lengyel tévé sugárzott, majd több mint 20 országban került képernyőre. Füles mackó nem csak a szocialista blokk országaiban vált népszerűvé, hanem Japánban, sőt Finnországban is, de persze legnagyobb sikereit odahaza érte el: számos óvoda viseli a nevét a mai napig és az egyik legismertebb, Łódź-i illetőségű lengyel fast fashion divatház is külön kollekciókat dob piacra időről-időre, amelynek darabjain a mackó és társai láthatóak. A bábfilmből 1987-re összesen 104 darab egyenként 8-10 perces epizód készült el, amelyekhez – a bábfilmekre jellemző komoly igénybevétel miatt – közel 500 kismackó figurát kellett felhasználniuk. A sorozat népszerűségének hála a forgatások befejezése után az eredeti mackószoba, számos kellék és figura a Łódź-i Se-ma-fora Animációs Múzeumban került kiállításra, Füles mackó pedig a városban még saját emlékművel is rendelkezik, amely a Piotrkowska utcában áll. A szocialista mesék dömpingjével azonban szerencsére nem ért véget a lengyel animáció aranykora, mind a Bielsko-bialai, mind a Se-Ma-For filmstúdió a mai napig működik és ontja magából a fesztiváldíjas alkotásokat.